Útunk, 1950 (5. évfolyam, 1-24. szám)

1950-01-14 / 1. szám

■kbhhh a p mm sdei Se«rk«»sitt enik kéthetenként • zombaton v. Évfolyam, i (»íj szám TIZENHAT OLD A JOVONKERT KVLTV/j' £ Román Népköztársaság dolgozói teljesítették az IMI. éri Allamt jff Tervet. Nemcsak teljesítették. Hősi munkával túl Is szárnyalták. nős! munkával» a Szovjetunió önzetlen és a szocialista építés minden mozzanatában megnyilvánuló támogatásával, a szovjet tapasz* tálatok utat mutató fényében. Hatalmas feladatok állottak előttünk. A Román Munkáspárt és a kormány vezetésével azonban győztünk a nehézségeken: 1945-ben a ter­melés 40 százalékosan emelkedett Eredményeink nagyok. Nemcsak adatok bizonyítják ezt Nemcsak az, hogy kohászati iparnnk 54 százalékkal, a széntermelés 22-vel, a föld­gáz-termelés ötszörösére emelkedett. Hogy a társadalmi Juttatások IMS. évi végösszege 22 milliárd lej volt hogy 405.000, a polgári-földesúri rendszer által sötétben tartott analfabéta tanult meg irnl-olvasnl. Hogy új iskolák, szakintézmények, egyetemek és az ország falvaiban ezer és ezer kultúrotthon működik. Hogy forr, fejlődik ez az ország. Bizonyítja más is. Bizonyítja az új ember. A szocialista építés, a békéért folytatott küzdelem feltételei közepette kovácsolódó. A Papp Lajosok, Cinek Mariák. Bivolan Anrelek, a Török Pálok lelkesedésének és sikereinek esztendeje volt 1949. A Munka Érdemrendjével és a Népköztársaság Csillagával 'kitüntetett dolgozóké. Munkásoké, technikusoké, mérnö­köké, katonáké, értelmiségieké, művészeké. Az 1950. évi Állami Terv már az eredmények betonalapjára épít. Több gép, több szén, több érc. több vas. több acél, több nyersolaj és több Öntudatos ipari szakember biztosítja, hogy túlszárnyaljuk ezt a Tervet is. Hogy 38.5 százalékkal több vasércet, 13 százalékkal több sze­net, 35.5 százalékkal több nyersolajat. 38 százalékkal több színes ércet termelünk, mint tavaly. Hogy újabb 1400 kultúrotthon! létesítünk, újabb háromszázat szerelünk fel filmvetítőgéppel, hogy újabb 2000 knl- túrotthont látunk el könyvtárral. És mennyi mindent mondanak még az 1950. évi Állami'Terv adatai. Mennyi valóra váló — és biztosan megvalósuló célkitűzés! Irodalmunk is — két esztendei nekirugaszkodás után ‘— 1949-ben lendült meg. Nemcsak lírikusaink, de regényíróink, novellistáink is értékes művekkel járultak hozzá az új ember kovácsolásához. Csak ■ valóban az idők nagyszerűségéhez emelkedő dráma késlekedik. Az 1950. évi Állami Terv bennünket is kötelez. Milyen nagyszerű célt jelöl meg: a művészet eszközeivel harcolni a szocializmusért, a békéért. Jövőnkért. Pártosan, hazafiasán. Akaratot sugározzanak, ösz­tönözzenek. szerszámként, fegyverként forgathassák műveinket a dol­gozók. És e feladatokat vállaljuk Is. Nemcsak vállaljuk: valóra Is váltjuk őket, hogy megfeleljünk a »lélek mérnökei" sztálini biztatásnak, de egyben felelősségre figyelmeztetésnek is. A közeljövő meg is mutatja majd. mennyi szívvel, mennyi tudás­sal, mennyi sikerrel. LENIN vezetett és vezet, amilyenekre még nem volt példa országunk történeté­ben . „En nem ismerek még egy forradalmárt, aki olyan mé­lyen hitt volna a proletáriá- tus teremtő erejében, osz­tályösztönének forradalmi célszerűségében, mint Le­nin." Sztálin. P uer robustus séd malitiosus — hatalmas, de rosszindulatú gyermek — szociológusok és történelembölcselők, moralisták és tömeglélektanászok, diplomaták és Jhumanisták", a burzsoá ideológia mindenféle és fajta képviselőjének s hirdetőjének véleménye ebben a né­hány szóban csúcsosodott ki a töme­geket illetőleg. Hatalmas — ez kétségtelen, ezt el kellett ismemiök. De — fűzték sietve hozzá, — rosszindulatú. És ebben a jelzőben ott izzott a burzsoázia gyű­lölete és félelme, hogy — Sztálin sza­vaival — az elemi erők felülkereked­hetnek, hogy a tömegek megmozdul­nak és „sok mindent feleslegesen ösz- szctömek". Például a kapitalista tár­sadalmat. A tömeg: gyermek, állapították meg s mint ilyennek, nincs és nem is lehet ^beleszólása a felnőttek dolgá­ba"; a tömegeknek semmi szerepük a történelemben, hiszen a történelmet hősök, lángelmék, nagy emberek csi­nálják. A marxismus és azon belül a tör­ténelmi materializmus az egyetlen tu­dományos elmélet, mely helyesen érté­keli a tömegek szerepét. Lenin Kaj l S ztálin mondotta: „Hit a tömegek teremtőerejében — ez Lenin mű­ködésének az a sajátossága, mely lehetővé tette számára, hogy az elemi erők értelmét felismerje s moz­gásukat a proletárforradalom medrébe