Út és Cél, 1984 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1984-01-01 / 1. szám
XXXVI. évfolyamszám ......... UT és CÉL ................. 1984. január hó. Az a három hatalom, amely a mai helyzetért felelős: 1./ Az a politikai zsidóság, amely a bibliai Ó-Szövetségben, a Királyok Könyvében olvasható vallási fanatizmussal tör világuralomra. 2. / A titokzatossága által a gazdasági, politikai, társadalmi és tudományos életben működők körében nagyszámú rokonszenvezőre talált szabadkőművesség, amely a pénznek emelt trónust; 3. / A "Világ Proletárjai Egyesületek" jelszóval vörös zászlót bontó osztályharcos forradalom, amely a kommunizmussal nem az egyenlőséget, hanem a történelem legnagyobb szabású elnyomását segítette mindenütt nyeregbe, ahol idáig győzött. Ez a három hatalom erősebb és veszélyesebb, mint a történelem során idáig felülkerekedett nagyhatalmak voltak, jóllehet, hogy közülük némelyek világrészeket érintettek. De ők nem nyúltak bele a leigázottak egyéni lelkiségébe, hogy őket legbelsőbb énjükből kiforgassák. Ezzel szemben mi ma a helyzet? A világhatalmi törekvéseikben összefonódott három erő a klasszikus értelemben formált embert kényszeríti életideáljának megtagadására. Istenhit jellem, becsület, erkölcs, haza, nemzet, szeretet, felebarátok, közösségi segítség nélkül élni, így példának okáért a "ne bántsd a másét" ősi iratlan törvényét kiölte az emberekből a zsidóság által irányított, egymást végtelenségig kihasználó önző anyagiasság. A sok agymosással megszüntetett, szerencsésebb esetekben nagyon halvány, torz kép maradt a régi jóságot és erőt sugárzó embereszmény eleven valóságából. Az egyes nemzetek is elvesztették eredeti egyéniségüket - tömeggé silányultak, hogy könynyebben irányíthatók legyenek a világhatalom teljes megszerzéséhez és megtartásához. A szabadkőművesség minden szépet, jót és nemest ígérgetésekkel csábított magához, hogy ezeket a pozitív erőket közömbösítse, hogy aztán saját érdekei szolgálatában mozgósítsa az eszközök és módok tekintetében nem válogatós világpolgáriasult embereket. Ezek segítségével még Jézus Urunk által hirdetett Isteni Igazságok utolsó alapját is megkísérli meghamisítani; így tudta azt is elérni, hogy a nemzeti kormányzás által gyakorolt alkotmányos alapok megsemmisüljenek, hogy a nemzeti érzés megtagadásával, a zsidó világhatalmi törekvés egyik tartó tengelye, a nemzetköziség, kerekedjen felül. Az ősembert kulturlénnyé nemesítő Istenhitet semmisíti meg a kommunizmus. Amikor az ember kulturképességével, szorgalmával, magas fokra építette fel civilizációját, nemcsak Teremtőjét veszi el, de a magántulajdon lerombolásával tulajdonképen civilizációjának alapjait is megvonja tőle, hogy a szellemi és anyagi gyökértelenségben tévelygőt könnyebben tudja felhasználni saját céljaira, a "semmi sem az enyém" világnézet megvalósítására. De a magántulajdon felszámolásával megszűnt egyúttal a hazát szerető és ezért áláldozni is kész nemzeti érzés is. Valami végzetes törvényszerűség kibontakozását láthatjuk az elmúlt esztendő utolsó szakaszának tragikus fejlődésében, amely az egymásba fonódó, szellemi síkon szinte összeölelkező három politikai játszmája végén ezt a roppant, földgömbünket totális pusztulással fenyegető nagyfeszültséget idézte elő. Vájjon azért történik-e minden így, mert negatívumból nem születhet pozitívum, diszharmóniából: összhang? A világhelyzetet torzitó szándék nélkül látván így, azt kell megállapítanunk, hogy az 1983-as sztendő is hasonló tragédiákkal és a klasszikus emberi gondolkodás értelmében várt rendezés nélkül múlt el, mint ahogyan azt egy évvel ezelőtt írt "Memento az Új esztendőre" című cikkünkben előreláttuk, a pusztulásba zuhanó világhelyzeten töprengve. A világ súlyos válságának rendezését csak optimista reménykedéssel lehet várni, bízván az örök törvény ismétlődésében, hogy a történelmi hullámvölgyet, amelyben fulladoznak a világ népei, hullámhegy fogja követni; amikor az igazak, jellemesek, tiszta erkölcsűek, a gerincesek, hazaszeretetet ápolók, hagyományt védők elitjeinek közreműködése és összefogása segíti majd a klasszikus szocialista és nacionalista világrend felépítését. A jelenlegi hilástalan világhelyzetből kiindulva, mi Európában magunkra hagyott magyarok, szorongó aggodalommal gondolhatnánk fajtánk jövőtlenségére, ha nem lennének példák a világritmusban ismétlődő történelmi változásokra és a népek csodálatos újjászületésére. Mivel vannak ilyen példái, reménykedve bízunk benne, hogy a HUNGARISTA NAGYHÁZAE nemzetünk egyszer majd újra felépítheti. A törvényszerű változások értelmében visszapillantunk a múltba a hunok nagy királyára ATTILÁRA, majd ÁRPÁDRA és a nagy, dicsőséges