Utunk, 1988 (43. évfolyam, 1-53. szám)

1988-01-01 / 1. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! XLIII. ÉVFOLYAM 1. (2044.) SZÁM KOLOZSVAR-NAPOCA 1988. JANUAR 1. ARA 3 LEJ RUM 4 IV 14 SZOCIALISTA KÖZTÁRSASÁG (RÓSZ» VETSÉGÉNEK LAP.IA Az ötödik r ■ • I I •• w évtized küszöbén 40 évvel ezelőtt, a december 30-i történel­mi pillanattal igen mély forradalmi folyama­tok zárultak és kezdődtek hazánkban, foly­tatva azt a stratégiai vonalat, amelynek révén a Román Kommunista Párt — a nép leghite­lesebb törekvéseinek és eszményeinek letéte­ményese — új korszakot nyitott társadalmi- történeti dialektikánkban. A forradalmi tar­talmú folyamatok, átalakulások és megmoz­dulások összekapcsolódása és felhalmozódása, a teljes egyenlőséget hirdető hatékony bel- és külpolitika, a néptömegek javát szolgáló gazdasági és társadalmi reformok sora, az agrárreform végrehajtásáért, a háború utáni gazdasági talpraállásért, a hatalom megszer­zéséért — s az e téren a legfontosabbak közé tartozó fordulatért: az első munkás—paraszt kormány március 6-i beiktatásáért — vívott elkeseredett osztályharc készítette elő a mo­narchia megdöntésében és az első román köztársaság kikiáltásában tetőződő 1947. de­cember 30-i eseményt, ezt az alapvető forra­dalmi vívmányt, amely a történelmi fejlődést új politikai alapra, a közvetlenül szocialista jellegű átalakulások alapjára helyezte. Négy évtized telt el azóta, s a megváltozó nemzeti sors alanyi átélésének érzelmi töltete, szelle­mi feszültsége csökkenhetett ugyan az idő múlásával és a résztvevők megfogyatkozásá­val, ám az esemény maga viszonyítási alap maradt az akkor és a most közötti különbség megítélésében. Ha a történelem haszna egye­bek mellett az, hogy az előrehaladókat — bár az évfordulók alkalmából — visszatekintésre készteti, akkor ez nemcsak erkölcs és művelt­ség dolga, hanem tudományos tisztességé is. Ezért a_ visszapillantás, a mérlegkészítés, csak serkentő és ösztönző hatású lehet, csak táplál­hatja a bizakodást és reménykedést a jobb Jövőben. Természetesen nem azért hivatko­zunk a mérlegkészítés eredményességére és valóságos vagy óhajtott hatásaira, mintha képtelenek volnánk beismerni a fogyatékos­ságokat, hanem azért, mert munkások, pa­rasztok és értelmiségiek millióinak erőfeszíté­sével megalapoztuk és építjük országunkban a sokoldalúan fejlett szocialista társadalmat. Uj és mozgósító erejű nyitásaival, a párt Országos Konferenciája felruházza a köztársa­sági évfordulót a jelen tartalmával és távla­tával, azon jelenével, amikor köztársasági államrendünknek igazolnia lehet és kell nagy erényeit az építésben. Beszédesek e tekintet­ben a nagy kommunista fórum derűlátó elő­rejelzései, amelyek a köztársaság fennállásá­nak ötödik évtizede küszöbén józanul jelölik meg a lelkesítő fölemelkedés útját a szocia­lista fejlődés egyre magasabb csúcsaira. Amint Nicolae Ceaujescu elvtárs hangsúlyozta a Je­lentésben: „Jelenleg Románia döntő szakasz­ban van, a sokoldalúan fejlett szocialista tár­sadalom megvalósításának és a kommunista társadalom építésére való áttérés feltételei megteremtésének felső fázisában. E célkitűzés megvalósításában, a párt XIII. kongresszusá­nak határozatai értelmében, 1990-ig országunk­nak meg kell haladnia a fejlődő szocialista ország stádiumát és rá kell térnie az új, ma­gasabb szakaszra — a közepesen fejlett szo­cialista ország stádiumára.