Útunk, 1951 (6. évfolyam, 1-50. szám)

1951-01-13 / 1. szám

2 ÜTÜNK — Ez itt már a mi búzánk. — A miénk. Szép. A gyönge téli napsütésben üdezölden csillogtak az apró búzaszálak. A cic- hegyi dombok oldaláról az útra lejtő hatalmas búzatáblában három, kényel­mesen lépegető, vasárnapra öltözött kollektivista férfi gyönyörködött. Az út túlsó felére pillantottak, hogy az árpát Is megcsodálják. — Hijnye! Az anyád .. . Nektek is éppen itt kell... — s elhullajtott köny- nyü kukoricaszár repült az árpában turkáló malacok felé. Nyikkanva futot­tak szét az állatok. Még egy pár apró göröngy hullott utánuk, amíg a v< tés- ből kilramodtak. A férfiak megnyu­godva folytatták iltjukat. — Almánk is lesz vagy nyolc-tíz va­gon az idén. Olyan a bog a fán... — Már most tudod, hogy mi lesz ősz­szel? — Hogyne tudnám. Szakkönyvből ta­nultam, Kisebbek a bogok, amikből majd levél lesz, nagyobbak, amikből a virág bújik ki. A sok virágban, gyü­mölcsben majd elvész a levél. Csak az időt kell ügyeljük, a fákat kell védjük. — Hát amit én a szőlészetről olvas­tam! ... Minden benne van. Mindenre van magyarázat. Ügy meg lehet belőle mindent tanulni, hogy na! Specialista lesz tőle az ember! összenevettek. — Valóságos specialisták leszünk mind. — Az. Jó ez a Micsurin-iskola. — Vgy-e, jó? Most látod. De eleget járt ellene a szád, amikor a Micsurin agrotechnikai kört megalakítottuk. — Nekem?! — Neked hát. — Hát nem éppen ellene ... De tudta a fene akkor, hogy az majd ilyen hasz­nos lesz. De most már láthatja min­denki, aztán Pali mégsem akar járni. A tökéletlen .. Nem jön, amíg majd fői­be nem verem. . i”*‘3 Na, na. 'f'éyéd se fejbeveréssel hoz- tunk - Micsurin-körbe. — Igaz, de ... — Tudod, mi igaz? Az, hogy hamar elfelejtjük, milyenek voltunk ml. A kultúrotthon előtt sokan állnak. Ott vannak a kolozsvári diákok is, akik majd az előadást tartják. Egyszerre mindenki elindult a terem felé. Bent már jó sokan voltak. Az első sorokban a gyerekek, azután az asszonyok, lányok, majd a legények és férfiak. A színpadra egy idősebb, meg egy fia­talabb férfi lépett, s letelepedtek a ló­cára, az asztal mögé. Az idősebb beje­lentette: — Az elvtárs, a kolozsvári mezőgaz­dasági iskola utolsóévcs hallgatója, elő­adást tart... A jövendő agrármérnök beszélt. Amíg bevezető szavai tartottak, egyre érkez­tek az emberek,. Hoztak be még lócákat, de így is sokan álltak körben a fal mel­lett. Előrenyujtott nyakkal figyeltek a gyermekek is. — Williams-féle nyolcéves forgó ... fű, meg lucernamag . . . könnyű boro­na ... feleannyi istállótrágya... a ko­lozsvári állami gazdaság kísérletének eredménye... Az előadás rövid volt, csak éppen vázolt egy gazdaságosa bö termelési •módszert. Csak éppen megmutatta, hogy lehet másként is, jobban is, mint eddig, Hogy az érdeklődést felkeltse, s majd a Micsurin agrotechnikai körben vegyék elő a szakkönyvet, tanulmányozzák, vi­tassák, törjék rajta a fejüket, s alkal­mazzák. Az előadás végén halk zúgás támadt, mint mikor szél fut végig a búzatáb'án, s összehajoltak a fejek, mint a búza­kalászok, hogy egymástól termékenyül­jenek. — Akinek kérdése van, kérdezzen, az elvtárs megválaszolja — mondta az el­nök. Csend támadt, mindenki a másik­ra