Utunk, 1984 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1984-01-06 / 1. szám

» -s.-isiwiraBi» *r*rji Egy könyv — a sorozatból A Ion Creangă /vongvíciació nem hirdette ugyan meg, hogy új sorozatot indít, de megtet­te: a gyermekeknek szánt ver­sek java részét azonos formá­­tumban, legtöbbször négyszí­­nes címlappal, kétszínes il­lusztrációkkal adja ki. Lehet­ne vitatkozni arról, hogy a kö­rülbelül 11 és félszer 21 és fél önti­méteres formátum a leg­­szerencsésebb-e, de jó, ha a­­zokra a nehézségekre is gon­dolunk, amelyeket a papír­gondok következtében kell megoldaniuk a kiadóknak. Mindenképp jólesik azonban végigpillantanunk ezeken a könyveken, a három éve meg­jelent Máté Imre-köteten (A Nap kalapja — illusztrálta Hadas G. Klára), a Jánky Bé­la 1981-es Fecskeláncon (Ár­­kossy István rajzai), a Kercsó Attila Sípvásárán (Karancsi Sándor illusztrációi), valamint a hetekkel utána, ez év kora­­őszén megjelent Szarkatele­­fonon, Markó Béla könyvén (Keller Emese rajzaival). Máté Imre idestova több mint húsz éve közöl a Napsu­gárban — nem ez az el­ső gyermekkönyve. Jánky ismert és megbecsült köl­tőnk, aki a nála jóval fia­talabb és méltán elismert Markó Bélával ki-kirándul a gyermekeknek szánt irodalom, a gyermekvers területére is. Ezúttal a felsoroltak közül Kercsó Attilával foglalkozunk, akit mindeddig eléggé diszkré­ten kezelt a kritika. Pedig a Gyergyószentmiklóson élő or­vos-költőnek se első könyve a Sipiásdr. A Litera Kiadónál publikált, két olyan — felnőt­tekhez szóló — verskötetet, a­­melyek nyugodtan megjelen­hettek volna bármelyik másik könyvkiadónknál is. Úgy lát­szik azonban, Kercsónak nem volt türelme kivárni, amíg reá kerül a sor, ezért választotta a Literét. Néhány — gyerme­keknek szánt — versével már jelentkezett ugyan a Napsu­­pdrban, a Sípvásár azonban első gyermekverskötete. Ennek a könyvnek a kiadá­sával, gyermekirodalomra sza­kosodott kiadónk, a Ion Crean­gă Könyvkiadó ismét bebizo­nyította, hogy nemcsak „befu­tott“, irodalmi díjak által fém­jelzett költők-írók műveinek biztosít publicitást. Ezt a fajta bátorságát nemegyszer jóma­gam is megkérdőjeleztem, ki­váltképpen, ha ismeretlenség­ből felbukkanó neveket lát­tam, egyébként silány köny­vek címlapján, olyan neveket, amelyek nyomban vissza is merültek az ismeretlenségbe, hiszen gyermekirodalmi mun­kásságuk egyetlen indítéka az volt, hogy a felnőttekhez szó­ló irodalomba képtelenek vol­tak ,,betörni“. Ezúttal azonban örömmel üdvözlöm a könyv­kiadó vállalkozó kedvét. Örömmel, mert újabb kedves, grafikailag is szépen kivitele­zett könyvet tett a gyermek­olvasók asztalára. A betűk bi­rodalmát meghódító, az olva­sásba éppen belekóstoló gyer­mek világát idézi Kercsó At­tila ebben a verskötetben. Természeti környezetét, játé­kait. Szórakozását. Mindenna­pi kisebb-nagyobb gondjait­­örömeit. Az iskolát. És köz­ben az anyanyelv gazdagságát, szavainak a szépségét ízlelteti az olvasóval. Egyik versében élővé varázsolja, megszólaltat­ja a hógolyót. Másikban a krétát. Többségükben azonban közvetlenül szól olvasójához; arra törekszik, hogy úgy gyönyörködtessen el (pél­dául az évszakokról, de általában a természetről szóló versekben), máskor tö­­mörre fogott történetben nevel (Kifosztott fészek, worz-kaland­, Palatábla, Éjjeliőr