“ Az a lehetőség, hogy 2000-re befejeződik a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom megteremtésére vonatkozó program nemcsak társadalmi-politikai, hanem gazdasági té­ren is, történelmi példa lesz. Ez az út per­sze nem volt és nem lesz könnyű, mert „Nehéz útnak vágunk neki, jobban mondva, nehéz utat járunk tovább. Szóltam erről már a X. pártkongresszuson. Ismeretlen utakat kell bejárnunk. Nem jártunk és nem járunk aszfaltos országúton. Sok nehézséget kellett legyűrnünk. Még hosszú utat kell megtennünk a kommunizmus verőfényes magas csúcsai felé. Még jelentkeznek hiányosságok, felme­rülnek még nehézségek. De forradalmi szel­lemben kell cselekednünk, le kell gyűrnünk, fel kell számolnunk azokat! Ne féljünk soha a dolgok nehezétől. A kommunisták nem fél­tek soha, még életüket is feláldozták a szo­cializmus, a nép szabadsága ügyéért! A szo­cializmus teljes megvalósítása, a kommuniz­mus valóra váltása újabb és újabb erőfeszí­téseket igényel. De minden eddigi megvalósí­tásunk biztosíték e célkitűzések hiánytalan elérésére!“ Ilyen tudatra és erkölcsi erőre van tehát szükségük a mai nemzedékeknek, hogy meg­érthessék és leküzdhessék a nehézségeket történelmi dialektikánkban, amely emberi cél­ja és rendeltetése szerint az egyik legfonto­sabb alanyi erőtartaléka a bizalomteli és de­rülátó részvételnek a forradalmi folyamat to­vábbvitelében. ANDREI SÍD A Miklóssy Gábor: Boldog ujesztendőt! Szimpózium a Köztársaság negyvenedik évfordulóján A Köztársaság kikiáltása negyvene­dik évfordulóját köszöntő rendezvény- sorozat keretében Kolozsvár-Napocán megemlékező szimpóziumot szervezett az RKP Kolozs megyei bizottsága. Eb­ből az alkalomból elhangzott előadá­sok fölidézték a Román Kommunista Pártnak a demokratikus köztársaságért, a szocializmusért folytatott küzdelem­ben betöltött vezető szerepét s kiemel­ték, hogy a Köztársaság kikiáltása ob­jektív történelmi, forradalmi folyamat szükségszerű következménye volt, hangsúlyozák az 1947. december 30-i aktus történelmi-politikai jelentőségét s ennek nemzetközi visszhangját. Az előadásokban fontos helyet kapott a Párt Országos Konferenciája határoza­tainak, Nicolae Ceau$escu elvtárs korszakalkotó jelentésének fontossága, az a mélyreható elemzés, melyet a kommunisták magas fórumán tartott a szocializmus építésének, társadal­munk objektív fejlődésének jelen sza­kaszáról, különös tekintettel az ország gazdasági-társadalmi fejlődése soron lévő 1986—1990-es tervidőszakáról. Az előadók kiemelték Románia elnökének, az RKP főtitkárának Nicolae Ceau$escu elvtársnak a hozzájárulását korunk nagy kérdéseinek megoldásához s a világ népeinek független, szabad fej­lődéséért folytatott harcában betöltött szerepét. A szimpózium résztvevői ugyanakkor kifejezték Ceau$escu elvtárs, a kiemel­kedő párt- és országvezetö közelgő születésnapja alkalmából és több mint 55 éves forradalmi tevékenységével kapcsolatban mélységes tiszteletüket és hódolatukat. Ugyanennek a közelgő eseménynek a tiszteletére a Megyei Művelődési és Szocialista Nevelési Bizottság és a Kép­zőművészeti Szövetség kolozsvári fiók­ja rendezésében kiállítás nyílt meg Ko- lozsvár-Napoca központi kiállítótermé­ben. Ezen a képzőművészeti