nézett, szólna az. De senki. — Na. elvtársak, kit írjak fel? — Székely Lőrinc —állt fel egy idő­sebb férfi, a kollektív gazdaság alap­szervezetének a titkára. — Én helyesnek találom, amit az elvtárs mondott. Világos, hogy ezzel a módszerrel többet tudnánk termelni. Mondta az elvtárs, hogy csak nagyobb gazdaság alkalmas arra, hogy ezt a Wü- liams-féle forgót kipróbálja, bevezesse. Hát mi már nagyobb gazdaság vagyunk. De mégsem tudjuk megcsinálni. Mert nekünk nemcsak a mostani tagok gabo­nájáról kell gondoskodnunk. Hozzánk mindig új tagok lépnek be, s azoknak a családoknak is kell majd búza. Ha mi kísérletezünk, akkor hogyan marad ga­bonánk még a város számára is? Amin beszélt, mindenki őt nézte. Mi­kor befejezte, az előadóra szegződöit minden pillantás: Na, ezt válaszolja meg! — Igazuk van az elvtársaknak. Nem lehet egyszerre % kollektíva egész föld­jén ezzel a módszerrel dolgozni. De nem is kell. Én sem így gondoltam. Egy-két hektáron először. Aztán majd . . . Akkor több jut a kollektívának is, a város­nak is. — így már más, így lehet. Megcsinál­juk. — Kinek van még kérdezni valója? — Megint csend támadt, senki sem vállalkozott, hogy megtörje. Vártak. Az elnök is, az előadó is, meg a hallgatók is .Senki sem kérdezett. — Ügy látszik, itt mindenki kitűnő agronómus, mindenki mindent ért. Csak egyetlen tájékozatlan ember volt, Lő­rinc bácsi. KULTÚRA A KOLLEKTÍVÁBAN A nevetés megszüntette a bátorta­lanságot. Hogy Lőrinc bácsi a tájéko­zatlan ember... egyike a legjobb gaz­dáknak. S mindjárt akadt kérdező. — Miféle füvek azok, amikről az elv­társ beszélt? Ilyen idegen néven mi nem ismerjük. Mi terem itt meg abból nálunk? Hogy csináljuk? — Én nem tudom a más nevűket, de tavasszal meg nyáron is kijövök majd, mert én nem megyek el az iskolából, ha végeztem is. Jövök és segítek. Meg­mutatom, melyik fűmag alkalmas. Majd össze kell gyűjteni, mert sok kell, hogy a magok közé keverjük. A gyerekek vidáman mozgolódtak. Itt nekik is lesz feladatuk. Majd ők gyűjtik, a fűmagot. Együtt járják majd a mezőt a felnőttekkel, meg az agro- nómussal. — Milyen jó, hogy ez a tanult fiatal­ember, olyan, mint a mi fiunk, — mondta egy idősebb néni — parasztfiu ez is, gazdag sem lehet, ahogy a ruháját nézem, közülünk való, ahogy a beszéd­jét figyelem Már egy másik fiatalember állt a színpadon. Erről is elmondhatta volna a néni, hogy éppen olyan, mint a mi fiunk. A töobiek is a mi fiaink voltak, inas-izmos testükről lerítt, hogy üzemi munkás apjuktól örökölték testalkatu­kat. — Az emvéká tornaszámxbt mutatjuk be — mondta az első fiatalember, s mindjárt kezdett is vezényelni a töb­bieknek — egy-kettö-három-négy ... A tornára különösen a fiatalok szeme csillant fel. Figyeltek minden mozdula­tot, már ismételgették is magukban, hogyan fogják ők csinálni. Egymást kö­vették a számok Űjabb csoport jött a színpadra, tovább folyt a torna. Egy­szerre csak elvétette az egyik a rrú)z- dulatok sorrerődjét, aztán a másik. Mo- íCiy fűlött végig a nézőkön. A vezető jobbra-át-ot vezényelt, hogy mentse, ami menthető, legalább szépen vonulja­nak ki. A fordulat szép is volt, csak az első fiatalember közel került az ajtó­hoz. A színfal mögött, amikor a jobbra át elhangzott, egy