Útunk, 1951 (6. évfolyam, 1-50. szám)

1951-01-13 / 1. szám

Megjelenik kéthetenként szombaton IRODALOA £ S AÜA AE LÓDÉS * 4 VI. ÉVFOLYAM, 1 (115) SZÁM = TIZENKÉT OLDAL, ÁRA 12 LEJ — KOLOZSVÁR, 1951 JANUÁR 13 A KULTÚRFORRADALOM LENINI ÜTJÁN f I J III. m I W ( A népi demokrácia forradalma or­szágunkban a szocialista forrada­lom történelmi feladatait tölti be. A Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom győzelme — Sztálin elvtárs meg­állapítása szerint — új korszakot nyi­tott az egész emberiség és így hazánk történetében is. Társadalmi életünk anyagi alapjainak szocialista átalakítása, nemzeti, kultu­rális megújhodást indított el hazánk­ban. A dolgozó nép győzedelmes előL rehaladása a s ciaUzmus gazdasági és társadalmi alakijának kiépítésében meg­teremti a kultúra '■"•«»keres á ia*a; ula sának objektiv szükségszerűségéi 1» A kultúrforradalom elválaszthat .Ja;í sze a szocializiuas építésének. A kuir mint egy adott történelmi korszak ural-' kodó osztályának világnézetét kifejtő társadalmi tudat formáinak összesége, valamint a terjesztését, szervezését, fej­lesztését és biztosítását célzó társadal­mi intézmények egysége, tevékeny sze­repet játszik a társadalom fejlődésében- Minden új társadalmi alap kialakítja megfelelő kultúráját, mely hatékonyan segíti elő az adott termelési mód ki­alakulását, fennmaradását. A polgári kultúra, ugyanúgy, mint az egész tőkés­rendszer felülépitménye hatékonyan, tevékenyen szolgálja a tőkés ‘ermelési módot, a tőkés kizsákmányolást. Nyil­vánvalóan bizonyítja ezt a tényt a mai amerikai kultúra, mely minden meg­nyilvánulásával a kapitalizmus fenntar­tását, az agressziót szolgálja. A szocializmus alapjaiért vívott harc is kitermelte egy új kultúra szükséges­ségét, mely tevékenyen szolgálja az új társadalmi rendszer kialakulását és megerősítését. Országunk fejlődésének szocialista útja megköveteli tehát egy új, tartalmában szocialista, a szocia­lizmus építését szolgáló és formájában nemzeti kultúra kialakítását. Gheor- ghiu-Dej elvtárs rávilágított arra hogy egy új, szocialista tartalmú kultúra al­kotásának útján vagyunk, mely nem l^sx valamely kisebbség előjoga, hanem az gr azes dolgozók tulajdona. Enn ck az új kultúrának kialaku­lása- forradalmi jellegű. Forradalmi Elsősorban, mert a termelési viszo­nyok forradalmi átalakulásált - tük­rözi Annak kifejezése, hogy az új szocialista termelési viszonyok követ­keztében szükség van egy új magatar­tásra a természet és társadalom egé­szével szemben. Másodsorban forradal­mi jellegű az új kultúra kialakulása, mivel tartalmában, fejlődési ütemében és formájában tükrözi az új szocialista nemzetek kialakulását. Végül is forra­dalmi jellegét kulturális átalakulásunk onnan nyeri, hogy harcban születik, a harc szükségleteiből fakad közvetlenül! és tudatosan a szocializmus és béké­ért vívott harc szolgálatában áll. K ultúrforradalmunk az ország né­pét olyan színvonalra hivatott e- meiní, mely lehetővé tegye a szé­les néptömegek bekapcsolását állami és közéletünk vezetésébe. Annak a kul­turális nyomornak a felszámolása, mely következménye az évszázados kizsák­mányolásnak — elengedhetetlen felté­tele a szocializmus építésének. Ezt a lenini-sztálini elvet mi sem bizonyítja jobban, mint az utolsó két év története hazánkban, Minden kétséget kizáróan: gazdasági és forradalmi éle.