Utunk, 1969 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1969-01-03 / 1. szám

STANISLAW LEM: SOLARIS Nem tudom, mióta nem for­dult elő, hogy egy könyv ol­vasásakor szabályszerűen fűl­tem. De most igenis ez tör­tént: úgy féltem, mint a gyer­mek, ha egyedül marad a sö­tét szobában, mint a felnőtt, ha temetőn kell áthaladnia egymagában, éjnek évadján; s mindezt nem egy Poe-féle kí- sertethistória művelte velem, hanem a science-fiction neves művelőjének, a lengyel Sta­nislaw Lemnek egy remek kisregénye, amely a maga módján ugyancsak kísértethis- tória. De milyen! Meghatározatlanul távoli jö­vő, melyben a Földön valószí­nűleg megoldódtak az emberi­ség legégetőbb sorskérdései, s az ésszerűség diadalmaskodott — valószínűleg, mondom, mert a cselekmény nem a Földön játszódik, a földi ál­lapotokra csak következtetni lehet —, s meghatározatlanul távoli bolygó egy idegen naprendszerben, a Solaris, melynek felszínén egyetlen gi­gantikus élőlény, a gondolko­dó plazma-óceán fortyog; ez a keret, amelyben néhány tudós, Solaris-kutató, azaz egyszerű földi ember átéli a legdöbbe­netesebb élményt, amit eddig szerző csak ki tudott találni hősei számára. De maga az él­mény is, a tudományosan meg­magyarázott, nem képzelt, ha­nem fizikailag valós, anyagi természetű kísértet járás — majdnem ,, klasszikus“ kísér­tetekről van szó, a főhős eseté­ben például egy régen halott lányról, akit a plazma-óceán élő másodpéldányban reprodu­kál —, ez is csak keret; az élmény porba sújtó felismerés­hez vezeti a hősöket, amit dur­ván abban lehetne összegezni, hogy a világűrt meghódító ember a lelke mélyén nyomo­rult féreg maradt; s a regény voltaképpen e felismerés fo­lyamatának az ábrázolása. Hamlet számára atyjának megjelenő szelleme valóság volt, mivel hitt benne; a Lem hőse számára a régen halott lány kézzelfogható kísértete valóság lesz, mivel a tudós, aki először természetesen agy­rémnek tartja, drámai kísér­letsorozattal győződik meg lé­tezéséről, valamint arról, hogy ő maga nem csupán álmodja az egészet — s a könyvnek ez a része az emberi tudat mi­benlétének, a tudat és a való­siig viszonyának annyira félel­mesen mély kérdéseit bon­colja, hogy minduntalan bele- borzongunk. S már itt kezdünk rájönni, a mondott felismerés kibontakozása előtt, hogy Lem nemcsak a tudományos-fan­tasztikus „műfajok“ klassziku­sa, de egyáltalán — jelentős író. Nem beszélve sajátos eré­nyéről, az ember által elkép­zelhető dolgok legvégső hatá­rait. feszegető képzeletéről, amivel éppúgy produkálhat­na terméketlen látványosságot, mint annyi pályatársa, őneki elsősorban az emberről, azaz rólunk van rendkívül figye­lemreméltó mondanivalója, s be kell vallanunk, meggondol- koztató és nemegyszer elma­rasztaló ítélete. Igen, féltem a könyv olva­sásakor. Kétségtelen, hogy a katarzis — félelem is. De nemcsak félelem, nemcsak a nyomorúság felismerése, még valami; s ez még hiányzik Lemből. (Európa Könyvkiadó, Budapest, 1968.) (veress zoltán) Reklám A szövege ez: December — játék-ajándékok hónapja Szerezzen örömet kicsinyeinek s koruknak, ízlésüknek és haj­lamaiknak megfelelő játékkal ajándékozza meg őket — szórakoztató és nevelőha­tású játékok — babák — mechanikus szerkezetű és árammeghajtású játékok — politechnikai oktatást elő­segítő játékkészletek — játékok a kis építők ré­szére Ebből az egészből csak any- nyi igaz, hogy: „babák“. Mert a baba, az baba, akár göndör hajú, akár alvó, akár rívó. S a baba