Az Üstökös, 1894 (37. évfolyam, 1. félév 1. szám - 2. félév 27. szám)
1894-01-01 / 1. szám
2 A HÉTRŐL: Az ördög, mikor elunja magát, legyet fogdos. A politikai élet, mikor karácsonyi vakácziója van, apró eseménykékkel is beéri, így a karácsonyi vakáczióban rendkívül feltűnő dolog az, amit máskor rövid néhány sorban regisztráltak volna az újságok, hogy : t. i. b. Atzél Béla kilépett a szabadelvű pártból. Mekkora esemény ez most, mikor semmi fogósabb hír nem kínálkozik, mutatja a «Pesti Napló», mely erről vezérczikket ír. Mondom, hogy az ördög, ha unja magát, legyet fogdos. Pedig a nemes báró maga is bizonyosan csak unalomból tette ezt a (ki)lépést. Mert amilyen eleven, mozgékony ember, nem bírta elviselni a szünidei tétlenséget. Érezte, hogy valamit tennie kell. S tett! Az esetnek hordóereje a következő: A szabadelvű párt meg lesz fosztva egy vidám, kellemes, tréfás mágnástól, de csak azok, akik nem tagjai a kaszinónak. Mert a kaszinó tagok tovább is mulathatnak vele. Ennyi a szabadelvű párt vesztesége. De óriási a piczegeporosz párt vesztesége, melynek most esztendeje Atzél báró adott életet és a nevet! Mit csinálnak most a 38-ak? mikor már nem is 38-ak, csak 37-ek? Keserves egy gondolat! És páratlan a magyar parlamentarizmus történetében. Mert azt már láttuk, hogy valamely párt tagjai megszökdöstek a párt zászlaja alól, de hogy a pártvezér szökjék meg a pártjától, erről most hallunk először. Hanem a gondolat mindenesetre elmés és originális, melynek legközelebbi, negatív eredménye az lesz, hogy a piczegeporosz pártnak nincs kinél tisztelegni újesztendő napján. Képzelhető tehát mekkora a gaudium Atzél kilépése folytán a mameluk-pártban! A nemes báró pedig az ő akcióját feltagolja több részre. Most még csak kilépett. Hogy hova lép be, melyik pártba? azt majd más alkalomkor határozza el. Valószínüleg a húsvéti nagy vakáczióban. Csaknem biztosra vehetjük azonban, hogy követni fogja mágnástársát, gr. Zichy Jenőt, aki csak az imént vetette le magáról a mameluk-párt dunyháját s betakaródzott a nemzeti párt paplanába. Ha komoly emberek akarnak lenni, lépjenek be a függetlenségi pártba, így csak mókázó mágnások. ÜSTÖKÖS APRÓ HÍREK. Atzél Béla kilépésének hallattára azt jegyezte volna meg egy törzsökös mameluk, hogy Atzél kevesebbet árthat a mameluk-pártnak, ha kívül van a párton, mint hogyha benne volna. — Nem jó az ilyet hangosan emlegetni, mert akkor könnyen megteszi Azzát, hogy visszamegy Mamelukiába. Prágában már üléssel politizálnak. Nálunk még csak politikával élnek.A Lukácsin a szegedi börtönből szabadlábra megy. Maga folyamodott ez iránt. Hát képzel még Lukácsin Magyarországon szabadságot, hogy kérni is tudott magának belőle! Boldog újéve készül a magyar honvédségnek is: b. Fejérváry menni készül. Nagyon erőt vett rajta a mehetnék: előbb el szeretett volna menni közös krixminiszternek, s hogy ez sehogy sem ment, elmegy ő legalább osztrák generálisnak. A nagy mehetnékre mi csak azt mondjuk: Menet — Indulj! Az intendáns-kérdés akuttá vált. Emlegetik, hogy visszajön Beniczky, de még jobban emlegetik Fenyvesy Franczit, t. i. úgy, hogy ő semmi esetre sem lesz intendáns. Annyi ambíczió mellett ez is valami. A szabadelvű párt elnökét az idén már csak Pulszky Guszti fogja üdvözölni újév napján. De erre már kireparálja Podmaniczky a diák közmondást, gondolván, hogy «de Gusztikus de bizony disputandum est». A karácsony. A karácsony az az idő, amelyben még a legszerényebb ember is eltűri, hogy neki gyertyát gyújtsanak.* A karácsony az az idő, amelyben a leghitványabb portékát is a «legalkalmasabb „arácsonyi ajándéknak» mond még a zsidó, török és pogány is. * A karácsony a béke ideje, mert olyankor nincs parlament. Esküvő után. (A mézes hetekben). Férj. Asszonyom, mit jelentsenek ezek a furcsa szerelmes levelek a fiókjában? Feleség. Oh, semmit, csak az én szórakozottságomat, hogy elfelejtettem őket elégetni, 1894 január 1.