Utunk, 1981 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1981-01-02 / 1. szám

Benczédi Lili: Álmodozás PALOTÁS DEZSŐ Zajártalom tovább már nem lehetett tűrni meg is alakult az illetékes az intézményesített bizottság egymás közt örvendeztek ismét mondogathatták hallgatni arany aztán ki is hirdették de éppen szörnyű nagy volt a zaj szerencsére övék volt minden hangszóró Asszociáció Az, akinek soha eszébe sem jutott, hogy egy valaha is sajátkezűleg elvághatná, lehet költő. Az, aki borzadva utasítja el még a lehetőséget is, csirke nyakát valaha is elvágja, lehet költő. Az, aki életében egyszer elvágta egy csirke nyakát soha többé — talán mert rájött, hogy erre a feladatra nem való, tehát másra kell jónak lennie —, lehet költő. Az, aki az első kísérlet után — pl. agressziós levezetése céljából vagy mementomok­ként még elvágja egy-egy csirke nyakát, lehet költő. Az, aki tapasztalatszerzésnek okából, a beleélés mtán, élvezetből, csak, vagy mert háziasszony, csirkék nyakát metéli rendszeresen, lehet költő. Az, aki úgy véli, hogy a csirkék ny­­akának semmi köze a költészethez, hagyja a fenébe az egészet, elolvasott még egy hülyeséget, mi az neki, megszokta, ő is lehet költő, csirke nyakát hogy egy s aztán ösztöneinek a hébe-hóba Paulovics László: Az előszobák kellékei KONTÖS-SZABÓ ZOLTÁN Normális (in genere) az egész világ (Napló) Aludjunk nyugodtan lég­mentes koporsóban Hans Bartel mérnök kiderí­tette, hogy a München kör­nyéki erdők mellett lakó em­berek a múlt században lá­dákban aludtak. H. Bartel el­határozta, hogy ő is ládákat készít, amelyekben az újdon­ságtól nem viszolygó embe­rek légmentesen el lennének zárva, csak a fejük látszana ki. A Bartel-féle ládáknak ne­vezett koporsókat egyáltalán nem kell melegíteni, és hasz­nálatuk is roppant egyszerű: este 7-kor kell befeküdni a lá­dákba, mert testünkből 7-től éjfélig szabadul fel a legtöbb hő. Pontban 12-kor fel kell kelni és hajnali 4-ig szorgal­masan dolgozni, 4-től 7-ig (rö­vid viszolygás után) ismét a­­ludhatunk egyet, utána este 7-ig azt teszünk, amit aka­runk, teszem azt: ünnepeljük magunkat, hogy milyen nor­málisak vagyunk. Ezek az öt­letes koporsók, ill. ládák a kiskeresetűek számára sem elérhetetlenek. Az anyagilag jobban szituáltak, az igénye­sebbek egy ugyancsak lég­mentes pót­ládikót is rendel­hetnek , hogy fejük is me­legben legyen. Az ugyancsak ötletes, de peches kis kadét Thomas Rockerby kadét sem ment messzire egy kis öt­letért. Úgy akart megszökni a West Point-i katonai akadé­miáról, hogy hátrafelé ment ki. Már csaknem sikerült ki­jutnia a kaszárnya kapuján, mivel mindvégig azt a látsza­tot keltette, hogy befelé tart, amikor egy nem mindennapi megfigyelőképességgel áldott elöljárója erős koncentrálás következtében rájött a kis ka­dét figurás jövés-menésére. Hogyan tehetnénk szert 10 000 dollárra? Már sehogy. Jack West egy­szerű egyetemi hallgató rég megelőzött mindannyiunkat, miután első díjat nyert egy fa­rágcsáló vetélkedőn. Jóformán semmit sem csinált, csak megevett egy 3,5 méter ma­gas nyírfát. Mi mindig min­denről elkésünk, ne firtassuk, miért. Aztán csak rosszmájú kérdéseket teszünk fel, hogy vajon hány szép balalajka telt volna ki abból a gyanút­lan nyírfából. Normális emberek kicsi helyen is elférnek Nemrég elkészítették a Bri­tish Layland autógyár legú­jabb típusú minikocsiját. A birminghami egyetemisták nem átallották azon nyomban ki­próbálni, nem azt, hogyan működik a minikocsi, hanem azt, hányan férnek el benne. Minek csigázzuk a végletekig kíváncsiságunkat? Bizony 25- en fértek el benne. Mi pedig mindjárt kijövünk a sodrunk­ból, ha teszem azt, egy nyolc­van személyre méretezett, közszállítási vállalat tulajdo­nát képező, maxibuszon 188- an zsúfolódunk. Ahhoz meg mit szóljunk, hogy a moini e­­gyetem búvárklubjának tagjai (közepes nagyságú, vízzel teli tartályban) megdöntötték a víz alatti dámajáték világre­kordját. 