játék. És nem is lehet összetévesz­teni egy pléh szélmalommal. © Mit kívánsz, kisfiam? Egy politechnikai oktatást előse­gítő játékkészletet vagy Do­nald kacsát? Mert tudod, kis­fiam, Donald kacsának mat­rózblúza van, de a politechni­kai oktatást elő kell segíteni. © Ugyan, kedves Kovácsné, hol vette ezt a szórakoztató és nevelő hatású jatagánt? @ Szaküzletünkben mechani­kus szerkezetű zsenge leveli­béka kapható. $ És ha én mondjuk egy lab­dát kérek „kicsinyemnek“ — azt ki érti meg? írjunk reklámszöveget ko­runknak, ízlésünknek és hajla­mainknak megfelelően. NAGY KÁLMÁN EGYIPTOLÓGIA VÍZSZINTES: 1. Az itteni piramis bejáratát 1889-ben ta­lálta meg egy angol tudós. 6. Helység, ahol égetetlen téglá­ból épült piramis. 12. Helyha­tározó rag. 13. Korszak. 15. labdajáték-eredmény (ék. h.). 16. Ráskai...: kódexmásoló apáca a XVI. században. 18. Az olajsav észterét. 20. Sta­nislaw...: lengyel író, számos tudományos-fantasztikus mű szerzője. 22. Üzletem. 24. Euró­pa harmadik legnagyobb fo­lyója. 25. Nagyobb bucka. 27. Enyém, németül. 28. Oroz. 29. Hű. 31. Hegyi levegőben sok van. 32. Egyik nem. 33. Kö­vér, becézve. 34. . ..-ális: csúcsíves. 36. Indíték-e? 37. Fi­atalon elhunyt egyiptomi fá­raó, múmiáját, híres arany­maszkját és egyéb kincseit a húszas években lelte meg a függ. 47. és 62. (A rácsba be­írt kötőjel helyett c olvasan­dó.) 39. Szigorú böjttel járó mohamedán ünnep. 42. Elekt­romos gép, Jedlik Ányos ta­lálmánya. 45. Huzallal kötöt­ték össze (ék. h.). 46. Női bece­név. 49. Tíz százaléka. 50. Ok­tató. 51. Fejbőr, indián regé­nyekben. 53. Egyszerű textilgé­pet. 54. Félig tervez! 55. Ruhát állítottam össze. 57. Egyipto­mi távirati iroda hivatalos rö­vidítése. 58. Fiú, angolul. 59. Növénytanász. 61. Csomópont, központ (ék. h.). 63. Róka egy­nemű hangzói. 64. Perben sze­repel. 65. Nemzetség, kelta eredetű szóval. 67. K.A. 68. Élelmiszert. 69. Hangtalan Fri- ci. 71. Ideiglenes évnegyed, röv. 73. Sor, német eredetű szóval. 75. Huszár. 77. Papírlapjait. 79. Utód, leszármazott. 80. Római kori vízvezetékéről, gótikus székesegyházáról és mór kasté­lyáról nevezetes spanyol vá­ros. 82. Áraszt-e? 83. C.H.A. 84. „Ezekbe“ rakják az elszál­lítandó árut. 86. Három dimen­ziója van. 87. H.T. 88. Vízi­állat és lekvár, két szó. 89. Egyik fegyvernemhez tartozó katona. 90. A természet isten­nője és hitvese, a halál istene az ókori Egyiptomban, két szó. 91. Keresztül. FÜGGŐLEGES: 1. Híres az „ide valósi“ csipke. 2. A há­zastársam. 3. Vivőér. 4. Mű­vészet, franciául. 5. R.A. 7. Liga egynemű hangzói. 8. Gyulladás. 9. Állatágy. 10. Kártyázó (ék. h.). 11. Többes számú nemesgáz. 12. Lud­wig ...: svájci német egyipto­lógus, kutatásainak eredmé­nyeit több könyvben közölte. 14. Színültig. 17. Fáraó, az ő számára épült a vízsz. 1. pi­ramis. 19. Az Alpokban eredő folyó, a Duna jobb oldali mel­lékfolyója. 20. Az ókor legel­terjedtebb európai nyelve. 21. Föníciai istenség, tiszteletére emberáldozatokat hoztak, fon. 23. Férfinév. 25. Van, aki a to-* jást így szereti. 26. Adósságot visszafizet. 29. Befolyás. 30. Egyenget. 33. Duzzanat. 35. Ku­tya teszi. 37. Ázsiai nép. 38. ... Hikmet: török költő és prózaíró. 40. Begyűjtőm a ter­mést. 4L Pénz, angolul. 43. Hő. 44. Régiek (ék. föl.). 46. Hal­petr. 47. Angol főár, műgyűj­tő, részt vrl< a vízsz. 37. sír­boltjának a feltárásában 48. Kártyajáték. 51. Lakatosműhc lyi felszerelés. 52. Csomag. 55. Húzott. 56. Igeidő. 