irányítsa." A „nagyemberek", a nem lenini tí­pusú vezérek lekicsinylőleg, sőt meg­vetéssel beszélnek a tömegről, a „cső­cselékről", mint egyszerű eszközről, mellyel elképzeléseiket végrehajtják. Lenint elszakíthatatlan szálak fűztik a tömegekhez. Lenin hitt a tömegekben, erejükben, lendületükben, képességeikben, kitar­tás, állhatatosság, is készség, eltökélt­ség és képesség, százszor kipróbálni valamit, százszor kijavítani is törik- szakad célhoz jutni... a proletariátus e tulajdonságai — záloga annak, hogy a proletariátus győzni fog." Lenin tanult a tömegektől. Például mikor az Októberi Forradalomban a tömegek alkotóereje létrehozta a szov­jeteket, mint a proletárdiktatúra ál­lamformáját, Lenin felfedezte ennek óriási jelentőségét. „Ha az 1905-ös év nagy tapasztalatán átment orosz forra­dalom népi alkotóereje nem teremtette volna meg a szovjeteket még 1917 februárjában — mondotta — úgy sem­miképpen sem ragadhatták volna ok- (F oly tatása a 2. oldalon) Marxról írott tanulmányáéin megálla­pítja, hogy a történelmi miterializmus felfedezése, ,,helyesebben t materia­lizmus következetes továbbfejlesztése és kiterjesztése a társadalmi jelensé­gek területére, kiküszöbölte a régebbi történelmi elméletek két föfogyatékos- ságát". Elsőnek Lenin ftihozza ezen elméletek idealista voltát; „másodszor, a régi elméletek éppen a lakosság tömegeinek tevékenységét hagyták fi­gyelmen kívül, míg a történelmi ma­terializmus elsőízben tette lehetővé a tömegek társadalmi életviszonyainak és e viszonyok változásainak termé­szettudományos pontosságú tanulmá­nyozását". Az emberek maguk csinál­ják történelmüket — tanítja a marxiz­mus. A történelem ipaâî alkotói: a néptömegek. Az emberiség történelminek minden szakasza, a szürke hétköznapoktól a hősi szabadságharcokig ezt igazolja. Ezt igazolja korszakunk: !o (munkásosz­tály és a \szegényparasztskg milliós tömegeinek győzelme az ©ctájberi Nagy Szocialista Forradalomból, náagának a szocializmusnak felépítést a (.Szovjet­unióban, a szovjet népi győzelme a Nagy Honvédő Háborúban, a rkfipi de­mokráciák dolgozó mití/iinak Sikerei a szocializmus felé vezéő úton, a\kinai A szocialista forradalomban először fordul elő a történelem során, hogy — mint arra Sztáiin is rámutatott — a néptömegek nemcsak a régi rend le­rombolásának feladatát teljesítették, hanem új társadalmi rendet, új termelő módot, új államformát, új szocialista kultúrát is alkottak. Alkothattak, mert ennek a forrada­lomnak a tömegei, a proletariátus tö­megei, a történelem legforradalmibb, leghaladóbb osztályának tömegei vol­tak. Alkothattak, mert ezt a tömeget olyan erő nevelte és vezette, mint a Bolsevik Párt, olyan forradalmár­óriások, mint Lenin és Sztálin. > Nálunk, a Román Népköztársaság­ban, ha más körülmények között is, ha vértelerűl is, szintén forradalom, szocialista forradalom zajlik. Nálunk is a munkásosztály, a leghaladottább osz­tály annak főtámasza és szervezője, az 5 vezetésével vesznek részt e hatalmas küzdelemben a többi dolgozó rétegek. Egy, a Bolsevik Párt mintájára fel­épített, annak útján haladó párt, a Ro­mán Munkáspárt, a lenini—sztálini ta­nítás neveli és irányítja e tömegeket. Ezek a körülmények szabadították fel nálunk a tömegeknek azt az alkotó­erejét, mely olyan megvalósításokhoz néptömegek történelmi jelentőségű dia­dala és a béketáborba tömörült száz­milliók győzelmei a háborús usziták fölött. A tömegek kezdeményező és alkotó­ereje nem egyforma minden időszak­ban. Legmagasabb fokára a forradal­mak korszakaiban emelkedik. Lenin irta 1905-ben: „A forradalmak a törté­nelem mozdonyai — mondotta Marx. — A forradalom az elnyomottak és kizsákmányoltak ünnepnapja. A nép tömege nem léphet fel soha az új tár­sadalmi rend olyan aktív alkotójának szerepében, mint forradalom idején. Ilyen időkben a nép csodákra képes, a fokozatos haladás szűklátókörűén kispolgári fogalmához viszonyítva"t Hozzátehetjük, nem minden forra­dalomban egyforma ez az aktív alkotó­erő. Más, magasabbrendü volt a szo­cialista forradalomban és más, kisebb hatósugarú az azt megelőző forradal­makban. Miért? Mert a néptömegek aktivitása ez utóbbiakban csak annyira bontakozott ki, amennyire a régi rend lebontásához szükség volt. Az új rendet már nem a harcoló tömegek, hanem a vállukon uralomrakerülő kizsákmányoló osztá­lyok építették ki a maguk érdekeinek szemmeltartásával. Ml 71 párfosan, haza Hatan! a tömegek alkotóerejének felszabadítója

Next

/
Thumbnails
Contents