Utunk, 1959 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1959-01-08 / 1. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! UTUNK A ROMÁN NÉPKÖZTÁRSASÁG ÍRÓSZÖVETSÉGÉNEK LAPJA XIV. ÉVFOLYAM, I. ( 532.) SZÁMÁRA 5IJ BANI — KOLOZSVÁR, 1059. JANUÁR 8. — Január másodikén naprendszerünk ** új bolygóval gyarapodott. A Föld egy parányi darabkája második Földként együtt kering ezután az idők végtelenségéig a Nap körül száguldó planéták sokaságával. Ezt a műszerekből mesterien megszerkesztett kölyök földecskét Földünknek abból a feléből teremtették meg a szovjet tudósok és technikusok, amelyet mi szocialista földrésznek szoktunk nevezni Nem véletlenül hangsúlyozzuk ezt, amikor a szovjet tudomány és technika ezen újabb nagy diadalát üdvözöljük. Azért nem véletlenül, mert az sem véletlen, hogy a Szovjetunió a holdrakéták sikeres célbajuttatása terén is megelőzte az amerikai imperialistákat. Vajon mi hiányzott ahhoz, hogy az amerikaiak megelőzzék a szocialista világot? Hiszen ••Az egyik rakétájuk fölényét oly biztosra vették, hogy Pionirnek, vagyis úttörőnek is elnevezték. Nos, ez az úttörő" 130 ezer kilométer magasságból csúfosan visszazuhant, nem tudott kitörni a Föld vonzóköréből. A szovjet emberek űrhajója viszont nemcsak megközelítette a Holdat, hanem meszsze maga mögött is hagyta, s e pillanatban Földünktől talán már egy millió kilométernyi távolságban járja a maga pályáját a Nap körül. Mi úgy véljük, hogy az a ,,kis különbség", ami célba juttatta a szovjet holdrakétát s kudarcát okozta az imperialisták többszöri kísérletének, éppen annyi, amennyi a dialektikus és történelmi materializmus bölcseletén és módszerén "rlópülósz. "talis'a rendszer és a tödös idealista filozófia, gyakorlatán korhadozó tőkés társadalmi formációk között kimutatható. Ez a „parányi" különbség teszi, hogy a Szovjetunió fennállásának negyvenkét esztendeje alatt, nemcsak megszüntette az ország gazdasági és kulturális elmaradottságát, hanem győztesen került ki a különböző imperialista államoktól szervezett és támogatott polgárháborúból s a hitlerizmusra is olyan csapást mért a Nagy Honvédő Háborúban, amilyent egyetlen egy imperialista állam sem mérhetett volna. Mivel mi, a szocialista táborhoz tartozó emberek, népi demokratikus rendszerünket szintén a dialektikus történelmi materializmus bölcseletével és módszerével építjük fel és szorosan együttműködünk szovjetbarátainkkal , kissé magunkat is ünnepeljük, amidőn az újabb szovjet sikereket köszöntjük. Úgy érezzük, hogy mi is hozzáadtunk valamit sikereikhez, aminthogy nem hiába tekintik a tőkés országok munkásosztályai, és forradalmi pártjaik is a maguk sikerének a szovjet eredményeket. Közvetve mi is, ők is hozzájárultunk ahhoz, hogy az ifjú Szovjetunió annak idején megszilárdulhatott, s viszonylagos nyugalmi állapot teremtődhetett meg, amely aztán lehetővé tette, hogy a szovjet népek békés építő munkához lássanak s legendás hősiességgel megteremtsék nehéziparukat, szocialista mezőgazdaságukat, felneveljék azokat az analfabéta százezreket, akikből aztán tízezrével tűntek fel az oly nagytehetségű emberek, akik végül is megszerkesztették a szputnyikokat s utóbb felröpíthették holdrakétájukat. Köztudomású, hogy a nemzetközi proletariátus, majd a népi demokratikus országok munkásosztályai és haladó értelmisége, a Szovjetunió fennállásának első napjától kezdve igyekeztek megakadályozni azt, hogy az imperialisták és cinkosaik létrehívhassák egységfrontjukat a Szovjetunió ellen A nagy kínai nép és forradalmi proletariátusa és pártja évtizedekig tartó küzdelemben semmisítette meg az ázsiai térségbe betolakodott imperialisták hátbatámadó kísérleteit, s ma is áttörhetetlen vasbetonfalként állja útjukat. Így, ilyen értelemben érezzük magunkat a szovmt ikrek vészesenek. És ha részünk a szovjet nép hősi előretöréséhez viszonyítva parányi is, az amerikai imperialisták a világ népei részéről semmiféle