Utunk, 1961 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1961-01-06 / 1. szám

­: Mit érzett egy fiatal költő !/ állják be: vidéki i­degren­dszerü­n­k­­ben m­ég ott zsong a nagyváros hatása. F. pár­napos életrendünk mi­niatűr új életforma számunkra, szállodával, lifttel, műanyag notesz­szel, végig ü­nneplőink­ li­bán, esténként neonfé­nyes körutak, szórako­zóhelyek, tízemeletes pa­loták közt. Minden kü­lönös és magával ragad­na ez az egész, de mi „öreg fiúk“ lágyunk, s ezért nem félszen elfo­gódottságba, hanem fur­csán, fesztelenségbe, ma­­gabiztosságba ringatnak a benyomások. Megéres­sük a beeső lést, és ez mázához emel bennün­ket. Úgy teszünk, mintha természetes dolog lenne, hogy ezt elfogadhatjuk. Pedig bármilyen ered­ménnyel mértük le eddig 11 legbizalmasabban ma­gunkat, a verseket, a mondanivalót, azt, hogy immár számontart és rendszeresen foglalkoz­tat három-négy lap, ol­vasóink is vannak, be­járatosak vagyunk a szerkesztőségekbe és de­resedő írószerkesztőkkel tegeződünk, — bármeny­nyire ott éreztük magun­­kat már eddig is az iro­dalmi életben, különös hatású az, hogy így, or­szágosan írókként kezel­nek! Mert itt ebben a vá­rosban a Központi Bi­zottság a csodálatosan egyszerű, és legfonto­sabb, legjobb emberi dolgokat intézi: itt vá­rosrésznyi üzemekben ér­telmezésre nem szoruló sorekék és televíziós ve­vők készülnek — itt üzletek ezreiben ősi fél­­reérthetetlenséggel az emberhez jut el a millió hasznos formába bújta­tott anyag . . . Ilyen elemi megnyil­vánulásokba, ilyen táv­latokba a huszonhárom éves költő csak bele­­pottyan. Az ülésteremben az ember ezt átérzi, és ez furcsán megzavarja. A fiatal írók konfe­renciáján az első ko­lozsvári felszólaló Nagy István volt. fróti útjá­ról beszélt, arról, ahogy az asztalosinas mesébe­­illő célkitűzésétől — hogy terüljasztalkákat készít majd a kisemmi­zett proletároknak — eljutott addig, hogy megtelte ő is az első foganattal bíró lépést a dolgozó emberek terülj­­asztalkájának, a maj­dani kommunizmusnak „elkészítéséért“: írni kezdett a munkásról a munkásnak. Háromszor is beletap­soltak a fiatalok ebbe a beszédbe. Az embernek, aki be­szélt, jól ismerem a hangját, az arcát, be­szélgethetek vele, külön mell­érhetem és még többet, mindent elmon­dathatok magamnak ar­ról, ahogy a kommunis­ta öntudattal, tehetségé­vel, rengeteg tapaszta­latával belenéz a világ­ba, és egy fél emberöl­tő óta érzi írói felelős­ségét, író­ mivoltát. És éppen ettől az ott­honi emlékeztetőtől las­san elpárolgott minden vidékies fesztelenséggel palástolt sutaság a han­gidalamból, és éreztem ahogy éhesen a kenye­rét, ahogy ügyes-bajos dolgom elintézését ér­zem, hogy milyen em­beri méltóságot, életem értelmét adó valami hogy lírai verssel bele­kollyanthatok némi modern emberhez egye­dül méltó foglalatosság­ba, a szocializmus épí­tésébe. LÁSZL­ÓFFY ALADÁR Világ proletárjai, egyesüljetek! UTUNK A ROMÁN NÉPKÖZTÁRSASÁG ÍRÓSZÖVETSÉGÉNEK LAPJA 50 BANI — KOLOZSVÁR. Aurel Mihale JELENTÉSE Elvtársak ! Tanácskozásunk alig néhány hónappal népünk történelmének nagy jelentőségű eseménye, a Román Munkáspárt III. Kongresszusa után áll össze. A Kongresz­­szus arról a megvalósításokban gazdag időszakról készített mérleget, amelynek során győzött hazánkban a szocializmus, és kijelölte az új fejlődési szakasznak, a szocialista