diák hirtelen kinyi­totta az ajtót, hogy szépen kivonulhas­sanak, s jól orrba teremtette a társát. Erre már kitört a kacagás. A nézők fiatalja hevesen tapsolt és hangos ha­hotával „hogy volt“-ot kiáltozott, de nem volt abban semmi rosszindulat, csak vidámság, pajtási derű. A vezető magyarázkodott: — Azért történt a hiba, mert nem gyakoroltunk együtt. Mi ugyanis két iskola növendékei vagyunk. Román és magyar. Mi kijövünk ide, ha ezek után még meghívnak bennünket, s ígérjük, hogy akkor jobban mutatjuk be a tor­nát. — Nem baj az lelkem, hogy tévedtek, a százforintos ló is megbotlik. Persze, hogy hívjuk, csak jöjjenek máskor is. Még énekszámoknak, meg szavalatok­nak tapsoltak, s amikor elvonultak a vendégek, meg a nézők egy része, ■ a helybeliek táncpróbához fogtak. Nagy Aranka vezette. Csak egy éve tanulta meg ő is. De olyan jól tudja, hogy má­sokat is tanít. Füttyre, meg nótaszóra folyik a próba. — Ni, milyen ügyesen táncol Trom­bitás János. — Még vagy két-három évig megy, mert már harminckét éves vagyok — válaszol Trombitás tánc közben — az­tán majd nehéz lesz minden este szök­décselni. — Igazad van, ne hagyd a kollektíva tánccsoportját. Most bevonultak a leg­ügyesebbek katonának. Micsoda fiú az a Márton Pityu! A katonák közt sem jog szégyent hozni a cichegyi „Dózsa György“ kollektíva. — Már ideje volna, hogy a kollektí­vának is legyen külön énekkara. — Azt nem lehet. Kicsi a falu. Ha a negyven énekest ketté osztjuk, se ne­künk, se nekik. — Semmi bajunk attól, hogy együtt vagyunk. Most olyan román dalbkat tanulunk, hogyha azzal az énekkar ro­man faluba megy, majd eláll szemük- szájuk a csodálkozástól. Hová megyünk vasamap? Kuckóra? Vagy Váraljára? Miközben eldöntik, hogy hová men­nek, s jövő vasárnap melyik kulturcso- Pőrt jön ide, egy legény, tán nem több mint 21 éves, kilép az ajtón. Többen is utána néznek. — Milyen ügyes ez a Papp Károly. Mibe is játszott? A legyetek éberek vagy a Tűz a szántóföldem színdarab­ban? Pedig csak tavaly tanult meg írni, olvasni. — Nem tavaly, hanem tavalyelőtt, akkor, mikor Trombitás Ilona. Ügyes asszony. Az is milyen jól játszik. Miért is nem játszunk mostanában? — Azért, mert már nemsokára ki­vesznek a faluból az írástudatlanok. — Menj már a buta vicc síddel. — Nem vicc ez, — mondja az éppen belépő tanító. — Az idén már csuk tizen tanulnak írni-olvzs.*.’ Hetvenkilenc Tnzzioar, meg ötvenkét román tanult már meg. — De nem erről beszéltünk, tanító elvtárs, hanem arról, hogy miért nem tanulunk most szerepet. — En megmondom őszintén — vála­szolja Székely Ildikó földműves lány, a kollektíva könyvelője. — Azért, mert most már mind olyan egykaptafára ír­ják nekünk a színdarabot. Mi csak ta­nuljuk, tanuljuk, s híre megy a falu­ban, hogy ez is olyan, mint a másik. Aztán alig van néző. Hát ezért. — Meg kell mondani az íróknak. ír­juk meg nekik. — írjuk is. Sokat használtak a jó színdarabok. Mennyit tanultunk belőle. — Igen, mert te szívesebben tanulsz a színdarabból, mint a könyvből. Azért reklamálod. — Nem azért — vág vissza. — Ha akarod tudni, hát most olvastam az Üj barázdát szánt az ek5-t. — Most. De mért nem olvastad ak­kor, amikor a többiek az olvasókörben? Mért nem jöttél el, hogy