Út és Cél, 1984 (36. évfolyam, 1-12. szám)

1984-01-01 / 1. szám

XXXVI. évfolyam­­­szám ......... UT és CÉL ................. 1984. január hó. Az a három hatalom, amely a mai helyzetért felelős: 1­./ Az a politikai zsidóság, amely a bibliai Ó-Szövetségben, a Királyok Könyvében olvasható vallási fanatizmussal tör világuralomra. 2. / A titokzatossága által a gazdasági, politikai, társadalmi és tudomá­nyos életben működők körében nagyszámú rokonszenvezőre talált szabad­kőművesség, amely a pénznek emelt trónust; 3. / A "Világ Proletárjai Egyesül­etek" jelszóval vörös zászlót bontó oszt­ályharcos forradalom, amely a kommunizmussal nem az egyenlőséget, hanem a történelem legnagyobb szabású elnyomását segítet­te mindenütt nyeregbe, ahol idáig győzött. Ez a három hatalom erősebb és veszélyesebb, mint a történelem során idáig felülkerekedett nagyhatalmak voltak, jóllehet, hogy közülük némelyek világrészeket érintettek. De ők nem nyúltak bele a leigázottak egyéni lelkiségébe, hogy őket legbelsőbb énjükből kiforgassák. Ezzel szemben mi ma a helyzet? A világhatalmi törekvéseikben összefonódott három erő a klasszikus­ értelemben formált embert kényszeríti életideáljának megtagadására. Istenhit jellem, becsület, erkölcs, haza, nemzet, szeretet, felebarátok, közösségi se­­gítség nélkül élni, így példának okáért a "ne bántsd a másét" ősi i­­ratlan törvényét kiölte az emberekből a zsidóság által irányított, egymást végtelenségig kihasználó önző anyagiasság. A sok agymosással megszüntetett, szerencsésebb esetekben nagyon halvány, torz kép maradt a régi jóságot és e­­rőt sugárzó ember­­­eszmény eleven valóságából. Az egyes nem­zetek is elvesztették eredeti egyéniségüket - tömeggé silányultak, hogy köny­­nyebben irányíthatók legyenek a világhatalom teljes megszerzéséhez és megtar­tásához. A szabadkőművesség minden szépet, jót és nemest ígérgetésekkel csá­bított magához, hogy ezeket a pozitív erőket közömbösítse, hogy aztán saját érdekei szolgálatában mozgósítsa az eszközök és módok tekintetében nem válo­gatós világpolgáriasult embereket. Ezek segítségével még Jézus Urunk által hirdetett Isteni Igazságok utolsó alapját is megkísérli meghamisítani; így tudta azt is elérni, hogy a nemzeti kormányzás által gyakorolt alkotmányos alapok megsemmisüljenek, hogy a nemzeti érzés megtagadásával, a zsidó világ­­hatalmi törekvés egyik tartó tengelye, a nemzetköziség, ke­rekedjen felül. Az ősembert kulturlénnyé nemesítő Istenhitet semmisíti meg a kom­munizmus. Amikor az ember kulturképességével, szorgalmával, magas fokra épí­tette fel civilizációját, nemcsak Teremtőjét veszi el, de a magántulajdon lerombolásával tulajdonképen civilizációjának alapjait is megvonja tőle, hogy a szellemi és anyagi gyökértelenségben tévelygőt könnyebben tudja felhasznál­ni saját céljaira, a "semmi sem az enyém" világnézet megvalósítására. De a magántulajdon felszámolásával megszűnt egyúttal a hazát szerető és ezért ál­áldozni is kész nemzeti érzés is. Valami végzetes törvényszerűség kibontakozását láthatjuk az elmúlt esztendő utolsó szakaszának tragikus fejlődésében, amely az egymásba fonódó, szellemi síkon szinte összeölelkező három politikai játszmája végén ezt a roppant, földgömbünket totális pusztu­lással fenyegető nagyfeszültséget idéz­te elő. Vájjon azért történik-e minden így, mert negatívumból nem szü­lethet pozitívum, diszharmóniából: összhang? A világhelyzetet torzi­tó szándék nélkül látván így, azt kell meg­állapítanunk, hogy az 1983-as sztendő is hasonló tragédiákkal és a klasszikus emberi gondolkodás értelmében várt rendezés nélkül múlt el, mint ahogyan azt egy évvel ezelőtt írt "Memento az Új esztendőre" című cikkünk­ben előreláttuk, a pusztulásba zuhanó világhelyzeten töprengve. A világ súlyos válságának rendezését csak optimista reménykedéssel lehet várni, bíz­ván az örök törvény ismétlődésében, hogy a történelmi hullámvölgyet, amelyben fulladoznak a világ népei, hullámhegy fogja követni; amikor az igazak, jelle­­mesek, tiszta erkölcsűek, a gerincesek, hazaszeretetet ápolók, hagyományt vé­dők elitjeinek közreműködése és összefogása segíti majd a klasszikus szocia­lista és nacionalista világrend felépítését. A jelenlegi hilástalan világhelyzetből kiindulva, mi Európában ma­gunkra hagyott magyarok, szorongó aggodalommal gondolhatnánk fajtánk jövőt­­lenségére, ha nem lennének példák a világritmusban ismétlődő történelmi vál­tozásokra és a népek csodálatos újjászületésére. Mivel vannak ilyen példái­, reménykedve bízunk benne, hogy a HUNGARISTA NAGYHÁZAE nemzetünk egyszer majd újra felépítheti. A törvényszerű változások értelmében visszapillantunk a múltba a hunok nagy­ királyára ATTILÁRA, majd ÁRPÁDRA és a nagy, dicsőséges

Next