Útunk, 1946 (1. évfolyam, 1-15. szám)

1946-06-22 / 1. szám

kolozsvári börtönből kiszabadított kommunisták megjelenése ellen­állási mozgalmunk első komoly eredménye volt. Kovács Katona Jenő hamar új, nagyobb tanyát szerzett a szomszédban, közös jó barátunknál, az ugyanazon ház­ban lakó Kőműves Nagy La­josnál. A börtönből érkezettek ott tanácskoztak ezentúl, és se­gítségükkel kiszélesült a m­ozga­lom. Most már kinek-kinek más volt a megbízatása: vagy a szak­­szervezetek mozgósításánál, vagy az üzemi ellenállás megszervezé­sénél, vagy az egyházak felé, vagy a Tízes Szervezetnél dolgo­zott. Én a városi őrség megszer­vezését kaptam, Kovács Katona Jenő pedig látszólag könnyű és veszélytelen munkát, a sajtó irányítását és új lapjaink előké­szítését a felszabadulás esetére. Akkor már kezünkben volt az Ellenzék, azt Nagy József segít­ségével irányítottuk, a régi szer­kesztőitől cserbenhagyott Keleti Újságot pedig az ellenállási moz­galomhoz csatlakozó fiatal zász­lósra, Nagy Elekre bízták. A mozgalom a leglényegesebb pon­ton, az erdélyi magyar hadsereg­nél, eredménytelen maradt ugyan, de egyébként hovatovább annyira lázbahozta a tömegeket, élén a régi harcos hagyományaira esz­­mélkedő munkássággal, hogy ön-d­kéntes­­munkatársak láncolata alakult ki mindenütt s ment min­den, mint a karikacsapás. Akkoriban találkoztam még­­egyszer néhány percre Kovács Katona Jenővel ott fenn, a Bern­it teában. Mindenki tudta, már csak néhány napról lehet szó. Kolozs­várt állandóan tűzben volt, a Mo­­nostori-úton visszavonuló tüzér­séget támadták az orosz repülők. És Kovács Katona Jenő akkor kezdett irodalomról beszélni... Mint aki napi politikai szerepét a nagy történelmi drámában befe­jezte, most már nem a pillanat nyelvén szólott, hanem azt szá­­mítgatta, hogy milyen napilapok jelenhetnek meg a Vörös Hadse­reg bejövetele után, s milyennek kell lennie az irodalmi fórumnak, a hagyományos Korunk eljö­­vt változatának. Egyálta­­lá hány-mindenféle lapra, t.v.%1»­u­rtí- szellemi termékre lesz iss kifalat, sorra a felszakadó idő­ Egy-két nap múlva azzal hív­tak elő a városháza pincéjéből, hogy jelentést hozott valami ka­tona. Hajnali szürkületben tör­tént az eset, óvatosságból fegyve­reseket vettem magam mellé s úgy hallgattam ki a jelentéstevő gyermekded-fiatal legényt. Ha­lottat talált az utcán s ide sza­ladt a hírrel. A kivonuló németek dobták ki egy gépkocsiból a vér­ző tetemet, hátlövés, fejlövés, a hullánál újságíró-igazolvány Nagy József névre... Az ellenállási mozgalom első hősi halottja! Na­pok óta híre járt már, hogy vagy negyvenünket halálra keres a né­met, s a velünk akkor már együtt­működő magyar rendőri közegek­től kapott névsor alapján értesí­tettünk is mindenkit a veszélyről. Nagy József a maga újságíró­­könnyedségével rá sem hederített óvatosságra intő barátaira. A Newyork-étteremből hurcolták el kakastollas csendőrök s adták át a német gyilkosoknak. Délelőtt újabb megdöbbentő hír érkezett: a Bem­ utcai házból elvitték Kovács Katona Jenőt, magyar csendőrök törtek rá a ma­gyar íróra! A német titkosrend­őrségnek szolgáltatták ki a ma­gyar függetlenség harcosát! Ko­lozsvár még aznap éjjel fronttá alakult át s amikor másnap reg­­­­gel fogadtuk a bevonuló szovjet­­cs­apatokat s megindult az újjá­szervezés munkája, Kovács Kato­na Jenő nem volt közöttünk. Nél­küle indítottuk meg első napila­punkat, a Világosságot, egy héttel a felszabadulás után. Nél­küle indultak meg többi napilap­jaink. Nélküle indul meg most is az Utunk. Vájjon mi lett a sorsa? Valami legenda még elérkezett hozzánk szájról-szájra, olyasféle hír, hogy állítólag egy kolostorban látták, valahol a Dunántúlon. De hát e mendemonda óta is eltelt egy es­e­tendő... Ki tudja, hol dobták ki •­j­agy József gyilkosai őt is a gépkocsiból! Lehet, hogy sohasem