Az Üstökös, 1904 (47. évfolyam, 1-51. szám)

1904-01-03 / 1. szám

2 Mujkosék a képviselőházban. — Szeretem a bátor embert. — Én is, kivált az ámbátort. — Hogy azt mondja: ő és elvtársai addig le nem teszik a fegy­vert, míg nem győz­nek.­ Hát miért nem győznek már? — Fegyver, mint fegyver, de a fegyver­hordozó. — Kire czélozol? — Nem hallja Demi bátyám, hogy pitteg­pattogj Adun­a, a Várady Károly agyságos úr. — Fene kis legény, hívjuk meg Göömbölyre. — Minek? — Megmutatni az otthonvalóknak, hogy ez az a derék férfiú, a kinek a kurjantásai mellett a mi bakterünké csak forró kása-poszogás. — Inkább arra hallgasson Demi bátyám, a­mit a lerakhatatlan fegyverzetű Szederkényi mond, hogy azt mondja: mégis mozog a föld. — Jól mondjál Már készül is a dolog: olyan választás lesz tavaszkor, hogy csak úgy porzik. Osztán akkor még jobban megmozdul a föld, a mozgó földön pedig haj bel könnyű elesni! — Hát akkor a fegyverrel mi lesz? — Letevődik magától. — Úgy már igen. Tizennégy dárda és fostély. — Különben pedig igen szépen szól a síró anyákról! — Persze, ez a póttartalék az argumentumaiban. De látná csak majd az igazi póttartalékos anyák sírását! — Nem bolond, hogy lássa: ez nem tartozik a programmjába. — Nini! Valaki lekiáltott ismét a karzatról, hogy hagyják abban az obstrukc­iót. — Csitt! az elnök arra kér bennünket, hogy tartózkodjunk a tetszés vagy, nem-tetszés nyilvá­nításától, különben kiüríttet mindnyájunkat. — Akkor juszt is közbe kiáltok én is! Hadd vigyenek ki bennünket: úgy sincs itt Rakovszky, a­ki napirendre volt tűzve, csak holnap beszél — most hát nincs mulatság. UÜ üj! A zsúrok, házi bálok és estélyek kényelmére az «Üstökös» új itató-készüléket ajánl. A protekczió. —, Az «Üstökös» tárczája. — Főszabály: protekczió-keresésnél jó helyen kell kopogtatni. Íme, a Csupkos Béla esete, a­ki előkelő, nemesi családból való s — csodák csodája! — mégis majd állás nélkül maradt. Mit csinált ? Erősen kurizálgatni kezdett a Backenbarth Izsó bankigazgató feleségének, a­kin még most is meglátszik, hogy igen-igen fess asszony lehetett. De most már a szépsége erősen hanyatlásnak indult. Most azt gondolják, hogy ez igen okos gondolat volt Csupkos Bélától. No hát lássuk ! Backenbarthnak éppen fogadó napja van. Az előszobájában sok a hely­kereső. Bemegy a férjéhez Backenbarthné és igy szól hozzá: — Izsókám ! Az előszobában ül egy fiatal ember. Igen jó házból való. Csupkos Béla. Állást keres. De legalább is hatezer koro­násat. Tudod, jó családból való. Rokona annak a bárónénak, a­kivel a nyáron a fürdőben megismerkedtünk. — Nem lehet, nincs hely. — Muszáj. — Ha agyonvágsz sincs hely. Csak nem mondok le én a bankigazgatóságról, hogy átadjam neki a helyemet. Eddig már öt udvarlódat helyeztem el. Hányat akarsz még? Az asszony nagy dérrel-dúrral távozik. Backenbarth megkezdi a helykeresők fogadását, elutasítja őket mind, Csupkos Bélát is. Csupkos Béla ezt soha se hitte volna! No, gondol egyet,­­ tesz még egy próbát. Elszalad Troussis Clémence barátnőjéhez, s a szép fraanczia hölgyhöz, a­kivel egyszer igen víg órákat töl­tött a Margitszigeten. Azóta is szívesen köszöngetnek egymás­­­­nak az utczán. Előadja neki a baját. «Elvertem mindenem, állás után kell néznem. Neked bizonyára vannak nagyúri ismerőseid.» Hogyne volnának? — Aztán milyen hely kellene ? — Vagy nyolczezer koronás, Clémence megveregeti a fiatal gavallér arczát. — Meglesz. S leül és hirtelen ír egy levélkét. — Nesze, kutyácskám, eredj ezzel a levéllel egyenesen Backen­barth Izsó bankigazgatóhoz. — Jaj, hiszen éppen most jövök tőle Nincs helye. — Nem baj az, kutyácskám, csak siess ezzel a levéllel hozzá. Aztán jér ide vissza és mondd el, hogy jártál. Csupkos Béla visszarohan Backenbarth Izsóhoz Az elolvassa a levelet és azt mondja neki: — Jó, hogy visszajött fiatal ember, éppen ebben a pillanatban ürült meg egy jó állás. Nyolczezer korona. Holnap el is foglal­hatja a helyét.­­ Másnap Csupkos el is foglalta a helyét egy bankhivatalnoknak,aki a mai napig sem tudja, mért tették ki neki olyan rövidesen a szűrét ? Cr­e­t­e KÖ, 1904. január 8.

Next