építés kiteljesítése szaka­szának a programját. Történelmi pillanat­ban élünk, amelyet egész népünknek az a hatalmas lendülete jellemez, hogy megvalósítsa a párt III Kongresszusa által kijelölt feladatokat, a hatéves gaz­dasági terv, valamint a távlati terv elő­irányzatait. A következő 10 é fő évben hazánk fejlett ipari országgá válik, sok­oldalú, magas termelékenységű mezőgaz­dasággal; az­ egy főn­ eső termelés és fogyasztás eléri a gazdaságilag fejlett államok színvonalát, az egész nép a győ­zelmes szocializmus korához méltó élet­­feltételek között fog élni. Már megkezd­tük a munka és az alkotás nagyszabású, konkrét programjának , azoknak a feladatoknak a valóraváltását, amelye­ket a Központi Bizottság Gheorghe Gheorghiu-Dej elvtárs által előterjesztett jelentése vázolt fel. A Szovjetunió vezette szocialista tábor történelmi győzelmei büszkeséggel, a szocializmus erejébe vetett határtalan hittel töltenek el bennünket. Szemtanúi vagyunk a szovjet tudomány és technika diadalának, a kozmosz meghódításának, s ez növeli az ember bizalmát, hogy uralkodhatik a természet erőin, mind­­annyiunk javára. A kommunista és munkáspártok nem­rég Moszkvában megtartott tanácskozása ragyogó megnyilvánulása volt a szocia­lizmus és kommunizmus lebírhatatlan ere­jének és tekintélyének. A tanácskozáson elfogadott Nyilatkozat az összes kom­munista és munkáspártok kollektív böl­csességének gyümölcse, a világ kommu­nista mozgalma gazdag forradalmi ta­pasztalatának általánosítása. A tanácskozás dokumentumai mély tu­dományossággal jellemzik korunkat, mint a két ellentétes társadalmi rendszer harcának, a szocialista forradalmaknak, a nemzeti felszabadító forradalmaknak, az­ imperializmus összeomlásának, a gyarmati rendszer felszámolásának korát, amelyben újabb s újabb népek lépnek a szocializmus útjára, és amelyben a szo­cializmus és kommunizmus világméretek­ben győzedelmeskedik. A szocialista világrendszer az emberi társadalom fej­lődésének döntő tényezőjévé válik; a ka­pitalizmus feletti kétségtelen győzelmével a népek életbevágó érdekeiért folyó harc­nak, a béke erős harcának az élére ke­rül, azoknak az erőknek az élére, ame­lyek képesek a háborút megakadályozni. A Szovjetuniónak az általános és teljes leszerelésre vonatkozó javaslata törté­nelmi jelentőségű az emberiség életében. A szovjet leszerelési javaslat alapeszméi — amelyeket az a jelszó sűrít, hogy ,,Fegyverek, hadseregek és háborúk nél­küli világot!“ — mély gyökeret eresztet­tek a f­ékeszerető emberek tudatába, mindenütt a világon. Az­ emberiség lelkiismerete nem tűrhe­ti el, hogy az emberi géniusz csodála­tos felvirágzásának korában olyan barbár maradványok létezhessenek, mint a gyar­mati elnyomás, amely állandóan fenyege­ti a n­épek békéjét. Nincs messze az az idő, amikor a nemzeti felszabadító harc véglegesen eltörli a föld színéről a gyar­mati rabságnak, az egyik állam másik felett való uralmának minden nyomát. Az a tény, hogy néhány nappal ezelőtt az ENSz közgyűlése elfogadta Gheorghe A­z elmúlt években sok olyan prózai mű jelent meg, amelyeket az ol­vasóközönség nagyra értékelt, és ame­lyek a fiatal írók mélyülő valóságisme­­retét bizonyítják. E művek jelzik, hogy megnövekedett a mesterségbeli tudása azoknak az íróknak is, akik az utóbbi értekezletünkön első írásaikkal jelentkez­tek, és