együtt meg­beszéljük. — Akkor nem voltam itt. De eljöt­tem, amikor a Falvak Népe szerkesztő­sége küldte Asztalos István regényét, a Szél fuvaüan nem indul-r. És még megtárgyalják a Tavasz Szá- kenben, meg a Mitrea Cocor útja cí­mű regényeket. Az utóbbi főleg a ka­tonaviselt, háborútjárt embereknek tetszett. A vitatkozók lassanként az asz­* Bogdan Catul: Műtermi munkaértékelés tál köré gyűlnek, ahol Máíis tanító elv­társ a könyveket adja ki. Mindenki vá­logat, nézeget, kérdezgeti a másikat, mit olvasott, hogy tetszett, s 6 maga is bele-bele olvas a könyvekbe, kiválaszt­ja, mi tetszene legjobban. — Hol van Mátis elvtársnő — kér­dezi Márton Pista bácsi, akit a mult évben tanított meg ími-olvasni a taní­tónő. Most szeretne elbüszkélkedni előt­te, hogy az első könyvét veszi ki a könyvtárból. Eddig csak újságot olva­sott. Most megpróbálja a könyvét. A gyerekre vigyáz — válaszol a tanító. — Még csak két hónapos. Hol én, hol meg az asszony van mellette. Délután én leszek otthon, mert akkor ő elmegy a nőgyűlésre. — Ügy, úgy. Hát akkor ezt a könyvet viszem— mondja hangosan Márton Pista bácsi, hadd haüják, lássák a töb­biek is. Vége a tudatlanságnak. Lassanként hazaszállingóznak az em­berek. Székely Lőrinchez egy IMSz-ista csatlakozik. Égy felé laknak. Az úton még beszélgetnek. — Lőrinc bácsi, hol voltak még más­fél éve az ifjak, s most már kétfelé is jut belőíük. A kollektíva kulturcso- poríjába is, meg a falu kulturotthonába is. Ők vannak többen, de mi vagyunk az erősebbek. Mi végzünk szebb mun­kát a kollektívában — büszkélkedik. — Igen, hol voltunk másfél évvel ez­előtt. S hol leszünk egy év múlva. Mi­re ez az év letelik, már lesz villanyunk is. Pedig már lehetne régen. Itt van a sarkunkban. Désről nem lett volna ne­héz bevezetni. Eleget kértük. De akkor még voltak olyan emberek, akik inkább a román faluba vezették be, ha mesz- szebbre esett is. Már ez is megszűnt. Nem lehet így megkülönböztetni. Kint járt a mérnök, elkészítette a rajzokat Mi minden oszlopot m-gcsinálunk. Ak­kor lesz mozink is. — Mozi. Az jó lesz. Már rég nem járt itt a mozikaraván. Pedig mennyien jön­nek nézni. Majdhogu ki nem nyomják a kultúrotthon o’dalát. Hej, Lőrinc bá­csi, de megváltozott ez a falu! — Meg. Ez is, a többi is. S akkor tudnád igazán, ha ismerted volna ré­gen. Látod, érdemes dolgozni. Lassan­ként minden bejön a maga barázdájába — Be. Szép az élet, Lőrinc bácsi — Szép, mert életünk harc, — mond­ta búcsúzóul Székely Lőrinc. Amíg be­ment a kapun, azon törte a fejét, hogy hol olvasta ezt. Mindegy. De igaz. OROSZ IRÉN Új folyóirat a tömegkultúra szolgálatában címmel írt vezércikket Roşianu Mihail, a Román Népköztársaság miniszterta­nácsa mellett működő Kulturális Intéz­mények Bizottságának elnöke a Népmű­velődés most megjelent első számában. Kiemeli, hogy: „Kulturforradalmunknak, tomegkuliuranknak követelményei tet­ték szükségessé e kulturális, művészi anyagot nyújtó folyóirat kiadását, amelyre minden kultúrnevelő intézmé­nyünknek szüksége van nevelömunkája során.