ünk tovább­fejlődésének gyorsuló üteme szoros kapcsolatban van kultúrforradalmunk kibontakozásával. A Párt és állam szé­leskörű nevelő munkája nélkül, a fel- szabadulás elölt! kultúrnivó szintjén le­hetetlen lett volna a néptanácsok meg­alakítása és a dolgozók tízezreinek a be­kapcsolása az állam vezetésébe. Hason­lóképpen a munkásosztály politikai tu­datának és szakmai színvonalának eme­lése nélkül elképzelhetetlenek a terme­lés frontján elért eredmények. A Román Népköztársaságban új kultúra van kialakulóban- A szocia­lista kultúráért vívott harc vezető ereje, bölcs sugalmazója a Román Munkáspárt. Pártunk harcának elméleti alapját az új kultúra kialakításában, mint minden vonatkozásban, Marx, Engels, Lenin cs Sztálin tanítása képezi. Mikéi pen a népi demokrácia szocialista fej­lődésének meghatározó feltétele a Szov­jetunióval való szoros és baráti cgyüt működés, hasonlóképen szocialista kul­túránk kialakítása és ezt a szöAsé«sze­rű történelmi törvényszerűséget követ­ve nem valósulhat meg az igazi emberi kultúra magasabb megnyilvánulása - a szovjet kultúrával való szoros együtt­működés nélkül. A szovjet kultúra meg­testesülése a legelőrehaladottabb eszmei tartalomnak —- a marxista-leninista párt világnézetének. Mint Ilyen, a szov­jet kultúra képezi az egész emberiség eljövendő kultúrájának példaképét. A mi körülményeink között pedig azt a döntő tényezőt jelenti, amely előre vi­szi a népi demokráciák kultúrforradal- mát. Magasztos tartalmának elsajátítása forradalmasítja a nemzeti kultúrákat, meghatározza újjászületésüket. immár 27 év mulatt el Lenin halála óta és a k 'tűrfmradalom lenini alap>- i" -ei Sztálin továbbfejlesztésében vál­tozatlan érvénnyé* hatnak mind s*éle­sebb és szélesebb területen. A kulitúrforiadatísm lenini elméleté­nek alapvető tétele a proietúrdik -.tú­ra történelmi szerepe a szocialista kul­túra kialakításában. Mint ismeretes, a szocialista kultúra elemei még a kapi­talizmus korszakában alakulnak ki. Eb­ből a tényből kiindulva, a mensevikek —• elsősorban Bogdanov — azt a követ­keztetést igyekeztek kikényszeríteni, miszerint lehetséges lenne a szocialista kultúra kialakítása a polgári társadat mon belül, a szocialista forradalmat megelőzően. Mi több, a mensevikek és velük karöltve az európai szociál-de- mokrata revizionisták azt'- hirdették, hogy a munkásosztály kulturális szín-' vonalának emelése nélkül (mely a kapi­talista társadalomban kellene végbe­menjen) lehetetlen a szocialista forra­dalom. Ilyenképen a proletárforrada­lom bekövetkezése — menseviki, kispol­gári felfogás szerint — csakis a mun­kásosztály kulturális felemelkedése uJ tán következhetlk be. Ez a beállítás lé­nyegében elodázza a forradalom kérdé­sét és közvetlenii/l a tőkés társadalom fennmaradását szolgálja. L enin kíméletlenül leleplezte a Bogdánov-féie ideálista hazugsá­gokat. Igaz, hogy a szocialista kultúra elemei és ezek között elsősor­ban a marxista-leninista világnézet, a proletáriátus politikai és szervezeti ta­pasztalata, mely legmagasabb osztály­szervezetében a marxista-leninista párt-* ban nyilvánul meg — még a kapitalista társadalmon belül születnek meg, a tu­lajdonképpeni szocialista kultúra csakis a proletárdiktatúra államának megala­kulása után alakulhat és fejlődhet ki. A kultúrforradalom csak része a tár­sadalmi forradalomnak. Megvalósításá­nak feltétele tehát a politikai