támogatást sem élvezhetnek. Ellenkezőleg, világuralmi törekvéseikért és úgynevezett fölényükért gyűlölik őket. Az amerikai mesterséges holdak és holdrakéták létrehívása a hódítócélú urak magánügyévé vált. A soknemzetiségű szovjet nép szabad fiai államuk céljával, pártjuk iránymutatásával egyetérthettek, mert a maguk és az egész emberiség szabadságának és békéjének zálogát látták abban. Amellett pedig olyan tudományos világnézetet, olyan oktatási és nevelési rendszert építettek ki, amely eleve biztosította a tudományfejlesztés és a káderképzés sikerét. Mindezzel szemben az imperialista, reakciós világnézet és a tudományos káderképzés célja eleve a kudarc csíráit hordta méhében. Az imperialista urak azért szerettek volna a Holdba jutni, hogy az így nyert technikai és tudományos fölénnyel hadászati fölényre tegyenek szert és megfélemlítsék s végül igájukba is hajtsák az emberiséget. A szovjet ember azért hatol a világegyetem titkaiba s küldi űrhajóit a kozmoszba, hogy az új felfedezésekkel szebbé, emberhez méltóbbá, lakályosabbá, a békés alkotó munka honává tegye Földünket. Ki ne adná ezért szívét, lelkét, tehetsége legjavát, ha becsületesen dobogó szív lüktet a keblében, ha nem rabláson alapuló élősdiséget akar biztosítani magának? És ki támogathatná azokat, akik a tudomány új vívmányait az erőpolitika, az új világháborús tervek szolgálatába állítják? Senki, akinek az érdeke nem fűződik az imperialisták világuralmi törekvéseihez. Ezt bizonyítják a gyarmati rabságból kitörő népek, Kubában épp úgy, mint Afrikában vagy Kis- és Nagy-Ázsiában. Ezek a népek ma mind rokonszenvvel tekintenek a szocialista tábor kimagasló nagyságára, a Szovjetunióra. Ha az imperialisták csak az „erő" és a technikai fölény nyelvén értenek, hát a világ népeinek tőlük elforduló rokonszenve és a szovjet holdrakéta sikere, meg a maguk technikai és világpolitikai kudarcai elég érthető beszéd. A mi táborunk sikereinek magyarázata közismert. Éljenek tapasztalatainkkal, ha még egyáltalán képesek effélére. A békés versengés előtt nyitva az út. Van mit hemzniük jócskán. A Hold eléréséből és túlhaladásából mindenekelőtt az a földi jó származik, hogy a világ népei azt az erőt és fölényt választják, amelyet a Szovjetunió és a köréje tömörülő tábor képvisel. A béke erőinek a fölénye ez. Csak ez tud elsőséget kivívni az alkotó munkában. Bizonyára elgondolkoznak ezen az imperialista országok tudósai is, amíg a Nap körül keringő szovjet űrrakéta jelzéseit figyelik. Micsoda lendületet vehetne az emberi élet megszépítésére irányuló törekvés, ha egyesíthetnék erőfeszítéseiket a szocialista országok tudósaival, mennyi fölöslegesen elpazarolt anyagi, technikai befektetést lehetne más célokra fordítani, ha nem kellene szinte minden ország tudósainak külön-külön felfedezniük azokat az eszközöket, amelyekre a továbbhaladás érdekében múlhatatlan szükségünk van. Hogy mit jelent a közös erő összeadása, azt éppen a mi szocialista országaink együttműködése jelzi legkézzelfoghatóbban. Amit még tanulságként levonhatunk a Nap első mesterséges bolygójának megteremtéséből és diadalmas pályájából, az már szinte felmérhetetlen. De a képzelet szárnyakat kap. Honnan tudhatnánk, hogy a kozmikus tér titkainak a feltárása nem járul-e hozzá például a rákos megbetegedések sikeres gyógyításához és megelőzéséhez, vagy a mezőgazdaságot oly nagymértékben befolyásoló időjárás kedvünk szerinti szabályozásához, az idegbajok elhárítása terén is ugrásszerű eredményekre bukkanhatunk, hiszen egész életünk összefügg a világmindenség bonyolult kölcsönhatásaival. A madáchi rémlátást pedig kikapcsolhatjuk az emberek életéből. A szovjet űrhajók jóvoltából, ha Földünk évmilliók múlva lakhatatlanná válna, életünket egyszer akár át is menthetjük más , a szerves élet számára alkalmas bolygókra. De maradjunk csak egyelőre közvetlen földi érdekeinknél. Annál, ami holtbizonyos. A szovjet holdrakéta