“ Li/'akb mozgalom indult meg a Szovjetunióban a falusi könyvtárak továbbfejlesztéséért /t szovjet sajtó az utóbbi (yC iaőben fokozott figye­lemmel fordul a falusi könyvtárak időszerű kéraései és feladatai felé. A kialakult — rendkívül termélomy és eredményes — sajtóvita anyagát mintegy összefoglal­ja a Szovjetunió Kommunis­ta (bolsevik) Pártja Központi Bizottsága propaganda- és agitációs osztályának lapja: a Kultúra i Zsizny (Kultúra és élet). A lap mindenekelőtt szám- baveszi azokat az eredmé­nyeket, amelyeket a falusi könyvtárak fejlesztése terén a Szovjetunióban elértek. Jelenleg 94 ezerre rúg a falusi szovjetek, kolhozok, szovho- zok és traktorállomások könyvtárainak a száma, 75 millió kötetet meghaladó együttes könyvállománnyal. Több ezer azoknak a falusi könyvtáraknak a száma, amelyek valóságos kisugárzó középpontjai lettek a szociá- lista kultúrának a falvakon. A sztávropoli tartományban lévő Otkáznyenszkij község könyvtára azzal a módszerrel ért el kiváló eredményeket, hogy rendszeresen beszámo­lókat készít az új és régebbi könyvekről s ezeket szétkül- di a kolhozok és szovhozok brigádjainak, a traktorállo­más dolgozóinak. Ez a könyvtár gyakran szervez könyv kiállítás okát, és a he­lyi sajtót is fettiasználja a könyvtár-munka népszerűsí­tésére. A könyvtár az elmúlt nyáron mozgókönyvtárakat bocsajtott a mezőkön dolgozó kolhóztagok és szovhoz-mun- kások rendclk ízesére és szá­mos helyen szervezte meg a közös olvasást a déli pihenés idején. Kiemelkedő eredményt ért el a novgorodi tartományban lévő Poliscs község könyvtára is. — A mi könyvtárunk — mondotta I. Muzin, a községi szovjet elnöke — a kolhoz- dolgozók, a falusi értelmiség és a fiatalság körében nem­csak osztatlan szeretetet ví­vott ki a maga számára, ha­nem tekintélyt is. Könyvtá­runk nélkülözhetetlen segítő­társunk lett, amelyhez teljes bizalommal fordul a községi szovjet a pártszervezet és a Komszomol-szervezet min­den gazdasági, vagy népne­velési kérdésben. Az eredmények mellett vannak hiányosságok is — folytatja a Kultúra i Zsizny cikke. — Jelenleg a falusi könyvtárak átlagos könyvál­lománya ezer kötet körül mozog. Ez mindenképpen elégtelen: egy-két éven be­lül ezt az átlagot 2—3 ezer kötetre kell felemelnünk. Ezért nagy súlyt kell helyez­ni a könyvtárak kteges~ué- s ere, — de nem csupán mennyiségileg, hanem a he­lyes összetétel tekintetében is. A marxizmus-leninízmus klasszikusainak alapvető müvei mellett minden könyvtárban meg kell talál­nunk az általános érd>.klő- désre számotlartó politikai, természettudományi, mező- gazdasági, műszaki és irodal­mi műveket. A tartományi könyvterjesztő szervek ed­dig nem mindig tartották szem előtt ezeket a követel- m,ényeket: egyes fontos kiad­ványok nem kerültek be a falusi könyvtárakba, ugyan­akkor felesleges könyvekkel terhelték meg a könyvtárak polcait. Ennek a hiányosság­nak a gyors felszámolására két eszközt kell igénybe ven­ni. Mindenekelőtt ki kell dolgozni a falusi könyvtárak fejlesztésének egységes, or­szágos tervét — amihez a maga területén az Orosz Szö­vetséges Köztársaság minisz­tertanácsa mellett működő közművelődési bizottság már hozzá is kezdett. Ez az orszá­gos terv egyben biztosítja a. falusi könyvtárak hálózatá­nak egyöntetű kiépítését is, ami főképpen azért vált szükségessé, mivel ezek a könyvtárak különböző intéz­ményekhez és termelési egy­ségekhez tartoznak: a falu­si