Útunk, 1949 (4. évfolyam, 1-26. szám)

1949-01-01 / 1. szám

AZ AMERIKAI IMPERIALIZMUS Az amerikai kapitalisták a máso­dik világháborúban jó alkalmat lát­tak a világpiaci helyzetük megerősí­tésére a német, angol és japán im­perializmus rovására. A japán imperializmus által veszélyeztetett ázsiai piac kecsegtette az amerikai tőkéseket elsősorban, hiszen itt épp olyasmiről volt szó, amit a legjob­ban kedvel az imperializmus: ha­talmas, iparilag visszamaradt terü­letekről, sűrű lakosságról, gazdag nyersanyagforrásokról. S ezek kö­zött a területek között Kína a legelső helyen állt­ A Wall­ Street pénzmág­násai számára itt a zsíros befekte­tések minden feltétele együtt volt: óriási kiterjedésű piac, 400 millió emberrel, majdnem ingyenes mun­kaerő, melyet pár marék rizsért megvásárolhatott és felbecsülhetet­len értékű természeti kincs. Kína iparosítása, amint a Donald Nel­son-féle amerikai misszió 1945 ben készült jelentéséből és az amerikai­­kínai vegyes bizottságok által el­készített „tervekéből kitűnik, lehe­tővé tenné, — az ő véleményük sze­rint, — hogy Amerika kikerülje — vagy legalábbis késleltesse — a há­ború utáni új gazdasági válságot. E mellett a kínai piac megerősíte­né az amerikai imperializmus mo­nopolista helyzetét az egész világ­piacon. Mert a Kína feletti uralom egész Ázsiát kiszolgálhatná gazda­ságilag Amerikának , ezzel nem­csak a japán kapitalizmust törné le, hanem az európai kapitalizmusokat is, mert elzárná ezeket a hatalmas ázsiai piactól és nyersanyagforrá­soktól. Harmadsorban pedig Kína, mint amerikai félgyarmat, katonai bázisként, támadási kiindulópont­ként is felhasználható lenne a Szov­jetunió elllen. Kínából kiindulva az amerikai-kínai hadseregek olyan szovjet ipari terü­leteket támadhat­na meg, melyeket Hitler repülőgé­pei soha el nem érhettek. Kína te­hát fontos helyet foglalt el a kapi­talisták bekerítőterveiben. KÍNA ÉS EURÓPA Mi tehát a magyarázata annak, hogy ilyen körülmények között az amerikai külügyi hivatal, Marshall kínai küldetésének befejezése után, mintha kevesebb érdeklődést inga­tott volna Kína iránt és többet fog­lalkozott Európával! Bizony, a kí­nai Marshal tervben bízva az impe­rialisták biztosra vették a nám erők összeomlását és a Csáng-Káj- Sek diktatúra megszilárdulását Kí­nában. Csanghaj-Sek ténylegesen felvonultatta az amerikaiak által felszerelt hadsereget a Mao Tse- Dun által irányított népi erők ellen. A néphadsereg azonban rö­videsen ellentámadásba ment át, elfoglalta Mandzsúriát és Észak- Kína jelentős részét, felszabadította Pekin­get, előrenyomul Nanking irányában és elseper útjából min­den ellenállást. Az amerikai kor-­ mány — miután már óriási összege­ket ölt bele Csang-Kaj-Sek győzel­mébe, — most tehetetlenül nézi, mint omlanak össze vérmes ázsiai reményei és jóideje nem hajlandó újabb nagyobb pénzügyi támoga­tást juttatni Csang-Kaj Seknek. Mi ennek az oka! Az, hogy az eu­rópai események is mind veszedel­mesebb fordulatot vesznek az ame­rikai imperialisták számára. Való­ban, a szocialista erők növekedése a délkeleteurópai országokban, az amerikai beavatkozási kísérletek teljes csődje, a nyugateurópai bur­zsoázia tehetetlensége (hogy saját­maga oldja meg gazdasági és