Izraelita főreáliskola, Vágújhely, 1889
I. A zsidó középiskola kérdéséhez. Hazai zsidóságunk értelmiségéhez, felekezetem befolyásos szellemi vezetőihez, hitsorsosaim mérvadó szine-javához szeretnék szólani, de hiába keresek oly közvetítő közeget, mely meggyőződésből eredő, szívből jövő és szívhez szóló, intő szózatomat azon körökbe vinné, hol érett megfontolás, fogékony lélek, tetterő és tettakarat egyesül. A napi sajtó,—jóllehet az antisemiták, „zsidó sajtónak“ csúfolják,— nem nyitja hasábjait zsidó felekezeti kérdések fejtegetésére. Kath. elkeresztelés, szerb egyházi zsinat, református convent, evang. püspökválasztás számtalan vezérczikk tárgyát képezi első rangú napilapjainkban, zsidó ügyekről csak az újdonságok rovatában lehet néha olvasni, midőn nemesi levelek osztogatásáról vagy pálinkás boltok fosztogatásáról van szó. A tisztán felekezeti czéloknak szolgáló lapok olvasóinak száma pedig oly csekély, hogy kárbaveszett munka volna azokban ily, értekezésem czímében megnevezett kérdést feszegetni. Azért választom e helyet, jóllehet az sem a legalkalmasabb. Már több mint kétezer éve, hogy az átok súlya Jehovaválasztott népére nehezedik és ezen, különös észtehetségével dicsekedő nép még nem tudott eszközt és módot találni, melylyel helyzetét tűrhetővé és emberhez méltóvá tegye. Folytonos küzdelme a létért, szakadatlan harcza a mindennapi kenyérért elölte benne a tömörülés iránti hajlamot és felébresztette benne azon centrifugális törekvést, mely mai gyengeségét és tehetetlenségét is okozza.