kluboknak, a kolhozoknak, a szakmai szerv, zeteknek stb. egyaránt vannak könyv­táraik. Továbbá soronkívül el kell készíteni a falusi könyvtárak tájékozódását megkönnyítő könyv-kataló­gust, — annál is inkább, mi­vel ennek 1942. évi legutóbbi kiadása már elavult. A falusi könyvtárak azt a feladatot is vállalják, hogy olvasóik véleményeinek és kívánságainak hangot adnak az állami könyvkiadóvá.tála­tok felé. így legutóbb számos könyvtár továbbította a ki­adókhoz azt a javaslatot, hogy a falvaknak szánt könyveket a szokottnál na­gyobb betűkkel nyomtassák. A Kultúra i Zsizny bírálatot gyakorol a Falvak Iroda'mi Kiadóvállalata ás a többi hasonló célú kiadók felett, amiért ezt a javaslatot mind­eddig nem teljesítették. A kolhózfalvak dolgozói­nak nélkülözhetetlen, min­dennapi szükségük van a fa­lusi könyvtárakra A helyi pártszervezetek és a helyi szovjetek feladata elsősor­ban elősegíteni és biztosítani, hogy ezek a könyvtárak min­den szempontból betölthes­sék pótolhatalan szer püket — állapítja meg befejezésül a Kultúra i Zsizny cikke. A Népművelődés első száma azt bizo­nyítja, hogy szerkesztői gondos szere­tettel válogattak egybe olyan anyagot, melyet kultór'itthonaink, sz njátszócso­portjaink. dalosaink sikerrel felhasznál­hatnak. így elsősorban KlrRescu A’*v xandni A testvériség a'ándőka c'mű Víb- rnmfelvonásos színművét (ford. K.ormofl Gyula), M. Leonard: Valahol a föld alatt c-'mű egvfelvonásosát (Pe.+r!Hal Ernő ford'tásában). A Népm'" velőig gazdag versanyaga Klrszanov, Páskándf Géza. M. Iszakovszkll, Horváth Imre, F. Trutnyeva, G. Halmágyi Mária, M. Galodnij, Tjan-Czang, Csehi József, Balosin Baksa Mária, A. Szurkov ver­sét, fordítását tartalmazza. A szerkesztőbizottság Igen dicséret- reméltó figyelemmel tekintetbe vette, hogy kultúrcsoportjalnk milyen nehéz­ségekkel küzdenek. A sz'njátszók meg­segítésére, útmutatásként, közzétette I. S:.„ighlan: Hogy alkalmazzuk szín­padra a Testvériség ajándéka című színdarabot és Nassim Nicolae: Valahol a föld alatt — rendezői utasítás című írását. A Népművelődés anyagát ezen- k’vfil karcolatok, da’ok, megemlékezé­sek teszik változatossá. Az új folyóirat vezércikke közremű­ködésre hívta a sz'ndarabszerzőket, köl­tőket, elbeszélőket, írókat, zeneszerző­ket, kik így „elégítik ki dolgozó_ né- p ink legszélesebb rétegeinek, töme­geinek igényeit“. Az Ütünk szerkesztői, munkatársai köszöntik a Népművelődést az első szám megjelenese alkalmából és Ígéretet tesznek: hozzájárulnak ahhoz, hogy az új folyóirat méltóan tölthesse be hiva­tását. A? el so szamara kultúraktivisták felállított iskola A KULTURÁLIS INTÉZMÉNYEK BIZOTTSÁGA december hónapban kul­turális aktivisták számára Bukarest­ben különleges iskolát létesített. Ugyanakkor a könyvtáros-osztály is megkezdte tevékenységét. Az iskolá­ban az elméleti előkészítés szorosan ösz- szefonődik a gyakorlati tevékenység­gel. Itt nevelődnek a néptanácsok, va­lamint más tömegszervezetek kulturális instruktorai, a körzeti könyvtárak könyv­tárosai. Ennek az iskolának végzettjei nagyban hozzá fognak járulni hazánk kulturális forradalmának sikeres vég­hezviteléhez és a szovjet tapasztalatok e téren való felhasználásához.

Next

/
Thumbnails
Contents