5H. A kairói múzeum preparátora, oki 1881-ben egy sírrabló se Hűségével (,gy sírkamrában telitalálta negyven egyiptomi Ura.lkodó múmiáját, melyeket a sírrablók elleni védekezésül a Piramisokból ide rejtettek el u. Papok. 59. Magas rangú tö- I JK tisztviselő, régen. 60. Női eceeriév. 62. A vízsz. 37. sírjá- na és rriúmiájának egyik fel űro;a. (,4 Parancs a tudásra. 66. Színvonal (ék. h.). 68. Az ég királynője, a házasság védő istennője a görög mitológiá- ban. 69. Kapaszkodj (ék. h.). ő). hasz államférfi a múlt században, az egységes Olasz­ország egyik megteremtője. 72. Megszabadít. 74. Pinn város Helsinkitől északra. 75. Római hadsereg (ék. h.). 76. Ijedtében teszi, a végén betücsere. 78. Bíró tette. 80. Só, németül. 81. Vissza: többek között gazdag­ságáról híres bibliai királynő székvárosa. 84. Fé*m. 85. Név- elős kettősbetű. 88. Röviden szólít. (Készítette Keresztes Zoltán) (Az 1968. 51. számban meg­jelent Hans Holbein című ke­resztrejtvény megfejtése: A legnagyobb német reneszánsz mester, Haláltánc, Meyer Ma­donna, Morus Tamás. Eras­mus.) BAJOR ANDOR: POKOLI KÜ­LÖNKIADÁS. Paródiák. Ka­rikatúrák. Surány Erzsébet rajzaival. Irodalmi Könyv­kiadó, Bukarest, 1968. Ára kötve 8 lej, fűzve 4,50 lej. BENKÖ SAMU: BOLYAI JÁ­NOS VALLOMÁSAI. Irodal­mi Könyvkiadó, Bukarest, 1968. Ára kötve 14,50 lej, fűzve 6,56 lej. IRODALOMKRITIKAI AN­TOLÓGIA I. CSOKONAI­TÓL GYULAI PÁLIG. Cso­konai Vitéz Mihály, Kazinczy Ferenc, Kölcsey Ferenc, Baj­za József, Erdélyi János, Arany János, Gyulai Pál. Az előszót írta Csehi Gyula. Vá­logatta és jegyzetekkel ellát­ta Dávid Gyula. II. PÉTER- FY JENŐTŐL MŐRICZ ZSIGMONDIG. Péterfy Jenő, Riedl Frigyes, Ambrus Zol­tán, Ignotus, Osvát Ernő, Ady Endre, Babits Mihály, Kosztolányi Dezső, Schöpflin Aladár, Móricz Zsigmond. Az előszót írta Csehi Gyula. Válogatta és jegyzetekkel el­látta Dávid Gyula. Tanulók Könyvtára. Ifjúsági Könyv­kiadó, Bukarest, 1968. A két kötet ára fűzve 9 lej. HERVAY GIZELLA: TŐMON­DATOK. Versek. Irodalmi Könyvkiadó, Bukarest, 1968. Ara kötve 7,50 lej. BRETTER GYÖRGY cikkének folytatása a 3. oldalról ság, mert igaz ugyan némasága, de hallgatása hazugság. Ket­tőssége fiaiban talált jelképre, de fiúk áldozatát joga van-e el­fogadni az apának? Az apa élete — féligazság, a fiáké is az; az életben a teljesség csak törekvés marad, apák, fiúk ismét apák és fiúk. a teljességet csak becserkészhetik. De apáknak tudniuk kell, Laokoónnak is tudnia kell, hogy igazsága csak féligazság. És meg kell mondania fiainak, ki kell mondania saját korlátáit. Laokoén fiai egy bölcs apa — Apollón papja! — játszi gyer­mekei voltak. Serdültükben apjuk mindentudása világmagya­rázó elvnek tűnt számukra: néha-néha már istennek képzelték apjukat, aki nem csupán bölcs, de bölcsességének teremtője is. Apjuk befullasztotta gondolkodásukat: szépek voltak és szép­nek látták a világot, és nem is sejtették, hogy a tökéletesség esztétikai látványa mögött az igazságok szigorú rendje majd vallomásra kényszeríti őket. A tiszta látvány mögött kegyetlen és kérlelhetetlen a világ szerkezete: amit a hódítónak mégis kénytelen magából megmutatni, az csak féligazság, mindig csak az. És vallani kényszerít a féligazság, amikor felfogtuk, hogy féligazság. Vallani: kitagadni Laokoónt, aki nem mondta meg azt az egyetlen teljes igazságot, aki néma volt: fiai megtagadják a né­mát, elmennek valahová, ahol nincsenek néma bölcsek, ahol csak fecsegő fiúk találkoznak, és a tilalom már nevetséges