Vadász- és Versenylap 21. évfolyam, 1877

1877-01-03 / 1. szám

VADÁSZ- ÉS VERSENY-LA A PESTI ÉS VIDÉKI LOVAR-EGYLETEK ÉS VADÁSZ-SPORT KÖZLÖNYE. Szerkesztőségi iroda: festem Nemz. Casino II. em. hatvani­ul Ide küldendők a kéziratok. Megjelenik e lap minden szerdán. Budapest, 1877. január 3. Előfizetés. Egész évre .... 12 frt. Félévre 6 » „Vadász- és Verseny-lap" kiadóhivatalához PESTEN, Barátok-tere Athenaeum­épület intézendő. Hl­­­y a t a G­y.­9. A pesti Lovar-egylet f. évi január 14-kén (va­sárnap) tartja ez évi rendes közgyűlését. A gyűlés órája és helyisége ideje korán a casinóban kifüggesztve leend. Budapest, jan. 3. 187­7. Elnöki megbízásból a titkárság. A »Dunántuli lóverseny egylet« január 10-kén Sopronyban mltóságos gr. Széchenyi Kálmán elnök ur házában délután 4 órakor választmányi gyűlést tart, — melyre a t. cz. választmányi tii­r urakat ezennel tisztelettel meghívja. Soprony, decz. 31. 1876. Elnöki megbízásból a titkárság. A legutóbbi udvari vadászatok Gödöllőn. Tiszt. szerkesztő ur ! Múltkor jelentettem már egy izben, hogy ő fensége Rudolf koronaherczeg a szentkirályi erdőben bagoly-kunyhóból egy arany-sast lőtt. Most van szerencsém utólag jelenthetni, hogy ő fensége decz. 12-én ugyanazon helyen egy k­ö­v­i sast (aquila falva), melynek kiterjesztett szárnyai 1 öl és 4 hav. mértek, 17-én egy aranysast (Aquila chrysateps) és 20-án ismét egy kövi sast lőtt. — Bár a szent-királyi erdőt, kedvező fekvésénél fogva — a mennyiben határvonalat képez a nagy magyar alföld és a hegység utolsó erdős elágazásai közt — a sasok gyakrabban felkeresik, hogy fárasztó rablóhadjárataik után­­ ott kipihenjenek, mégis a legjártasabb vadász­nak is sok eredménytelen kísé­rtet után fog csak sikerülni a madarak királyának kézrekerítése. Sok reggelét áldozta fel ő fensége is, hogy a 2 mértföld távolságra fekvő bagolykunyhót az eső által sártengerré változtatott utakon, még hajnalhasadás előtt elérje. A kunyhóban ma­gában kezdődik meg igazán a kemény próba , a­mennyiben a vadásznak több órán át kell ez unalmas helyen szótalanul és mozdulatlanul ki­tartani, miközben a kilátás is csak azon tisz­tásra szorítkozik, hol a csaldog fekszik s néhány levelét elhullatott tölgyfára, egy rég eltűnt kor maradványaira. E kísérleteket pedig igen sok­szor kell ismételni, mig ezeket siker koronázza. A sasokon kívül vannak még területünkön a legkülönbözőbb vadnemek, milyenek : rőtvad, vaddisznó, őz, nyúl, daru, fáczán, fogoly, erdei és sár­szalonka, fürj, vidra, vadmacska, róka, borz s különféle orvmadarak. A sertevad csak négy év előtt telepíttetett meg két vadászterületen, s a mult nyáron 3 vadkanból, 2 emséből és 6 süldőből állott. Bár ennek teljes kilövése szándékoltatott, mégis csak az idei őszi szarvas­cserkészeteken sikerült a toskanai nagyherczegnek a mácsai erdőben egy süldőt ejteni és a valkói erdőben egy emsét meglőni, mely negyed napra terítékre került. Egy a mácsai kerületben deczember 10-én tar­tott hajtóvadászat eredmény nélkül maradt. Az egyik hajtásban egy kan s a másikban egy emse ment át a hajtók vonalán, azonban az utánuk küldött lövések elhibázták. A koronaher­czeg ő fensége szintén részt vett e vadászaton, de nem jutott lövéshez, s ez volt oka, hogy nem került terítékre semmi. Gödöllő, 1876. decz. 25-én. Dittrich, főerdömester. : T 3*t«J A telivér-ló tenyésztésről.*) (Digby Collins után). Milyen állatot válaszszak, hogy ivadékaival a gyepen sikert arassak ? — ez azon kérdés, me­lyet minden tenyésztő önmagához intéz. Felelet : ez függ egyesegyedül a versenyek azon nemétől, melyben az ivadékokat futtatni szándékozik. Ha szándékunk csak az, hogy őket kizárólag sebes handicapekben (flying handicap) indítsuk, melyek — mellesleg legyen megjegyezve — mai napság úgy kifizetik magukat, mint bármely más üzlet, s nem követeljük tőlük, hogy kilátással versenyezzenek a Derby, Oaks és Leger vagy a Doncaster, Godwood, Chester és Ascot díjakra , ak­kor a formára való tekintetet egészen elmellőzve a 3.vér jellegére« kell gondos figyelemmel lennünk. Ha azonban a kívánatos forma mellett a kívá­natos vért is megszerezhetjük, akkor bizonyo­sak lehetünk abban, hogy — valamely balesettől eltekintve — az ivadékból versenyló lesz , de az egyik a másik nélkül, vagy a másik az egyik nélkül nem vezet eredményre. A formára és tet­szetős külsőre azonban a tenyésztő sohase fek­tessen nagyobb súlyt, mint mennyit az valóban megér. Azon balvéleménynek, mely szerint némelyek a vadászlovak tenyésztésénél kizárólag szép külsőre voltak tekintettel,­­ annyi szomorú következ­ménye volt, hogy joggal csodálkozni lehet azon, hogy még el nem tértek tőle az illetők . a ver­­ s) Mutatvány » Heber das Vollblutpferd iiach. Digby Collins« czimű műből. Kiadta Mayr Otto. Ára 6 frt o. é. Kapható : Wien Comissionsverlag von Friedrich Beck, Seilerstätte 30.

Next