Az Üstökös, 1905 (48. évfolyam, 1-52. szám)
1905-01-01 / 1. szám
ÜSTÖKÖS • Búcsú. Én búcsúzom, kedves közönség: Isten veled jó magyarom! Csörgő sapkámról a csörgettyűt Egytől-egyig levagdalom. Elég volt járni a bolondját Oly sok, hosszú esztendeig: Szünőben a csalóka ábránd, Mely útamon előre vitt. S elment a Mester, a ki nékem Adta e szép játékszerét, Hogy dobálódzzam véle kedvvel, Mint ő dobálódzott elébb. Az «Üstökös»-t, a szép játékszert, Megőriztem, a mint tudám . . . Elment a Mester, nincs miért hogy Dédelgessem már ezután. Igyekeztem a nagy szabálykint Ridendo verum dicere, S megelégedve, jól tudom, hogy Nem volt minden magyar vele; Haj, az igazság furcsa fegyver, Minden esetben vissza lő, S mentői erősb, annál nagyobbat kap érte a víg életelő. S mi tűrés-tagadás, hiába, Megúntam a clown-életet, Mikor tudom, hogy a Múzsáknak külömb berkében élhetek, Akik mutatványim szerették, Azokban nem volt ép hiány, De legtöbben a kerítésre Mászva nézték komédiám. Az «Üstökös»-re rápazaltam Költői lángoló hevem, Aranyaim garasra váltva Szórtam el benne szertelen, Hol az az ünneplő rivalgás, Melyet keltett első dalom? Az «Üstökös» elnyelte mind, oly Sok, temérdek száz oldalon. Ah! jertek vissza jó Múzsáim: Euterpe, Polymnia, Vateseteknek nem kell immár Vásottan bolondoznia; Jertek, adjátok vissza lantom, Teljen már bennem kedvetek — — S «Üstökös» és jó olvasóim, ki immár isten véletek. Szabó Endre. 4S. Negyvennyolcz év! Nagy idő ez Egy életnek folyamánllát egy újság életében Mily hated inas ez a szám ! Nemzedékek jöttek-mentek, Heh sok minden változott! És az évek röpke szárnya Bele sok rosszat-jót hozott. Még az égnek boltozatlan. Ott is mennyi változás: Csillag hullott a tengerbe, S támadt a helyébe más. Csak egy csillag még a régi, Mely a helyén megmaradt, Habár fényes pályát járt be Oly sok hosszú év alatt. Mikor feltűnt, hazánk egén Nem ragyogtak csillagok; És az «Üstökös» azóta Régi fényében ragyog. Negyvennyolez ! Hej dicső eszmét Rejt magában ez a szám. Szám és eszme találkoztak Az újévnek hajnalán. Sz. J. Legújabb. Szenzácziós hír! Tisza István gróf diszszidens lett. Annyira elkeseredett a magyar nemzet ellenséges magatartásán, hogy átment az osztrákokhoz s ott belépett a radikális nagynémet pártba, a hol őt legjobban megértik. Ez a hír — fájdalom — még megerősítésre szorul. Unalom ellen. — Miért búslakodol, Ida ? — Ah, már egészen kiolvastam a vőlegényem könyvtárát s most nincs mit olvasnom. — Én a helyeden más vőlegényt kerítenék.