stb.) Érde­kes: Kercsó Attila gyermek­világ-képéből szinte teljesen hiányzik a család. (Nem bíráló észrevételnek szántam, hiszen a költő nem arra vállalkozott, hogy a gyermek teljes társa­dalmi-természeti környezetét felleltározza.) E versek alaphangulata — ha komornak nem is mondha­tó — föltétlenül komoly. Még a játékosoké is. A költő több­nyire felnőttként szól olvasó­jához, annak a felnőttnek a hangján, aki nem becsüli le apró társát, egyenlőként be­szél vele. Akkor is, amikor oktatja. Mert van úgy, hogy nemcsak a leírtakból adódik a tanulság — a költő külön is megfogalmazza azt. Annyi baj legyen — ha ügyesen teszi. (Karnevál, A füzet hosszú­jai Köröm stb.) Előfordul azon­ban, hogy kedves, hangulatos versét „lelövi" az ötlettelen, formailag is balkezesen meg­oldott okítás. Idézzük Éjjeliőr című versének utolsó két sza­kaszát: „Este felkel / Reggel fekszik / A hajnalt örömmel várja / Ilyenkor fáradt szemé­vel / Hunyorít a napsugárra. Mikor alszol / Nem gondolod / Hogy valaki / Ügyel rád is?" Az utolsó négy sor — ebben a formátlan formában — fö­lösleges, hiszen a versben el­mondta, mi dolga az éjjeliőr­nek. Sokkal kedvesebben, han­gulatosabban végződnék a vers a „rácsapott“ okítás nél­kül. A rím, az időmértékes vagy hangsúlyos ritmus a gyermek­versnél sem kötelező. Kercsó Attila sem ragaszkodik min­den egyes versében a hagyo­mányos stíluseszközökhöz — és nem is érezzük hiányát (újév előtt, Tollsip). Amikor — és legtöbbször — mégis al­kalmazza, nem teszi mindig olyan igényesen, mint például a Kóvéhegedű című versében. Szeptember című húszsoros­nak öt rimpárja közül négy­­ igénytelen ragrím. Egyáltalán, takarékosabban bánhatna a ragrímekkel. Nem mintha tel­jességgel „ki akarnám tiltani“ a ragrímet a gyermekversből (néhol egy-egy meg színez is, amennyiben felhívja a figyel­met a tökéletes rím vagy asz­­szonánc csengésére). A gyer­mekvers azonban az ember­­palánták nyelvkészségét is formálja — ezért igényesebben kell bánnunk a stíluseszközök­kel! Ugyanígy ritmushibák is adódnak egyik-másik versben (legbántóbb talán az Irány­tűnk című hangsúlyos vers második szakaszának utolsó sora). A ritmushibákat azon­ban csak félszájjal rovom fel a költőnek, mert nem tudom pontosan megállapítani, hol bakizott Kercsó Attila — és hol rondított soraiba a nyom­da ördöge, ami néhány eset­ben — például ugyanezen vers utolsó strófájának a tördelé­sében, vagy a Légygomba cí­mű vers utolsó előtti sorában — egészen nyilvánvaló. Kercsó tömören fogalmazó költő. Világos képei, hasonla­tai frappánsak, találóak. Kép­zavart — egyet találtam eb­ben a kötetben. A Zajongó cí­mű vers utolsó strófájának második sorát: ,,Ricsarog és puffolj mindig / Mert a hang­ját meg nem verik". Magam is kiváncsi lennék, hogy lehet megverni valakinek a hang­ját ... Talán túlságosan nagy teret szenteltünk a bíráló megjegy­zéseknek rövid ismertetőnk­ben, Kercsó Attila könyve u­­gyanis nem holmi didaktikus szentenciák, verselésbeli ü­­gyetlenségek, képzavarok hal­maza. A Sípvásár szerzőjét te­hetséges költőnek tartom, könyvét alapvetően üdvözölni valónak. Éppen ezért kell tel­jes igényt támasztanunk irán­ta, mint ahogy teljes igénnyel, semmiképpen sem „falura megfelelő kézlegyintéssel kell szólnunk a könyv grafikai ki­állításáról