Utunk, 1969 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1969-01-03 / 1. szám

STANISLAW LEM: SOLARIS Nem tudom, mióta nem fordult elő, hogy egy könyv olvasásakor szabályszerűen féltem. De most igenis ez történt: úgy féltem, mint a gyermek, ha egyedül marad a sötét szobában, mint a felnőtt, ha temetőn kell áthaladnia egymagában, éjnek évadján, s mindezt nem egy Poe-féle kísértethistória művelte velem, hanem a science-fiction neves művelőjének, a lengyel Stanislaw Lemnek egy remek kisregénye, amely a maga módján ugyancsak kísértethistória. De milyen! Meghatározatlanul távoli jövő, melyben a Földön valószínűleg megoldódtak az emberiség legégetőbb sorskérdései, s az ésszerűség diadalmaskodott — valószínűleg, mondom, mert a cselekmény nem a Földön játszódik, a földi állapotokra csak következtetni lehet —, s meghatározatlanul távoli bolygó egy idegen naprendszerben, a Solaris, melynek felszínén egyetlen gigantikus élőlény, a gondolkodó plazma-óceán fortyog; ez a keret, amelyben néhány tudós, Solaris-kutató, azaz egyszerű földi ember átéli a legdöbbenetesebb élményt, amit eddig szerző csak ki tudott találni hősei számára. De maga az élmény is, a tudományosan megmagyarázott, nem képzelt, hanem fizikailag valós, anyagi természetű kísértetjárás — majdnem ,, klasszikus“ kísértetekről van szó, a főhős esetében például egy régen halott lányról, akit a plazma-óceán élő másodpéldányban reprodukál —, ez is csak keret; az élmény porba sújtó felismeréshez vezeti a hősöket, amit durván abban lehetne összegezni, hogy a világűrt meghódító ember a lelke mélyén nyomorult féreg maradt, s a regény voltaképpen e felismerés folyamatának az ábrázolása. Hamlet számára atyjának megjelenő szelleme valóság volt, mivel hitt benne; a Lem hőse számára a régen halott lány kézzelfogható kísértete valóság lesz, mivel a tudós, aki először természetesen agyrémnek tartja, drámai kísérletsorozattal győződik meg létezéséről, valamint arról, hogy ő maga nem csupán álmodja az egészet — s a könyvnek ez a része az emberi tudat mibenlétének, a tudat és a valóság viszonyának annyira félelmesen mély kérdéseit boncolja, hogy minduntalan beleborzongunk. S már itt kezdünk rájönni, a mondott felismerés kibontakozása előtt, hogy Lem nemcsak a tudományos-fantasztikus „műfajok“ klasszikusa, de egyáltalán — jelentős író. Nem beszélve sajátos erényéről, az ember által elképzelhető dolgok legvégső határait, feszegető képzeletéről, amivel éppúgy produkálhatna terméketlen látványosságot, mint annyi pályatársa, őneki elsősorban az emberről, azaz rólunk van rendkívül figyelemreméltó mondanivalója, s be kell vallanunk, meggondolkoztató és nemegyszer elmarasztaló ítélete. Igen, féltem a könyv olvasásakor. Kétségtelen, hogy a katarzis a félelem is. De nemcsak félelem, nemcsak a nyomorúság felismerése, még valami, s ez még hiányzik Lemből. (Európa Könyvkiadó, Budapest, 1968.) (veress zoltán) Reklám A szövege ez: December — játék-ajándékok hónapja Szerezzen örömet kicsinyeinek s koruknak, ízlésüknek és hajlamaiknak megfelelő játékkal ajándékozza meg őket — szórakoztató és nevelőhatású játékok — babák — mechanikus szerkezetű és árammeghajtású játékok — politechnikai oktatást elősegítő játékkészletek — játékok a kis építők részére Ebből az egészből csak anynyi igaz, hogy: „babák“. Mert a baba, az baba, akár göndör hajú, akár alvó, akár vívó. S a baba játék. És