sza­márbőrben pojácaként lebeg a részeg karnevál jelképeként, ahol az élet kilép az általánosságok medréből és visszatér az értel­metlen pillanathoz, a habzsoló örömökhöz. Laokoón fiai nem féltek a tengeri kígyótól; aki a pillanatban csak az öröm ürességét látja, az nem fél. Félni: a tudatosság előjoga. Csak az félhet, aki a pillanat­ból pillanatba lép, telítettségből — telítettségbe. Az űrtől nem lehet félni, az űr maga a félelem: nincs benne mit elveszíteni, az űr, ha létdimenzióvá alakult, kimosta már magából a fé­lelmet, ahogy Laokoón fiaiból, akik nem féltek, mert nem volt veszítenivalójuk. Csak undorodtak: a kígyótól, meg apjuktól, aki sohasem beszélt velük a kígyóról, a tenger mély ismeretlen hatalmairól, arról, amit nem tudott, nem is tudhatott. Undoruk és menekülésvágyuk szánalmat keltett a trójaiak­ban. Laokoón pusztulását részvétlenül nézték, fiaiét lázadó részvéttel. Éreztek valamit magukból a fiúk fájdalmas vergő désében: értelmetlen pusztulásnak, igazságtalan büntetésnek tűnt haláluk. Laokoóné nem: a sors idézője csak saját sorsát mutatta nekik, színjátékot, amelyben a színész meghal és fel­támad, ahogy a szerző előírja, hogy a nézőkben erkölcsi tanul­ságot ébresztgessen, de ami önmagában mégiscsak játék, az élet erkölcsi képe, de nem az élet. Laokoón tudta: főszereplője Apollón játékának, ismerte az istenek akaratát, s mégis vállalta, amit reámértek. Nem lépett ki szerepéből, nem szólalt meg a saját hangján, nem volt képes a színpadról az életbe menni. Mert Laokoón félt, vesztenivalója volt és mentsége is. Vesztenivalója: hitele az emberek előtt, akiknek el kellett volna mondania: ő igazat mond, de nem az emberek, hanem az istenek igazát; és mentsége, mert ő igazat mondott. Nem lépett ki szerepéből: már maga volt a szerep: emberek csak ezt várták tőle, és az isteni játékot, kígyót, amely halálra öleli, izmainak görcsös ellenállását, anatómiai leckét, ha­lált, amely erkölcsileg nemesíti a nézőt. Halálát várták a trójaiak: neki ez volt a szerepe, amit vál­lalt, s más szerepben, önmagaként talán el sem fogadták volna. Ámít vállalt, Apollón szolgálata, most megakadályozta, hogy másképp viselkedjen: ő azzal lett Laokoón, a bölcs pap, hogy vállalta szerepét, előnyeit és kockázatait egyaránt. Mást nem mondhatott, mint amit mondani kellett: minden szavát kánonok írták elő, s ő időtlen idők óta ismételgette azt, ami Laokoónná tette, szerepévé azonosította őt magát. Ha hazudik, akkor is igazat mond, mert szerepében a hazugság elveszti negatív ér­tékét, mint ahogy igazsága is kiüríti pozitív töltését; már nincs semmi különbség kijelentései és létezése között, már megtörtént az átalakulás: Laokoón nincs többé, csak szerepe van, már nincs ítélőereje, csak előírt szövege van. Pusztulása nem emberi többé, szenvedése sem az, hanem búcsúfellépés; s a színfalak mögött már ott az új jelentkezők versengő hada. Az istenek is csak Apollón papjaként ismerték. Számukra egyetlen tulajdonsága létezett: a közvetítőé, akaratuk tolmácso- lójáé. Ha egyszer is eltorzítja a reábízott üzenetet, akkor kér­lelhetetlenül elpusztítják: az istenek nem tűrték volna, hogy egy földi lény keresztezze szeszélyes játékaikat. Csakhogy Laokoónra ebben a játékban, a istenek akaratából amúgy is a pusztulás várt. Választhatott pusztulás és pusztulás között; de ördögi és áttörhetetlennek tetsző kör: ha hazudik, vagyis nem az istenek által reábízott igaz üzenetet továbbítja, az emberek, a