forrada­lom végigvitele, a proletárdiktatúra megteremtése. Ahhoz, hogy a kultúr- forradalom ne legyen üres forma szük­séges — tanítja Lenin — megteremte­ni a 'kultúra átalakulásának! anyagi fel­tételeit. A szocializmus eszméi csak úgy nyerhetnek döntő szerepet az új kul­túra kialakulásában, csak akkor vál­nak ennek uralkodó eszméivé, ha a pro­letariátus kiharcolja a társadalom anya­gi erői feletti uralmat, megragadja az államhatalmat a célból, hogy biztosítsa a szocialista termelési viszonyok for­radalmi győzelmét. így az új kultúra építésének útját Lenin szervesen hozzákapcsolja a pro­letárdiktatúra megteremtéséért vívott harchoz, elválaszthatatlan részévé te­szi a szocializmus építése egész folya­matának. A munkásosztály forradalmi marxis­ta-leninista pártja az a tényleges ve­zető erő, mely irányítja a kuitúrforra- dalom fejlődését. Lenin kifejlesztette a kultúra pártszerüségéről szóló tanítást» mely egyrészt a kultúrának tevékenyen a szocializmus szolgálatába való állítá­sát, másrészt a kultúra irányításának a munkásosztály kezébe való letételét jelenti. A párt vezető és Irányító szere­pe a kultúra szocialista fejlődésének biztosítéka. A szovjet állam, a proletárdiktatú­ra legtökéletesebb formája, szé­les népfömegeket mozgósított az állam és a gazdasági élet vezetésében. Ennek szii|kségszerű feltétele volt az or­szág népei kulturális színvonalának gyors, de ugyanakkor alapos emelke­dése. Lenin kidolgozta a kultúrforra­dalom stratégiáját és taktikáját. A szovjet hatalom, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom első éveiben már kidolgozta a törvényes intézkedé­sek olyan rendszerét, mely a kultúrfor­radalom tudományos vezetésének ma- gag iskolája. Mélyreható változások ál­lottak be a közoktatás, a tudományos, irodalmi és művészeti élet területén, az állam és társadalom szervezésének vo­nalán és a szovjet emberek erkölcsi ar­culatának átalakításában, ötéves tervünk tanügyi és kulturális célkitűzései a lenini elmélet szilárd ta­laján épülnek fel. A széles néptömegek bekapcsolása az ország vezetésébe, a tömegek építő kri­tikájának kibontakozása elképzelhetet­len az írástudatlanság felszámolása nél­küli. Az analfabetizmus elleni harc a kultúrforradalom alapvető feladata. Le­hetetlen a dolgozó tömegek tevékenysé­gét a tudomány, a marxista-leninista politika szintjére emelni amíg meg nem szüntetjük a kapitalizmusnak ezt a rákfenéjét. Evvel kapcsolatban nyil­vánul meg a lenini kullúrstratégia egyik saját sága, mely a fiatalság ne­velésé . kiv * iű-arsdóan tőrei -Jk a fel­nőttek kultúrszmvonaiái»,ik .»„Résére iü. ^ ­A hatalom kivívását kővető *<or szakban a Párt és munkásoa__áiy előtt az a hatalmas feladat merül fel, hogy újjánevelje a kapitalista rendszer által fizikailag kisajtolt és szellemileg elnyo­morított proletár és nemproletár töme­geket, hogy ezek képesek legyenek az új társadalom építésére, A z analfabétizmus egyike azon osztályeszközöknek, melyeket a kapitalista társadalom arra hasz­nált. hogy kisajátítsa a kultúrát a ki­zsákmányolok számára. „Azelőtt — mondotta Lenin 1918-ban — minden emberi ész, minden lángelme csak azért alkotott, hogy egyeseknek adja a kul­túra és technika minden áldását, má­sokat pedig megfosszon a legszüksége­sebbektől is — a művelődéstől és a fej­lődéstől. Ma azonban a tehnika minden csodája, a kultúra minden vívmánya a