seregszem­lén kiemelkedő helyet kaptak az or­szág történetének emlékezetes esemé­nyei, párt vezette népünk kiemelkedő eredményei ihlette munkák, valamint a Nicolae Ceau$escu elvtárs és Elena Ceau?escu elvtársnönek ajánlott alko­tások. BOLDOG ÚJESZTENDŐT MINDEN OLVASÓNKNAK ÉS MUNKATÁRSUNKNAK! Akár a búzavetés Üjesztendő. Ismét egy újabb Üjesztendő. Ismét öregebbek lettünk hivatalosan is, szomorkodni kellene hát, búslakod­ni, s nem várni soha az újabb s újabb Érkezőt. De lám, milyen is az ember: mindig, ahogy lassan fogj/ az éppen soros esztendő, ahogy közelebb s közelebb kerül az Üj, máris nekirugaszkodik a gondolat, s bár az ember még szívig benne, még minden idegszálával az éppen le­pergőben, a képzelet és a nekibuzduló tervezgetés máris megpróbálja bejárni-befogni az Eljövendőt, jobbá, kényel­mesebbé, derűsebbé és nyugodtabbá, emberibbé „rendezni be“, mint amilyenre elmúlt esztendőit sikerült; a bizakodás elmúlt hétköznapok kicsinyes tülekedéseiben, apró vere­ségeiben megcsapzott madara újra megrázza magát, s fel­felröppen ismét, s repdes reménykedőn az Üj felé. Ki tudná megmagyarázni, vajon ki, hogy honnan lelkűnk­ben ez a sírig eltartó Főnix-erő és a Kolumbusz-ösztön is, amelynek mindig sikerül talpraállítania, szárnyrakapnia az embert, midőn életében valamiféle „új föld“ vágyak­kal, tervekkel, elképzelésekkel való betelepítésének lehe­tősége kínálkozik?! Mert hát lényegét tekintve az új esz­tendő sem egyéb, mint egy ismeretlen, felfedezésre váró, meghódítandó és belakandó új „földdarab" az életünkben, a maga új és másmilyen ígéreteivel — és hiába már há­tunk mögött megannyi lehanyatló tapasztalás is, elmúlt esz­tendők (amelyek annak idején szintén újak voltak!) be nem teljesedett-teljesithetett, csalfának bizonyult ígérete, az ép­pen soron következő újban mi mégis és mindig nagyon akarunk és tudunk hinni s bízni is. Az új földrészek, „fehér foltok" felfedezésére indulók-vál- lalkozók érezhették így magukat hajdanán, ahogy a halandó ember egy-egy újabb Űjesztendöre vállalkozik, vállalván újabb terveket, reményeket. Mert hát valamennyi új esz­tendő „fehér folt", minden megtrevezettsége és a pontos számítgatások mellett!ellenére is egy sokismeretlenes bo- nyolul „egyenlet" és vállalkozás. Alighanem olyanok vagyunk ilyenkor, az új év kezdetén, akár a búzavetés: kiszolgáltatottak is az eljövendő időjárás szeszélyeinek, de legfőképpen mégis örök-bizakodók-válla- lók — egy beérendő jó termés hitében-reményében... Hát Üjesztendő. Ismét egy újabb Üjesztendő. Fogadjuk hát jó szívvel ezt is, miként az érkezőt szokás, és higgyük (el róla is), miként elhittük eleddig minden Érkezőről, hogy több lese, mint volt az éppen tovament; „és higgyük el még azt is, kedves barátaim, akik voltatok, még vagytok s tán lesztek, hogy megírjuk végre mind­annyian a magunk legszebb versét, amely egyszersmind a lt gigazabb tettünk is leszen!; és higgyük el, hogy az emberiségnek életbevágóan már csak ez a legszebb és leg- igazabb költemény lesz a fontos; higgyük el, barátaim, higgyük, higgyük; higgyünk, HIGGYÜNK, BARÁTAIM, különben mit ér az eljövő idő?! különben mit érünk mi magunk?!...“ MOLNOS LAJOS 9 SLAVCO ÁLMÁJÁN 9 DMITRIJ JEVDOKIMOV 9 HERMANN KASACK 9 GUNTER KUNERT STEPHAN BUTLER LEACOCK O WALTER TOMAN

Next

/
Thumbnails
Contents