Utunk, 1961 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1961-01-06 / 1. szám
: Mit érzett egy fiatal költő !/ állják be: vidéki idegrendszerünkben még ott zsong a nagyváros hatása. F. párnapos életrendünk miniatűr új életforma számunkra, szállodával, lifttel, műanyag noteszszel, végig ünneplőink libán, esténként neonfényes körutak, szórakozóhelyek, tízemeletes paloták közt. Minden különös és magával ragadna ez az egész, de mi „öreg fiúk“ lágyunk, s ezért nem félszen elfogódottságba, hanem furcsán, fesztelenségbe, magabiztosságba ringatnak a benyomások. Megéressük a beeső lést, és ez mázához emel bennünket. Úgy teszünk, mintha természetes dolog lenne, hogy ezt elfogadhatjuk. Pedig bármilyen eredménnyel mértük le eddig 11 legbizalmasabban magunkat, a verseket, a mondanivalót, azt, hogy immár számontart és rendszeresen foglalkoztat három-négy lap, olvasóink is vannak, bejáratosak vagyunk a szerkesztőségekbe és deresedő írószerkesztőkkel tegeződünk, — bármenynyire ott éreztük magunkat már eddig is az irodalmi életben, különös hatású az, hogy így, országosan írókként kezelnek! Mert itt ebben a városban a Központi Bizottság a csodálatosan egyszerű, és legfontosabb, legjobb emberi dolgokat intézi: itt városrésznyi üzemekben értelmezésre nem szoruló sorekék és televíziós vevők készülnek — itt üzletek ezreiben ősi félreérthetetlenséggel az emberhez jut el a millió hasznos formába bújtatott anyag . . . Ilyen elemi megnyilvánulásokba, ilyen távlatokba a huszonhárom éves költő csak belepottyan. Az ülésteremben az ember ezt átérzi, és ez furcsán megzavarja. A fiatal írók konferenciáján az első kolozsvári felszólaló Nagy István volt. fróti útjáról beszélt, arról, ahogy az asztalosinas mesébeillő célkitűzésétől — hogy terüljasztalkákat készít majd a kisemmizett proletároknak — eljutott addig, hogy megtelte ő is az első foganattal bíró lépést a dolgozó emberek terüljasztalkájának, a majdani kommunizmusnak „elkészítéséért“: írni kezdett a munkásról a munkásnak. Háromszor is beletapsoltak a fiatalok ebbe a beszédbe. Az embernek, aki beszélt, jól ismerem a hangját, az arcát, beszélgethetek vele, külön mellérhetem és még többet, mindent elmondathatok magamnak arról, ahogy a kommunista öntudattal, tehetségével, rengeteg tapasztalatával belenéz a világba, és egy fél emberöltő óta érzi írói felelősségét, író mivoltát. És éppen ettől az otthoni emlékeztetőtől lassan elpárolgott minden vidékies fesztelenséggel palástolt sutaság a hangidalamból, és éreztem ahogy éhesen a kenyerét, ahogy ügyes-bajos dolgom elintézését érzem, hogy milyen emberi méltóságot, életem értelmét adó valami hogy lírai verssel belekollyanthatok némi modern emberhez egyedül méltó foglalatosságba, a szocializmus építésébe. LÁSZLÓFFY ALADÁR Világ proletárjai, egyesüljetek! UTUNK A ROMÁN NÉPKÖZTÁRSASÁG ÍRÓSZÖVETSÉGÉNEK LAPJA 50 BANI — KOLOZSVÁR. Aurel Mihale JELENTÉSE Elvtársak ! Tanácskozásunk alig néhány hónappal népünk történelmének nagy jelentőségű eseménye, a Román Munkáspárt III. Kongresszusa után áll össze. A Kongreszszus arról a megvalósításokban gazdag időszakról készített mérleget, amelynek során győzött hazánkban a szocializmus, és kijelölte az új fejlődési szakasznak, a szocialista építés kiteljesítése szakaszának