Útunk, 1949 (4. évfolyam, 1-26. szám)
1949-01-01 / 1. szám
AZ AMERIKAI IMPERIALIZMUS Az amerikai kapitalisták a második világháborúban jó alkalmat láttak a világpiaci helyzetük megerősítésére a német, angol és japán imperializmus rovására. A japán imperializmus által veszélyeztetett ázsiai piac kecsegtette az amerikai tőkéseket elsősorban, hiszen itt épp olyasmiről volt szó, amit a legjobban kedvel az imperializmus: hatalmas, iparilag visszamaradt területekről, sűrű lakosságról, gazdag nyersanyagforrásokról. S ezek között a területek között Kína a legelső helyen állt A Wall Street pénzmágnásai számára itt a zsíros befektetések minden feltétele együtt volt: óriási kiterjedésű piac, 400 millió emberrel, majdnem ingyenes munkaerő, melyet pár marék rizsért megvásárolhatott és felbecsülhetetlen értékű természeti kincs. Kína iparosítása, amint a Donald Nelson-féle amerikai misszió 1945 ben készült jelentéséből és az amerikaikínai vegyes bizottságok által elkészített „tervekéből kitűnik, lehetővé tenné, — az ő véleményük szerint, — hogy Amerika kikerülje — vagy legalábbis késleltesse — a háború utáni új gazdasági válságot. E mellett a kínai piac megerősítené az amerikai imperializmus monopolista helyzetét az egész világpiacon. Mert a Kína feletti uralom egész Ázsiát kiszolgálhatná gazdaságilag Amerikának , ezzel nemcsak a japán kapitalizmust törné le, hanem az európai kapitalizmusokat is, mert elzárná ezeket a hatalmas ázsiai piactól és nyersanyagforrásoktól. Harmadsorban pedig Kína, mint amerikai félgyarmat, katonai bázisként, támadási kiindulópontként is felhasználható lenne a Szovjetunió elllen. Kínából kiindulva az amerikai-kínai hadseregek olyan szovjet ipari területeket támadhatna meg, melyeket Hitler repülőgépei soha el nem érhettek. Kína tehát fontos helyet foglalt el a kapitalisták bekerítőterveiben. KÍNA ÉS EURÓPA Mi tehát a magyarázata annak, hogy ilyen körülmények között az amerikai külügyi hivatal, Marshall kínai küldetésének befejezése után, mintha kevesebb érdeklődést ingatott volna Kína iránt és többet foglalkozott Európával! Bizony, a kínai Marshal tervben bízva az imperialisták biztosra vették a nám erők összeomlását és a Csáng-Káj- Sek diktatúra megszilárdulását Kínában. Csanghaj-Sek ténylegesen felvonultatta az amerikaiak által felszerelt hadsereget a Mao Tse- Dun által irányított népi erők ellen. A néphadsereg azonban rövidesen ellentámadásba ment át, elfoglalta Mandzsúriát és Észak- Kína jelentős részét, felszabadította Pekinget, előrenyomul Nanking irányában és elseper útjából minden ellenállást. Az amerikai kor- mány — miután már óriási összegeket ölt bele Csang-Kaj-Sek győzelmébe, — most tehetetlenül nézi, mint omlanak össze vérmes ázsiai reményei és jóideje nem hajlandó újabb nagyobb pénzügyi támogatást juttatni Csang-Kaj Seknek. Mi ennek az oka! Az, hogy az európai események is mind veszedelmesebb fordulatot vesznek az amerikai imperialisták számára. Valóban, a szocialista erők növekedése a délkeleteurópai országokban, az amerikai beavatkozási kísérletek teljes csődje, a nyugateurópai burzsoázia tehetetlensége (hogy sajátmaga oldja meg gazdasági és társadalmi nehézségeit), a görög demokrata csapatok sorozatos győzelmei, a francia és olasz nép mind határozottabb ellenállása a Marshall-terv JSTiiVM jr ESKINA vel szemben, mindez teljes mértékben leköti az amerikaiak figyelmét és azonnali beavatkozásokat tesz szükségessé —A természeteseb ott ahol még be lehet avatkozni. Európában jelenleg vannak veszélyben az amerikai tervek, Kínában pedig csak a jövőben. Az amerikai imperializmus azonban nem elég erő® ahhoz, hogy egyszerre két fronton operáljon, Európában és Kínában is. Ezért úgy döntött, hogy egyelőre a legközvetlenebb veszéllyel száll 87611- be s először a görög és török fasisztákat segíti s aztán a Marshall-terv keretében a nyugateurópai tömböt hozza össze. Igaz, hogy az amerikai imperialisták azt remélték, hogy