jelzik, hogy mellettük újabb fia­tal tehetségek tűntek fel. Titus Popovici újabb értékes regényt adott közre ebben a szakaszban, a Setea-t (Szomjúság), amelyet az olvasó és a kritika a legmelegebben értékelt, s ame­lyet több nyelvre fordítottak le. Alecu Iván Gh­ik­a, akit nemrég néhány elbe­szélés és napilap-riport alattján tartot­tunk nyilván, közreadta a falvaink mai életéről szóló Cuscrii (A döntés) című regényét. Huszár Sándor sok érdekes no­vellát írt a munkásosztály életéről. Teodor Mazilu, Bariéra (A sorompón túl) című könyvével a kisebb szatirikus írá­soktól eljutott a regényig. Nicolae Tec­ora fase (Hat óra) című regénye közli riportjai után. Érdekes könyvnek ígérké­ben az ország kü­lönböző irodalmi körei­ben működő fiatal tehetségek közül. Je­len vannak értekezletünkön a nemzeti ki­sebbségekhez tartozó fiatal írók is, akik mind sikeresebben bontakoznak ki szo­cialista realista irodalmunkon belül, al­kotási problémáik pedig azonosak a ro­mán írók alkotási problémáival. Szeretnénk, ha értekezletünknek munka­idős jellege lenne. A Jelentés nem fog­lalkozik minden megjelent művel, hanem olyan kérdéseket vet fel, amelyek hozzá­segíthetnek az érdeklődésünk középpont­jában álló problémák tisztázásához. Mik Ion Láncrájan Cordovanu­ című re­génye. A továbbiakban a jelentés a próza­irodalomnak az irodalmi riport terü­letén elért eredményeivel, Pop Simion­nak, Vasile Nicorovici­nak, Ioan Gri­gorescunak, Romulus Rusannak, Bill Millitznek, Domokos Gézának és másoknak a sikereivel foglalkozott. A mai életről szóló elbeszélések fejlő­déséről szólva, a jelentés kiemeli Dumitru Radu Popescu, Nicolae Volea, Faniti Neagu, Paul Sch­uster, Tompa István, Veress Zoltán és Vasi­le Rebreanu nevét, s megemlíti Niculă Tanase, Corneliu Leu, Radu Cosaşu, Oltean László, Tóth Mária, Ştefan Gh­eorghiu és mások novelláit, ame­lyek a munkásosztály életéből merí­tenek. A Jelentés a falu életében vég­bement változások tükrözésének ered­ményeit idézve, sok sikerült novella s elbeszélés szerzőjét említi: a fentiek mellett — Petre Salcudeanut, Ştefan Ranulescut, Alexandru D. I.ungut, Dionisie Sincant, Ion Raiciu­t, Viniciu Gafi­át, Ionila Mariut, Petre Surupaceanut, Hornyák Józsefet, Petre Stoenescut, Lucia Zatt­t és másokat. Rá kell azonban mutatnuk arra is — folytatja a továbbiakban a Jelentés —, hogy bár a fiatal írók karcolatai, el­beszélései, riportjai változatosan tükrö­zik a mai valóságot, mégsem kielégítő az a kép, amelyet a szocializmus építő­jének gazdag és bonyolult életéről raj­zolnak. Munkásosztályunk, egész népünk lelkesen és önfeláldozóan harcol a III. Pártkongresszus történelmi határozatai­nak megvalósításáért, a szocialista épí­tés kiteljesítéséért. Ebben a hatalmas alkotó munkában, amely közelebb hozza a holnapot, az emberek jelleme új, szo­cialista vonásokkal gazdagszik, gazda­gabb lesz egész, népünk szellemi élete. Éppen ezért, eredményeink ellenére sem lehet úrrá rajtunk az önelégültség, és nem hunyhatunk szemet fiatal próza­­íróink hibái felett. A Jelentés ezután egyes fiatal írók munkáinak a hibáit elemzi, amelyek­ben leegyszerűsödnek a valóság bo­nyolult folyamatai. Az ilyen írásokkal kapcsolatosan vi­lágosan meg kell mondanunk, hogy min­den olyan kísérlet, amely a valóság tár­sadalmi problematikáján kívül, a dol­gozó népnek a szocializmus