nép közös tulajdona és mostantól fog-. va soha többé emuerl ész és lángelme nem lehet az erőszak, a kizsákmányo­lás eszközévé.” Az analfabetizmus elleni küzdelem csak feltétele a tömegek kulturális fel­emelésének. Ahhoz, hogy ez a folyamat megvalósulhasson. elengedhetetlenül szükséges volt — nálunk is — a kul- túrjayak, a kulturális Intézmények álla­mosítása. Az Ötéves Terv ebben a tekintetben is új perspektívákat nyit meg, új fel­adatokat jelöl ki. Országunk történeté­ben először vonjuk be az összes elemi iskolaköteles gyermekeket a tanítás há­lózatába és jelentős (28°/o-os) emelke­dés áll be a középfokú iskolák tanulói­nak számát Illetőleg. A felső oktatás soha nem látott színvonalat ér el az Ötéves Terv utolsó évében. Ugyanak­kor jelentős mértékben javulnak a ta­nulási feltételek is. A lenini kultúrstratégia alapkövetel­ménye, hogy a kultúra a nép fegyveré­vé és a nép sajátjává váljék. Ez a le­nini követelmény széles alkalmazást kell, hogy nyerjen. Ennek előfeltétele azon anyagi feltételek megteremtése, amelyek szükségesek a kultúra kifej­lődéséhez, de igényli ugyanakkor mind­azon korlátok ledöntését, amelyek a kapitalizmus kultúraellenes politikáját jellemzik: a nemzeti elnyomatásnak, a nők kulturális kisemmizettségének meg­szüntetését. A Román Munkáspárt eb­ben a vonatkozásban Is híven követte a lenini-sztálini tanítást és ma nincse­nek nyelvi korlátok, amelyek úíját áll. nák a nemzetiségi dolgozó tömegek kulturális emelkedésének. Legfelsőbb tudományos fórumunkban, a R.N K. Akadémiájában például szintén együtt működnek tudományos kiválóságaink nemzeti, vagy nemre való különbség nélkül. Az új kultúra népi jellege és szoros kapcsolata a munkásosztály harcával határozza meg tudományos életünk, művészetünk sajátos jellegét: közvetlen kapcsolatát az élettel. Az utolsó két év­ben jelentős változások álltak be a tu­domány és a gyakorlat, a művészet és az élet közötti kapcsolatokban. Alkotóink döntő része komoly és eredményes erő­feszítéseket tesz az új marxista-leni­nista alapozású tudomány kialakítására és népi művészet felvirágoztatására. író­ink, művészeink tudósaink az Ötéves Tervbe való bekapcsolódásukon ke­resztül a szocializmus építésének és a békéért vívott harcnak aktív ténye­zőivé váltak, A proletárdiktatúra államában új kultúra épül ki szakadatlan és éles harcban a felbomlott pol­gári kultúra termékeivel és hatásával szemben. Pártunk éberen mazgósít, PAVEL APOSTOL (Folytatása a 12. oldalon.) IviÉGBÉLYEGEZZÜK /✓ LUIZ. CARLOS PRESTES ÜLDÖZŐIT L uiz Carlos Prestes neve járja be a világot, tiltakozásra mozgósító erővel azokkal az Imperialista ragadozókkal szemben, akik Észak- amerikában és Brazíliában még mindig azt hiszik, hogy a kom­munisták üldözésével megállíthatják az időt, meghosszabbíthatják elnyo­mó uralmukat a gyarmati népek fölött, vagy kiköszörülhetik a Korea elleni rablóhadjáratukban elszenvedett kudarcuk okozta csorbát. Luiz Carlos Prestes fejére vérdíjat tűztek ki, mert a Brazil Kommu­nista Párt kiváló vezetője, mert a brazil nép a „Reménység lovagjának“ nevezi. Mert ez a nép is, mint minden más elnyomott nép, a kommunis­ták pártjaitól reméli a felszabadulást. Mert a brazil nép legjobbjai egyet­értettek Luiz Carlos Prestesszel, amikor azt üzente az imperialistáknak: „Soha nem fogunk fegyvert a Szovjetúnió ellen. És ha országunk áruló kormánya megkísérli, hogy új háborúba rángasson bennünket, a háborút felszabadító harccá, az imperialista szörnyeteg elleni háborúvá változ­tatjuk át.