Csang-Kaj-Sek tartja magát addig, amíg rendezik az európai ügyeket, azaz beindítják a Marshall-tervet és bevégzik Európa gyarmatosítását és ha majd itt megerősödtek, sorra kerül kínai pozíciójuk megszilárdítása is. Míg a jelenért dolgoztak, az imperialisták egyáltalán nem feledkeztek meg a jövőről. A kínai néphadsereg kiseperte Kína jelentős részéből a „nacionalista“ csapatokat, veszélyezteti Csang Kaj-Sek fővárosát és felborulással fenyegeti az egész világon az eddigi erőviszonyokat. ,Csáng - Kaj - Sek ellenállásának összeomlása máris arra kényszeríti az amerikaiakat, hogy megkezdjék visszavonulásukat Japánba. Japánra hárulnak tehát, az amerikai érdekek védelme Ázsiában. Azonban az események mutatják, hogy az imperializmus japáni vagy vietnami, sziámi, maláji támaszpontjai éppen olyan kevésbé biztosak, mint a kínaiak. Azigazság ugyanis az, hogy Mao-Tse-Duli ■ győzelme a kapitalizmus általános válsága újabb szakaszának kezdetét jellenti. A Szovjetunió bekerítése hellyett a dolgok mindinkább odafejlődnek, hogy a szocialista erők kezdik, bekeríteni Ázsiában az amerikai imperializmus legfontosabb támaszpontjait. S ennek rendkíüi jelentősége van a béke szempontjából. Mert amilyen mértékben gyengül a világon az imperializmus, olyan mértékben gyengülnek az új háború eshetőségei. A BÉKE ÜGYE A távolkeleti imperialista befolyás csökkenése elsősorban növelni fogja az imperialista tábor belső ellentmondásait elégióként Európában. A kapitalista országok összecsapása a Ruhr-kérdésben szintén ezt bizonyítja. Ez is a gyengeség - jele. Míg a belső ellentmondásokból az amerikai és európai imperializmus mindinkább a háborúval szeretne kikászálódni, ugyanakkor mind kevesebb ereje van ahhoz, hogy háborút folytasson. Már Kínának, mint a Szovjetunió elleni támaszpontnak elvesztése hozzájárul az imperialisták megbénításához. De Kína elvesztése azt is jelenti, hogy az amerikai imperializmus elveszti a lehetőséget Kína gazdaságának felhasználására, a gazdasági válság késleltetésének , hogy a válság, amely már több délamerikai és európai országban megkezdődött, még jobban el fog mélyülni. A háborút tehát már nem lehet kirobbantani az újabb nagy gazdasági világválság kibontakozása előtt. Márpedig a kapitalizmus nem képes háborút kirobbantani, amikor gazdasági válságban van, hanem csak miután kilábalt a válságból. Ez pedig időt ad a béke erőinek Európában s a világon mindenütt ahhoz, hogy tovább fejlődjenek, szerveződjenek és erősödjenek, s hogy véglegesen győzzenek. Az ami ma Kínában történik önmagában is nagyszerű bátorítás a tömegek felé: a kínai demokratikus mozgalom nyomása alatt az amerikai kormány kénytelen esetben hagyni Csang-Kaj-Seket. Kitűnik, hogy egy olyan ország, amely a legkorszerűbben van felfegyverkezve, amely magát az atombomba egyedüli birtokosának mondja, képtelen feltartóztatni a kínai munkásokat és szegény para®zzokat, akik felszabadulásukért harcolnak. Tehát amikor a nép mozgalma elég széles alapokon nyugszik, képes ma, hogy megakadályozzon minden beavatkozást. Ha a szabadság és béke harcosainak mozgalma még tovább terjed Európa nyugati országaiban, az amerikai háborús uszítókat itt is meg lehet bénítani. A felszabadított Kína egyik népszerű győzelmi plakátja MR. DULLES: Csomagoljátok óvatosan a szavazógép alkatrészeit. Áprilisban ismét szükségünk lesz rá Főváros kerestetik A bonni nyugatnémet álparlamenti „tanács“ híven követi az angol-amerikai megszálló hatóságok parancsait: az utolsó simításokat végzi Németország kettészakításának véglegesítésére. Jelenleg éppen a csonka német állam új fővárosa felől tárgyalnak. A kérdés körül valóságos civakodás indult meg. Az első jelentkező Frankfurt am Main volt, igényét, hogy fővárossá avassák, komoly érvvel támasztotta alá: itt székel az amerikai megszállók parancsnoksága. — Nem kívánhatjuk — mondja a város polgármestere —, hogy az amerikai tiszt urak és tanácsosaik elköltözzenek jelenlegi kényelmes