Az Üstökös, 1904 (47. évfolyam, 1-51. szám)

1904-01-03 / 1. szám

2 Cr e t ö Mujkosék a képviselőházban. — Szeretem a bátor embert. — Én is, kivált az ámbátort. — Hogy azt mondja: ő és elvtársai addig le nem teszik a fegy­vert, míg nem győz­nek.- Hát miért nem győznek már? — Fegyver, mint fegyver, de a fegyver­hordozó. — Kire czélozol? — Nem hallja Demi bátyám, hogy pitteg­pattogl Ahun a: a Várady Károly agyságos úr. — Fene kis legény: híjjuk meg Göömbölyre. — Minek? — Megmutatni az otthonvalóknak, hog> ez az a derék férfiú, a kinek a kurjantásai mellett a mi bakterunké csak forró kása-poszogás. — Inkább arra hallgasson Demi bátyám, a mit a lerakhatatlan fegyverzetű Szederkényi mond, hogy azt mondja: mégis mozog a föld. — Jól mondjál Már készül is a dolog: olyan választás lesz tavaszkor, hogy csak úgy porzik. Osztán akkor még jobban megmozdul a föld, a mozgó földön pedig haj beh könnyű elesni! — Hát akkor a fegyverrel mi lesz? — Letevődik magátul. — Úgy már igen. Tizennégy dárda és fustély. — Különben pedig igen szépen szól a síró anyákról! — Persze; ez a póttartalék az árgumentumaiban. De látná csak majd az igazi póttartalékos anyák sírását! — Nem bolond, hogy lássa: ez nem tartozik a programmjába. KÖ8 1904. január 8. — Nini! Valaki lekiáltott ismét a karzatról, hogy hagyják abban az obstrukcziót. — Csitt! az elnök arra kér bennünket, hogy tartózkodjunk a tetszés vagy, nem-tetszés nyilvá­nításától, különben kiüríttet mindnyájunkat. — Akkor juszt is közbe kiáltok én is! Hadd vigyenek ki bennünköt: úgy sincs itt Rakovszky, a ki napirendre volt tűzve, csak holnap beszél — most hát nincs mulatság. UÜ üj! A zsúrok, házi bálok és estélyek kényelmére az «Üs.ökös» új itató-készüjéket ajánl. A protekczió. —, Az «Üstökös» tárczája. — Főszabály: protökczió-keresésnél jó helyen kell kopogtatni. íme, a Csupkos Béla esete, a ki előkelő, nemesi családból való s — csodák csodája! — mégis majd állás nélkül maradt. Mit csinált ? Erősen kurizálgatni kezdett a Backenbarth Izsó bankigazgató feleségének, a kin még most is meglátszik, hogy igen-igen fess asszony lehetett. De most már a szépsége erősen hanyatlásnak indult. Most azt gondolják, hogy ez igen okos gondolat volt Csupkos Bélától. No hát lássuk 1 Backenbarthnaképpen fogadó napja van. Az előszobájában sok a hely-kereső. Bemegy a férjéhez Backenbarthné és igy szól hozzá: — Izsókám ! Az előszobában ül egy fiatal ember. Igen jó házból való. Csupkos Béla. Állást keres. De legalább is hatezer koro­násat. Tudod: jó családból való. Rokona annak a bárónénak, a kivel a nyáron a fürdőben megismerkedtünk. — Nem lehet, nincs hely. — Muszáj. — Ha agyonvágsz sincs hely. Csak nem mondok le én a bankigazgatóságról, hogy átadjam neki a helyemet. Eddig már öt udvarlódat helyeztem el. Hányat akarsz még? Az asszony nagy dérrel-dúrral távozik. Backenbarth megkezdi a helykeresők fogadását, elutasítja őket mind, Csupkos Bélát is. Csupkos Béla ezt soha se hitte volna! No, gondol egyet: | tesz még egy próbát. Elszalad Troussis Clémence barátnőjéhez, I a szép fr.inczia hölgyhöz, a kivel egyszer igen víg órákat töl­tött a Margitszigeten. Azóta is szívesen köszöngetnek egymás- l nak az utczán. Előadja neki a baját. «Elvertem mindenem; állás után kell néznem. Neked bizonyára vannak nagyúri ismerőseid.» Hogyne volnának? — Aztán milyen hely kellene ? — Vagy nyolczezer koronás, Clémence megveregeti a fiatal gavallér arczát. — Meglesz. S leül és hirtelen ír egy levélkét. — Nesze, kutyácskám, eredj ezzel a levéllel egyenesen Backen­barth Izsó bankigazgatóhoz. — Jaj, hiszen éppen most jövök tőle Nincs helye. — Nem baj az, kutyácskám, csak siess ezzel a levéllel hozzá. Aztán jer ide vissza és mondd el: hogy jártál. Csupkos Béla visszarohan Backenbarth Izsóhoz Az elolvass: a levelet és azt mondja neki: — Jó, hogy visszajött fiatal ember, éppen ebben a pillanatban ürült meg egy jó állás. Nyolczezer korona. Holnap el is foglal­hatja a helyét. j Másnap Csupkos el is foglaltaahelyétegy bankhivatalnoknak,aki j mai napig sem tudja: mért tették ki neki olyan rövidesen a szűrét ?

Next

/
Thumbnails
Contents