Városok Lapja, 1915 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1915-01-02 / 1. szám

X. ÉVFOLYAM 1. SZÁM. MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. BUDAPEST 1915. JANUÁR 2. ÁROSOK LAPJA VÁROSPOLITIKAI,­KÖZIGAZGATA­K­PENZÜGyi.­KÖZGA­ZDA5fi6l­is KÖZÉPITKE2ETI HETILAP KÖSZERKESZTŐ: VÁRHIDY LAJOS. Tartalom: A tizedik évfolyam küszöbén. — Kilátásaink az uj esztendőben. — Háborús újév. — Felvirrad. A világháború tanulságai. — Hírek. — Közgazdaság. — A m. kir. közigazgatási bíróság elvi jelentőségű határozatai. Hirdetések. Cikkeink csakis lapunknak, mint forrásnak megnevezésével vehetők át. V . Kecskeméti Állami Levéltári askafélegyházi részleget (3 fizech­) évfolyam küszöbén. Szinte félve szólalunk meg­, hogy lapunk immár a X. évfolyamába lépett. A nagy világfelfordulásban, ami­kor mindenkinek és mindennek a háború szerencsés ki­­vételét kell szolgálnia, nem szívesen beszélünk magunk­ról, lapunkról. Lehetetlen azonban, hogy a tizedik esz­tendőt róván, meg ne álljunk egy pillanatig és vissza­pillantva lapunk pályafutásának töretlen útjára, jóleső megelégedéssel ne állapítsuk meg, hogy már e jubile­umi év elérésével olyan rekordot értünk el, amire a vá­rosok érdekeinek a szolgálatában álló szaklapjaink ed­dig­ hasztalan törekedtek. Lapunk megindítása előtt ugyanis mások is megkísérelték, hogy szolgálják a vá­rosok ügyeit, ezek a lapok azonban a szárnypróbálgatá­soknál tovább nem igen jutottak, egy-két év múltán megszűntek mind, valamennyi megtörött a városok kö­zönyén. Lapunkat a közszükség teremtette meg. Egy idő­ben született ez a városok öntudatra ébredésével és szervezkedésével. Egész fennállása alatt hű is volt azok­hoz az eszmékhez, amelyek forrongása között foganta­­tott s éppen ezért ennek a benső kapcsolatnak a szálai az évek múltával csak erősebbé és elszakíthatatlanabbá teszik azt a viszonyt, amely lapunkat a magyar váro­sokhoz fűzi. Ez a 10 év, amelyre visszatekinthetünk, a városfejlesztés oly eredményeit tárja szemeink elé, ami példátlan a városok történetében. Ebben az ered­ményben pedig szerénytelenség nélkül, de annál na­gyobb örömmel és büszkeséggel állíthatjuk, hogy la­punknak nem csekély része van. Hogy csak többet ne említsünk, kitartóan agitáltunk a városok közös szer­vezkedése mellett. Eredmény: a városok kongresszusá­ban való tömörülés. Sürgettük a városok kárpótlását az állami közigazgatás ellátásáért. Eredmény : a 3 millió korona évi államsegély. Harcoltunk a városi tisztviselők anyagi helyzetének a javításáért. Eredmény: a városi tisztviselőknek az államiakkal egyenlő illetményekkel való ellátása, a nyugdíjügy rendezése stb. A városok közigazgatásának új alapokra fektetését addig szorgalmaztuk, míg a városfejlesztő törvényben a törvényhozás határidőhöz kötötten elrendelte annak az elkészítését. Csak a közbejött világháború akadályoz­hatta meg, hogy az még a múlt évben meg nem valósult. Míg a városok és a városi tisztviselők érdekeinek a szolgálatában odaadóan agitáltunk, amellett a város­­fejlesztést és a városigazgatást különösen a gyakorlati téren igyekeztünk szolgálni, arra törekedvén, hogy la­punk összekötő kapocs legyen a városok között, feltár­ván lapunk hasábjain egymás bajait, kívánságait, szük­ségleteit. A városfejlesztés és városigazgatás terén be­vált intézmények, alkotások, módszer és gyakorlat fel­tárásával, ismertetésével módot nyújtottunk, hogy ab­ból a­ többi városok okulhassanak, meríthessenek. Amikor a lapunk fennállásának tizedik évfordulóján így végigsiklunk eddigi munkálkodásunkon, a városok iránt bennünk kiolthatatlanul élő szeretet feljogosít ben­nünket, hogy ama reményünknek adjunk kifejezést, hogy a városok és a városok barátainak az odaadó támogatá­sával és a mögöttünk levő hosszú évek tapasztalatainak a felhasználásával a jövőben még nagyobb sikerrel lesz módunk a városok érdekeit szolgálhatni. Várhidy Lajos: Kilátásaink az uj esztendőben. Irta: Wolf Zsigmond. Ámbár még csak december 21-én kezdődik a valósá­gos kalendáriumi téli évszak, mégis úgy érezzük, mint ha e naptól fogva túl volnánk a legrosszabb időszakon, mert e terminustól fogva vége a legrövidebb napoknak és kezdődik megint a növekedés, mely lassan bár, de biztosan közelebb hoz bennünket megint a tavasz felé. Úgy vagyunk most a háborúval is. Még erősen dühön­­genek az ütközetek és mégis általános az érzés, mintha a háború tetőpontján már túl volnánk. Mint a képviselő­­választásoknál egyszerre fogyni kezd­ a választók forrása és a kortesek csak nagy nehezen bírnak már hozni egy­­egy még felfedezett polgártársat, úgy lehet észrevenni, hogy az ellenséges csapatok már csakis nagy erőlkö­déssel tehetnek szert a hadseregpótlásra. Anglia a 10— 15 márkás napidíj dacára már nem kap zsoldosokat, Franciaországban már behívták az 1916. évi korosztályt és az oroszoknál már 50 éves emberek küzdenek. A kimerülésnek ezek a jelei megengedik az egye­lőre ugyan még nagyon halvány reménysugárt, hogy a legnagyobb veszélyeken már túl vagyunk és hogy a Nyilvános illemhelyek vállalata: László Ferenc Budapest

Next