lakásaikból és irodáikból, valami kis vidéki város keedvéért. — A kis vidéki város a — konkurens jelölt — Bonn. A bonni városi tanács arra hivatkozik, hogy itt székel a parlamenti tanács. A kasseliek előnyös földrajzi helyzetükre hivatkoznak. Bamberg jó klímájára. Íme, hogy sietnek az angolszász szolgálatba jutott német politikusok széjjeltépni Németországot. Németországnak azonban megvan a fővárosa, Berlin. Ez földrajzi és történelmi tény. Európa térképét utoljára Hitler próbálta összevagdosni s ahogy neki sem sikerült, nem fog az angolszász reakciónak sem. . AZ ÁLLAMOSÍTÁSTÓL, a B. N. K. első állami gazdasági tervéig (Folytatás az első oldalról) öntöttvas havi termelése az 1938-as havi átlagnak több mint másfélszerese, az acéltermelés egy negyeddel nagyobb. Nehéziparunk fejlődésének bizonyítéka az országban termelt több, mint ezer traktor és a szovjet-román gazdasági együttműködés alapján létesítés alatt álló nagy traktorgyár. Ezek az eredmények tették lehetővé az adagolt fogyasztási cikkek árának nagymértékű leszállítását, az akkord korlátozás megszüntetését és a progresszív akkord bevezetését újabb iparágakba. De, a további fejlődés szempontjából, nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a kizsáklángolók még jelentős helyett foglalnak el, külsőben a kereskedelemben és hogy ezek ellen a tőkés hadállások ellen fokozni kell az állami kreskedelem ütőerejét, ami egyúttal a dolgozók ph ellátásának is feltétele. Az »«48.-as év hatalmas eredményét, azonban, tapát előkészítői fejlődésünk új, magasabb _________________________\\ fokozatának. Ez a fokozat még nagyobb feladatok elé állítja Népköztársaságunk dolgozóit. Az előttünk álló évben át kel térnünk a nemzetgazdaság tervszerű vezetésére és nagymértékben fejlesztenünk kel az államosított ipart. 1949 január elején életbe lép országunk első állami gazdasági terve. A kapitalizmusról a szocializmusra vali átmenet szakaszában, a szocializmus építésének a Szovjetunió által ragyogóan mutatott és egyetemes érvényű tapasztalatai, azt bizonyítják, hogy a szocializmus győzelmének döntőtényezője a szocialista iparosításnak és a mezőgazdaság kollektivizálásának lenini-sztálini politikája. A szocialista iparosítás és azínező,az**así**' szocialista átalakításához szükséges ipar* alap: a mezőgazdaság gépesítéséhez nélkülözíthetetlen gépek termelésének előkészítése a RÁk állami tervének vezérlő fonala. E hatalmas feladatok szolgálatában áll az új év első napjától kezdve államunk költsésgvetési politikája, amely a nemzetgazdaság 7 " - n kialaku^erős szocialista szektor ' vételég I "V gazda^áeé *'*+' megfelelően alakult át az ország gazdasági fejlődésének egyik legfontosabb emeltyűjévé. Az állami gazdasági terv minden iparágra, minden üzemre, minden termelési egységre nézve megállapítja a teljesítendő feladatot. E feladatok végrehajtása, a terv teljesítése és túlszárnyalása az a központi feladat, amelynek mgoldására minden erőt mozgósítani kell: az üzemi pártszervezeteket, az üzemek vezetőségét. De a terv ismertetése, végrehajtásának ellenőrzése, a terv megvalósítása során elért eredmények s a tervet végrehajtó élenjáró munkások, technikusok, mérnökök népszerűsítése, a hiányosságok és okaik feltárása, olyan feladat, amely messze túlhaladja a termelésben közvetlenül résztvevők körét. Ennek a feladatnak becsülettel való megoldásában részt kell venniük a tudósoknak és kutatóknak, a sajtó munkásainak, az íróknak, képzőművészeknek is. Ebben is a Szovjetunió példáját tartjuk szem előtt, azét az országét, amely az első szocialista országként, elsőnek valósította meg a tervgazdálkodást és több évtizedes tapasztalatot gyűjtött, amelyek gazdagságából bőségesen okulhatunk mi is, akik most tesszük a tervgazdálkodás első lépéseit. LENGYEL GYÖRGY 2.00 UUlul\ UTIVK A ROMÁNIAI ÍRSZÖVETSÉG MAGYAR CSOPORJÁNAK LAPJA SZERKESZŐSÉG: Cluj-Kolcsvár, P. Libertăţii — Sibadság-tér 5 telen 10-86. KODÓH P ATAL: Szabadság-tér 7 Telefo:: 28*98 E15fizei díj: negyedévre 115, félévre 225*, egész évi 146*— lej. Egy példáiéra: 20 lej. Hirdetési díj cm.