Utunk, 1959 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1959-01-08 / 1. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! 1959 JA.N 1 fi ’ UTUNK AROMÁN NÉPKÖZTÁRSASÁG ÍRÓSZÖVETSÉGÉNEK LAPJA XIV. ÉVFOLYAM, I. ( 532.) SZÁM ÁRA 5IJ BANI — KOLOZSVÁR, 1059. JANUÁR 8. NAGY ISTVÁN UJ FOLD KERING A NAP KORUL Január másodikén naprendszerünk ** új bolygóval qyarapodott. A Föld egy parányi darabkája második Föld­ként együtt kering ezután az idők vég­telenségéig a Nap körül száguldó planéták sokaságával. Ezt a műsze­rekből mesterien megszerkesztett kö­lyök löldecskét Földünknek abból a feléből teremtették meg a szovjet tu­dósok és technikusok, amelyet mi szocialista földrésznek szoktunk ne­vezni Nem véletlenül hangsúlyozzuk ezt, amikor a szovjet tudomány és technika ezen újabb nagy diadalát üdvözöljük. Azért nem véletlenül, mert az sem véletlen, hogy a Szov­jetunió a holdrakéták sikeres cólba- iuttatása terén is megelőzte az ame­rikai imperialistákat. Vajon mi hiány­zott ahhoz, hogy az amerikaiak meg­előzzék a szocialista világot? Hiszen ••‘Z egyik rakétájuk fölényét oly biz­tosra vették, hogy Pionirnek, vagyis úttörőnek is elnevezték. Nos, ez az úttörő" 130 ezer kilométer magasság­ból csúfosan visszazuhant, nem tudott kitörni a Föld vonzóköréből. A szov­jetemberek űrhajója viszont nemcsak megközelítette a Holdat, hanem mesz- sze maga mögött is hagyta, s e pilla­natban Földünktől talán már egy millió kilométernyi távolságban járja a maga pályáját a Nap körül. Mi úgy véljük, hogy az a ,,kis kü­lönbség", ami célba juttatta a szovjet holdrakétát s kudarcát okozta az im­perialisták többszöri kísérletének, éppen annyi, amennyi a dialektikus és történelmi materializmus bölcseletén és módszerén 'rlópiilö ?z. "talis'a íendszer és a 1 ódös idealista filozó­fia, gyakorlatán korhadozó tőkés tár­sadalmi formációk között kimutatható. Ez a „parányi" különbség teszi, hogy a Szovjetunió fennállásának negyvenkét esztendeje alatt, nemcsak megszüntette az ország qazdasági és kulturális elmaradottságát, hanem győztesen került ki a különböző im­perialista államoktól szervezett és tá­mogatott polgárháborúból s a hitleriz- musra is olyan csapást mért a Nagy Honvédő Háborúban, amilyent egyet­len egy imperialista állam sem mér­hetett volna. Mivel mi, a szocialista ♦ áborboz tartozó emberek, népi de­mokratikus rendszerünket szintén a dialektikus történelmi materializmus Pölcseletével és módszerével építjük fel és szorosan együttműködünk szovjetbarátainkkal — kissé magun­kat is ünnepeljük, amidőn az újabb szovjet sikereket köszöntjük. Úgy érezzük, hogy mi is hozzáadtunk va­lamit sikereikhez, aminthogy nem hiába tekintik a tőkés országok mun­kásosztályai, és forradalmi pártjaik is a maguk sikerének a szovjet ered­ményeket. Közvetve mi is, ők is hozzájárul­tunk ahhoz, hogy az ifjú Szovjetunió annak idején megszilárdulhatott, s viszonylagos nyugalmi állapot terem­tődhetett meg, amely aztáp lehetővé tette, hogy a szovjet népek békés építő munkához lássanak s legendás hősiességgel megteremtsék nehézipa­rukat, szocialista mezőgazdaságukat, felneveljék azokat az analfabéta száz­ezreket, akikből aztán tízezrével tűntek fel az oly nagytehetségű em­berek, akik végül is megszerkesztet­ték a szputnyikokat s utóbb felröpít­hették holdrakétájukat. Köztudomású, hogy a nemzetközi proletariátus, majd a népi de­mokratikus országok munkásosztályai és haladó értelmisége, a Szovjetunió fennállásának első napjától kezdve igyekeztek megakadályozni azt, hogy az imperialisták és cinkosaik létrehívhassák egységfrontjukat a Szovjetunió ellen A nagy kínai nép és forradalmi proletariátusa és pártja évtizedekig tartó küzdelemben sem misítette meg az ázsiai térségbe be­tolakodott imperialisták hátbatámadó kísérleteit, s ma is áttörheletlep vas­betonfalként állja útjukat. Így, ilyen értelemben érezzük magúnkat a szov- mt ik rek részesen ok. Es ha részünk a szovjet nép hősi előretöréséhez vi­szonyítva parányi