101 órát játsztak, fel­tehetően búvársisak és zok­szó nélkül. Igaz, hogy meg­döntötték a régi rekordot, mely 81 órát számlált. Eb­ből is okulhatunk: az akarat­erő olyan, mint az acél. Per­sze sok függ az edzésmódszer­től. A delfin és a szép, de jó alakú nők Az angliai Windsorban egy tudós kollektíva delfineket ta­nulmányozva rájött, hogy e­­zek a kedves állatok nemcsak rendkívül intelligensek, de íz­lésük is van. Kifektettek né­hány férfit a kísérleti me­dence szélére, mire a delfi­nek a víz alatt maradtak. Igen ám, de mihelyt néhány szép, de jó alakú nő foglalta el a férfiak helyét, a delfinek se­regestül bújtak ki a víz alól, odaúsztak a medence széléhez és hosszasan bámulták a nem túlságosan melegen öltözött hölgyeket. Ez már igen, ez egy nagyon fontos kísérlet volt a windsori víg tudósok részé­ről. Ráadásul megnyugtatnak bennünket, hogy folynak még pénzt, időt, fáradtságot, szép, de mindazonáltal jó alakú nő­ket nem kímélő korszakalko­tó kísérletek ebben az (in ge­­nere) normális világban. vásárhelyi Géza kisfaludy Károly (Nem is olyan) eredeti szín­játék, felvonásokban, jelené­sekben, Rafael és Rubens szel­lemével, sok-sok derűvel, Kis­faludy Károly színdarabjai­nak szíves felhasználásával. ELSŐ FELVONÁS ELSŐ JELENÉS Korabeli iskola, tanárok, Károly. ELSŐ TANÁR. Pofon üti Kis­faludy Károly tanulót. MÁSODIK TAN­ÁR. Döbben­ten néz. HARMADIK TANÁR. Néz. NEGYEDIK TANÁR. Nem néz. ÖTÖDIK TANÁR. Nincs ott. KÁROLY. Visszaemeli kezét, majd sietve el. MÁSODIK JELENÉS Korabeli otthon. Károly. KÁROLY. Lassan belép, ma­gában. Mely titkos érzés ját­szik szívemmel: atyám agyon­üt! Mirigy tüze lángol keb­lemben, s apám szíve meghi­­degült irántam. HARMADIK JELENÉS Sándor, az előbbi SÁNDOR. Éltanuló, jófiú, köl­tő. Te, itt, öcsém? Mit látok? Mi történt? KÁROLY. Te vagy az első, ki­nek megnyitom keblemet. SÁNDOR. Képzelmem vad képeket mutat. KÁROLY. Kidobtak az isko­lából, Sándor. SÁNDOR. Félre. Ezt én mél­tán rossz néven vehetem. Ká­rolyhoz. Mit mondana erről majd atyánk? NEGYEDIK JELENÉS Atya, az előbbiek. ATYA. Háborog, dúlt keble dagad. Mennydörgő-rázta! Már születésednek anyád élete volt a váltsága. Bár ne születtél volna. Katonának állsz, rossz gyerek. Óh, halál, halál! Anya­gyilkos voltál, apagyilkossá levél! KÁROLY. El, a harcmezére. A kárpit lefordul. MÁSODIK FELVONÁS ELSŐ JELENÉS Korabeli napóleoni háborúk, korabeli metszetek után, ko­rabeli jelmezekkel. Károly. KÁROLY. Francia fogságba esik. MÁSODIK JELENÉS Előbbiek, Napóleon, porko­lábok, markotányos férfiak. KÁROLY. A hadifogságból vakmerően el(szökik). HARMADIK JELENÉS Károly mint főhadnagy, Heppler Katalin. KÁROLY. Jer, kössünk mé­­salliance-ot, Katám. HEPPLER KATALIN. Kar­jaiba borul. Lassan! Az öreg­úr jön. Károly! Mérsékeld tü­zedet, mert ha a rántás meg­ég, kozmás lesz az étel. NEGYEDIK JELENÉS Atya, az előbbiek ATYA. Nem tiszteli a magyar katonai erényt. Ebből a há­zasságból pedig semmi sem lesz. Menny dörgő-rázta! KÁROLY. Magában, tűzzel. Hah! Ezt hallani! ATYA. Adósságaid ki nem fi­zetem, kitagadlak. Vagyonta­lan