Út és Cél, 1980 (32. évfolyam, 1-5. szám)

1980-01-01 / 1. szám

2 to ÉS CÉL illatát, akik paraszti gyökereikkel szívósan ragaszkodnak még a magyar er­kölcsök, a magyar szokások, a magyar emlékek, a magyar múlt talajában s nem szégyellek átmenteni és vallani faji vonásaikat mindentől, mindenben, min­denütt ennek az idegen és vad eletnek ellenséges lé­pejében. Ez az a csoport, amelyik nemzetével együtt örül és sír, áll vagy bukik, él és meghal. Amelyik mindent nemzete­­szemével lát és nemzete szikével érez.,, Felelősséget vállal habozás nélkül mások helyett is, ha meggyőződése, hogy amit vállal, az a nemzet érdekében áll. Ez az a csoport, amelyik harcunk­ból sohasem fog távolmaradni. * * * SZÁLASI FERENC szavaival köszöntjük olvasóinkat az Io ÉS CÉL XXXII. évfo­lyamának kezdetén. Megállapításai érvényesek ma is, itt is, 1980-ban, az emigrációban. A Hazán kívül élő magyar értelmiség is három, egymástól élesen elkülönülő csoportra tagolódik. Az első csoportba tartoznak azok, akiket teljesen megfertőzött a zsidó­­gondolkodás, a pénzimádat. Felfuvalko­­­­dott kis "üzletemberek", aprócska kari­erek nagyképű megszállottjai, héber pártfogókon csimpaszkodó kis majomeg­­zisztenciák. Már itt gyökeresek. Mate­riális javaik és idegen népek tengereibe fullasztott gyermekeik végképp ide kö­tik őket. Kapcsolatuk a Nemzettel meg­szakadt, hazatelepedni sohasem fognak. A második csoport az ijedős "rekli­­vitézeké". Ide sorolható közéleti ve­zetőink többsége - azok, akik nem tud­tak az első csoport szintjére aljasodni. Lapjaikban, társadalmi szervezeteikben serény nemzet­mentő tevékenységet mímelnek. Azonban - nagy óvatosan - mindig csak addig mennek el, ameddig­ a zsidó póráz enged. Anyámasszony katonai, de az ország szempontjából mégsem egé­szen reménytelenek. A felszabaduláskor egy részük talán hazatér. A harmadik csoport az elit magyar értelmiségi gárda. Kurucok ivadéka, labancok veszedelme. Akiknek eltérő eszméje: hazatérni szeretett szülőha­zánkba s kivívni a magyar függetlensé­gét és szabadságét. Az ő nemeslelkiségük tette lehetővé lapunk megjelenését 51 küzdelmes éven át. Tudjuk, velünk ma­radnak a jövőben i a Kitartásuk bennün­ket ie kitartásra ösztönöz. Hitük sziklát ad a lábunk alá.­Fogadják a világ minden táján, amerre élnek, Ölelő testvéri szeretetünket. nTAKpxs, AZ fe ÉS CÉL munkát érze­l. BABLECKE PROFESSZOR A GAZDASÁGI VILÁGVÁLSÁG OKAIRÓL (Defense de l'Occident, Paris.) A krízis, amiben szenvedünk az ipari civilizáció krízise. Elsősorban a fo­gyasztói társadalomnak és a pazarlásnak tulajdonítható. Ennek a civilizációnak az eredménye a könnyű és boldog életet biztosító eszközök szaporodása. Ezt az eredményt az emberek bizonyos formájú rabszolgaság árán érték el, amelyet többé-kevésbé jól elviseltek. Viszont nem tudtak megfékezni sem a gépek sza­porításán sem ijesztő termelékenységét. A fogyasztás, pusztítás és reklámozás szörnyűséges civilizációja abból szü­letett, hogy el kell adni a produkción Az eladási szenvedély követte a gyártás szenvedélyét. És ez a kollektív őrült­ség nemcsak megsemmisítette az embernek a természettel való ősi kapcsolatát, hanem a pusztítás és behelyettesítés ijesztő mechanizmusához, végül pedig a fosztogatáshoz vezetett. Ez a termé­szetellenes civilizáció az ember meg­rontását eredményezte, am­i persze csak azokat a gondolkodókat nyugtalanította, akiket a világ­ kormányzó írástudók meg­vetnek. Ez az ipari civilizáció magával vonta a működéséhez nélkülözhetetlen természetes erőforrások után való esze­veszett kutatást is. Az ipari civili­zációnak ezek a túlzásai a krízis leg­főbb okai. Azonban két másik dermesztő ok, sőt, valóságos paralízis, tetézi értelmisé­günk tehetetlenségét az eseményekkel szemben. Egyik strukturális, követke­zésképpen lényegbe vágó, a másik fel­tételes, tehát kiküszöbölhető. A strukturális­ok politikai intéz­ményeink feljavulása, párhuzamban a követett princípiumok elavulásával. Jóllehet demokratikus rendszereink mindjobban értelmiségünk és mágusaink tekintélyura­lma irányában fejlődnek, az általuk kitermelt ellentétes erők, a szakszervezetek, a tömeg­hírközlő eszközök és a nemzetközi nagytőkek meg­bénítanak minden akciót és mozdulatlan­ságra kényszerítik az erők mérlegét. Az a rögeszme hogy a korlátlan szabad­ság gyakorlása minden vonalon a legfőbb jó - még akkor is, ha minden tekintély fegyelem és biztonság lerombolását és végül a legmerészebb és legerősebb uralmát eredményezi - burkolt anarchi­ához vezetett, ami szétrágja a hatalmat, mint fémet a rozsda. XXXII. évf. 1. szám

Next