társa­dalmi nehézségeit), a görög demo­krata csapatok sorozatos győzelmei, a francia és olasz nép mind határo­zottabb ellenállása a Marshall-terv­ JSTiiVM jr ES­KINA vel szemben, mindez teljes m­érték­ben leköti az amerikaiak figyelmét és azonnali beavatkozásokat tesz szükségessé —A természeteseb ott ahol még be lehet avatkozni. Euró­pában je­lenleg vannak veszélyben az amerikai tervek, Kínában pedig csak a jövőben. Az amerikai impe­rializmus azonban nem elég erő® ahhoz, hogy egyszerre két fronton operáljon, Európában és Kínában is. Ezért úgy döntött, hogy egyelőre a legközvetlenebb veszéllyel száll 87­611- be s először a görög és török fasisztákat segíti s aztán a Mar­sh­all-terv keretében a nyugateuró­pai tömböt hozza össze. Igaz, hogy az amerikai imperialisták azt re­mélték, hogy Csang-Kaj-Sek tartja magát addig, amíg rendezik az eu­rópai ügyeket, azaz beindítják a Marshall-tervet és bevégzik Európa gyarmatosítását és ha majd itt megerősödtek, sorra kerül kínai pozíciójuk megszilárdítása is. Míg a jelenért dolgoztak, az imperialis­ták egyáltalán nem feledkeztek meg a jövőről. A kínai néphadsereg kiseperte Kína jelentős részéből a „naciona­lista“ csapatokat, veszélyezteti Csang Kaj-Sek fővárosát és felboru­lással fenyegeti az egész világon az eddigi erőviszonyokat. ,Csáng - Kaj - Sek ellenállásának összeomlása máris arra kényszeríti az amerikaiakat, hogy megkezdjék visszavonulásukat Japánba. Ja­pánra hárulnak tehát, az amerikai­­ érdekek védelme Ázsiában. Azonban az események mutatják, hogy az im­perializmus japáni vagy vietnami, sziámi, maláji támaszpontjai éppen olyan kevésbé biztosak, mint a kí­naiak. Az­­igazság ugyanis az, hogy Mao-Tse-Duli ■ győzelme a kapita­lizmus általános válsága újabb sza­kaszának kezdetét jellenti. A Szov­jetunió bekerítése helly­ett a dolgok mindinkább odafejlődnek, hogy a szocialista erők kezdik, bekeríteni Ázsiában az amerikai imperializmus legfontosabb támaszpontjait. S en­nek rendkíüi jelentősé­ge van a béke szempontjából. Mert amilyen mértékben gyengül a világon az im­perializmus, olyan mértékben gyen­gülnek az új háború eshetőségei. A BÉKE ÜGYE A távolkeleti imperialista befo­lyás csökkenése elsősorban növelni fogja az imperialista tábor belső ellentmondásait e­légióként Euró­pában. A kapitalista országok össze­csapása a Ruhr-kérdésben szint­én ezt bizonyítja. Ez is a gyengeség -­ jele. Míg a belső ellentmondásokból az amerikai és európai imperializ­mus mindinkább a háborúval sze­retne kikászálódni, ugyanakkor mind kevesebb ereje van ahhoz, hogy háborút folytasson. Már Kíná­nak, mint a Szovjetunió elleni tá­maszpontnak elvesztése hozzájárul az imperialisták megbénításához. De Kína elvesztése azt is jelenti, hogy az amerikai imperializmus el­veszti a lehetőséget Kína gazdasá­gának felhasználására, a gazdasági válság késleltetésének , hogy a vál­ság, amely már több délamerikai és európai országban megkezdődött, még jobban el fog mélyülni. A há­borút tehát már nem lehet kirob­­bantani az újabb nagy gazdasági világválság kibontakozása előtt. Már­pedig a kapitalizmus nem képes háborút kirobbantani, amikor gazdasági válságban van, hanem csak miután kilábal­t a válságból. Ez pedig időt ad a béke