is, az amerikai imperialisták a világ népei részé­ről semmiféle támogatási sem élvezhetnek. Ellenkezőleg, világural­mi törekvéseikért és úgynevezett fölényükért gyűlölik őket. Az ame­rikai mesterséges holdak és holdraké. lák létrehívása a hódítócélú urak ma­gánügyévé vált. A soknemzetiségű szovjet ncp szabad fiai államuk céljával, pártjuk iránymutatásával egyetérthettek, mert a maguk és az egész emberiség szabadságának és békéjének zálogát látták abban. Amellett pedig olyan tudományos világnézetet, olyan oktatási és neve­lési rendszert építettek ki, amely eleve biztosította a tudományfejlesz­tés és a káderképzés sikerét. Mindezzel szemben az imperialista, reakciós világnézet és a tudományos káderképzés célja eleve a kudarc csí­ráit hordta méhében. Az imperialista urak azért szerettek volna a Holdba jutni, hogy az így nyert technikai és tu­dományos fölénnyel hadászati fölényre tegyenek szert és megfélemlítsék s végül igájukba is hajtsák az emberi­séget. A szovjetember azért hatol a világegyetem titkaiba s küldi űr­hajóit a kozmoszba, hogy az új fel­fedezésekkel szebbé, emberhez mél­tóbbá, lakályosabbá, a békés alkotó munka honává tegye Földünket. Ki ne adná ezért szívét, lelkét, tehet­sége legjavát, ha becsületesen dobogó szív lüktet a keblében, ha nem rab­láson alapuló élősdiséget akar bizto­sítani magának? És ki támogathatná azokat, akik a tudomány új vívmá­nyait az eröpolitika, az új világhábo­rús tervek szolgálatába állítják? Senki, akinek az érdeke nem fűződik az imperialisták világuralmi törekvé­seihez. Ezt bizonyítják a gyarmati rabságból kitörő népek, Kubában épp úgy, mint Afrikában vagy Kis- és Nagy-Azsiában. Ezek a népek ma mind rokonszenvvel tekintenek a szo­cialista tábor kimagasló nagyságára, a Szovjetunióra. Ha az imperialisták csak az „erő" és a technikai fölény nyelvén értenek, hát a világ népeinek tőlük elforduló rokonszenve és a szovjet holdrakéta sikere, meg a ma­guk technikai és világpolitikai ku­darcai elég érthető beszéd. A mi tá­borunk sikereinek magyarázata köz­ismert. Éljenek tapasztalatainkkal, ha még egyáltalán képesek effélére. A békés versengés előtt nyitva az út. Van mit he.mzniok jócskán. A Hold eléréséből és túlhaladásá- ból mindenek előtt az a földi jó szár­mazik, hogy a világ népei azt az erőt és fölényt választják, amelyet a Szovjetunió és a köréje tömörülő tábor képvisel. A béke erőinek a fö­lénye ez. Csak ez tud elsőséget kivívni az alkotó munkában. Bizonyára elgondolkoznak ezen az imperialista országok tudósai is, amíg a Nap körül keringő szovjet űrra­kéta jelzéseit figyelik. Micsoda len­dületet vehetne az emberi élet meg­szépítésére irányuló törekvés, ha egyesíthetnék erőfeszítéseiket a szo­cialista országok tudósaival, mennyi fölöslegesen elpazarolt anyagi, tech­nikai befektetést lehetne más célokra fordítani, ha nem kellene szinte min­den ország tudósainak külön-külön felfedezniük azokat az eszközöket, amelyekre a továbbhaladás érdekében múlhatatlan szükségünk van. Hogy mit jelent a közös erő összeadása, azt éppen a mi szocialista országaink együttműködése jelzi legkézzelfogha­tóbban. Amit még tanulságként levonha­tunk a Nap első mesterséges bolygó­jának megteremtéséből és diadalmas pályájából, az már szinte felmérhetet­len. De a képzelet szárnyakat kap. Honnan tudhatnánk, hogy a kozmikus tér titkainak a feltárása nem járul-e hozzá például a rákos megbetegedé­sek sikeres gyógyításához és megelő­zéséhez, vagy a mezőgazdaságot oly nagymértékben befolyásoló időjárás kedvünkszerinti szabályozásához, az idegbajok elhárítása terén is ugrás­szerű eredményekre bukkanhatunk, hiszen egész életünk összefügg a vi­lágmindenség bonyolult kölcsönhatá­saival. A madáchi rémlátást pedig kikapcsolhatjuk az emberek életéből. A szovjet űrhajók jóvoltából, ha Föl­dünk évmilliók múlva lakhatatlanná válna, életünket egyszer akár át is menthetjük más — a szerves élet szá­mára alkalmas bolygókia. De marad­junk csak egyelőre közvetlen