nem is lehet összetéveszteni egy pléh szélmalommal. • Mit kívánsz, kisfiam? Egy politechnikai oktatást elősegítő játékkészletet vagy Donald kacsát? Mert tudod, kisfiam, Donald kacsának matrózblúza van, de a politechnikai oktatást elő kell segíteni. • Ugyan, kedves Kovácsné, hol vette ezt a szórakoztató és nevelő hatású jatagánt? @ Szaküzletünkben mechanikus szerkezetű zsenge levelibéka kapható. És ha én mondjuk egy labdát kérek „kicsinyemnek“ , azt ki érti meg? Írjunk reklámszöveget korunknak, ízlésünknek és hajlamainknak megfelelően. NAGY KÁLMÁN BRETTER GYÖRGY cikkének folytatása a 3. oldalról süg, mert igaz ugyan némasága, de hallgatása hazugság. Kettőssége fiaiban talált jelképre, de fiúk áldozatát joga van-e elfogadni az apának? Az apa élete a féligazság, a fiúké is az; az életben a teljesség csak törekvés marad, apák, fiúk ismét apák és fiúk, a teljességet csak becserkészhetik. De apáknak tudniuk kell, Laokoónnak is tudnia kell, hogy igazsága csak féligazság. És meg kell mondania fiainak, ki kell mondania saját korlátait. Laokoón fiai egy bölcs apa — Apollón papja! — játszi gyermekei voltak. Serdültükben apjuk mindentudása világmagyarázó elvnek tűnt számukra: néha-néha már istennek képzelték apjukat, aki nem csupán bölcs, de bölcsességének teremtője is. Apjuk befullasztotta gondolkodásukat: szépek voltak és szépnek látták a világot, és nem is sejtették, hogy a tökéletesség esztétikai látványa mögött az igazságok szigorú rendje majd vallomásra kényszeríti őket. A tiszta látvány mögött kegyetlen és kérlelhetetlen a világ szerkezete: amit a hódítónak mégis kénytelen magából megmutatni, az csak féligazság, mindig csak az. És vallani kényszerít a féligazság, amikor felfogtuk, hogy féligazság. Vallani kitagadni Laokoónt, aki nem mondta meg azt az egyetlen teljes igazságot, aki néma volt: fiai megtagadják a némát, elmennek valahová, ahol nincsenek néma bölcsek, ahol csak fecsegő fiúk találkoznak, és a tilalom már nevetséges szamárbőrben pojácaként lebeg a részeg karnevál jelképeként, ahol az élet kilép az általánosságok medréből és visszatér az értelmetlen pillanathoz, a habzsoló örömökhöz. Laokoón fiai nem féltek a tengeri kígyótól, aki a pillanatban csak az öröm ürességét látja, az nem fél. Félni: a tudatosság előjoga. Csak az félhet, aki a pillanatból pillanatba lép, telítettségből — telítettségbe. Az űrtől nem lehet félni, az űr maga a félelem: nincs benne mit elveszíteni, az űr, ha létdimenzióvá alakult, kimosta már magából a félelmet, ahogy Laokoón fiaiból, akik nem féltek, mert nem volt veszítenivalójuk. Csak undorodtak: a kígyótól, meg apjuktól, aki sohasem beszélt velük a kígyóról, a tenger mély ismeretlen hatalmairól, arról, amit nem tudott, nem is tudhatott. Undoruk és menekülésvágyuk szánalmat keltett a trójaiakban. Laokoón pusztulását részvétlenül nézték, fiaiét lázadó részvéttel. Éreztek valamit magukból a fiúk fájdalmas vergődésében: értelmetlen pusztulásnak, igazságtalan büntetésnek tűnt haláluk. Laokoóné nem: a sors idézője csak saját sorsát mutatta nekik, színjátékot, amelyben a színész meghal és feltámad, ahogy a szerző előírja, hogy a nézőkben erkölcsi tanulságot ébresztgessen, de ami önmagában mégiscsak játék, az élet erkölcsi képe, de nem az élet. Laokoón tudta, főszereplője Apollón játékának, ismerte az istenek akaratát, s mégis vállalta, amit reámértek. Nem lépett ki szerepéből, nem