Utunk, 1976 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1976-01-02 / 1. szám

ROMÁNIA SZOCIALISTA KÖZTÁRSASÁG ÍRÓSZÖVETSÉGÉNEK LAPJA XXXI. ÉVFOLYAM • 1. (1418.) SZÁM • ARA 1 LEJ • KOLOZSVAR-NAPOCA, 1976. JANUÁR 2. PANEK ZOLTÁN Hlinden jót! Ott, ahol a rohanó em­lékezés citromligetében a kurta farkú újévi ma­lac túr, az égre szálló kemény füstök kémény­seprője száll, mint feke­te Chagall-madár, mint szűz szélrózsa a legkilá- tástalanabb teleket is átvészelő négylevelű ló­here zöldell, a boszor­kánykonyhákon, ahol ó- lommérgezést kaohatná- nak már az ólommal öntött puskagolyók, az ólomlábú, ólomszámyú, ólombörtönében iszonya­tos sebességgel hasadó időben, a Janus-arcú napkeltében-naplementé- ben, mesék tején és va­lóság talaján, az ember­ben, aki már-már meg­vethetné gondolatát a térben, évek tűfokán át- áramló vágyak és álmok között, ahol a pegazu­sunk lábáról le-le^ső mágnespatkót keressük, ómega és alpha találka­helyén, átbillenő pilla­nat mérlegnyelvén — jókívánságok szavait keresem én is, hófehér szavakat, amelyeket címzettjeim összes forró drótjaimon jól hallaná­nak, az emberiság most megint házról házra já­ró postás, gondolatban megkeresi egymást, egy­két napig álarc nélkül jár a lélek, színes táj­szeletek, suhannak a vi­lág egyik sarkából a másikba, Dél Keresztje felkeresi az Északi Sark­csillagot: egymásra va­gyunk utalva, mint két kéz egyazon törzsön, az írás, az ember egyetlen méltó nagykövete, a jó szándék megbízóleve­lét viszi, Kati lányom jókívánsághelyettesem­mé lépett elő, tőlem a- karja megtudni a félvi­lág pontos lakcímét, a- pámtól, ha még élne, újévkor mint rendesen, megkapnám tréfás aján­dékát, az ócska kalandá- riumot: ha senki, foglal­kozzam én azzal, mi lett aztán a tavalyi jókíván­ságokból, megsárgulnak- e a régi lapok az irigy­ségtől a jelen idő láttán, tedik év álmát szerelem, megfejti-e valamely he- az-e az ember egyetlen és mégsem csak-magán időszámításában, amivé lenni szeretne — min­den jót az újesztendő­ben is: bizalmat, bátor­ságot, béketűrést, békét. Pongrácz Antónia ötvösmunkája és boldog új évet, Ágnes, Anna, Annamária, Antal, Bálint, Bulcsu, Emma, Esztike, Éva, Farkas, Gyöngyi, György, Gyula, István, János, Jenő, Katalin, Lajos, László, Lőrinc, Magda, Má­tyás, Péter, Rózsika, Tamás, Zoltán, Zsófia, Zsolt (a szerkesztősé­gi névsorból írtalak ki benneteket) — gyermekeink, unokáink, akikért minden reggel munkába állunk 1976-ban is, boldog új évet, Fiatalság, Szépség, Folytatás, Reménység! Két nap múlva tovább dolgozunk azért is, elsősorban éppen azért, hogy ti sohase élhessetek át sok mindent, amivel nagyszülőiteknek kellett szembenézniük naponként annak idején, amivel édes­anyátok és édesapátok is találkozott még fiatal korában. Jó kiskatonák legyetek, de soha meg ne tudjátok, mi az a háború, mi az, idegenbe szakadva nézni szembe minduntalan a halállal, s közben legjobban az otthoniakért aggódni — vagy idehaza rettegni messze vetődött szerettekért. Ne értsétek meg Soha igazából, hogyan lehetett hirtelen szembefordítani egymás­sal addig békességben élő szomszédokat, utcákat, falvakat, ho­gyan lehetett elkergetni szülőföldjükről olyanokat, akik tíz kör­mükkel kapaszkodtak még az ajtófélfába is, hogyan lehetett valamikor nyelvük, fajuk, nemzetiségük miatt üldözni, gyilkol­ni, sőt tömegesen irtani embereket. El se higgyétek, hogy vol­tak idők, s a tieitek is megérték még ezeket az időket, amikor nagyipari méretekben és eszközökkel folyt Európában — civi­lizációnk, kultúránk bölcsőjében — a népirtás. Elvhű kisemberek legyetek, akiknek vérévé váltak társadal­munk politikai, erkölcsi alaptörvényei, de mindenekelőtt azt tanuljátok meg a kommunistáktól, hogyan kell meggyőznötök másokat is elvek igazáról, hogyan kell bebizonyítanotok a hu- szadi kszázad negyedik negyedében, hogy mindenféle erő­szak idejét m últa korunkban. Hogy nem szabad emberekkel szemben türelmetlennek lennie annak, aki éppen az emberiség legnemesebb ügyének előbbre vitelét sürgeti. Egyáltalában: nektek kell véglegesen bebizonyítanotok sok mindent, amit szüléitek, nagyszüleitek legfeljebb megálmod­tak vagy megterveztek ezeken a tájakon. Hogy a