építéséért folyó harcán kívül keresi a költőit és eredetit, terméketlen marad, s komoly akadályokat állít a tehetség kibontako­zása elé. . . . . . A fiatal írók regényeivel fiv­at­kozva, a Jelentés rámutat az idősze­rű témák terén elért eredményekre, valamint néhány hiányosságra is. (Folytatá­sa a 2. oldalon) Gheorghiu-Dej elvtárs által vezetett kül­döttségünk határozati javaslatát a béke és a népek közötti megértés eszméinek az ifjúság soraiban való terjesztéséről, újabb bizonyítéka a békés együttélés eszméje erejének és életképességének. Elvtársak ! Pártunk Kongresszusa rámutatott arra, hogy a széles tömegek bevonása az új társadalom tudatos történelmi fejleszté­sének munkájába, növeli az ideológiai tevékenység, a politikai nevelőmunka sze­repét és jelentőségét. A szocialista tu­dat kialakítása, a förzsoá nevelés és erkölcs hatásának felszámolása igen fontos feladat. A Párt irányításával erő­teljes és sokoldalú munka folyik a szo­cialista tudatnak, az új ember új voná­sainak a fejlesztéséért. A munkás, a pa­raszt, hazánk fiatalsága szomjúhozza a könyvet, a tudást, a szépet. E szükségle­tek kielégítésénél az írók a rendkívüli feladatok hárulnak. A szocialista realista irodalom hathatós eszköze annak, hogy a dolgozókat a marxizmus-leninizmus nemes eszményeinek, a szocialista hazafiságnak és proletárnemzetköziségnek, a burzsoá ideológia hatásaival szembeni hajthatat­­lanságnak a szellemében neveljék. Ez az irodalom elősegíti a munka és a közös­ség iránti új magatartás kialakítását, a napjaink hősére, a szocializmus építésére jellemző új erkölcsi és jellembeli tulaj­donságok megszilárdítását. A fiatal nemzedék, írói frontunk szerves része, fejlődését pártunk gondos­kodásának, dolgozó népünk megvalósítá­sainak, a kultúrforradalom eredményei­nek köszönheti. A fiatal írókat, akik a népi demokratikus rendszer éveiben ne­velkedtek, elszakíthatatlan kötelékek fűzik a hazai szocialista építés valósá­gához. Az utóbbi években jelentősen megnövekedett a fiatal írók száma: java­részük­­eredményeket ért el szocialista realista irodalmunk széles és egységes frontján. Rohamosan fejlődnek az irodalmi kö­rök, amelyek hozzájárulnak a nép és elsősorban a munkásosztály soraiból ki­emelkedő újabb és újabb tehetségek ne­veléséhez s előretöréséhez. Az üzemek­ben, falvakon, iskolákban és egyeteme­ken működő irodalmi körök száma eléri a kétszázat; körülbelül kétezerötszáz tagjuk van. A továbbiakban a Jelentés kitér az irodalmi körök munkájára, majd a fiatal írók tevékenységét elemzi, és vázolja tennivalóik fő irányvonalát. Az értekezleten a legismertebb fiatal írók vesznek részt, akár tagjai, akár nem az írószövetségnek, valamint több­ i. Széppróza és időszerűség m­m tamil SZEGED, POI­YóigÁTOK ■ % . Cjtl* «» SZEDERJESSY ANDRÁS Olvasó paraszt *%­ Fiatal írók III. országos tanácskozása D­ecember 26 án és 27-én folyt le a fővárosi Központi Egyetemi Könyvtár aulájában a fiatal írók harmadik országos tanácskozása, amelyen közel százhatvan bu­karesti és vidéki fiatal vett részt, valamint számos ven­dég, az RNK Akadémiájának rendes és levelező tagjai, az írószövetség vezetőségének és bíírójának tagjai, tömeg­­szervezeti képviselők, írók, kritikusok, valamint a legjobb üzemi, főiskolai és középiskolás irodalmi körök tagjai. A tanácskozást Mihai Beniuc