Izraelita főreáliskola, Vágújhely, 1889

I. A zsidó középiskola kérdéséhez. Hazai zsidóságunk értelmiségéhez, felekezetem befolyá­sos szellemi vezetőihez, hitsorsosaim mérvadó szine-javához szeretnék szólani, de hiába keresek oly közvetítő közeget, mely meggyőződésből eredő, szívből jövő és szívhez szóló, intő szózatomat azon körökbe vinné, hol érett megfontolás, fogékony lélek, tetterő és tettakarat egyesül. A napi saj­tó,—jóllehet az antisemiták, „zsidó sajtónak“ csúfolják,— nem nyitja hasábjait zsidó felekezeti kérdések fejtegetésére. Kath. elkeresztelés, szerb egyházi zsinat, református con­vent, evang. püspökválasztás számtalan vezérczikk tárgyát képezi első rangú napi­lapjainkban, zsidó ügyekről csak az újdonságok rovatában lehet néha olvasni, midőn nemesi levelek osztogatásáról vagy pálinkás boltok fosztogatásáról van szó. A tisztán felekezeti czéloknak szolgáló lapok olvasóinak száma pedig oly csekély, hogy kárbaveszett munka volna azokban ily, értekezésem czímében megneve­zett kérdést feszegetni. Azért választom e helyet, jóllehet az sem a legalkalmasabb. Már több mint kétezer éve, hogy az átok súlya Jehova­­választott népére nehezedik és ezen, különös észtehetségé­vel dicsekedő nép még nem tudott eszközt és módot ta­lálni, melylyel helyzetét tűrhetővé és emberhez méltóvá tegye. Folytonos küzdelme a létért, szakadatlan harcza a mindennapi kenyérért elölte benne a tömörülés iránti haj­lamot és felébresztette benne azon centrifugális törekvést, mely mai gyengeségét és tehetetlenségét is okozza.

Next