erőinek Euró­pában s a világon mindenütt ahhoz, hogy tovább fejlődjenek, szerveződ­jenek és erősödjenek, s hogy vég­legesen győzzenek. Az ami ma Kínában történik ön­magában is nagyszerű bátorítás a tömegek felé: a kínai demokratikus mozgalom nyomása alatt az ameri­kai kormány kénytelen esetben hagyni Csang-Kaj-Seket. Kitűnik, hogy egy olyan ország, amely a leg­korszerűbben van felfegyverk­ezve, amely magát az atombomba egye­düli birtokosának mondja, képtelen feltartóztatni a kínai munkásokat és szegény para®zzokat, akik felsza­badulásukért harcolnak. Tehát ami­kor a nép mozgalma elég széles ala­pokon nyugszik, képes ma, hogy megakadályozzon minden beavat­kozást. Ha a szabadság és béke har­cosainak mozgalma még tovább ter­jed Európa nyugati országaiban, az amerikai háborús uszítókat itt is meg lehet bénítani. A felszabadított Kína egyik nép­szerű győzelmi plakátja MR. DULLES: Csomagoljátok óvatosan a szavazógép alkatrészeit. Áprilisban ismét szükségünk lesz rá Főváros kerestetik A bonni nyugatnémet álparlamenti „tanács“ híven követi az angol-ame­­rikai megszálló hatóságok paran­csait: az utolsó simításokat végzi Németország ke­t­tészakí­tá­­s­ának vég­legesítésére. Jelenleg éppen a csonka német állam új fővárosa felől tár­gyalnak. A kérdés körül valóságos civakodás indult meg. Az első jelent­kező Frankfurt am Main volt, igé­nyét, hogy fővárossá avassák, ko­moly érvvel támasztotta alá: itt szé­kel az amerikai megszállók parancs­noksága. — Nem kívánhatjuk — mondja a város polgármestere —, hogy az amerikai tiszt urak és taná­csosaik elköltözzenek jelenlegi ké­nyelmes lakásaikból és irodáikból, valami kis vidéki város keedvéért. — A kis vidéki város a — konkurens jelölt — Bonn. A bonni városi ta­nács arra hivatkozik, hogy itt székel a parlamenti tanács. A kasseliek elő­­nyös földrajzi helyzetükre hivatkoz­nak. Bamberg jó klímájára. Íme, hogy sietnek az angolszász szolgálatba jutott német politikusok széjjeltépni Németországot. Német­országnak azonban megvan a fővá­rosa, Berlin. Ez földrajzi és törté­nelmi tény. Európa térképét utol­jára Hitler próbálta összevagdosni s ahogy neki sem sikerült, nem fog az angolszász reakciónak sem. . AZ ÁLLAMOSÍTÁSTÓL­­, a B. N. K. első állami gazdasági tervéig (Folytatás az első oldalról) öntöttvas havi termelése az 1938-as havi átlag­nak több mint másfélszerese, az acéltermelés egy negyeddel nagyobb. Nehéziparunk fejlődésének bizonyítéka az or­szágban termelt több, mint ezer traktor és a szovjet-román gazdasági együttműködés alap­ján létesítés alatt álló nagy traktorgyár. Ezek az eredmények tették lehetővé az ada­golt fogyasztási cikkek árának nagymértékű le­szállítását, az akkord korlátozás­­ megszünte­tését és a progresszív akkord bevezetését újabb iparágakba. De, a további fejlődés szempontjából, nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a kizsák­­lángolók még jelentős helyett foglalnak el, kü­lsőben a kereskedelemben és hogy ezek ellen a tőkés hadállások ellen fokozni kell az állami kreskedelem ütőerejét, ami egyúttal a dolgozók p­h ellátásának is feltétele. Az »«48.