akadémikus, az RNK írószövetségének első titkára nyitotta meg, majd Aurél Mihale, az írószövetség titkára tartott jelentést hazánk fiatal íróinak tevékenységéről. A vita résztvevői értékelték a fiatal írók eredményeit, és szóltak a hiányosságokról is. Hangsúlyozták, hogy mennyire szükséges a művész állandó kapcsolata hazánk új, szocialista életével; az író egyre határozottabb, pártos állásfoglalása pedig elsődleges szerepet játszik az új társadalmi rendet építő dolgozók megvalósításait és tö­rekvéseit tükröző értékes művek alkotásában. Felszólalt: Eugen Barbu, Ion Brad, Nicolae Stoian, Irimie Străuț (Hunyad tartomány), Enache Marin (bu­karesti Augusztus 23 üzemek), Ion Boteşu, Melánia Cirja (bukaresti Gh. Lazár középiskola), Haralamb Zincă, Emanoil Petruţ (I. L. Caragiale Nemzeti Színház), Ion ?n?Dr.?h?, Eugen Simion, Ion Mu­roiu, Corneliu Omescu (Banat tartomány), Nagy István, Nicolae Tie, Al. Ivan­chilia, Kantor Lajos (Kolozsvár tartomány), Octav Pancu-Iaşi, Atila Socaciu (Brassó tartomány), Demostene Botez, Tita Chiper, I. D. Bălan, Mircea-Radu Iacoban (Iaşi tartomány), Titus Popovici, S. Damian, Al. Oprea, Tom­a George Maiorescu, Radu Cîrneci (Bacău tarto­­mány), Constantin Chintă. Tudor Arghezi akadémikus beszédében üdvözölte a fiatal írók tanácskozását. Vasile Muşat, az SZKT alelnöke és Nicolae Roman, az IMSZ KB titkára hasonlóképpen üdvözölte a tanács­kozáson résztvevő fiatal írókat. Az értekezlet Mihai Beniuc akadémikusnak, az RNK írószövetsége első titkárának az összefoglalójával ért véget. Kedves fiatal írótársak!­ Nyolcvan esztendős koromra, hatvan esztendei szakadatlan írás után, elfelejtettem beszélni. Engedjék meg hát, hogy olvassak. Valahányszor ki akartam nyitni papír nélkül a szájam, a pennám mindig elémbevágott és befogta. Azt hinné az ember, hogy az írás és az ékesszólás összebékíthetetlen. A szónokok nem nagyon értenek az íráshoz, az írók pedig sohasem be­széltek sokat, ha csak nem voltak egyben ügyvédek is, mint Cicero ősünk, vagy a mi Delavranceánk, akit jónéhány perben hallottam rögtönözni. Ám ő nagy színésze is volt a szónoki emelvénynek, aprólékos színpadi játék­kal ragadta el közönségét, színműveiben már kevésbé tudta magával ra­gadni . .. úgy érzem, megfiatalít Önök között a lelkesedés, legifjabb k­őtár­­saim. Mit kívánjak Önöknek most, az újév küszöbén? A sok esztendőnek megvan az a bökkenője, hogy nagyon meggyűl, ám ez is kedvére lehet az embernek... Az egészség örömeit kívánjam? Az, hogy tehetséget kí­vánjak, szóba sem jöhet. Mindenikük büszke és biztos a dolgában, és bizonyára, igen sokra tartja magát. Igaz hitet kívánok hát munkájukban, türelmet és egyszerűséget. És azt kívánnám még, hogy csak lassacskán siessenek . . . Abban a szerencsés helyzetben vannak, amelyből nekünk, kevésbé fiataloknak is kijut, hogy a szocialista állam mindenben nagylelkűen gon­dot visel Önökre. Az idősebbek ifjúsága nem részesült ilyen szerencsé­ben, csupán a vezető szervek érdektelenségét ismerte, k­árunk lenni szé­gyen volt a családra és a társadalomra nézve egyaránt. Iftarkodjunk méltók lenni a bőkezűségre és a gondoskodásra, ame­lyet élvezünk. Csak annyit kérnek tőlünk, hogy szépen írjunk, és ha lehet, ragyo­góan. És ennyit talán csak megtehetünk. TUDOR ARGHEZI * Felszólalás a fiatal írók III. országos tanácskozásán.

Next