idunk meg kálváriájáról semmit. " Utunk megindulásakor harcos Bernét idézzük magunk közé. "Gg­y BALOGH EDGÁR A Könyvnapra je­lentette meg az Edi­tion Moravetz zene­kiadó cég Eisikovits Miksa dalszerzeményei­nek első sorozatát. A háború lázából ocsúdó •Erdély­­művészi élete­ ■­­nek jelentős eseménye az Eisikovits-dalok gondos, nyugateurópai formákban való meg­jelenése a szerzemé­­nyek jelentősége és a kiadó úttörő vállalko­zása miatt. Eisikovits nevére mintegy tíz esztendővel ezelőtt máramarosi fol­klór gyűjtései és fel­dolgozásai hívták fel az erdélyi és magyar­­országi zenei élet fi­gyelmét. A máramarosi siratok a háború előtti esztendőkben Szeghő Júlia interpretálásában bejárták Európa hang­versenydobogóit és he­lyüket az új magyar zene a Kodály és Bar­­tók-iskola legjobb gyűj­teményei és feldolgozá­sai mellé sorolta. A háború alatt a világ számára hallgatott a szerző. Temesvári magányában a kor megrendítő zűrzavarától kínozva, elvonultan alkotott s egy szebb és jobb vi­lágra készült. Azok, akik művé­szetét számontartották, — Sza­bolcsi Bence és munkaköre, — maguk is némaságra voltak ítélve. Ezekben a lélekhasogató időkben írta Eisikovits zongoraszerzemé­nyeit és dalait. Egy zongoraszer­zeményét nemrég ugyancsak az Edition Moravetz adta ki. Külö­nös és új zene ez, a mi tájunk leg­mélyebb zenei élményei, a folklór dallam­alakjai és ritmusai törnek fel szikrázó változatossággal egy drámai és idilli lélekből, mely he­lyét immár véglegesen a Kodály- Bartók-féle új magyar zene és a modern franciák között találta meg. Az Eisikovits-dalok első füzete élénken cáfolja meg azt az egyol­dalú képet, amely a zeneszerzőt egyrészt a máramarosi folklórban akarja elskatulyázni, másrészt fa­­jilag igyekszik elszigetelni. Most megjelent és kiadásra váró mun­kái azt bizonyítják, hogy Eisiko­vits végső helye: az új magyar zene.­ Nemcsak­­zenei felfogása, hangzatai, dallamai és ritmusai bizonyítják : 'i HAr n a forrás is, amelyből, m: l'Xlkt tő táplálko­zik, — az ú- Ivers, min­denekelőtt J .'Isten'i A­­tila szociális és emberi tri Ött­Ma Ady bonyo­lultsága, Ba­bi IIK. I spiritualiz­musa s a kert hangulatai. De ott talál­t a megzenésített lírikusok közt Xu­nier Ferencet, Szentimrei Jez­őt és, a háború előtt a Korunk olda­lain jelentkező fia­tal, társadalmi lazulástól fűtött költőket, Salamon Ernőt, Brassai Viktort, Mária Bélát és Mél­ersz Józsefet. Az­ új magyar d.h­­átrwivéjA a század elején Ady első megzeré­sítője, Reinitz Béla volt Fisi*o- I vita a Reinitz- programmAr­ jI§. I­gen messze fölfelémért a I verset, szinte a 'lassiene A ? Tv ! teljességre való igras^A felszínre a vers segítjwl jA­­gulati árnyalatait. Külön érdekessége Eisikovits kiadványánal^^Wt: \ megzenésített verseket^M^/%* mán fordításban, párh^V s reggel közli, amivel®^ szolgálatot tesz a magBL^ . T? , s­ mi gyár zene Kzépszentsi­í )mán művészi körökben _ ADY, és több erdélyi lírikus y __ W ___ __ r ' JÓZSEF ATTILA, BALÁZS BÉLA Eisikouts Miksa, az uj magyar dal zeneköltője tolmácsolásán tértet­­t t­öltésért­ Apaffi Mihály erdélyi fejedelem talán eleitől fogva, de főleg öre­gebb korában, szörnyen unta­­az államügyeket. Márpedig ő kellett, hogy elnököljön úgyszólván na­ponta hosszadalmas tanácskozáso­kon és végig kellett hogy hallgas­sa „az nagyságos tanácsbéli urak.