-as év hatalmas eredményét, azonban, tapát­ előkészítői fejlődésünk új, magasabb ______________________­___\\ fokozatának. Ez a fokozat még nagyobb fela­datok elé állítja Népköztársaságunk dolgozóit. Az előttünk álló évben át k­el térnünk a nemzetgazdaság tervszerű vezetésére és nagy­mértékben fejlesztenünk kel az államosított ipart.­­ 1949 január elején életbe lép­­ országunk első állami gazdasági terve.­­ A kapitalizmusról a szocializmusra vali­ át­­menet szakaszában, a szocializmus építésének a Szovjetunió által ragyogóan mutatott és egyetemes érvényű tapasztalatai, azt bizonyítják, hogy a szocializmus győzelmének döntő­­ténye­zője a szocialista iparosításnak és a mezőgaz­daság kollektivizálásának lenini-sztálini poli­tikája. A szocialista iparosítás és a­zínező,az**así**' szocialista átalakításához szükséges ipa­r* alap: a mezőgazdaság gépesítéséhez nélkülözíthetetlen gépek termelésének előkészítése a RÁk állami tervének vezérlő fonala. E hatalmas feladatok szolgálatában áll az új év első napjától kezdve államunk költsésgvetési politikája, amely a nemzetgazdaság 7 " - n ki­­­alaku^erős szocialista szektor ' véte­­lég I "V gazda^áeé *'*+' meg­felelően alakult át az ország gazdasági fejlődé­sének egyik legfontosabb emeltyűjévé. Az állami gazdasági terv minden iparágra, minden üzemre, minden termelési egységre nézve megállapítja a teljesítendő feladatot. E feladatok végrehajtása, a terv teljesítése és túlszárnyalása az a központi feladat, amelynek mgoldására minden erőt mozgósítani kell: az üzemi pártszervezeteket, az üzemek vezetőségét. De a terv ismertetése, végrehajtásának ellen­őrzése, a terv megvalósítása során elért ered­mények s a tervet végrehajtó élenjáró munká­sok, technikusok, mérnökök népszerűsítése, a hiányosságok és okaik feltárása, olyan feladat, amely messze túlhaladja a termelésben közvet­lenül résztvevők körét. Ennek a feladatnak becsülettel való megoldásában részt kell ven­niük a tudósoknak és kutatóknak, a sajtó mun­kásainak, az íróknak, képzőművészeknek is. Ebben is a Szovjetunió példáját tartjuk szem előtt, azét az országét, amely az első szocia­lista országként, elsőnek valósította meg a terv­­gazdálkodást és több évtizedes tapasztalatot gyűjtött, amelyek gazdagságából bőségesen okul­hatunk mi is, akik most tesszük a tervgazdál­­­­kodás első lépéseit. LENGYEL GYÖRGY 2.00 U­­­Ul­ul\ UTIVK A ROMÁNIAI ÍRSZÖVETSÉG MAGYAR CSOPORJÁN­A­K LAPJA SZERKESZŐSÉG: Cluj-Kolcsvár, P. Libertăţii — Sibadság-tér 5 t­ele­n 10-86. KODÓH P ATAL: Szabadság-tér 7 Telefo:­: 28*98 E15fizei díj: negyedévre 115, félévre 225*­, egész évi 146*— lej. Egy példáiéra: 20 lej. Hirdetési díj cm.-ként 8 lej. Csekkszámlámmá: 40.821 / 0 Tovább, elvtársak, bátran ! írta Csienti tábornok, a mukdeni harcok hőse* Most nem megyek a pokolba, hogy itt hagyjam el őket, a százezernyi harcost, akiket vezényeltem. De ha meghalok egyszer, lesznek, kik tovább élnek, nekik kell nagy csatákat győzelemre vinni. Elér a harcok híre, jobban, mint a halottat a sír fölött meggyújtott cédulák furcsa füstje. • , . Látom bajtársaimnak tenyerét — milyen látvány! — Október vörös napja lobog fölöttünk büszkén. S ha találkozom régi, szívbézi társaimmal, akik megkérdezik, hogy „mi újság, mondd, mi hír van?