kérő, nincstelen meny­asszony olyan, mint kard markolat nélkül. HEPPLER KATALIN. Mint a hüvely kard nélkül. Zokogva el. ATYA. Mennydörgő-rázta! Ö­­rökre el. KÁROLY. El, a katonaságból. ÖTÖDIK ÉS HATODIK JELENÉS Korabeli Bécs, korabeli Ró­ma, korabeli festőművészek, Rafael és Rubens korabeli szelleme, általános korabel, Károly. KÁROLY. Keserg. Két éve járom a festőiskolákat, hiá­ba. Sose lesz belőlem igazi festőművész. Kebléhez kap. De mily érzés kel szárnyra szívemben? Ah, ez a hon­vágy. El. A kárpit lefordul. HARMADIK FELVONÁS ELSŐ JELENÉS Pest 1817- es békebelben, Károly a 29-ben. KÁROLY. Csalódott, elaggott, élemedett, elzüllő félben levő ifjú, amint azt Beöthy Zsolt­ban megírták. Mit hozhat még a jövő? Engem úgyse! Most állok életemnek fő pont­ján, most esik kockája sor­somnak. Élet árra vár, vagy a Duna árja? Engem úgyse! MÁSODIK JELENÉS Csizmadia, az előbbi CSIZMADIA. Árral a kezében. Mély vad gondolkodás! A jobb ízlés mindenkor az ebéd­nél kezdődik, a világosodás­­nak legelső lépcsője, bará­tom, így káromkodni, s ily sö­tétben! Jöjjön hát, osszuk meg asztalom javait. HARMADIK JELENÉS Csizmadiaműhely, különbfé­le árakkal facélból­ és árak- Ical (pengőben), asztalka, há­romlábú székek, egy négylá­bú, az előbbi két kétlábú, egy­­lábúak. KÁROLY: Jóízűen eszik. CSIZMADIA. Jólelkűen eszik. NEGYEDIK ÉS ÖTÖDIK JELENÉS A költészet múzsája, az előbbiek. KÖLTÉSZET MÚZSÁJA. Homlokon csókolja Károlyt, majd el(repül). KÁROLY. Történelmi drámát ír. CSIZMADIA. Csizmát foltoz. (A jelenések összevonva két évig tartanak.) HATODIK JELENÉS Ugyanott, az előbbiek. A tatárok Magyarországban. KÁROLY. Diadalittasan. Dia­dal! Diadal! A tatárok Ma­gyarországban győzelmet arat­tak! CSIZMADIA. Nincsen fából, kiugrik a sámfából, ön ittas? Tatárok Magyarországban?! KÁROLY. Kiabál. Igen! Igen! Diadalt arattak! CSIZMADIA. Rémült lelke­sedéssel, árját szorongatva. Az árják nem hagyják ma­guk! Rohanok a csontrába, nekem már van vekhimem a katonaságnál. Siessen az úr utánam, s az autószervízében vásároljon elegendő komisz kenyeret. Az egylábút hozzá­vágja a négylábúhoz. NÉGYLÁBÚ. El. KÁROLY. Félre. Minő rom­lása nyelvünknek! Csizmadi­ához. A történelmi drámám aratott győzelmet, az egész ország az én nevemet zengi. El. A kárpit lefordul. NEGYEDIK FELVONÁS ELSŐ JELENÉS Az egész korhű Magyarország. Károly, a Tatárok, Ilka, Ke­mény Simon, a Zách-család, Széchy Mária, Csák, Máté, Stibor vajda, Iréné, Mátyás deák, a Kérők, a Pártütők, a Csalódások. Soha nem látott sikert aratnak. MÁSODIK JELENÉS Széphalom. Kazinczy, Vö­rösmarty, Bajza, Toldy, Hor­­vát István. Várnak. HARMADIK JELENÉS Károly, az előbbiek. KAZINCZY. Ősz agg, egyik kezével egy faragott szék tám­láját fogja, jobb lábára he­lyezve súlypontját kissé előre­­hajol, jobb kezét Károlynak nyújtja. VÖRÖSMARTY. Kezében ka­lap, megrendülve áll. BAJZA. Kezében könyv, meg­rendülve ül. TOLDY. Kezében az iroda­lom, megrendülve ül vagy áll, nem látszik jól, mert egy szé­les, faragott asztal mögött van. HORVÁT ISTVÁN: Kezében v­ezetékneve fölösleges h-betű­­jével, megrendülve szemléli Károly sumér arcélét, a pado­zat felett két és fél centimé­terrel lebeg. KÁROLY: Kezében Kacinzy keze, bal lábát előreteszi, ar­ra a súlypontját, megrendül, de visszanyeri egyensúlyát. NEGYEDIK JELENÉS Orlai P. Soma, az előbbiek. ORLAI P. SOMA. Megrendül­ve festi a harmadik jelenést, s el-eltéveszti a súlypontokat. ÖTÖDIK ÉS HATODIK JELENÉS Wesselényi, Psziché, az