szólalt meg a saját hangján, nem volt képes a színpadról az életbe menni. Mert Laokoón félt, vesztenivalója volt és mentsége is. Vesztenivalója, hitele az emberek előtt, akiknek el kellett volna mondania: ő igazat mond, de nem az emberek, hanem az istenek igazát, és mentsége, mert ő igazat mondott. Nem lépett ki szerepéből, már maga volt a szerep: emberek csak ezt várták tőle, és az isteni játékot, kígyót, amely halálra öleli, izmainak görcsös ellenállását, anatómiai leckét, halált, amely erkölcsileg nemesíti a nézőt. Halálát várták a trójaiak: neki ez volt a szerepe, amit vállalt, s más szerepben, önmagaként talán el sem fogadták volna. Amit vállalt, Apollón szolgálata, most megakadályozta, hogy másképp viselkedjen: ő azzal lett Laokoón, a bölcs pap, hogy vállalta szerepét, előnyeit és kockázatait egyaránt. Mást nem mondhatott, mint amit mondani kellett: minden szavát kánonok írták elő, s ő időtlen idők óta ismételgette azt, ami Laokoónná tette, szerepévé azonosította őt magát. Ha hazudik, akkor is igazat mond, mert szerepében a hazugság elveszti negatív értékét, mint ahogy igazsága is kiüríti pozitív töltését; már nincs semmi különbség kijelentései és létezése között, már megtörtént az átalakulás. Laokoón nincs többé, csak szerepe van, már nincs ítélőereje, csak előírt szövege van. Pusztulása nem emberi többé, szenvedése sem az, hanem búcsúfellépés, s a színfalak mögött már ott az új jelentkezők versengő hada. Az istenek is csak Apollón papjaként ismerték. Számukra egyetlen tulajdonsága létezett: a közvetítőé, akaratuk tolmácsolójáé. Ha egyszer is eltorzítja a reábízott üzenetet, akkor kérlelhetetlenül elpusztítják: az istenek nem tűrték volna, hogy egy földi lény keresztezze szeszélyes játékaikat. Csakhogy Laokoónra ebben a játékban, a istenek akaratából amúgy is a pusztulás várt. Választhatott pusztulás és pusztulás között, de ördögi és áttörhetetlennek tetsző kör: ha hazudik, vagyis nem az istenek által reábízott igaz üzenetet továbbítja, az emberek, a trójaiak akkor sem hihetnek neki, s neki pusztulnia kell, mint ahogy pusztulás várja akkor is, ha elmondja az isteni üzenetet. Mert az igazság és hamisság már fölötte és alatta volt, kikerült ellenőrzése alól, pusztulása elhatározott dolog. Az istenek benne az embereket akarták büntetni: becsapni őket az igazsággal, tőrbecsalni a szóval, a játékkal, megölni bennük a cselekvés vágyát, a tett lehetőségeibe vetett bizalmat. Laokoón tehát tudta: mikor a trójaiak megkérdezték tőle, hogy a faló milyen büntetése az isteneknek, s ő a görögök cseléről fog beszélni, az elrejtőzött harcosokról, a bosszúról, amely nemsokára felégeti a várost, akkor már készülődik az istenek nagy manőverének eszköze, a kígyó, hogy a tengerből kiemelkedve megbüntesse őt, Laokoónt azért, mert látszólag hazudott. Tudta, az istenek megfordították az áldozati oltárt: őt áldozzák fel, hogy ravaszságaikat emberi akaratnak tüntessék fel, s megőrizzék tisztaságuk látszatát. Mert az istenek szerepe a látszat, a kívülmaradás, a szemlélődés, a be nem avatkozás fitogtatása: azt sugallják, hogy Laokoón a bűnös, s ha őt már feláldozták, akkor majd a trójaiakra fognak lelkiismeretfurdalásokból bánatárt zúdítani: önvádból, az emberek mea culpájából szövik látszattisztaságuk nimbuszát. Laokoón ezt is tudta. Bölcs volt. Ismerte az emberek természetét, bűnbánatukat, a nagy esélyt arra, hogy valamit