földi érdekeinknél. Annál, ami holtbizo­nyos. A szovjet holdrakéta diadalmas kijutása oda, ahova eddig a misztikus idealista világfelfogás az üdvözítő mennyországot helyezte, olyan forra­dalmat idéz elő a legelmaradottabb emberek tudatában is, amit kivédeni többé semmiféle hatnapos világterem, tésről szóló mesével nem lehet. Éppen csak jól kell kamatoztatnunk a koz­mikus térbe való kijutásunkat. Csak a természetrajzot ismertető tanítóink és tanáraink s más népnevelőink meg (Folytatása a 8. oldalon) BAJOR ANDOR Én akartam, megcsinálni... ŢŢjjongva és szorongva lestem a hírt: hová tart az első, emberkéz­en alkotta csillag, vajon a Mindenség türi-e, hogy öntudatlan kedvte­lésébe, bolygóinak és üstököseinek gurigázásába hirtelen mi is beavat­kozzunk? A csodálatos gép, amely a naprendszerbe lépett innen a Föld­ről, annyira közel áll hozzánk, mint egy kedves tárgy; ahogy megkaptuk, máris pótolhatatlan. És lám, a Föld embereinek alkotása milyen jól illik az egre: a legszebb medália, amit a végtelenség annyi aranyos dísze, csillagrend­jei között a kabátján visel. Hiszen a többi csak egyszerűen van,’míg e pöttöm csillagocska a lejlődés legragyogóbb virága: ajándék, szi­gorú és nagyon természetes csoda. Bár hadd mondjam meg: bánt engemel valami apróság amit lalan szóba se kellene hozni, de ha most adódik reá alkalom, megemlítem. Én akartam megcsinálni. Régesrégen töröm rajta a lejemet, több, mint harminc éve. Mióta az eget ismerem, és látom a Mindenség ragyo­gását, azóta szeretnék berohanni a titokba, üzenetet küldeni, rakéta- géppel vagy gyalogszerrel, az egvre megy. Hiszen amiért itt születtem a Földön és ebből se láttam többet, mint néhány aprócska tartományt, azért a kozmosszal rokonságot tartok. Meg akartam konstruálni a csuda­gépet, amely bejárja a naprendszert és az öreg bolygóknak, távoli nagybátyáimnak üdvözletei integet. És most megelőztek. Én is éppen ezt akartam, ezen törtem a fe/ernet. De a szovjet tudósok valahogyan hamarabb reájöttek az egész dolog nyitjára, nekik valahogy a Mindenség meghódítása jobbaij megy. Így hát avval vigasztalom magamat, hogy ez az egesz haladó emberiség dicsősége. Az én csillagom is, a szovjet tudósok teám is gondoltak, ami­kor a rakétát elindították. Ezért ujjongok és reménykedem: hátha ez a békés csillag, ez a kedves, emberi égi jegy íog majd a világ iölölt diadalt aratni? S ciki alatta él, végre mindig boldogulhat. Mert a természetes csillagok alat, ez évezredeken keresztül mindenütt nem sikerült. És elsősorban erre ad nekünk reményt: a Földnek. A Föld lokál- Patriótája vagyok, s úgy vagyok evvel, mint minden igazi lokálpatrióta: minél inkább lejlődik a vidék, annál dühösebben szereti a helyet, ahol született — LÉT A V LA JÓS Jztkig, Idt&mnk, dZit&k Tudtam, hogy sikerülni fog, tudtam, hogy mi leszünk az elsők, kik elhagyunk, hószárnyú felhők, izekig feltörünk, Titok. Szívünk csillagokba nyitott, hirdetve, hogy az ember — felnőtt: megtudni minden messze-reilöt, tébolyitót. boldogítót. Tudtam, hogy sikerülni fog. s must mégis szinte hihetetlen gyémánt sínnel beírt egekben siklani, szállni, látni hogy isten-trónusok, kárpitok selyme be könnyen ketté lekben. _______________________________________________________________­TAMÁS GÁSPÁR VÖRÖS CSILLAG SZÁGULD záZ ŰRBEN AZ EMBER KITÖRT a Föld bűvköréből és kiröppent a világmindenség ismeretlen tájaira. Az emberi tudás és akarat elküldte üzenetét a világ­űrbe, ahová eddig csak a íantázia szállhatott. Megnyitotta a pályát, hogy új világokat fedezzen lel és közelről megismerhesse mindazt, ami millió kilométerekre körülvesz: a világot, amelyben élünk. Mert a világűrbe kirö­pített kozmikus rakéta a jövőnek ezt a tudományos lehetőségét jelenti. A szovjet tudomány és technika világtörténelmi jelentőségű eredménye — az emberiség diadala. A szovjetembei nagyszerű teljesítménye előtt hajt ma zászlót mindenki, még az ellenség is. Mekkora korszakalkotó felfedezések voltak a maguk idejében