a programját. Történelmi pillanatban élünk, amelyet egész népünknek az a hatalmas lendülete jellemez, hogy megvalósítsa a párt III Kongresszusa által kijelölt feladatokat, a hatéves gazdasági terv, valamint a távlati terv előirányzatait. A következő 10 é fő évben hazánk fejlett ipari országgá válik, sokoldalú, magas termelékenységű mezőgazdasággal; az egy főn eső termelés és fogyasztás eléri a gazdaságilag fejlett államok színvonalát, az egész nép a győzelmes szocializmus korához méltó életfeltételek között fog élni. Már megkezdtük a munka és az alkotás nagyszabású, konkrét programjának , azoknak a feladatoknak a valóraváltását, amelyeket a Központi Bizottság Gheorghe Gheorghiu-Dej elvtárs által előterjesztett jelentése vázolt fel. A Szovjetunió vezette szocialista tábor történelmi győzelmei büszkeséggel, a szocializmus erejébe vetett határtalan hittel töltenek el bennünket. Szemtanúi vagyunk a szovjet tudomány és technika diadalának, a kozmosz meghódításának, s ez növeli az ember bizalmát, hogy uralkodhatik a természet erőin, mindannyiunk javára. A kommunista és munkáspártok nemrég Moszkvában megtartott tanácskozása ragyogó megnyilvánulása volt a szocializmus és kommunizmus lebírhatatlan erejének és tekintélyének. A tanácskozáson elfogadott Nyilatkozat az összes kommunista és munkáspártok kollektív bölcsességének gyümölcse, a világ kommunista mozgalma gazdag forradalmi tapasztalatának általánosítása. A tanácskozás dokumentumai mély tudományossággal jellemzik korunkat, mint a két ellentétes társadalmi rendszer harcának, a szocialista forradalmaknak, a nemzeti felszabadító forradalmaknak, az imperializmus összeomlásának, a gyarmati rendszer felszámolásának korát, amelyben újabb s újabb népek lépnek a szocializmus útjára, és amelyben a szocializmus és kommunizmus világméretekben győzedelmeskedik. A szocialista világrendszer az emberi társadalom fejlődésének döntő tényezőjévé válik; a kapitalizmus feletti kétségtelen győzelmével a népek életbevágó érdekeiért folyó harcnak, a béke erős harcának az élére kerül, azoknak az erőknek az élére, amelyek képesek a háborút megakadályozni. A Szovjetuniónak az általános és teljes leszerelésre vonatkozó javaslata történelmi jelentőségű az emberiség életében. A szovjet leszerelési javaslat alapeszméi — amelyeket az a jelszó sűrít, hogy ,,Fegyverek, hadseregek és háborúk nélküli világot!“ — mély gyökeret eresztettek a fékeszerető emberek tudatába, mindenütt a világon. Az emberiség lelkiismerete nem tűrheti el, hogy az emberi géniusz csodálatos felvirágzásának korában olyan barbár maradványok létezhessenek, mint a gyarmati elnyomás, amely állandóan fenyegeti a népek békéjét. Nincs messze az az idő, amikor a nemzeti felszabadító harc véglegesen eltörli a föld színéről a gyarmati rabságnak, az egyik állam másik felett való uralmának minden nyomát. Az a tény, hogy néhány nappal ezelőtt az ENSz közgyűlése elfogadta Gheorghe Az elmúlt években sok olyan prózai mű jelent meg, amelyeket az olvasóközönség nagyra értékelt, és amelyek a fiatal írók mélyülő valóságismeretét bizonyítják. E művek jelzik, hogy megnövekedett a mesterségbeli tudása azoknak az íróknak is, akik az utóbbi értekezletünkön első írásaikkal jelentkeztek, és jelzik, hogy mellettük újabb