tanuljanak hibáikból és tettekben vonják le tévedéseik tanulságait. Ezért a lehetséges tanulságért vállalta, hogy az absztrakt féligazságért pusztul el, az istenek szándékainak megfelelően. Ezt a pusztulást vállalta, nem a kegyes hazugságot, mert hazugságából nem születhet építő tett, hazugságból csak hazugság lesz, a hazugság felfújja magát, öngerjesztő ballonként dagad, és saját határain túl is csak mértéktelenné kívánkozik, amíg szétveti magát és mindent eltemet. Az absztrakt féligazságot vállalta, a néma pusztulást. A trójaiak közömbösen szemlélték játékát, műélvezők voltak, s túlságosan természetesnek tűnő vonaglása nem ébresztett esztétikai örömet. Inkább valami borzongást. A színpadi naturalizmus elrettenti a nézőt, nem emeli fel, nem tölti be azt az erkölcsi űrt, amiért a színházat az ember kitalálta. Az emberben mindig van erkölcsi űr, mert a pozitív erkölcsi vonások csak arra a szerepre vonatkoznak, amelyet az emberek magukra vállaltak, de amelyben, mert a szerep szereppé teszi a játszót, már idegennek érzik magukat, mást akarnak, vagy ha nem is akarnak, de keserűbben adják magukból azt, ami már más, mint ők: szerepük. Vacuum morális: az emberből az, amivé az ember lehet. Pozitív vagy negatív lehetőségeinek, máslétének jelképe, az igazi emberi tartalom, a haladó tett lehetősége, vagy a bestiális pusztítás lehetősége. Úr: még mindent lehetővé tesz: méla ábrándot, tettvágyat, a változtatás akaratát. Csak irányt nem. Az irányt kell megmutatni, nemcsak az űr létét bizonyítani kényszerített kényszerítéssel, korbács-cselekvéssel, nem az ember kicsinységét kell bizonyítani, hanem nagyságát, cselekvésének önálló lehetőségeit, azt, hogy képes magát feltölteni pozitív akarattal, olyan tetteket végrehajtani, amelyek egy új szerep, emberibb szerep felé viszik őket. A színház az erkölcsi űr műfaja: az esztétikai formák az űr mágnesfalaként lehetővé teszik, hogy a katarzis a falak érintése nélkül ott lebegjen, mint az űr tartalma, annak az űrnek tar. EGYIPTOLÓGIA VÍZSZINTES: 1. Az itteni piramis bejáratát 1889-ben találta meg egy angol tudós. 6. Helység, ahol égetetlen téglából épült piramis. 12. Helyhatározó rag. 13. Korszak. 15. labdajáték-eredmény (ék. h.). 16. Ráskai...: kódexmásoló apáca a XVI. században. 18. Az olajsav észterét. 20. Stanislaw..., lengyel író, számos tudományos-fantasztikus mű szerzője. 22. Üzletem. 24. Európa harmadik legnagyobb folyója. 25. Nagyobb bucka. 27. Enyém, németül. 28. Oroz. 29. Hit. 31. Hegyi levegőben sok van. 32. Egyik nem. 33. Kövér, becézve. 34. . ..-ális, csúcsíves. 36. Indíték-e? 37. Fiatalon elhunyt egyiptomi fáraó, múmiáját, híres aranymaszkját és egyéb kincseit a húszas években lelte meg a függ. 47. és 62. (A rácsba beírt kötőjel helyett ő olvasandó.) 39. Szigorú böjttel járó mohamedán ünnep. 42. Elektromos gép, Jedlik Ányos találmánya. 45. Huzallal kötötték össze (ék. h.). 46. Női becenév. 49. Tíz százaléka. 50. Oktató. 51. Fejbőr, indián regényekben. 53. Egyszerű textilgépet. 54. Félig tervez! 55. Ruhát állítottam össze. 57. Egyiptomi távirati iroda hivatalos rövidítése. 58. Fiú, angolul. 59. Növénytanász. 61. Csomópont, központ (ék. h.). 63. Róka egynemű hangzói. 64. Perben szerepel. 65. Nemzetség, kelta eredetű szóval. 67. K.A. 68. Élelmiszert. 69. Hangtalan Frici. 71. Ideiglenes évnegyed, röv. 73. Sor, német eredetű szóval. 75. Huszár. 77. Papírlapjait. 