is. Nem Karancsi Sándornak róható fel - hogy_az említett másik három kötettől külön­bözően — mindössze h három színnel kellett beérnie a cím­lapon (fekete-zöld-narancs), a kötetben pedig mindössze egy­­gyel (fekete). De az már az ő erénye, hogy illusztrációival feledtetni tudta a hangulatkel­­tő-fokozó második szín hiá­nyát. Színben kellemesen hat a címlap is. Rajzilag — azt hiszem — lehetne dekoratí­vabb. Illusztrációként hat. Jó lenne, ha a kiadóink (nemcsak a Ion Creangă Könyvkiadó!) gyakrabban foglalkoztatnák ezt a kiváló humorérzékű gra­fikust. A Ion Creangă Kiadó­tól pe­dig várjuk a sorozat folytatá­sát. FODOR SÁNDOR A román költészet képvise­lői közül kötetnyi verssel még csak egy szerzőt szólaltattam meg: Veronica Porumbacut. A hatéves versgyűjtemény az If­júsági Könyvkiadónál jelent meg, szerkesztette Jancsik Pál, műszaki szerkesztő Hla­­vathy Lajos, s a megjelenés éve 1967. Az évszámot azért hangsúlyozom, mert kereken tíz esztendőre rá, 1977 tava­szán halt meg a költőnő, a nagy földrengés alkalmával. Az összeomlott épület rom-­­ halmaza temette őt maga alá, férjével és néhány náluk ösz­­szegyűlt íróbaráttal együtt, a­­kik között ott volt A. E Ba­­consky is. Teljesen elvegyül­tek a több emeletes bérház kő- és betontörmelékével, még csak holttestüket sem si­került megtalálni. Rettenetes, megrendítően tragikus embe­ri sors! önkéntesen arra a há­rom jóserejű verssorra kell gondolnom, amit egyik költe­ményében olvashatunk: Gyer­mekkorom is­­ ott maradt ré­gen elfeledve / a kövek orszá­gában (A bizalom órája). El­múlása szörnyű pillanatában oda tért meg, ahol gyermek­korát hagyta: a kövek orszá­gába. És ahogy elfelejtődött a gyermekkor, úgy felejtették el őt is. Egy emlékkötettől el­tekintve, amely valamennyi ott pusztult írónak áldozott, azóta nem esett, nem esik szó róla. Méltánytalan ez a mellőzés, költői hagyatéka ma is figyel­met érdemelne. Veronica Po­­rumbacu a modern román lí­ra élvonalában állott, és mint műfordító is értékes művek­kel gazdagította a román iro­dalmat. A második világhá­ború előtti években az imp­resszionizmus jegyében indult s a hangulati líra érzékletes, színekben gazdag darabjait hozta létre. Érettebb szaka­szában életműve a magvasabb mondanivalót hordozó gondo­lati líra jelentős, szép alkotá­saival gazdagodott. A­­társa­dalmi változások mélyen ha­tottak reá, a háború, a fel­­szabadulás, az országépítés té­mája jelentős helyet kapott költészetében. S bár témavilá­gát tekintve igen sokrétű ez a költészet, mindvégig nőies marad. A gyöngédség, a puha­ság, az érzelmek finom ár­nyaltsága jellemző reá. Amikor kötetemben legyező­­szerűen bontottam ki e költői életművet, minden színébe, hangulatába bepillantást en­gedve, egy tartozást is igyekez­tem leróni ezzel. Veronica Po­­rum­bacu nagyon sokat tett a magyar költészet román nyel­ven való népszerűsítése érde­kében, ezt szerettem volna né­mileg viszonozni. Legelőször is egy József Attila-válogatást ültetett át románra, nagy erő­feszítések árán, mert nem tu­dott magyarul. Ebből azt a tanulságot vonta le, hogy — bizonyos mértékben legalább — el kell sajátítania a ma­gyar nyelvet, különben nem valósíthatja meg további mű­fordítói terveit. És elsajátítot­ta. Több idegen nyelvet be­szélve, már kellő