Kárpátok két oldalán olyan társadalmi rend s ipari civilizáció teremthető, amely semmivel sem marad mögötte a világ legfejlettebb társa­dalmainak, ipari civilizációinak. Hogy a szabadság kiteljesedé­sének nem kell nálunk is együtt járnia a szabadosság elburjánzá­sával; az urbanizáció előretörésének elmagányosodással; a ma­tematikai gondolkozás térhódításának a humaniórákkal való szembefordulással; egy új, másfajta élet megteremtésének a hagyomány megtagadásával... Erre az új világra — a tietekre! — koccintunk az új év első percében, Esztike drága és veletek mind, többi hajnalcsillag. Veletek, akiknek már jól áll kezében a pezsgőspohár, de azok­kal is, akik legfeljebb cuclisüveggel állanátok előttünk, ha nem aludnátok most, éjfélkor az igazak álmát. Amit pedig mindeb­ből nem érthettek meg ma, azt megértitek majd holnap, hol­napután. Nem áltatjuk magunkat, hogy a történelem esetleg elkényeztet majd benneteket; a történelem sohase kényeztetett még el egyetlen nemzedéket sem. De elvárjuk tőletek, hogy tanuljatok apáitok, nagyapáitok sorsából. Hogy ti már a „har­minc éves (világ)háború" utáni első békenemzedékként kerül­jetek be a történelembe. Boldog új évet, Esztike, boldog új éveket érjetek, hajnalcsil­lagaink! MAROSI PÉTER BAGYONI SZABÓ ISTVÁN Íj esztendő r m r — uj csikó Mindig így kezdődött. A kántálás során összeguberált pár lej, egy-két kisded kalács, teli zseb dió már hangulatá­ban is valamit hozzápótolt ah­hoz az izgalomhoz, amely az óesztendő búcsúztatásával járt, a sürgés-forgáshoz, ahhoz a gyermeknyi remélkedéshez, a- mellyel üres iskolástarisz­nyák mélyében vakarásztunk — a jövendő nagylelkűségére gondolván. Mindig így kezdő­dött: egy-egy labdával. Hogy valamit már találjon a gyerek is a tarisznyában. Édesapánk, ahogy a hó lehullott, s meg le­hetett különböztetni a csikó- szőrt a gerendától, napokkal előbb jól beütemezett szorga­lommal gyűjtögette az állatok takarításakor használt nagy keféből meg a hatalmas vas­fogú vakaróból az opálszür­kén csillogó csikószórt. S a- hogy összeállt a három marék­nyi szőr, ki tudná megmonda­ni, hol, milyen technológiával — csak elkészült a három lab­da — három gyönyörű szőr­labda —, melyek aztán év vége felé bepottyantak ép­pen megüresedett iskolásta­risznyánkba ... Vakációban az udvaron nyargalászó csikót e- zekkel a labdákkal szoktuk célozgatni, hajkurászni; ez volt a „csikó-dobás“... És az óesztendö búcsúztatásában va­ló buzgolkodás, különösen a mi portánkon, felette nagy volt: jöttek az utcabeliek, uj­jasuk zsebében, némelyek kü­lön kis tarisznyácskát hoztak, ott feszített a csörgő dió, a kutyaorrnál is hidegebb alma meg az aprópénz. Mint nyel­vünket értő keleti királyok, toppantak be tornácunkba a szilveszteri kártyázás hősei — Körösi Pál, Péter Laci, Dávid Róka Laci, Bottyán Fehér Tá­rni, Menyhárt Gábor ... Gyűl­tek, mondogattak is valamit, énekelgettek, hozzánk-hozzánk böktek havas sapkájukkal, s vették is elő a kártyát... Egy dió, két dió, tíz: „Na mondd, Tárni, hogy volt a fogságban!“ Két dió, tíz. „Na, mit bámul­tok gyerekek, nem nő a sza­lonna, ha nem alusztok..." Tíz dió... „Magas kősziklának ol­dalából nyílik a szerelemorvos­ság...“ Menyhárt Gábor ujjasa ott csüngött az orrunk előtt, az ágy melletti széken, csak nyúlt hátra, s tette a temérdek sok diót zsebibe. Sajnáltuk az édes­apám „bankijából kivándorló diókat erősen. Kisebbik bá­tyámnak szégyenteljes ötlete tá­madt: előkotorászta valahon­nan csillogó szörlabdáinkat — biztos, azokról nevezték el az aranyalmát aranyalmának! —, s óvatlan pillanatban ki­cserélte Menyhárt Gábor bá dióival. Az se volt kis do­log, hogy visszacsempész- szük édesapámhoz az „el­herdált« csörgődiókat. Bele­sápadtunk az akcióba, de hasz­nosnak bizonyult. A siker má­mora altatott el ... Üj eszten­dőben arra ébredtünk: se lab­da, se csikó. Eladták volt a kis derest édesapámék; hon­nan lett volna az új posztó- nadrág a nagyobbiknak, meg pálinka... Legalább a labda maradt volna meg. — Cseppet se búsuljatok — csöppent be édesanyánk —, új esztendő: új csikó, mindig így volt.... Mindig így kezdődött. Bajor Andor: c *. Boldog új évet, Esztike...

Next

/
Thumbnails
Contents