Valóság, 1971 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1971-12-01 / 12. szám - FÓRUM - KONRÁD GYÖRGY - SZELÉNYI IVÁN: A késleltetett városfejlődés társadalmi konfliktusai
KONRÁD GYÖRGY-SZELÉNYI IVÁN A késleltetett városfejlődés társadalmi konfliktusai a magyar urbanizáció nem túlságos gyorsaságával, hanem éppen ellenkezőleg: viszonylagos lassúságával okoz társadalmi feszültségeket. Tételünk számos ellenvetést támaszthat, annál is inkább, minthogy a városi lakásépítés és kommunális fejlesztés éppen csak lépést tart a városokba bevándorlók számával, s ezért mind a helyben lakók, mint a várospolitikusok akár ellenfelüknek is tarthatják ezt a betóduló falusi tömeget, amely betelepszik az újonnan épülő lakásokba, túlzsúfolja a közlekedést, az iskolákat, a boltokat és a kórházakat. Épp ezért a vidéki városok lakói és vezetői ellentétes érzésekkel ítélik meg városuk fejlődését, bár szeretnék, hogy városuk növekedése megelőzze a többiekét, a vidékiek, a „jöttmentek” beáramlását mégis fölhígulásnak, társadalmi veszélynek tartják. Valóban, a városodás üteme túlságosan gyors a városi infrastruktúra növekedéséhez képest, s ennyiben nálunk is jelentkeznek a túlzsúfoltságnak olyan tünetei, amelyek a fejlődő országokban a „túlurbanizáció” jelenség körébe tartoznak (a kiadó ágyakért tolonganak az ágybérlők; emberek laknak pincékben, padlásokon, fáskamrában, ólakban, autóbuszroncsokban, cirkuszi kocsikban, barlangokban; putritelepek épülnek a városok határán, melyek ha nem is oly kiterjedtek és szembeötlőek, mint a riói favella, jobb életkörülményeket annál nem kínálnak , az albérleti díjak pedig sokkal gyorsabban emelkednek, mint bármilyen más termék vagy szolgáltatás ára). A városok túlzsúfoltsága azonban éppen annyira tükrözhet „alulurbanizációt”, mint túlurbanizációt. A látszólag egyező tüneteket a társadalom életében gyakran különböző, sőt éppenséggel ellentétes gazdasági hatótényezők váltják ki : az amerikai városok belterületi slámjainak kialakulását például a korlátozatlan telekpiac által lehetővé tett telekspekuláció idézi elő, számos kelet-európai nagyvárosban viszont a belső városrészek felújításának elmaradása s ennek nyomán a slumosodás jelensége abból adódik, hogy a telekpiac teljes hiánya^ nem ösztönzi az ingatlanok tulajdonosait — a városokat — e telkel^'átt^konyabl) fel •használására". A fejlődő országokban a túlurbanizáció annyit jelent, hogy a városok népességszámának növekedése, a városodás gyorsabb, mint az iparosodás. Az infrastruktúra túlterhelése pedig csak abból fakad, hogy bővítésére a munkanélküliség miatt nincsen fizetőképes kereslet. Magyarországon viszont — s tudomásunk szerint a kelet-európai szocialista országokban általában— az iparosodás üteme előzi meg igen szembeötlően a városodásét. a városokban létesülő munkahelyek száma jóval nagyobb ütemben növekszik, mint a városi lakásférőhelyek és az új munkavállalók nagyobb része ennek következtében csak az ingázás vagy az albérletek, munkásszállások és ideiglenes hajlékok között választhat..fejlődő országok túlurbanizációját az okozza, hogy az ipari beruházások szintje alacsony, s nincsen elegendő munkahely. A kelet-európai alulurbanizációt viszont az okozza, hogy a siettetett ipari fejlődés az infrastruktúra rovására történik. Az ipari beruházások ilyen magas arányat csak úgy lehetett bildogítani, hogy az infrastruktúra növekedését nem a fizetőképes kereslettől, hanem az iparfejlesztő gazdaságpolitikától tette a központi tervezés függővé, oly módon, hogy a mesterségesen szűkössé tett infrastrukturális termékeket kivonta a piacról, kialakította elosztásuknak hatósági, juttatásszerű jellegét, s értéküket a munkabérbe nem építette bele. „X. város kórházat, Y. község iskolát kapott” — olvassuk a lapokban, s megkérdezhetnénk: kitől? !Ennek megfelelően alakult a bérpolitika is : minthogy a lakás és az infrastrukturális szolgáltatások nem minősültek árunak, a szocialista gazdálkodás kibontakozásakor a béreket és fizetéseket a hozzánk hasonló fejlettségű országok bérszínvonalához képest lényegesen alacsonyabban lehetett megállapítani, mivel azok eleve nem foglalták magukban az infrastrukturális termékek és szolgáltatások értékarányos megvételének esélyét, hiszen elvileg ez utóbbiakat az állam természetben, béren kívüli juttatásként adta volna a bérből .*