gyakorlattal rendelkezett a nyelvtanulás tekintetében s így bámulatos gyorsasággal vette birtokba nyelvünket is. Amikor a nyelvtanon túl volt, előbb népmeséken próbálta ki a ta­nultakat, aztán mind bonyo­lultabb szövegeken, hogy nemsokára hozzáláthasson a legszebb Vörösmarty-versek, valamint a Csongor és Tünde lefordításához. Velem is lek­toráltatta a kötetét, s meg kell mondanom, hogy tanácsa­immal, megoldás-javaslataim­mal nem kis segítséget nyúj­­tottam neki ahhoz, hogy ere­lékezetes Vörösmarty-kötete o­­lyan legyen, amilyen. Az Elő­szó, A vén cigány és még több más Vörösmarty-vers igen magas szinten szólalt meg ro­mánul, s hasonlóképpen a Csongor és Tünde is. El le­het képzelni, hogy csak ez u­­tóbbi átültetésébe mi munkát ölt a költőnő! — Következett aztán Weöres Sándor, Szabó Lőrinc, Radnóti. Míg az előbbi kettő bemutatása közreműkö­désem nélkül történt meg, a Radnóti-kötet lektora ismét csak én voltam. Igyekeztem a lehető leghűségesebbekké ten­ni a fordításait, felhíva figyel­mét a legkisebb eltérésekre is. Szebben megszólaltatni Radnótit románul, azt hiszem, alig lehet. Jó néhány versem szép ro­mán fordítását én is neki kö­szönhetem. A Continentul cin­­tecului (A dal földrésze) cí­mű, sorrendben második ro­mánul megjelent versgyűjte­ményem számos darabja az ő tolla alól került ki. Ezen kí­vül egy egész kötetnyi gyer­mekverset fordított tőlem meg egy — szintén az ifjú­ságnak szánt — versciklust, a Fegyver nélkül fegyver elleni címmel megjelent költemény­sorozatot. E kollegiális együttműkö­désnek vetett véget váratlanul bekövetkezett, szörnyű halála. Rajta kívül más román köl­tőnőktől is fordítottam, Maria Banuț, Nina Cassian, Violeta Zamfirescu verseiből, de csak alkalomszerűleg és jóval ke­vesebbet. Hasonló a helyzet román költőbarátaimmal, is­merőseimmel, Eugen Jebe­­leanuval, Cicerone Theodores­­cuval, Tiberiu Utannal, Teo­­dor Maziluval, Marin Sorescu­­val, valamint a klasszikusok közül Vasile Alecsandrival és Octavian Gogával; valameny­­nyien csak néhány költemény­nyel szerepelnek műfordítói repertoáromban. Kivétel a szegény, korán elhunyt Nico­­lae Labis, e nagy tehetségként feltűnt fiatal költő: tőle Mó­­kafi kalandjai (Rácalici ?i Tindalet) címmel önálló köte­tet jelentettem meg: egy kis­iskolásoknak szánt verses el­beszélést. A hetven oldalas, füzetszerű könyvecske az Ifjú­sági Könyvkiadó gondozásában látott napvilágot, szépen illuszt­rálva, 1963-ban. Jóval véko­nyabb az a füzetecske, amely a fentebb említett néhány Alec­­sandri-fordításomat tartalmaz­za, szintén illusztrálva, s ame­lyet nagyon régen, a Neculi­­­a-fordításaimmal egyidőben jelentetett meg ugyancsak az Ifjúsági Könyvkiadó. A román irodalomhoz kap­csolódó műfordítói emlékeim­ben tekintélyes teret foglalna el annak a tízegynéhány évig tartó munkának a felidézése, amelyet öt kötetes népballa­­da-gyűjteményem elkészítésé­re áldoztam. De erről már terjedelmes tanulmányban számoltam be; Emberközelből című kötetemben bárki meg­találhatja és elolvashatja. Befejezésül inkább másról szólnék itt. Arról, hogy a román mel­lett fordítottam én más nyel­vekből is. Oroszból, újgörög­ből, angolból, sőt, egy verset éppenséggel latinból. Termé­szetesen segítséggel, mert, az oroszon és latinon kívül, a felsorolt másik