Vadászat, 1924 (7. évfolyam, 1-24. szám)

1924-01-01 / 1. szám

VII. évfolyam. Budapest, 1924 január 1.­1. szám. •VADÁSZAT VADÁSZATI, vadtenyésztési és vadászgazdaságpolitikai lap A MAGYAR VADÁSZOK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGE HIVATALOS KÖZLÖNYE Megjelenik minden hó 1-én és 15-én. Előfizetési díj negyedévre 6000 kor. GYÖNGYÖSHáTI MiTtaKÁCSI GYULA Szerkesztő: Dr. SZŰCS FERENC Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában. Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek f M Magyarország feltámadásában f­ilmen. Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, IX. KER., FERENC­ KÖRÚT 34. SZÁM, ÚJ KÖNTÖSBEN. „Nem a ruha teszi az embert“, mondja a magyar példabeszéd. A sajtótermékekre alkal­mazva úgy lehetne átformálni ezt az arany­­igazságot, hogy „nem a külső kiállítás, hanem tartalom adja meg a lap súlyát, értékét“. Tagad­­hatlan, hogy az ízléses kiállítás, szép sím­a fehér papiros vonzóvá teszik a lapot s bizto­sítják neki az első benyomás diadalát­, de a mai rettenetes papírárak mellett egy bőtartalmú lapot díszes kiállításban megjelentetni, annyiba kerülne, hogy az előfizetők többsége, különö­sen az éhbéren tengődő fixfizetéses osztály, nem volna képes megfizetni. Két éven keresztül igyekeztünk olyan tetszetős formában megjelenni olvasóink színe előtt, hogy a „Vadászat“ bár­mely szalonasztalon pirulás nélkül megállhassa helyét, ám ez a fényes fehér papírból készült ruha a terjedelem rovására ment. Állandóan éreztük a helyszűkét, mert nem tudtunk elő­fizetőinknek annyi olvasnivalót nyújtani, ameny­­nyit szerettünk volna, de azt is éreztük, hogy kedves olvasóinkban is megvan a kívánság a bővebb tartalom után. Gondoltunk tehát egy merészet és nagyot s az idézett példabeszéd igazára támaszkodva, elhatároztuk, hogy olcsóbb papíron, minden, manapság felesleges dísz nél­kül, nagy alakban, bőséges tartalommal fogunk 1924-ben megjelenni. Talán a magyarok Istene ez alatt az egy év alatt csudát tesz s teremt Kis-Magyarországon egy olcsó papírt gyártó állami papírgyárat (részvénytársasági papírgyár nem segítene a bajon, mert ez még drágábban adná a külföldinél sokkal hitványabb papirost a „magánmonopólium“ révén), vagy kitolja szűkös határainkat a fenyves régiókig s akkor a bő tartalom mellett visszatérhetünk a fényes fehér papírhoz is. Úgy véljük, hogy ez az elha­tározás előfizetőink osztatlan tetszésével fog találkozni. Ezzel a tudattal lépünk tehát az új köntösben kedves olvasóink elé, meleg szeretettel boldog újesztendőt, Kárpátokszegte, Adria-mosta határokat kívánva minden igaz magyaroknak. . Szerkesztőség. Kommunizmus a vadászgazdaságban. Nem hiába szenvedtük végig előbb szocia­lizmus, később kommunizmus álnév alatt a 911, hónapos zsidóuralmat, de pusztító mérge vitriol­ként belénk is rágódott, úgyhogy még ma sem tudtunk ennek a rettenetes kornak megalázó emlékeitől szabadulni. Tagadjuk ugyan, hogy valami közünk volna hozzá, pedig szennyes morálja még itt kísért közöttünk; a magán­­tulajdon és egyéni szabadság szentsége még mindig nincsen teljesen restaurálva és amit haj­dan zsarnokságnak, erőszaknak minősítettünk volna, ma, a kommün iskolája után, egész ter­­mészetes­­ek találjuk. És ez nemcsak velünk történik meg, kis emberekkel, de megesik állam­titkárokkal, miniszterekkel is, hogy belebotlanak a kommunizmus egy-egy ittfelejtett emlékkövébe. A magántulajdonnal és egyéni szabadakarattal való állami rendelkezés: kommunizmus! A kom­­mün alatt megszűnt a tulajdonjog: házammal, háziállataimmal, gabonámmal, zongorámmal, lakásommal, ruháimmal, vadászfegyvereimmel, készpénzemmel, mindenemmel az államhatalom rendelkezett; de államosítva, kommunizálva lett az egyéni szabadakarat is, mert az akkori állam­­hatalom szabta meg, hogy mit szabad ennem, innom, szívnom, dalolnom, olvasnom, milyen

Next