Út és Cél, 1976 (28. évfolyam, 5-6. szám)
1976-09-01 / 5. szám
2 ÚT ÉS CÉL XXVill. évf. 5. szám mázolása. Gondos munkájuk nem hagyta ki a római egyházat sem, soha nem tapasztalt ellentéteket keltve a valláson belül. Ezzel szemben a vas- és bambuszfüggőkéen túl látszólag a rend, béke, haladás eszméi érvényesülnek, legalábbis ezt akarják velünk elhitetni az összeesküvők sajtóján át. Az utóbbi hetekben már csak hogy ki nem mondták: az emberiség mintaállama Vöröskína. A nyugati marxista propagandában azonban igen érdekes törés tapasztalható néhány éve. Az egyik vonal, amelynek Kissinger a képviselője, mind a Szovjetet, mind Kínát szeretné a keblére ölelni, s a bizalmat e kommunisták körében azzal akarja megszerezni, hogy prokommunista politikát kényszerít a kormányokra pl.: az USA vietnámi visszavonulását, Angola ügyes átcsúsztatását, hatalmas élelmiszerszállításokat, a Szovjetbe, stb. A másik vonal józanabb. Nem hisz a marxi eszme olyan varázserejében, hogy az messiási világbékét és világboldogságot képes teremteni e Földön. Legalábbis addig nem, amiig nem tűnt el végképp a nemzeti gondolat csökevénye, nemcsak a kapitalisták országaiban, hanem elsősorban a Szovjetben. Ez a másik irány attól fél,hogy a bolsevizmus trve alatt Oroszországban a nagyorosz álmok, a pánszláv nacionalizmus kap életre. Ez végképp keresztülhúzná a kissingeri Világkormány nagy terveit és lehetetlenné tenné "az amerikai és orosz dolgozók testvéri öszszeölelkezését". Ez a második irány szemére veti Kissingernek,hogy idő előtti sikereket akar, hogy ha túl korán erőlteti az Uniót, a Nagy Tervet romlásba döntheti. A második irány szerint a Szovjetben látható bolsevizmus kezd gyanús lenni abban a tekintetben, hogy az tulajdonképpen az éledő pánorosz nacionalizmust takarja. Ez a csoport az, amely hangulatkeltés céljából kitalálta a Szovjetbeli zsidóüldözéseket, felfedezte Sztálin antiszemitizmusát, felhívja a világ figyelmét a fenyegető Szovjet katonai túlsúlyra és megkísérli a sokkal engedelmesebb Kínát a Szovjettel szembeállítani. Figyeljük csak jól meg a sajtótechnikát: ilyenkor nem annyira Szovjetuniót emlegetnek, hanem Oroszországot, nyilvánvaló utalással e névnek nemzeti vonatkozására. A két csoport közt most ért a küzdelem tetőfokára. A Rockefeller-Kissinger csoport az elmúlt években engedni volt kénytelen. 1972 körül értek el olyan hatalomra, hogy már részletes terveket dolgoztak ki a Szovjettel való Unió kikiáltására a bicentenárium nagy ünnepén. Ennek érdekében csinálták a világban az inflációt és távolították el az ellenálló Nixont.A múlt évi hetente Helsinkiben tulajdonképpen a hatalmat, vesztes kissingeri csoport időnyerési kísérlete volt abból a célból, hogy mégegyszer megpróbálja erejét összeszedni a maga mentésé-re. Ma, egy évvel később, elkerülhetetlennek látszik Kissinger bukása. Persze, az ilyen komédiában fölfelé buktatják, esetleg oly módon, hogy aláveti magát a második csoport józanabb politikájának. A közeli elnökválasztásnak, természetesen, semmi jelentősége sincs a szupervilágpolitika tekintetében. A nagypolitikát nem az elnök,nem is a Kongresszus, hanem a választások fölötti pénzcsoportok szabják meg. Pontosabban a fenti két irány egyike. Ha Kissinger megy, jön helyébe egy másik kissinger. A szuper politika nincs személyhez kötve.Ilyet csak a "gyerekes" nemzeti politika ismer. Jellemzően a megváltozott politikai szelekre,a derék Kissinger kijelentette, hogy azért kell Délafrika ügyét "rendezni", mert különben az a veszély következik be, hogy az is a Szovjet érdekkörébe kerül mint Angola. Kissingerünk még soha nem ment el ily messze a Szovjettől óvó kifejezésében. Ez már nem hetente-i szóvirág. Ez nem kissingeri beszéd. A második csoport hangja ez. Amit a Kissinger-Rockefeller csoportnak a szemére vetnek az az, hogy politikájuk eredménye egy orosz szuperhatalom amely már nemhogy nem lesz hajlandó engedelmeskedni az "emberbarát 400-ak" világboldogító terveinek, hanem hatalmi gőgjében orosz világuralmi törekvések szolgálatába állítja katonai erejét. Vagyis a kissingeri szállítmányok és támogatások révén Oroszország túlnőtt az USA-n és egyáltalán nem a nagy Szocialista világuniót szolgálja, hanem önző, nemzeti orosz érdekeit nézi. A zsidó pénzhatalom fogja nemsokára a Szovjetet magvádolni azzal, hogy a világ meghódítására tör. Annak idején ugyanezzel a jelszóval támadt a nacionalista Németország ellen. A Rockefeller-Kissinger Nagy Terv egyelőre nem valósult meg. A messiási világállamtól betegesen megszállt Kissinger most már a 80-as években reméli a nagy Egyesülés megvalósulását. De vajon addigra megsemmisíthető lesz-e a nagy Unió utolsó akadálya, az orosz nacionalizmus? Nagyon is kétséges. Aki valaha is olvasta az amerikai The Economist "bizalmas" külügyi jelentését (1976.júl. 28.) megérti, hogy Kissinger abban a tekintetben is túlhaladott lett, hogy - kedvenc érvelése szerint - az emberiség nem engedhet meg magának egy III. Világháborút, mert abba mindnyájan belepusztulunk. A Világkormány megalakítására ez az érv a "morális és logikus" alap. - Ma már annyira nem félnek egy nukleáris háborútól a szakemberek, mint az elöltöltő puskától. Lehetségesnek tartanak egy olyan atomháborút, amelyben kevesebb ember pusztul el, mint a II. Világháború-