fiatal tehetségek tűntek fel. Titus Popovici újabb értékes regényt adott közre ebben a szakaszban, a Setea-t (Szomjúság), amelyet az olvasó és a kritika a legmelegebben értékelt, s amelyet több nyelvre fordítottak le. Alecu Iván Ghika, akit nemrég néhány elbeszélés és napilap-riport alattján tartottunk nyilván, közreadta a falvaink mai életéről szóló Cuscrii (A döntés) című regényét. Huszár Sándor sok érdekes novellát írt a munkásosztály életéről. Teodor Mazilu, Bariéra (A sorompón túl) című könyvével a kisebb szatirikus írásoktól eljutott a regényig. Nicolae Tecora fase (Hat óra) című regénye közli riportjai után. Érdekes könyvnek ígérkében az ország különböző irodalmi köreiben működő fiatal tehetségek közül. Jelen vannak értekezletünkön a nemzeti kisebbségekhez tartozó fiatal írók is, akik mind sikeresebben bontakoznak ki szocialista realista irodalmunkon belül, alkotási problémáik pedig azonosak a román írók alkotási problémáival. Szeretnénk, ha értekezletünknek munkaidős jellege lenne. A Jelentés nem foglalkozik minden megjelent művel, hanem olyan kérdéseket vet fel, amelyek hozzásegíthetnek az érdeklődésünk középpontjában álló problémák tisztázásához. Mik Ion Láncrájan Cordovanu című regénye. A továbbiakban a jelentés a prózairodalomnak az irodalmi riport területén elért eredményeivel, Pop Simionnak, Vasile Nicorovicinak, Ioan Grigorescunak, Romulus Rusannak, Bill Millitznek, Domokos Gézának és másoknak a sikereivel foglalkozott. A mai életről szóló elbeszélések fejlődéséről szólva, a jelentés kiemeli Dumitru Radu Popescu, Nicolae Volea, Faniti Neagu, Paul Schuster, Tompa István, Veress Zoltán és Vasile Rebreanu nevét, s megemlíti Niculă Tanase, Corneliu Leu, Radu Cosaşu, Oltean László, Tóth Mária, Ştefan Gheorghiu és mások novelláit, amelyek a munkásosztály életéből merítenek. A Jelentés a falu életében végbement változások tükrözésének eredményeit idézve, sok sikerült novella s elbeszélés szerzőjét említi: a fentiek mellett — Petre Salcudeanut, Ştefan Ranulescut, Alexandru D. I.ungut, Dionisie Sincant, Ion Raiciut, Viniciu Gafiát, Ionila Mariut, Petre Surupaceanut, Hornyák Józsefet, Petre Stoenescut, Lucia Zattt és másokat. Rá kell azonban mutatnuk arra is — folytatja a továbbiakban a Jelentés —, hogy bár a fiatal írók karcolatai, elbeszélései, riportjai változatosan tükrözik a mai valóságot, mégsem kielégítő az a kép, amelyet a szocializmus építőjének gazdag és bonyolult életéről rajzolnak. Munkásosztályunk, egész népünk lelkesen és önfeláldozóan harcol a III. Pártkongresszus történelmi határozatainak megvalósításáért, a szocialista építés kiteljesítéséért. Ebben a hatalmas alkotó munkában, amely közelebb hozza a holnapot, az emberek jelleme új, szocialista vonásokkal gazdagszik, gazdagabb lesz egész, népünk szellemi élete. Éppen ezért, eredményeink ellenére sem lehet úrrá rajtunk az önelégültség, és nem hunyhatunk szemet fiatal prózaíróink hibái felett. A Jelentés ezután egyes fiatal írók munkáinak a hibáit elemzi, amelyekben leegyszerűsödnek a valóság bonyolult folyamatai. Az ilyen írásokkal kapcsolatosan világosan meg kell mondanunk, hogy minden olyan kísérlet, amely a valóság társadalmi problematikáján kívül, a dolgozó népnek a szocializmus építéséért folyó harcán kívül