trójaiak akkor sem hihetnek neki, s neki pusztulnia kell, mint ahogy pusztulás várja akkor is, ha elmondja az isteni üzenetet. Mert az igazság és hamisság már fölötte és alatta volt, kikerült el­lenőrzése alól: pusztulása elhatározott dolog. Az istenek benne az embereket akarták büntetni: becsapni őket az igazsággal, tőrbecsalni a szóval, a játékkal, megölni bennük a cselekvés vágyát, a tett lehetőségeibe vetett bizalmat. Laokoón tehát tudta: mikor a trójaiak megkérdezték tőle, hogy a faló milyen büntetése az isteneknek, s ő a görögök cse­léről fog beszélni, az elrejtőzött harcosokról, a bosszúról, amely nemsokára felégeti a várost, akkor már készülődik az istenek nagy manőverének eszköze, a kígyó, hogy a tengerből kiemel­kedve megbüntesse őt, Laokoónt azért, mert látszólag hazudott. Tudta, az istenek megfordították az áldozati oltárt: őt áldozzák fel, hogy ravaszságaikat emberi akaratnak tüntessék fel, s meg­őrizzék tisztaságuk látszatát. Mert az istenek szerepe a látszat; a kívülmaradás, a szemlélődés, a benemavatkozás fitogtatása: azt sugallják, hogy Laokoón a bűnös, s ha őt már feláldozták, akkor majd a trójaiakra fognak lelkiismeretfurdalásokból bánat­árt zúdítani: önvádból, az emberek mea culpájából szövik lát- szattisztaságuk nimbuszát. Laokoón ezt is tudta. Bölcs volt. Ismerte az emberek ter­mészetét, bűnbánatukat: a nagy esélyt arra, hogy valamit tanuljanak hibáikból és tettekben vonják le tévedéseik tanul­ságait. Ezért a lehetséges tanulságért vállalta, hogy az absztrakt féligazságért pusztul el, az istenek szándékainak megfelelően. Ezt a pusztulást vállalta, nem a kegyes hazugságot, mert ha­zugságából nem születhet építő tett, hazugságból csak hazugság lesz, a hazugság felfújja magát, öngerjesztő ballonként dagad, és saját határain túl is csak mértéktelenné kívánkozik, amíg szétveti magát és mindent eltemet. Az absztrakt féligazságot vállalta, a néma pusztulást. A trójaiak közömbösen szemlélték játékát, műélvezők voltak, s túlságosan természetesnek tűnő vonaglása nem ébresztett eszté­tikai örömet. Inkább valami borzongást. A színpadi naturaliz­mus elrettenti a nézőt, nem emeli fel, nem tölti be azt az er­kölcsi űrt, amiért a színházat az ember kitalálta. Az emberben mindig van erkölcsi űr: mert a pozitív erkölcsi vonások csak arra a szerepre vonatkoznak, amelyet az emberek magukra vál­laltak, de amelyben, mert a szerep szereppé teszi a játszót, már idegennek érzik magukat, mást akarnak, vagy ha nem is akarnak, de keserűbben adják magukból azt, ami már más, mint ők: szerepük. Vacuum morális: az emberből az, amivé az ember lehet. Po­zitív vagy negatív lehetőségeinek, máslétének jelképe; az igazi emberi tartalom, a haladó tett lehetősége, vagy a bestiális pusz­títás lehetősége. Ür: még mindent lehetővé tesz: méla ábrán­dot, tettvágyat, a változtatás akaratát. Csak irányt nem. Az irányt kell megmutatni, nemcsak az űr létét bizonyítani kény- szerített kényszerítéssel, korbács-cselekvéssel, nem az ember ki­csinységét kell bizonyítani, hanem nagyságát, cselekvésének ön­álló lehetőségeit, azt, hogy képes magát feltölteni pozitív aka­rattal, olyan tetteket végrehajtani, amelyek egy új szerep, em­beribb szerep felé viszik őket. A színház az erkölcsi ür műfaja: az esztétikai formák az űr mágnesfalaként lehetővé teszik, hogy a katarzis a falak érintése nélkül ott lebegjen, mint az űr tartalma, annak az űrnek tar-

Next

/
Thumbnails
Contents