előb­biek. WESSELÉNYI. Nem látszik, hátul a sarokban faragott szé­ken ül, megrendülve. PSZICHÉ. Nem látszik, hátul a sarokban, Wesselényi ölé­ben, a súlypontján ül, megren­dülve, a jobb keze sem lát­szik. Ach, ach! Mennyi a dup­la ?. Óh, Weöres, Wesselé­nyi! Nagyon megrendült. (Ez a kettőzött jelenés is so­káig kell tartson.) A kárpit lefordul. ÖTÖDIK FELVONÁS ELSŐ JELENÉS Az Aurora vállalat szerkesz­tőségének volt helyiségei 1907- ben. Kardos Albert. KARDOS ALBERT: A Nagy Magyar Irodalomtörténetben. Itt e helyen „ez írók és tudó­sok buzdító környezetében s anyagi hozzájárulásával, de főképp magának Kisfaludy­­nak lángoló lelkesedéséből és önzetlen áldozatából született meg 1822-ben az Aurora, az a vállalat, mely új korszakot kezd a magyar irodalomban. Ettől fogva jó ideig e folyó­irat uralkodik a magyar szép­­irodalmon s e század első fe­lében legjelesebb költőink, íróink és tudósaink mind­a­­zon körből kerülnek ki, me­lyet Kisfaludy gyűjtött maga köré és amelyet Aurora-kör néven ismer a magyar iroda­lomtörténet. Kisfaludy iránt világo­s emberismerete, úri föllépése, mívelt modora s nagy sikerek között megőr­zött írói szerénysége már a régibb költőkben, idősebb írókban is fölkeltette a be­csülést és tiszteletet, az if­jabb nemzedék pedig szeretet­tel övezte s valósággal bálvá­nyozta őt nemcsak egyénisé­gének varázsáért, kalandos if­júságért, regényesen költői élete folyásáért, hanem fő­képp mert benne látta a mo­dern magyar írót, mert mű­veiből kiérezte a nemzetibb szellemet, és mert folyóirata, az Aurora, híven kifejezte a magyar irodalom szükségle­teit, helyesen irányította tö­rekvéseit.“ MÁSODIK JELENÉS Ugyanott, az előbbi, egy fe­jezettel később. KARDOS ALBERT: „De fáj­dalom! Kisfaludyt a halál csakhamar kidönti vezéri he­lyéből. Az élte delén álló fér­fiú, a dicsősége tetőpontjára jutott költő 1830 november 21-én kileheli lelkét, éppen akkor, midőn barátai azzal a hírrel akarják megörvendez­tetni, hogy az Akadémia őt választotta meg első költő­tagjának.“ HARMADIK JELENÉS Az utána következő költő­zsenik többsége. Az U.K.K.T. Minket még post festa sem! A kárpit és a szerző lefor­dul. Mit ér a Pata utcai em­ber, ha­­ ötletes? Sem­mit. Ott volt például Roding Hugó, akinek voltak (nem is akármilyen) ötletei, hajdanában, míg el nem vet­ték a kedvét. 1. borotvakrém: öt percen belül új szakállt növeszt. 2. Hermetikusan zárt koporsó: ventillátorral. 3. Aj­­tónyikorgató készülék: későn hazatérő, de bűntudatos fér­jeknek. 4. Fordított cipősarok: takarékos feleségeknek. 5. Lát­hatatlan mutatók: az óraszám­lap belső felén. 6. Alj nélkü­li pohár: absztinenseknek. 7. Ceruza vagy plajbász: hegye önműködően letörik, percen­ként. 8. öngyújtóban tárolha­tó svéd gyufa. 9. Pislogó ol­vasólámpa Agatha Christie regényeihez. 10. Évakosztüm: mély dekoltázzsal, delfin-kí­sérlethez. 11. Fagylaltmelegí­­tő ostya. 12. Spanyolcsizma, igényeseknek, nyuszt prémmel bélelve. 13. Méhpempe, züm­mögő kórusnak ... Még egy ilyen ötlet — gondolja a gép­­szedő (mondjuk Vonsza Ár­pád) — és 15 métert ugrom, ültömből, ölemben a linotype géppel. — Íme a válasz arra, hogy mit ér a Pata utcai em­ber, ha — ötletes. Legjobb e­­setben ülődöttnek nézik, míg külföldön élő kollégáit, leg­rosszabb esetben, különcnek. Hans Bartel mérnökre is azt mondják (legközelebbi isme­rősei is), hogy normális em­ber. Mi sem állíthatjuk a messzi távolból (rosszindulat nélkül) az ellenkezőjét. Felté­ve, ha (in genere) normális­nak ismerjük magunkat.

Next