“ Tudjuk, főbenjáró bűn az ilyen nyilatkozat a Szovjetunió ellen uszító ragadozók szemében. És embertelen, mocskos moráljuk megítélése szerint még szörnyűbb bűn, hogy Luiz Carlos Prestes nemrégiben kiadta a jelszót: „Egyetlen brazil katonát sem Koreába, az amerikai támadók segítségére.“ De az egyszerű emberek százmilliói számára a legemberibb szó, a Brazil Kommunista Párt legendás hírű vezetőjének minden szava. Mert kifejezi minden gyerekét, férjét és apját féltő nőnek és anyának a legforróbb érzelmeit. De kifejezi a haladó szellemű alkotó tudósnak is vágyát, azt a nagyszerű vágyai, hogy építhessen rombolás helyett. Korea rommá perzselt városai, tönkrement ipartelepei, nehéz tankokkal legázolt falvai és megtizedelt lakosai sorsát látják a brazil anyák és minden bra­zil dolgozó, mikor vezetőjük szavát adják szájról-szájra. Mélyen átérzik, ahogy mi is átérezzük, hogy a vérdíjat nem csupán Luiz Carlos Prestes fejére tűzték ki, hanem az ő fejükre és a mi fejünkre is, mert mi mind­nyájan egyetértünk a Brazil Kommunista Párt nagy vezetőjével. Milyen nevetségesen szánalmas és amellett aljas erőlködés vérdíjja! arra biztatni a brazil anyákat, hogy saját gyerekeiket szolgáltassák ki a brazil kormány hóhérainak, Dutra brazil diktátornak, Truman bérencé­nek. Mert ezek a fenevadak szemérmetlenül sem többet, sem kevesebbet nem kívánnak, mikor Luiz Carlos Prestes hóhérkézre adását tervezik. Azt kívánják, hogy a brazil nép mondjon le békeharcáról, egyezzék belé, hogy Koreába, vagy máshová hurcolják elpusztulni. Amikor Hitler letűnt a világtörténelem fórumairól, azt hittük, hogy kivételes szörnyszülött bestiával, a tébolynak olyan sűrített jelenségével van dolgunk, amilyenhez hasonlót nem láthatunk többé. És íme, Truman és társasága esetében, másod- és harmadpéldányokban ismétlődik meg az imperialista világban. Most már nem is csodálkozunk ezen. Hiszen valóban észvesztő lehet számunkra, ahogyan mozog a föld ezeknek a frakkos zsiványoknak a lába alatt. Fél évszázad alatt a világ egy negye­dén kikergették őket öröknek hitt zsákmányterületeikről. És kergetik őket Koreából is, de botot ragadtak a világ másik háromnegyedében is. Hiá­bavaló volt vérdíj, terror és börtön, hiábavaló a vérengzés, kipusztultak a világnak az általunk lakott feléből és ki fognak pusztulni a másik feléből is. Nem várhatjuk azonban, hogy maguktól pusztuljanak ki. Pusztítani kell őket a tiltakozó szó, a leleplezés minden eszközével. Védjük ugyan­akkor azokat, akik az emberiség reménységei. Amilyen Luiz Carlos Pres­tes is. Azoknak a legkíválóbbaknak az egyike ő, akik üldöztetéssel szem- beszállva harcolnak a békéért. Luiz Carlos Prestes már hosszú évek óta törvényenkívüli állapotban, de a brazil nép oltalmazó szeretetébe rejtőzve vívja nagy harcát. Erőt ad neki az is, hogy a Nagy Szovjetúnióban sze­mélyesen volt alkalma meggyőződni a szocialista rendszer fölényéről, a rothadó imperialista világgal szemben. Ne merjetek hozzányúlni, fenevadak. A ti nevetek lesz gyűlöltebb, minden perccel, amit üldözésére fordíttok. Ellenetek emelünk vádat. Tanaként, vádlóként, de ítélőbíróként is ott állunk a brazil nép és Luiz Carlos Prestes mellett. NAGY ISTVÁN

Next

/
Thumbnails
Contents