keresi a költőit és eredetit, terméketlen marad, s komoly akadályokat állít a tehetség kibontakozása elé. . . . . . A fiatal írók regényeivel fivatkozva, a Jelentés rámutat az időszerű témák terén elért eredményekre, valamint néhány hiányosságra is. (Folytatása a 2. oldalon) Gheorghiu-Dej elvtárs által vezetett küldöttségünk határozati javaslatát a béke és a népek közötti megértés eszméinek az ifjúság soraiban való terjesztéséről, újabb bizonyítéka a békés együttélés eszméje erejének és életképességének. Elvtársak ! Pártunk Kongresszusa rámutatott arra, hogy a széles tömegek bevonása az új társadalom tudatos történelmi fejlesztésének munkájába, növeli az ideológiai tevékenység, a politikai nevelőmunka szerepét és jelentőségét. A szocialista tudat kialakítása, a förzsoá nevelés és erkölcs hatásának felszámolása igen fontos feladat. A Párt irányításával erőteljes és sokoldalú munka folyik a szocialista tudatnak, az új ember új vonásainak a fejlesztéséért. A munkás, a paraszt, hazánk fiatalsága szomjúhozza a könyvet, a tudást, a szépet. E szükségletek kielégítésénél az írók a rendkívüli feladatok hárulnak. A szocialista realista irodalom hathatós eszköze annak, hogy a dolgozókat a marxizmus-leninizmus nemes eszményeinek, a szocialista hazafiságnak és proletárnemzetköziségnek, a burzsoá ideológia hatásaival szembeni hajthatatlanságnak a szellemében neveljék. Ez az irodalom elősegíti a munka és a közösség iránti új magatartás kialakítását, a napjaink hősére, a szocializmus építésére jellemző új erkölcsi és jellembeli tulajdonságok megszilárdítását. A fiatal nemzedék, írói frontunk szerves része, fejlődését pártunk gondoskodásának, dolgozó népünk megvalósításainak, a kultúrforradalom eredményeinek köszönheti. A fiatal írókat, akik a népi demokratikus rendszer éveiben nevelkedtek, elszakíthatatlan kötelékek fűzik a hazai szocialista építés valóságához. Az utóbbi években jelentősen megnövekedett a fiatal írók száma: javarészükeredményeket ért el szocialista realista irodalmunk széles és egységes frontján. Rohamosan fejlődnek az irodalmi körök, amelyek hozzájárulnak a nép és elsősorban a munkásosztály soraiból kiemelkedő újabb és újabb tehetségek neveléséhez s előretöréséhez. Az üzemekben, falvakon, iskolákban és egyetemeken működő irodalmi körök száma eléri a kétszázat; körülbelül kétezerötszáz tagjuk van. A továbbiakban a Jelentés kitér az irodalmi körök munkájára, majd a fiatal írók tevékenységét elemzi, és vázolja tennivalóik fő irányvonalát. Az értekezleten a legismertebb fiatal írók vesznek részt, akár tagjai, akár nem az írószövetségnek, valamint több i. Széppróza és időszerűség mm tamil SZEGED, POIYóigÁTOK ■ % . Cjtl* «» SZEDERJESSY ANDRÁS Olvasó paraszt *% Fiatal írók III. országos tanácskozása December 26 án és 27-én folyt le a fővárosi Központi Egyetemi Könyvtár aulájában a fiatal írók harmadik országos tanácskozása, amelyen közel százhatvan bukaresti és vidéki fiatal vett részt, valamint számos vendég, az RNK Akadémiájának rendes és levelező tagjai, az írószövetség vezetőségének és bíírójának tagjai, tömegszervezeti képviselők, írók, kritikusok, valamint a legjobb üzemi, főiskolai és középiskolás irodalmi körök tagjai. A tanácskozást Mihai Beniuc akadémikus, az RNK írószövetségének