diadalmas kijutása oda, ahova eddig a misztikus idealista világfelfogás az üdvözítő mennyországot helyezte, olyan forradalmat idéz elő a legelmaradottabb emberek tudatában is, amit kivédeni többé semmiféle hatnapos világteremtésről szóló mesével nem lehet. Éppen csak jól kell kamatoztatnunk a kozmikus térbe való kijutásunkat. Csak a természetrajzot ismertető tanítóink és tanáraink s más népnevelőink meg (Folytatása a 8. oldalon) NAGY ISTVÁN UJ FÖLD KERING A NAP KÖRUL BAJOR ANDOR Én akartam, megcsinálni... Tojjongva és szorongva lestem a hírt: hová tart az első, emberkézen alkotta csillag, vajon a Mindenség tűri-e, hogy öntudatlan kedvtelésébe, bolygóinak és üstököseinek gurigázásába hirtelen mi is beavatkozzunk? A csodálatos gép, amely a naprendszerbe lépett innen a Földről, annyira közel áll hozzánk, mint egy kedves tárgy; ahogy megkaptuk, máris pótolhatatlan. És lám, a Föld embereinek alkotása milyen jól illik az égre: a legszebb medália, amit a végtelenség annyi aranyos dísze, csillagrendjei között a kabátján visel. Hiszen a többi csak egyszerűen van,amíg e pöttöm csillagocska a fejlődés legragyogóbb virága: ajándék, szigorú és nagyon természetes csoda. Bár hadd mondjam meg: bánt engem el valami apróság amit talán szóba se kellene hozni, de ha most adódik reá alkalom, megemlítem. Én akartam megcsinálni. Régesrégen töröm rajta a fejemet, több, mint harminc éve. Mióta az eget ismerem, és látom a Mindenség ragyogását, azóta szeretnék berohanni a titokba, üzenetet küldeni, rakétagéppel vagy gyalogszerrel, az egyre megy. Hiszen amiért itt születtem a Földön és ebből se láttam többet, mint néhány aprócska tartományt, azért a kozmosszal rokonságot tartok. Meg akartam konstruálni a csudagépet, amely bejárja a naprendszert és az öreg bolygóknak, távoli nagybátyáimnak üdvözletet integet. És most megelőztek. Én is éppen ezt akartam, ezen törtem a fejemet. De a szovjet tudósok valahogyan hamarabb reájöttek az egész dolog nyitjára, nekik valahogy a Mindenség meghódítása jobban megy. Így hát avval vigasztalom magamat, hogy ez az egész haladó emberiség dicsősége. Az én csillagom is, a szovjet tudósok reám is gondoltak, amikor a rakétát elindították. Ezért ujjongok és reménykedem: hátha ez a békés csillag, ez a kedves, emberi égi jegy fog majd a világ fölött diadalt aratni? S ciki alatta él, végre mindig boldogulhat. Mert a természetes csillagok alat, ez évezredeken keresztül mindenütt nem sikerült. És elsősorban erre ad nekünk reményt: a Földnek. A Föld lokál- Patriótája vagyok, s úgy vagyok evvel, mint minden igazi lokálpatrióta: minél inkább fejlődik a vidék, annál dühösebben szereti a helyet, ahol született 1959 JA.N 1 fi ’ _______________________________________________________________ LÉT A V LAJOS Íztkig, Idt&mnk, dZit&k Tudtam, hogy sikerülni fog, tudtam, hogy mi leszünk az elsők, kik elhagyunk, hószárnyú felhők, izekig feltörünk, Titok. Szívünk csillagokba nyitott, hirdetve, hogy az ember — felnőtt: megtudni minden messze-rejtőt, tébolyítót, boldogítót. Tudtam, hogy sikerülni fog, s most mégis szinte hihetetlen gyémántsínnel beírt egekben siklani, szállni, látni hogy isten-trónusok, kárpitok selyme be könnyen ketté lekben. TAMÁS GÁSPÁR VÖRÖS CSILLAG SZÁGULDt az ŰRBEN AZ EMBER KITÖRT a Föld bűvköréből és kiröppent a világmindenség ismeretlen tájaira. Az emberi tudás és akarat elküldte üzenetét a világűrbe, ahová eddig csak a fantázia szállhatott. Megnyitotta a pályát, hogy új világokat fedezzen fel és közelről megismerhesse mindazt, ami millió kilométerekre körülveszi a világot, amelyben élünk. Mert a világűrbe kiröpített kozmikus rakéta a jövőnek ezt a tudományos lehetőségét jelenti. A szovjet tudomány és technika világtörténelmi jelentőségű eredménye — az emberiség diadala. A szovjet ember nagyszerű teljesítménye előtt hajt ma zászlót mindenki, még az ellenség is. Mekkora korszakalkotó felfedezések voltak a