Az Üstökös, 1900 (43. évfolyam, 1-52. szám)
1900-01-07 / 1. szám
2 Dicsőítő ének. Egy ifjút a Somossyban Szörnyen elverének. Zengjen róluk országszerte Dicsőitő ének. Az az ifjú magyarul szólt, őt azért verték meg. Zengjen róluk országszerte Dicsőítő ének. Magyarok fővárosában Az ur ház a német. Zengjen róluk országszerte Dicsőitő ének. ÜSTÖKÖS MESTJtmWáDOMstK. i. Az elmés Vigécz Jákó követte el ezt a vicczet, melyet itt elmondandók vagyunk. Feketicsen járta sorra a rőfös boltokat, de tudjuk, hogy ez ő nála nem valami nagy eredménynyel szokott járni. Különösen a Stern Jak Joachim nem akart sehogyse kötélnek állni. A többi legalább egy mustra rendelésig belement az üzletbe, de a Stern hallani se akart semmiféle sejtről, még azt se akarta megengedni, hogy a ládáját kipakolja a rimánkodó Vigécz. Délután a kávéházban ül a Jákó és szörpölgeti a pikolóját, amikor odatelepedik mellé Stern Jak Joachim. — Jó napot! — Minden öröm rajtam. — No nincs valami jó új viccz a hegyiben? Vitécz Jákót elöntötte a méreg erre a szemtelenségre. Üzletet nem csinálni, de vicczeket hallgatni igen. No megállj, gondolta magában. — Vicczet lelkem ? Bizony azt nem tudok. Hanem mesélek valamit, ami az éjjel történt meg velem álmomban. — Halljuk! — Hát tudja a dolog úgy történt, hogy az éjjel álmomban a menyországban jártam. Egyszerre hogy, hogynem, iszonyú hascsikárás fogott el. Éppen ott volt a közelben szent Péten szaladok hozzá, mondom neki, adjon azonnal fölvilágositást, hova menjek, mert különben baj lesz. Azt mondja szent Péter: — Menjen oda félre, ott van egy lyuk. Elmegyek, de egy percz múlva már megint ott álltam szent Péter előtt. — No mi az ? kérdi. — Nem lehet! mondom. — Miért? — Belenézek a lyukba, hát ott ül benne a Stern Jak Joachim Feketicsről. — Kuncsaftja az magának? kérdi szent Péter. — Nem. — Ne akkor ne törődjön vele. Stern Jak Joáchim ez után nem kérdezett több vicczet Vigécztől.* * * Ebből a goromba Vigécz vicczből pedig gyönyörűen meg lehet tanulni, hogyan kellene a magyar iparnak vevőket szerezni; aki nem vevője, annak a fejére kell — ezt a vicczet olvasni. II. A börze előtt megszólítja a Krepeczer Móricz Silberfaden Manó gabonakereskedőt. — Kedves barátom, hogy ad maga nekem ezer méter mázsa búzát? Silberfaden indulatosan felel: — Először: én nem őriztem magával disznót és nem vagyok a maga kedves barátja. Másodszor: én ilyenféle emberekkel nem kötök üzletet; harmadszor: nos, mikor akarja maga azt a búzát? * * * Az ujjonczjutalék fölemelését kérik. Először: mi közösféle ügyről többé nem tárgyalunk. Másodszor: mi az osztrák hadseregnek egyáltalában nem adunk több ujjonetet. Harmadszor: mennyivel kívánják hát fölemeltetni azt a létszámot? APRÓ HÍREK. 5 Az angol-búr háborúban még mindég a búrok fegyvereit kiséri a diadal. Úgy látszik, hogy mégis csak a búrban van az igazság. * A német császár elmegy a párisi kiállításra. Nyilván nem azért, hogy békepipát szívjon a francziákkal, hanem hogy lepipálja őket. * A Bánffy Dezsőt is fölkeresték régi párthívei közül a legbátrabbak új esztendő napján. Megboldogult új évet kívántak neki. * * A régi meg az új szabadelvűek melegen szorongatták egymás kezeit uj esztendő napján. Szóval minden jót kívántak egymásnak. . * tt Az ujjonczjutalékot föl akarják emelni. Hát az hogy lesz azután? A nem tauglichok is tauglichok lesznek? Vagy hogy? * O Kitchener pasa fogja most az angol sereget vezetni a búrok ellen. Kitchener nyilván nem hiába jelent annyit, hogy kukta, de alighanem úgy lesz, hogy a sok kukta elsózza a levest.* . Ausztria és Magyarország olyan házaspár, akinek a törvény megengedné a különválást, mégis együtt élnek, mert olyan ellenségei egymásnak, hogy irigyelik egymástól a szabadságot. * . . . Az egész politikában csak a Komjáthy pisztolyok szólnak mostanában. Nagyokat durrannak, meg kell adni, de emberben — tudjuk — nem okoznak kárt. 1900. január 7.