Archi­medes matematikai, fizikai, technikai munkái, Avicenna tanításai, Coperni- cui elmélete bolygórendszerünktől. Az akarat, kitartás, iiósiesssg, tudás milyen példáit mulatta Kolumbusz, Mggellán, James Cook. Ma is élő tanúk lélegzetvisszafojtva figyelték Nansen északsarki útját, Amundsen expedí­ciójának eredményeit, Blériot sikeres repülő-kísérletét a La Manche-csatorna felett, Stanley afrikai mentő-expedícióját. Mekkora érdeklődés kísérte a Curie házaspár, Einstein tudományos munkáját. Elődök hosszú sora u civilizáció fejlődésének történetében, akiknek örökösei és továbbfolytatói a szovjet tudomány emberei. Az ember, ha egyelőre még csak megfigyelő, ismeretszerző műszerei- • vei is, elhagyta a Földel, kinyitotta az „ég“ kapuját. E csodálatos ered­mény mellett milyen szánalmassá zsugorodnak az imperializmus atomhalál­lal fenyegetőző háborús őrültjei. Az egyszerű ember, a világ egyszerű emberei, a dolgos hétköznapok milliós tömegű alkotói előtt mennyire időszerűtlenné válik az imperializmus létezése, mely a kapott súlyos csa­pások ellenére is ragaszkodni kíván elavult hódító módszereihez. Az embe­riséget fenyegető veszélyes játéka micsoda értékeket pazarol el az embe­riség jólétének rovására. Milyen értékeket lehetne létrehozni a háborús költségvetések oktalanul kidobott milliárdjaiból, az elkótyavetyélt anyag­ból és teremtő erőből az emberi jólét és tudomány fejlődésének fokozására. A háború őrültjei olyan időszerűtlenül járnak a szocializmust megteremtő világban, mint masztodonok a kozmikus rakéta árnyékában. A kiröppent rakéta a szocializmus győzelmes fejlődését, az emberiség diadalát jelenti. E csodálatos kor, melyért századok fognak irigyelni, kibon­totta az ember győzelmének vörös lobogóját. A szocialista építés sikerei, a szocialista tudomány előrelendült fejlődése, harcok és küzdelmek útján meghozza az emberiség győzelmét a boldogtalanság, esztelenség, kínlódás, sötétség felelt. Vörös csillag száguld a mindenség végtelen óceánján. DÉZNAI VIKTOR KOZMOSZ ÉS KOMMUNIZMUS... Kozmikus tréfának készült az Utunk szilveszteri számában a „Hold"- oldal. De a szerkesztőség költői divinációját a három nappal később föl­repült szovjet „hold"-rakéta oly valóságháttér elé helyezte, mely több irodalmi szenzációnál. A bűvész érezhet valami hasonlót, mikor kitervelt játéka váratlanul igazra fordul. Az olvasó könnyű mosolya pedig elgondolkodó komolyságra hajlik. Milyen tréfái vannak a mai költőknek és tudósoknak! ... A tréfa elhalkul s az éteren át a Hold mellett elsüvöltő rakéta rádió- jelzései visszhangzanak. Hírállomások és újságok megérzik az emberiség benső érdeklődését: oly részletesen foglalkoznak az eseménnyel, mely min­den egyebet háttérbe szorít. Tudatosan és tudat alatt kozmikus időket élünk. Az egyszerű emberek tömegeit izgatja az űrhajózás problémája, bár nem könnyen fogják fel annak jelentőségét. Azt kérik és várják, hogy a csillagtér megismeréséből a földi dolgok mélyebb megismerése következ­zék, hogy ez az emberi elméből fakadt nagyszerű erő, mely legyőzte a földi nehézkedés törvényeit — egyszer ahhoz is hozzá fog járulni, hogy legyőzzük a földi élet nehézségeit. Mert nem arról van szó, hogy meghódítsuk a Holdat, s mint az élel­mes amerikai üzletemberek teszik, felparcellázzuk és eladjuk az ottani terü­leteket. Még csak arról sem, hogy megtudjuk, mi van a Hóiban vagy a kozmikus térségekben. A szovjetemberek által alkotott rakéta nem tudo­mányos öncél, nem presztízskérdés, nem az űrhajózás sportjának eszköze, — nem akarunk a Holdba költözködni. Azt reméljük, hogy az így szerzett újabb ismeretekkel az anyag szer­kezetéről, a kozmikus-tér jelenségeiről, melyek földi létünket is megha­tározzák: mindennapi, kicsiny emberi életünket tudjuk majd szebbé, jobbá tenni... ösztönösen ezt várják az emberek százmilliói a szovjet rakéták nyomán. Ezért érzik világtörténelmi jelentőségű sikernek. És nem is fognak csalódni ebben!

Next

/
Thumbnails
Contents