két nyelvhez még csak nem is konyitok E fordításaim összegyűjtve még nem jelentek meg, pedig nem egy közülük — már csak a szerzők költői rangja miatt is — jelentős értéket képvisel. A sor a szovjet költőkkel kezdődött. Mindjárt a háború után markomba nyomtak egy Tyihonov-verset, hogy sürgő­­­­sen fordítsam le. Mellékelték a nyersfordítást is. Igen ám, de hiába próbálkoztam, sem­mire se mentem vele. Mind betűjegyeiben, mind szavaiban teljesen idegen volt számomra a szöveg. Egy orosz nyelvtan­­folyam volt szükséges ahhoz, hogy a cirillbetűs írásban el­igazodjam, a pontos fordítás alapján a szöveget követni tudjam, a vers szerkezetét át­tekinthessem. Azután mér­nem kellett nagy erőfeszítés ahhoz, hogy egy-egy orosz verset magyarra fordítsak. Különösen szerettem Scsipa­­csovot, tőle fordítottam a leg­többet. Meleg emberség áradt rövid, szépen megmunkált költeményeiből. De Szimonov sem írt rossz verseket, őt is szívesen tolmácsoltam. A latin vers lefordítását más kérte tőlem, ám a három angol költő (D. H. Lawrence, James Joyce, Walter Scott) megszólaltatását én kértem magamtól. Tessék, birkózz meg ezekkel is! És az angol nyelvtanárnő leányom segít­ségével megbirkóztam velük. A műfordítás a szolgálat szándéka mellett az önfegyel­mezés eszköze is, önmagunk próbára tétele. Valami szent makacsságra neveli az embert, ami aztán segíti az élet más területin megmutatkozó ne­hézségek leküzdésében is. Hogy többé-kevésbé meg tud­tam állni helyemet az élet­ben, azt műfordítói tevékeny­ségemnek is köszönhetem. Em­berségem kiteljesedéséhez je­lentős mértékben járult hoz­zá a műfordítás. Most, hogy ezzel kapcsolatos emlékeim föleleven­désének a végére értem, indokoltan fejezhetem be azzal, amivel elkezdtem: „Költő és műfor­dító — ezt vallom magamról, ezt írtam mesterségem, mond­hatnám úgy is: életem címe­rére.“ E vallomás, az elmon­dottak alapján, már nem tűn­het, esetleg, puszta kijelentés­nek, megkapta teljes valóság­fedezetét. KISS JENŐ A MŰFORDÍTÓ EMLÉKEIBŐL Akit és akiket még tolmácsoltam V­e­r­n­e­s András: Torockó Találkozások (Folytatás az 1. oldalról) nő, amikor a termékeinkből rendezett kiállítást megtekin­tette. Meleg szavakkal méltá­nyolta erőfeszítéseinket. Érez­tük, vissza nem térő percek e­­zek .. „Bennem és munkatársnő­imben a legmélyebb benyo­mást az keltette, ahogyan Elena Ceaușescu elvtársnő gyermekeink s az ifjúmunká­sok élete iránt érdeklődött" — így emlékezik vissza Aneta Ciobanu, a Vulcan üzem mes­­ternője arra a látogatásra, a­­melyet Elena Ceaușescu elv­társnő tett egységükben, arra az alkalomra, amikor szemé­lyesen beszélhetett vele. „Élén­ken érdeklődött a munka- és életkörülményeinkről, a böl­csődénk, a napközink és a munkásotthonunk tevékenysé­géről. Útmutatásai szemünk­ben olyan gondos anyához tet­ték hasonlóvá, akinek a nagy családra, az egész népre kell gondot viselnie. Ma szerte az országban tisztelettel és ra­gaszkodással ejtik ki nevét, s nagyrabecsüléssel beszélne® harcos életéről és munkásságá­ról. Tudom, nemcsak a ma­gam, hanem az asszonytársa­im nevében is mondok köszö­netet Elena Ceaușescu elv­társnőnek következetes gon­doskodásáért.