Az Üstökös, 1905 (48. évfolyam, 1-52. szám)

1905-01-01 / 1. szám

ÜSTÖKÖS • Búcsú. Én búcsúzom, kedves közönség: Isten veled jó magyarom! Csörgő sapkámról a csörgettyűt Egytől-egyig levagdalom. Elég volt járni a bolondját Oly sok, hosszú esztendeig: Szünőben a csalóka ábránd, Mely útamon előre vitt. S elment a Mester, a ki nékem Adta e szép játék­szerét, Hogy dobálódzzam véle kedvvel, Mint ő dobálódzott elébb. Az «Üstökös»-t, a szép játékszert, Megőriztem, a mint tudám . . . Elment a Mester, nincs miért hogy Dédelgessem már ezután. Igyekeztem a nagy szabálykint Ridendo verum dicere, S megelégedve, jól tudom, hogy Nem volt minden magyar vele; Haj, az igazság furcsa fegyver, Minden esetben vissza lő, S mentői erősb, annál nagyobbat kap érte a víg életelő. S mi tűrés-tagadás, hiába, Megúntam a clown-életet, Mikor tudom, hogy a Múzsáknak külömb berkében élhetek, A­kik mutatványim szerették, Azokban nem volt ép hiány, De legtöbben a kerítésre Mászva nézték komédiám. Az «Üstökös»-re rápazaltam Költői lángoló hevem, Aranyaim garasra váltva Szórtam el benne szertelen, Hol az az ünneplő rivalgás, Melyet keltett első dalom? Az «Üstökös» elnyelte mind, oly Sok, temérdek­ száz oldalon. Ah! jertek vissza jó Múzsáim: Euterpe, Polymnia, Vateseteknek nem kell immár Vásottan bolondoznia; Jertek, adjátok vissza lantom, Teljen már bennem kedvetek — — S «Üstökös» és jó olvasóim, k­i immár isten véletek. Szabó Endre. 4S. Negyvennyolcz év! Nagy idő ez Egy életnek folyamán­­llát egy újság életében Mily hated inas ez a szám ! Nemzedékek jöttek-mentek, Heh sok minden változott! És az évek röpke szárnya Bele sok rosszat-jót hozott. Még az égnek boltozatlan. Ott is mennyi változás: Csillag hullott a tengerbe, S támadt a helyébe más. Csak egy csillag még a régi, Mely a helyén megmaradt, Habár fényes pályát járt be Oly sok hosszú év alatt. Mikor feltűnt, hazánk egén Nem ragyogtak csillagok; És az «Üstökös» azóta Régi f­ényében ragyog. Negyvennyolez ! Hej dicső eszmét Rejt magában ez a szám. Szám és eszme találkoztak Az újévnek hajnalán. Sz. J. Legújabb. Szenzácziós hír! Tisza István gróf diszszidens lett. Annyira elkeseredett a magyar nemzet ellen­séges magatartásán, hogy átment az osztrákokhoz s ott belépett a radikális nagynémet pártba, a hol őt legjobban megértik. Ez a hír — fájdalom — még megerősítésre szorul. Unalom ellen. — Miért búslakodol, Ida ? — Ah, már egészen kiolvastam a vőlegényem könyvtárát s most nincs mit olvasnom. — Én a helyeden más vőlegényt kerítenék.

Next