“ — azt mondom csak rá: bátran, tovább elvtársak, bátran, ne féljelek az ellen porladó erejétől. Látom bajtársaimnak tengerét! Haza mennek boldogan, tiszta szívvel. Kié a Yangtze völgye? Fordította: ANTAL GÁBOR * Chen-Yi tábornok a Kinti Kommunista Párt egyik vezetője, költő és katona. J fi­r­i M­fi . A Marshall-terv „jótéteményei“ A L'Humanité íra: Hat hónap­pal ezelőtt a kormány M. Pétezt ne­vezte ki a SNECMI nagy repülő­­gépgyár élére, öt ínnapi tapasztalat után Pétez megállapította az igaz­ságot, melyet Claries Tillon és a kommunista képvielők már jóval előbb lelepleztek a rancia képviselő­­házban. Az igazság pedig az, hogy a kormány el van ü­tér­ve arra, hogy a Marshall-terv elírásainak megfe­lelően, megölje a francia gépgyára­kat. A Les lettres francaisesben ol­vassuk: A teng­entúlról, az úgy­nevezett Marsha-segély ürügye alatt érkező szállítányok, többe ke­­­rülne­k Francia I­ragnak, mint ameny­­­nyit segítenek rán.. Hogy ki keres az ügyön? Mindeg a petróleumtrösz­tök és szállító egek. A „romboló terv“ szállításaira kezdete óta ezek a vállalatok, csak a szállítás címén, 105 millió dollárt vágtak zsebre. Ez 21 százalékát tei ki az Amerika által országunkra kiutalt alapnak. A Washingtonul megkötött szer­ződések néhány k­iváltságos hajózási tröszt részére mint a Rockefeller, Pauley és Hugis trösztök­ most újabb 70 millió dollárt biztosítanak a szállításokért. Hogy ezt ki fizeti meg? Természesen mi mindany­­nyian, franciák! CFT Új „fü­ggell­en állam Európa térkepén Írország képviselőháza november vé­gén törvényjavaslatot szavazott meg az Ír Köztársaság megalapításáról. Ezt megelőzően hatálytalanították azt a törvényt, amely Írországot külpoliti­kailag az angol koronához kötötte, s az ír kormány képviselői bejelentették, hogy országuk független állam lett Az előzmények azonban meglehetősen kétessé teszik ezt a kijelentést. Ugyan­is a szakítást Costello ír miniszterel­nök USA-beli és kanadai látogatása előzte meg. Az ír kormány tehát meg­tárgyalta előbb az ügyet az amerikai külügyi hivatallal. A „függetlenségi" törvény megszavazása után közvetlent­ tárgyalások indultak meg Dublinban az ír kormány és az amerikai követ között barátsági, kereskedelmi és ha­józási megegyezés érdekében. Jó itt emlékeztetni arra, hogy amióta Íror­szág létezik, egyetlen állammal volt barátsági szerződése, a fasiszta Német­országgal. Tudvalevő, hogy a tengerentúli im­perialisták új hódító terveik keresztül­vitelére mindent elkövetnek, hogy ka­tonai támaszpont hálózatukat kibővít­sék. Az ír sziget, amely az Amerikát­ Európával összekötő tengeri útvonalon fekszik, igen jó szolgálatokat tehet az amerikai háborús uszítóknak. Ezért jó fogás számukra Írország. Természete­sen az amerikaiak nem piátói alapon vették rá az ír kormányt arra, hogy szakítson Angliával. Írországnak 58 millió dolláros kölcsönt ígértek a Mar­­chall-terv keretén belül, ezzel szem­ben Amerika megkapja az írországi katonai támaszpontokat, így néz ki tehát a valóságban az ír „függetlenség“. Az ír kormány ahe­lyett, hogy lezárná az angolszász im­perialisták jármát, ahelyett hogy va­lójában megadná az ír népnek a rés óhajtott igazi függetlenséget, újra im­perialista járomba hajtja az országa eladja az amerikaiaknak Írország te-ANe­rületét. ___________■

Next