Katolikus gimnázium, Vác, 1944

­­s­i I. ISKOLÁNK AZ 1944—45. ISKOLAI ÉVBEN. Nehéz nevelő-oktató munka történetét írni akkor, amikor az iskolai év története egybefonódik a háború történetével.­­ A szeptember 4-én tartott alakuló értekezleten már éreztük, hogy egé­szen rendkívüli iskolai év előtt állunk. Pedig a tanítás külső lehetősége a tanév elején látszólag még megvolt. A gimnázium épületét ugyan április 21-én a 4­ 605. sz. német tábori kórház vette igénybe, és a városban a többi iskola is általában háborús célt szolgált, mégis augusztus 21-én és 22-én Dr. Gerényi Jenő tanügyi segédtitkár elnöklete alatt Vác város vezetősége, a katonai ható­ságok képviselete és az iskolák vezetői a piarista rendházban folytatott kétnapos tanácskozással elérték, hogy városunkban minden iskola mindennapos tanítást kezdhetett. A gimnázium, részben a piarista rendházban, öt teremben szeptember 11-én kezdte a tanítást oly módon, hogy öt osztály délelőtt és öt osztály délután látogatta az előadásokat. Az osztályok hetenként váltották egymást. A különbözeti- és magánvizsgálatok írásbeli részét szeptember 1-én és 2-án, a különbözeti vizsgálatok szóbeli részét, valamint a javítóvizsgálatokat 4-én és a magánvizsgálatok szóbeli részét 5-én tartották. Szeptember 6-án, 7-én és 9-én beírás, 10-én pedig a Veni Sancte volt. A rendszeres iskolai munkát azonban a hamarosan állandósuló légiriadók kezdetben csak délelőtt, később azonban délután is lehetetlenné tették. A taní­tási idő jelentékeny részét az óvóhellyé alakított püspöki pincében töltöttük. Ezúton is hálás köszönetet mondunk Dr. Pétery József megyéspüspök úrnak, aki tanulóinknak megfelelő óvóhelyet nyújtott. Az iskolát látogató tanulók száma is hamarosan csökkent. A leventéket mind sűrűbben vették igénybe különböző szolgálatra, a bejáró tanulók elmara­doztak, és október elején, a front gyors közeledésének hírére, egymásután vit­ték haza a vidéki szülők is gyermekeiket. A diákotthonok október közepére el­néptelenedtek. Október 29-én beállott a kényszerszünet. Az addig tanításra szolgáló ter­mekben és a Piarista Diákotthonban is egymást váltották a különböző katonai alakulatok. A rendházban két szükségtermet rendeztünk be tanításra, és a helybeli tanulókkal hetenkint két (I., VI., VII. és VIII. oszt.), illetőleg egy (II., III., IV. és V. oszt.) félnapig foglalkoztunk. December 7-től február 1-ig a háborús helyzet a tanítás minden lehető­ségét kizárta. Február 1-én a rendházban berendezett két teremben megkezdtük a taní­tást oly módon, hogy két-két osztály volt együtt, de délelőtti és délutáni taní­tással minden osztálynak volt mindennapos tanítása. A tanulók száma hama­rosan 100 fölé emelkedett. Április elején a szülők kérésére megnyitottuk a Piarista Diákotthont. A 45-ös létszám hamarosan betelt. Köztük 11 falusi ösztöndíjas volt. Április 9-én az osztályokat szétválasztották. A tanulók száma ekkor már 1

Next