Városok Lapja, 1913 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1913-01-04 / 1. szám
* / Vili. ÉVFOLYAM 1. SZÁM MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. BUDAPEST, 1913. JANUÁR 4. VÁROSOK. NAPJA A városi reform sürgőssége. Irta Lukács György v. k. t. t. orsz. képviselő. A városi élet voltaképen csak legújabban visz vezető szerepet nemzeti fejlődésünkben. A régi Magyarországban a nemesi vármegye volt a nemzeti élet minden megnyilvánulásának színtere. Ami kevés haladás volt, az is a vármegyei szerkezettel kapcsolatosan tudott levegőhöz jutni. A városi élet fejletlenségének, befolyástalanságának példázására elég azt az egyetlen körülményt említeni, hogy míg a rendi országgyűlésen valamennyi vármegye két-két követtel volt képviselve, kik mindegyikének egy-egy szavazata volt, addig a városok összesen bírtak egyetlen egy szavazattal. Pedig a szepesi városokban, a bányavárosokban, a Felvidék meg Erdély városaiban akkor is élénk élet honolt, nem egy iparág dicséretes előhaladást tett és az ipari munka már akkor is mint a jólét forrása jelentkezett. A népképviseleti alkotmány behozatala óta fokozatosan emelkedik a városok súlya és befolyása. A nagyobb arányú, öntudatos városfejlesztés azonban mindössze az utolsó évtized munkája. Sőt a vidéki városok erőteljesebb fejlődése még ilyen rövid múltra is alig tekinthet vissza, mert a főváros felszívó és absorbeáló erejével szemben az egészséges decentralizáció iránya, az a törekvés, mely mennél több kulturális és közgazdasági gócpontnak a vidéken való létesítését és erősítését tekinti céljául, alig egy-két évtizede tud hatályosabban érvényesülni. Napjainkban már mégis azon a ponton tartunk, hogy aköztudatba beette magát annak a felismerése, hogy a városi élet nagyobb arányú és erőteljesebb kifejlesztése sine que nonja nemzeti fellendülésünknek. A város a leghatalmasabb magyarosító tényező. Egy tekintet népesedési statisztikánkra,a ciklikus népszámlálási adatok legegyszerűbb aritmetikai összehasonlítása meggyőzhet mindenkit arról, hogy felszívó erő csak városainkban van. Századokon keresztül változatlanok voltak hazánkban a nyelvhatárok. Ahol tömegesen telepedtek le idegen ajkú nemzetiségek,ott azok napjainkig nemcsak sértetlenül őrizték meg nyelvüket és kultúrájukat hanem a magasabb rendű magyar kultúra, és a magyar nyelv tappodtat sem tudott ezen nemzetiségektől tömegesen lakott országrészekbe behatolni. Sőt törzsgyökeres magyar vidékek közepébe telepített kis számú idegen nemzetiségeket sem volt képes felszívni az azokat körülvevő nagy számú magyarság, idegen szigetek maradtak azok mind mostanáig. S ha az ország határán tekintünk végig, sehol még csak kivételesen sem mutathatunk fel olyan határrészt, ahol a magyar faj idegen államterületre terjeszkedni tudott volna, ellenben a mi hazánk testébe a határszéleken minduntalan mélyen belenyúlnak a környékező idegen fajok. Asszimiláló képességünk sajnálatos hiányán csak újabban javítanak örvendetesen a városok. Budapesttől kezdve sok vidéki városunkon végig számos példáját tudjuk ma már felmutatni annak, hogy: a magyar kultúra és a magyar nyelv a városokban igenis határozottan beolvasztó képességgel bír, a városokban van asszimiláló erő, sok városokban az idegen nyelveket és fajokat fokozatosan felszívja a magyar faj, beolvasztja a magyar kultúra. De ettől eltekintve is, hogy ne kellene városainkat minden áron istápolnunk, midőn a város a kultúrának, továbbá az ipar és a kereskedelemnek igazi otthona, fejlesztője. A műveltség és vagyonosodás bevonulását, terjeszkedését jelenti a város és a városi élet. Az mit sem tesz, hogy ezzel kapcsolatosan az igények is folyton emelkednek, mert hiszen az igények nyomán támadó szükségérzet újabb szellemi és anyagi javak termelésének soha ki nem apadó forrása és motora egyaránt. A műveltség és vagyonosság után való szüntelen vágy és törekvés szüli meg a városi élet keretében az egészségnek, mint minden haladás alapvető tényezőjének nagyfokú megbecsülését és válik alapjává a hygienikus és humanisztikus berendezések ama sokszerűségének, amely a tömeges együttlakás veszedelmeit, káros hatásait nemcsak paralizálja, hanem a városi életet még azokra is vonzóvá és kellemessé teszi, akik életük nagy részét falun, a természet ölében, töltötték. A városi élet az igazi önkormányzati szellemnek is legerősebb fejlesztője. A vármegyei önkormányzat, már csak a sok különféle vidék, nagy számú község összetartásának laza volta miatt sem fog soha olyan tartalmassá és életerőssé fejlődni, ami-lyenné a városban fejlődhetik az önkormányzati szellem. Aránylag kis területen együtt lakó, közös érdekek által sokszorosan egy bekapcsolt népesség a dolog tér- s Kecskemét! Állami Levéltári Járhkuné légyházi részlege | VÁROSPOLTIKAI-KÖZI GAZGATÁ 5i.PÉNZlJogi“ KÖZGAZDASÁGI-É5'KÖZÉPITKEZ£5I HETILAP 1ÖSZERKESZTŐ: VARPIDY LAJ05. Tartalom : A városi reform sürgőssége. — A választójogi törvényjavaslat a városok szempontjából. — A városok új szervezési szabályrendelete. — Hírek. — Adó- és pénzügy. — Hirdetések. Cikkeink csakis lapunknak, mint forrásnak megnevezésével vehetők át. Nyilvános illemhelyek Vállalata: László Ferenc Budapest