maguk idejében Archimedes matematikai, fizikai, technikai munkái, Avicenna tanításai, Copernicus elmélete bolygórendszerünktől. Az akarat, kitartás, nősiesség, tudás milyen példáit mutatta Kolumbusz, Mggellán, James Cook. Ma is élő tanúk lélegzetvisszafojtva figyelték Nansen északsarki útját, Amundsen expedíciójának eredményeit, Blériot sikeres repülő-kísérletét a La Manche-csatorna felett, Stanley afrikai mentő-expedícióját. Mekkora érdeklődés kísérte a Curie házaspár, Einstein tudományos munkáját. Elődök hosszú sora a civilizáció fejlődésének történetében, akiknek örökösei és továbbfolytatói a szovjet tudomány emberei. Az ember, ha egyelőre még csak megfigyelő, ismeretszerző műszerei- övel is, elhagyta a Földet, kinyitotta az „ég“ kapuját. E csodálatos eredmény mellett milyen szánalmassá zsugorodnak az imperializmus atomhalállal fenyegetőző háborús őrültjei. Az egyszerű ember, a világ egyszerű emberei, a dolgos hétköznapok milliós tömegű alkotói előtt mennyire időszerűtlenné válik az imperializmus létezése, mely a kapott súlyos csapások ellenére is ragaszkodni kíván elavult hódító módszereihez. Az emberiséget fenyegető veszélyes játéka micsoda értékeket pazarol el az emberiség jólétének rovására. Milyen értékeket lehetne létrehozni a háborús költségvetések oktalanul kidobott milliárdjaiból, az elkótyavetyélt anyagból és teremtő erőből az emberi jólét és tudomány fejlődésének fokozására. A háború őrültjei olyan időszerűtlenül járnak a szocializmust megteremtő világban, mint masztodonok a kozmikus rakéta árnyékában. A kiröppent rakéta a szocializmus győzelmes fejlődését, az emberiség diadalát jelenti. E csodálatos kor, melyért századok fognak irigyelni, kibontotta az ember győzelmének vörös lobogóját. A szocialista építés sikerei, a szocialista tudomány előrelendült fejlődése, harcok és küzdelmek útján meghozza az emberiség győzelmét a boldogtalanság, esztelenség, kínlódás, sötétség felett. Vörös csillag száguld a mindenség végtelen óceánján. DÉZNAI VIKTOR KOZMOSZ ÉS KOMMUNIZMUS... Kozmikus tréfának készült az Utunk szilveszteri számában a „Hold"oldal. De a szerkesztőség költői divinációját a három nappal később fölrepült szovjet „hold"-rakéta oly valóságháttér elé helyezte, mely több irodalmi szenzációnál. A bűvész érezhet valami hasonlót, mikor kitervelt játéka váratlanul igazra fordul. Az olvasó könnyű mosolya pedig elgondolkodó komolyságra hajlik. Milyen tréfái vannak a mai költőknek és tudósoknak! ... A tréfa elhalkul s az éteren át a Hold mellett elsüvöltő rakéta rádiójelzései visszhangzanak. Hírállomások és újságok megérzik az emberiség benső érdeklődését: oly részletesen foglalkoznak az eseménnyel, mely minden egyebet háttérbe szorít. Tudatosan és tudat alatt kozmikus időket élünk. Az egyszerű emberek tömegeit izgatja az űrhajózás problémája, bár nem könnyen fogják fel annak jelentőségét. Azt kérik és várják, hogy a csillagtér megismeréséből a földi dolgok mélyebb megismerése következzék, hogy ez az emberi elméből fakadt nagyszerű erő, mely legyőzte a földi nehézkedés törvényeit — egyszer ahhoz is hozzá fog járulni, hogy legyőzzük a földi élet nehézségeit. Mert nem arról van szó, hogy meghódítsuk a Holdat, s mint az élelmes amerikai üzletemberek teszik, felparcellázzuk és eladjuk az ottani területeket. Még csak arról sem, hogy megtudjuk, mi van a Holban vagy a kozmikus térségekben. A szovjet emberek által alkotott rakéta nem tudományos öncél, nem presztízskérdés, nem az űrhajózás sportjának eszköze, s nem akarunk a Holdba költözködni. Azt reméljük, hogy az így szerzett újabb ismeretekkel az anyag szerkezetéről, a kozmikus tér jelenségeiről, melyek földi létünket is meghatározzák: mindennapi, kicsiny emberi életünket tudjuk majd szebbé, jobbá tenni... ösztönösen ezt várják az emberek százmilliói a szovjet rakéták nyomán. Ezért érzik világtörténelmi jelentőségű sikernek. És nem is fognak csalódni ebben!