Utunk, 1965 (20. évfolyam, 1-53. szám)

1965-01-01 / 1. szám

I Világ proletár iái. egyesüljelek! A ROMÁN népköztársaság írószövetségének lapja XX. ÉVFOLYAM. 1. (844.) SZÁM — ÁRA 1 LEJ — KOLOZSVÁR. 1965. JANUÁR 1 TUDOR ARGHEZ1 Plánéták í: f I I Amit forditsz, az tied. Amit írsz, az fordítás, Ügy jössz, mint ki elsiet. Ügy mégy, mintha jönne más. Voltál, s nym valál jelen Egy parányi percre sem. S jaj, be balga sorsszabály Most, hogy lennél, csak valál. Leírják holmi bölcsek: így s úgy faragd a verset! De írni megtanulni — azt végképp elfeledtek. HORVÁTH IMRE , Frivol dal I IFJ. CSEH GUSZTÁV AZ ORAS Pengetni most egy frivol dalt kéne, a puritán fagyok ellenére, mindent, ami dermesztőén tiszta, elképesztve és felháborítva. Frivol dal ez? Mintha nem is szólna, letompítja belső hangfogója. Nem is volna ingerlő, ha csengne. Legfrivolabb mindennek a csendje. NINA CASSIAN Költészet Grafit-út ez, melyet ceruzám meghatároz rajta betű kutyaként kutyagolhat, íme a szó — ez már egy lakott város, oda talán eljutok holnap. MAJTÉNYI ERIK Megállónál Eső nem ér. Az árkádok alatt állsz türelmetlenül a buszra várva, így hozta tán az odaliszkokat az Ezeregyéj lomha karavánja. A technika halad. S ez nem elég? Fogózz belé, s hitedet ne veszítsd el! A boldogság ma busszal jön feléd. A harmadikkal vagy a negyedikkel. Pletyka a szobrászról és modelljéről Látták őket egy kiskocsmában, s a moziban is összeölelkezve. Én nem tudom, én csak a szobrot láttam. Jaj, nagyon szerethette! Szinibirálat !Ü BITI«™* £•' ■** * A bohózatod? Hogy is magyarázzam? Megnéztem, s nincsen «ckeszizomlázam ... Kinrim lm itt az ős dilemma: ha elszakadna csillagtól a fénye, mi lenna? A zseni kortársa Barátja volt egy patinás névnek, ezért reá is irigyen néznek, s eszébe jut a nagy halott, hangja olyankor meghatott, és elmondja, hogy ő miket mondott a zseninek. UNIPAN HELGA rajzai A bbán a reményben lépünk — harangzúgás és gyárszirénn küszöbén át — az új esztendőbe, hogy ahová az Utunk ezekben a percekben beteszi a lábát, onnan rmy egész évben nem is távozik el. (S ha a postás v<^y a sajtófelelős elfelejtené Önöket figyelmeztetni, ho^ lejárt a negyedév, kérjük, kísé­reljenek megkeresi bennünket a legközelebbi trafik­ban. Ezért azt monáom: legjobb, ha egész évre elő­fizetnek!) Igazítsuk össze étáinkat. A kismutatót állítsák 1965-re, a nagymutíLt pedig január 1-re. A pirosbe- tüs napok továbbra (, megjelenésünkkel esnek egybe, egészen addig, amígfc. UNESCO életbe lépteti az új naptárt és időszámíti,t melyhez egyébként az Utunk munkatervét is bekérték Mi azonban megsza^uiCi hogy amikor a nyitott ab­lakon először áramlik he az új esztendő levegője, bepillantunk, mielőtt\felhúznák, az óra csavarjai, rugói, kövei közé. önnön mérőjét is élkop­tatja, s az ember dől& vou mindig a „kizökkent időt“ „helyretolni“. Persze, lehet, hogy Kedves Olvasónk az elmúlt evben mindössze annyit mulasztott, hogy a csikket vagy az autóbuszjegyet áobta be a szemetesko­sárba; órásmesterünknekaz Qn órájába éppen csak bele kell fújnia. (Vigyá^j Ezért többet fizethet, mintha generáljavításba ^ná!) De verseinkből, no­velláinkból, riportjainkból s főképpen kritikai írá­sainkból lemérhették: mi \ináenre kapható az cm­bér. . . S ahelyett, hogy az égitestek járásáról ven­né a példát, örökké lekési legszebb találkozásait. Ilyen nagy találkozásokat kívánunk Önöknek az új esztendőben — szép nőkkel, okos férfiakkal, konstruktivista tájakkal, mert amint reprodukcióink­ból és illusztrációinkból láthatják, már csak ilyenek vannak. És persze nagy találkozásokat önmagukkal, hiszen sohasem lehet tudni, kitől mit tanulhat az ember. Am bárhová indulnak, akár a sarki önkiszolgáló­ba, akár Itáliába, ne felejtsenek el magukkal vinni elegendő mennyiségű tiszta szándékot, törhetetlen hitet és .forró érzelmeket. Enélkül semmit sem ér egyetlen, akár a legvadonatújabb év sem. Akik szeretnek álmodozni — álmodozzanak még többet ezután. Akik fegyelmezettek — legyenek még fegyelmezettebbek. Alomból s fegyelemből születnek az igazi remekművek. S az ország 1965-ös polcán hadd sorakozzon kétannyi remekmű, mint az alatta levőn. Itt állunk a balkonokon, vagy a terített asztal te­tején, nagy várakozással beleszimatolunk a havas utca, kert, hegyek éjjeli illatába, s óráink és mű­szereink türelmetlenül várják, hogy 1965föt mutassa­nak négy évszakon át. Service-rovatunk hiányzó csa­varokkal, rugókkal készséggel szolgál Önöknek. Pislog a villany. Emeljék fel poharaikat Boldog új esztendőt! ERICH KÄSTNER Modern tárlat Hogy a termet elözönlötték, úgy véled, olyan nagy dolog? Hiszen ez nem is a közönség, ezek csupán a piktorok. A stréber öreg korától vén koráig csak törtetése élteti, pózna a tollszár, azon mászik, mert egyéb dolga nincs neld. Kúszik, mint őse a liánra, Kulturdzsungelünk gorillája. HEINRICH HEINE Vonul a kék lovasság Vonul a kék lovasság, Kürtői s vonul tovább! Rózsám, már kedvesed itt van, S neked rózsákat ád. Hogy dúltak e mindent letipró Marcona lovasok! Lám, kis szíved is közülük Többnek kvártélyt adott. MAJTÉNYI ERIK fordításai BTfíFSI IMl SÁliir.'j,

Next

/
Thumbnails
Contents