79. Utód, leszármazott. 80. Római kori vízvezetékéről, gótikus székesegyházáról és mór kastélyáról nevezetes spanyol város. 82. Áraszt-e? 83. C.H.A. 84. „Ezekbe“ rakják az elszállítandó árut. 86. Három dimenziója van. 87. H.T. 88. Víziállat és lekvár, két szó. 89. Egyik fegyvernemhez tartozó katona. 90. A természet istennője és hitvese, a halál istene az ókori Egyiptomban, két szó. 91. Keresztül. FÜGGŐLEGES: 1. Híres az „ide valósi“ csipke. 2. A házastársam. 3. Vivőér. 4. Művészet, franciául. 5. R.A. 7. Liga egynemű hangzói. 8. Gyulladás. 9. Állatágy. 10. Kártyázó (ék. h.). 11. Többes számú nemesgáz. 12. Ludwig ..., svájci német egyiptológus, kutatásainak eredményeit több könyvben közölte. 14. Színültig. 17. Fáraó, az ő számára épült a vízsz. 1. piramis. 19. Az Alpokban eredő folyó, a Duna jobb oldali mellékfolyója. 20. Az ókor legelterjedtebb európai nyelve. 21. Föníciai istenség, tiszteletére emberáldozatokat hoztak, fon. 23. Férfinév. 25. Van, aki a to-* jást így szereti. 26. Adósságot visszafizet. 29. Befolyás. 30. Egyenget. 33. Duzzanat. 35. Kutya teszi. 37. Ázsiai nép. 38. ... Hikmet, török költő és prózaíró. 40. Begyűjtöm a termést. 4. Pénz, angolul. 43. Hő. 44. Régiek (ék. föl.). 46. Hal petr. 47. Angol főúr, műgyűjtő, részt vett a vízsz. 37. sírboltjának a feltárásában 48. Kártyajáték. 51. Lakatosműhelyi felszerelés. 52. Csomag. 55. Húzott. 56. Igeidő. 54. A kairói múzeum preparátora, aki 1881-ben egy sírrabló segűségévelegy sírkamrában telitalálta negyven egyiptomi Uralkodó múmiáját, melyeket a sírrablók elleni védekezésül a Piramisokból ide rejtettek el. Papok. 59. Magas rangú tö- söri tisztviselő, régen. 60. Női ecsernév. 62. A vízsz. 37. sírjána és triúmiájának egyik felirosa. (,4 Parancs a tudásra. 66. Színvonal (ék. h.). 68. Az ég királynője, a házasság védő istennője a görög mitológiában. 69. Kapaszkodj (ék. h.). 6. húsz államférfi a múlt században, az egységes Olaszország egyik megteremtője. 72. Megszabadít. 74. Pinn város Helsinkitől északra. 75. Római hadsereg (ék. h.). 76. Ijedtében teszi, a végén betűcsere. 78. Bíró tette. 80. Só, németül. 81. Vissza, többek között gazdagságáról híres bibliai királynő székvárosa. 84. Félm. 85. Névelős kettősbetű. 88. Röviden szólít. (Készítette Keresztes Zoltán) (Az 1968. 51. számban megjelent Hans Holbein című keresztrejtvény megfejtése: A legnagyobb német reneszánsz mester, Haláltánc, Meyer Madonna, Morus Tamás: Erasmus.) BAJOR ANDOR: POKOLI KÜLÖNKIADÁS. Paródiák. Karikatúrák. Surány Erzsébet rajzaival. Irodalmi Könyvkiadó, Bukarest, 1968. Ára kötve 8 lej, fűzve 4,50 lej. BENKŐ SAMU: BOLYAI JÁNOS VALLOMÁSAI. Irodalmi Könyvkiadó, Bukarest, 1968. Ára kötve 14,50 lej, fűzve 6,56 lej. IRODALOMKRITIKAI ANTOLÓGIA I. CSOKONAITÓL GYULAI PÁLIG. Csokonai Vitéz Mihály, Kazinczy Ferenc, Kölcsey Ferenc, Bajza József, Erdélyi János, Arany János, Gyulai Pál. Az előszót írta Csehi Gyula. Válogatta és jegyzetekkel ellátta Dávid Gyula. II. PÉTERFY JENŐTŐL MÓRICZ ZSIGMONDIG. Péterfy Jenő, Riedl Frigyes, Ambrus Zoltán, Ignotus, Osvát Ernő, Ady Endre, Babits Mihály, Kosztolányi Dezső, Schöpflin Aladár, Móricz Zsigmond. Az előszót írta Csehi Gyula. Válogatta és jegyzetekkel ellátta Dávid Gyula. Tanulók Könyvtára. Ifjúsági Könyvkiadó, Bukarest, 1968. A két kötet ára fűzve 9 lej. HERVAY GIZELLA: TŐMONDATOK. Versek. Irodalmi Könyvkiadó, Bukarest, 1968. Ara kötve 7,50 lej.