“ Három asszony vallomásából idéztem. Hazánk asszonyai jól tudják: legszebb születés­­napi ajándékuk az lehet, hogy népünk — a szocializmus és a béke — szolgálatában kö­vetik Elena Ceaușescu elvtárs­nő példáját. Évforduló után (Folytatás az I. oldalról) nak megteremtésében elért e­­redmények Romániát történe­tileg rövid idő alatt ipari ag­rár országgá tették, ahol az ipar korszerű és folyamatosan fejlődik, javában fejlődik és korszerűsödik a szocialista mezőgazdaság, az anyagi és szellemi életszínvonal pedig egyre emelkedik, íme néhány sokatmondó adat. A szocialis­ta építés éveiben az ipari ter­melés az 1938-asnak több mint 50-szeresére, a mezőgazdasági termelés több mint 3,5-szere­­sére nőtt, ha pedig az akkori és a mostani nemzeti jövedel­met vetjük össze, megállapít­hatjuk, hogy az ország ma ti­­zenötszörte gazdagabb. A ter­melőerők, a műszaki-anyagi alap fejlődése lehetővé tette az egész lakosság anyagi és szellemi életszínvonalának szüntelen emelkedését; szá­mottevően növekedtek az ez ■ főre eső szociális-kulturális juttatások, nőtt a munkások átlagkeresete, valamint a pa­rasztoknak a termelőszövetke­zetekben és az egyéni gazda­ságokban végzett munkából származó jövedelme; több mint 5 millió új munkahely létesült; több mint 4,6 millió új lakás épült, ami azt jelen­ti, hogy a lakosság mintegy 70°/6-a új lakásban él. Erőtel­jesen fejlődött a tudomány, az oktatás, a művelődés, ami elengedhetetlen feltétele a ha­za, a szocialista civilizáció felvirágzásának, az emberi személyiség kiteljesedésének. Hála az egész ország egyen­letes és sokoldalú fejlesztését célzó pártpolitikának, a 36 év nagy forradalmi átalakulásai Kolozs megye gazdasági-tár­sadalmi életében is éreztették hatásukat. A tények arra val­lanak, hogy a szocializmus e­­zen az ősi, történelmi levegőjű vidéken is otthonra talált, s hogy az elődöktől felhalmozott értékek méltó örököseiként a tájainkon élő munkások, pa­rasztok, értelmiségiek, a kom­munisták vezetésével testvéri egységbe forrott románok, ma­gyarok és más nemzetiségűek tevékenyen részt vesznek a közös haza gazdasági-társadal­mi fejlesztésében, hozzájárul­nak a nemzet anyagi és szel­lemi javainak gyarapításához, új fénnyel övezik szocialista jelenünket. A történelmünkben előzmé­nyek nélküli megvalósítások során a párt a nemzet éltető központjának bizonyult; foly­tonosan szilárdult a párt és a pártfőtitkár, Nicolae Ceaușescu elvtárs, e kiváló párt- és ál­lamvezető, a jelenkori világ kimagasló személyisége, a bé­ke és a megértés harcosa kö­rül tömörülő dolgozók egysé­ge. Népünk jól tudja, hogy a szocializmus évei alatt végbe­ment forradalmi átalakulások folyamatában különleges hely illeti meg a IX. kongresszus óta eltelt időszakot, közkeletű és egyöntetűen elfogadott ki­fejezéssel: a Ceaușescu-korsza­­kot. Amióta a párt és az ál­lam élén a román nép legsze­­retettebb fia, Nicolae Ceaușescu elvtárs áll, elkez­dődött történelmünk legtermé­kenyebb korszaka, a döntő szakasz a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom meg­valósításában, az a sza­kasz, amelyben a szocialista Románia soha addig nem ta­pasztalt nemzetközi tekintél­lyel képviseli a haladás, a bé­ke, az együttműködés, a sza­badság, a nemzeti független­ség, az emberi értékek ügyét a világban. Jelenére büszkén, hittel a kommunista jövőben, méltó­sággal és bizakodva lépte át az ország 40. szabad évének küszöbét.

Next