-ként 8 lej. Csekkszámlámmá: 40.821 / 0 Tovább, elvtársak, bátran ! írta Csienti tábornok, a mukdeni harcok hőse* Most nem megyek a pokolba, hogy itt hagyjam el őket, a százezernyi harcost, akiket vezényeltem. De ha meghalok egyszer, lesznek, kik tovább élnek, nekik kell nagy csatákat győzelemre vinni. Elér a harcok híre, jobban, mint a halottat a sír fölött meggyújtott cédulák furcsa füstje. • , . Látom bajtársaimnak tenyerét — milyen látvány! — Október vörös napja lobog fölöttünk büszkén. S ha találkozom régi, szívbézi társaimmal, akik megkérdezik, hogy „mi újság, mondd, mi hír van?“ — azt mondom csak rá: bátran, tovább elvtársak, bátran, ne féljelek az ellen porladó erejétől. Látom bajtársaimnak tengerét! Haza mennek boldogan, tiszta szívvel. Kié a Yangtze völgye? Fordította: ANTAL GÁBOR * Chen-Yi tábornok a Kinti Kommunista Párt egyik vezetője, költő és katona. J firi Mfi . A Marshall-terv „jótéteményei“ A L'Humanité íra: Hat hónappal ezelőtt a kormány M. Pétezt nevezte ki a SNECMI nagy repülőgépgyár élére, öt ínnapi tapasztalat után Pétez megállapította az igazságot, melyet Claries Tillon és a kommunista képvielők már jóval előbb lelepleztek a rancia képviselőházban. Az igazság pedig az, hogy a kormány el van ütérve arra, hogy a Marshall-terv elírásainak megfelelően, megölje a francia gépgyárakat. A Les lettres francaisesben olvassuk: A tengentúlról, az úgynevezett Marsha-segély ürügye alatt érkező szállítányok, többe kerülnek Francia Iragnak, mint amenynyit segítenek rán.. Hogy ki keres az ügyön? Mindeg a petróleumtrösztök és szállító egek. A „romboló terv“ szállításaira kezdete óta ezek a vállalatok, csak a szállítás címén, 105 millió dollárt vágtak zsebre. Ez 21 százalékát tei ki az Amerika által országunkra kiutalt alapnak. A Washingtonul megkötött szerződések néhány kiváltságos hajózási tröszt részére mint a Rockefeller, Pauley és Hugis trösztök most újabb 70 millió dollárt biztosítanak a szállításokért. Hogy ezt ki fizeti meg? Természesen mi mindanynyian, franciák! CFT Új „függellen állam Európa térkepén Írország képviselőháza november végén törvényjavaslatot szavazott meg az Ír Köztársaság megalapításáról. Ezt megelőzően hatálytalanították azt a törvényt, amely Írországot külpolitikailag az angol koronához kötötte, s az ír kormány képviselői bejelentették, hogy országuk független állam lett Az előzmények azonban meglehetősen kétessé teszik ezt a kijelentést. Ugyanis a szakítást Costello ír miniszterelnök USA-beli és kanadai látogatása előzte meg. Az ír kormány tehát megtárgyalta előbb az ügyet az amerikai külügyi hivatallal. A „függetlenségi" törvény megszavazása után közvetlent tárgyalások indultak meg Dublinban az ír kormány és az amerikai követ között barátsági, kereskedelmi és hajózási megegyezés érdekében. Jó itt emlékeztetni arra, hogy amióta Írország létezik, egyetlen állammal volt barátsági szerződése, a fasiszta Németországgal. Tudvalevő, hogy a tengerentúli imperialisták új hódító terveik keresztülvitelére mindent elkövetnek, hogy katonai támaszpont hálózatukat kibővítsék. Az ír sziget, amely az Amerikát Európával összekötő tengeri útvonalon fekszik, igen jó szolgálatokat tehet az amerikai háborús uszítóknak. Ezért jó fogás számukra Írország. Természetesen az amerikaiak nem piátói alapon vették rá az ír kormányt arra, hogy szakítson Angliával. Írországnak 58 millió dolláros kölcsönt ígértek a Marchall-terv keretén belül, ezzel szemben Amerika megkapja az írországi katonai támaszpontokat, így néz ki tehát a valóságban az ír „függetlenség“. Az ír kormány ahelyett, hogy lezárná az angolszász imperialisták jármát, ahelyett hogy valójában megadná az ír népnek a rés óhajtott igazi függetlenséget, újra imperialista járomba hajtja az országa eladja az amerikaiaknak Írország te-ANerületét. ___________■