“ sok okos beszédit. Nagy terv volt ez rajta! Annál inkább az, mert akkori­ban Teleki kancellár intézett amúgy is mindent. Hát ő ott csak unatkozott. Ülés után ebédre is nála ma­radtak a tanácsurak és akkor is, étel-ital mellett, mind csupa ko­moly beszéd folyt; a vendégei ott is tovább forgatták, vitatták a po­litikát. Ezért aztán ezek után azt szok­ta mondani az ő hoppmesterének, Szentpálinak: — Gyere ide hozzám barátom Szentpáli és beszéljünk semmit! Hát ami itt következik, az is ilyen „semmit-beszélés". Régi kicsi történetek, minden fontosság nélkül. Ma­ holnap közel száz esztendősek. Mindakettő Bethlen Johanna, Toldalagi Mi­­hályné históriája, aki nagyatyám unokahúga volt és akit mindenki franciásan Jeanette (Zsanett)-nek szólított és akit nagyon öreg ko­rában jól ismertem, mint törődött és ráncos kicsi vénasszonyt. De ő 48-ban fiatal menyecske volt és csinos. A férje persze honvéd őrnagy volt. Zsanett tán nagyon szerel­mes volt az urába, mert nagy üve­ges hintóban mindenütt követte azt a csapattestet, hová a férje tartozott. Így jutott el 49 augusz­tusában Világosra. Mikor ott meg­hallotta a kapituláció hírét, rop­pant felháborodott, mert bárha kicsi volt is, mégis nagy ,"ion­­leány" volt. Beszaladt a Bohus-kastélyba, be a főterembe, ami zsúfolásig tele volt orosz és magyar tisztekkel. Áttört a tömegen, odalépett Gör­gey elé és azzal az ő sivító hang­jával, ami olyan éles volt, akár a töröksíp, odakiáltotta a tábornok­nak: — Kormányzó úr! — maga áruló! Ilyen merész és elszánt kicsi asszony volt- ő. Nem csoda, hogy a férje akkor reá bízta két ezüst veretű finom francia nyereg­pisztolyát, amit sajnált a zsákmányba beadni. M­eg­­kérte hát: dugja el jól és mentse meg őket. Hová tehetné? Mi a legbizto­sabb hely ! Ahol nem kutatja sen­ki? Ahol nem is sejti senkit — gondolta a kicsi Zsanett. Úgy ha­tározott, hogy a legbiztosabb, ha a krinolinja belsejébe köti. Tehát így tett. Oda madzagolta a bő szoknyája alá. Másnap hosszú kocsisor indult Világosról Váradra, csupa asszo­nyokkal. Igaz, hogy egy-két hon­védtiszt is, hogy ne jusson osztrák fogságba, inasnak,­ kocsisnak, dara­­ bontnak öltözve elmenekült velük, de az nem ide tartozik. Ami ide tartozik, csak annyi, hogy Számos kocsi indult akkor reggel és mivel nagyon nagy hőség volt, am­egálla­­ni nem tanácsos sehol és a víz is rossz arrafelé, hát az elemózsián kívül mindenki három-négy görög­­dinyét vitt magával a szomjúság ellen. Így indultak el. Jól­­ment min­den. Bántatlan utaztak. De a" tá­volság nagy és már sötét éjjel "volt, mikor Vár­adfhoz közeledtek. Itt azonban váratlanul „megállt:­ az egész kocsisor­­zás hallatszik ffMSy^egy lámpa­fény imbolyoi jmSjesszus“ 4- riadozott a kit „talán a policáj"! - 'Jm­yíl­tán motoz­nák, keresnek ^ vagy talán fegyvert. — J­aj, ti lesz, ha meg­találják rajtuk a pisztolyokat! Jaj, akkor v gém esz!" De már közeledi­k az ő fogatá­hoz is két sötét ember. Katonák. Rác granicsárok. 4/ Szent­séges jó Isten, ne hagyj el! Az egyik hirtelent kinyitja a ko­csiajtót. Két kinyújtott karjával úgy nyúl be a hintóba, mintha fkertársaik, egész népük fé­l/iek s embertársaikor (at­tai valóban a tömeg­­ mérnökei lesznek, életünk felfrissül­ns válik, mert szoros j­ó kapcsolat alakul új. olvasó között. Meg­nezés és folytono­s egyenletesen áradni felé az új .szellemigjt. génje.­­ 1 Egyébként fontos Hg sgl adat ez, mert egyré­st, ha­­ elszakadna a népün­k és írói kötti kapcsolat, ne­m tesz­i feladat újra megépteni azt, részt: komoly sziűségessé­­günk szellemiségér­t gyor alapos és eredményt belene az előttünk álló fársdalmi kulás nagy magyar felada Valószínű, hogy az idei köny­ve megjelenendő könyvek­­ ebből a szempontból felesjte­tt , mely állomást szellemi M l egészséges fejlődésében. ’■fejest akarna ugriti az ülM )Egyenesen a kicsi asszony I# hoz nyúl, a szokni ja alá! Mégsem lett szanj baj! üt kői erénye elleni mnadás ifit/ pisztolyt sem kermit a tanom a göröcsnyéi. Tiá'^j hogy van min­d&rmicsiban a Mbánal.: Azt az met, ami megmaradt, megis találták. kacag­áss A méltók ki j iJu­td­almasan mnom tovább a j veitet­ző fogathoz j így menekültmneg TM I /fi IMihály finom pjiolyai és ef.I jaz ijedtséggel «psi i Magam hallom esel”*' tM dón szájából, f j «/1 eszéljünk semmit! * Istenem, de JJ hl« *lSI­'l oM

Next