első titkára nyitotta meg, majd Aurél Mihale, az írószövetség titkára tartott jelentést hazánk fiatal íróinak tevékenységéről. A vita résztvevői értékelték a fiatal írók eredményeit, és szóltak a hiányosságokról is. Hangsúlyozták, hogy mennyire szükséges a művész állandó kapcsolata hazánk új, szocialista életével; az író egyre határozottabb, pártos állásfoglalása pedig elsődleges szerepet játszik az új társadalmi rendet építő dolgozók megvalósításait és törekvéseit tükröző értékes művek alkotásában. Felszólalt: Eugen Barbu, Ion Brad, Nicolae Stoian, Irimie Străuț (Hunyad tartomány), Enache Marin (bukaresti Augusztus 23 üzemek), Ion Boteşu, Melánia Cirja (bukaresti Gh. Lazár középiskola), Haralamb Zincă, Emanoil Petruţ (I. L. Caragiale Nemzeti Színház), Ion ?n?Dr.?h?, Eugen Simion, Ion Muroiu, Corneliu Omescu (Banat tartomány), Nagy István, Nicolae Tie, Al. Ivanchilia, Kantor Lajos (Kolozsvár tartomány), Octav Pancu-Iaşi, Atila Socaciu (Brassó tartomány), Demostene Botez, Tita Chiper, I. D. Bălan, Mircea-Radu Iacoban (Iaşi tartomány), Titus Popovici, S. Damian, Al. Oprea, Toma George Maiorescu, Radu Cîrneci (Bacău tartomány), Constantin Chintă. Tudor Arghezi akadémikus beszédében üdvözölte a fiatal írók tanácskozását. Vasile Muşat, az SZKT alelnöke és Nicolae Roman, az IMSZ KB titkára hasonlóképpen üdvözölte a tanácskozáson résztvevő fiatal írókat. Az értekezlet Mihai Beniuc akadémikusnak, az RNK írószövetsége első titkárának az összefoglalójával ért véget. Kedves fiatal írótársak! Nyolcvan esztendős koromra, hatvan esztendei szakadatlan írás után, elfelejtettem beszélni. Engedjék meg hát, hogy olvassak. Valahányszor ki akartam nyitni papír nélkül a szájam, a pennám mindig elémbevágott és befogta. Azt hinné az ember, hogy az írás és az ékesszólás összebékíthetetlen. A szónokok nem nagyon értenek az íráshoz, az írók pedig sohasem beszéltek sokat, ha csak nem voltak egyben ügyvédek is, mint Cicero ősünk, vagy a mi Delavranceánk, akit jónéhány perben hallottam rögtönözni. Ám ő nagy színésze is volt a szónoki emelvénynek, aprólékos színpadi játékkal ragadta el közönségét, színműveiben már kevésbé tudta magával ragadni . .. úgy érzem, megfiatalít Önök között a lelkesedés, legifjabb kőtársaim. Mit kívánjak Önöknek most, az újév küszöbén? A sok esztendőnek megvan az a bökkenője, hogy nagyon meggyűl, ám ez is kedvére lehet az embernek... Az egészség örömeit kívánjam? Az, hogy tehetséget kívánjak, szóba sem jöhet. Mindenikük büszke és biztos a dolgában, és bizonyára, igen sokra tartja magát. Igaz hitet kívánok hát munkájukban, türelmet és egyszerűséget. És azt kívánnám még, hogy csak lassacskán siessenek . . . Abban a szerencsés helyzetben vannak, amelyből nekünk, kevésbé fiataloknak is kijut, hogy a szocialista állam mindenben nagylelkűen gondot visel Önökre. Az idősebbek ifjúsága nem részesült ilyen szerencsében, csupán a vezető szervek érdektelenségét ismerte, kárunk lenni szégyen volt a családra és a társadalomra nézve egyaránt. Iftarkodjunk méltók lenni a bőkezűségre és a gondoskodásra, amelyet élvezünk. Csak annyit kérnek tőlünk, hogy szépen írjunk, és ha lehet, ragyogóan. És ennyit talán csak megtehetünk. TUDOR ARGHEZI * Felszólalás a fiatal írók III. országos tanácskozásán.