Városok Lapja, 1917 (12. évfolyam, 1-38. szám)

1917-01-06 / 1. szám

XII. ÉVFOLYAM 1. SZÁM. MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON BUDAPEST, 1917. JANUÁR 6. VAR.060K. HAPJA VÁROSPOLITI­KAI, KÖZIGAZGATÁ51,PENZUGyI.­­KÖZGAZDASÁGI-15 KÖZÉPITKEZE51 KÉTI LAP 1ÖSZERKESZTŐ: VARPH DV LAJ05. Tartalom: A koronázás. — Az újév küszöbén. — Az utca­fásítás élőmunkája. — Hírek. — Közélelmezés — Közellátás. — Adó- és pénzügy. — Középitkezés. Üzemek. — Közgazdaság. — Hirdetések. Cikkeink csakis lapunknak, mint forrásnak megnevezésével vehetők át. A koronázás. IV. Károly király m. hó 30-án lépett szent frigyre a magyar nemzettel a törvényeken és az ősi hagyomá­nyokon alapuló koronázás által. Az 1723. évi III. t.-c. rendelkezése szerint a királyi hatalom törvényszerű gyakorlásának elengedhetetlenül szükséges kellékei a koronázás, továbbá a királyi eskü és hitlevél kiadási. A királyi székre a pragmatika sanctio sorrendjé­ben hivatott örökös abban a pillanatban lép, amelyben a trón alkotmánysezerűen megüresedik. A kirá­lyi hatalom egész teljessége azonban csak a Szent István koronájával történt koronázással ruháztatik a királyra, vagyis a rex haeredit,arius csak a koronázással lesz rex legitimus. A koronázás tulajdonképpen három rés­zből áll. Első a királyi hitlevél kiadása, második a koronázási eskü, melyet a király a hitlevélre ünnepélyesen tesz és csak e kettőt követi a harmadik, a tulajdonképpeni koroná­zás az országgyűlés együttlétében. A koronázás szertartásai nincsenek törvényben meg­állapítva, hanem szokás útján fejlődtek és nyertek sza­bályozást. A királyt és a nemzetet együttesen megillető köz­hatalom eszméje a szent korona közjogi fogalmában nyer kifejezést, amely nemcsak koronázási ékszer és a magyar államhatalom szimbóluma, hanem a közhatalom személyes­ítése, a szuverén magyar államnak jelképes ki­fejezése. A koronázásnak kezdetben csak egyházi jelentősége volt, mert királyaink csak egyházi jellegű koronázási esküt tettek. Később (II. Endrétől) a királyok meges­küsznek az alkotmányra is. Ettől az időtől fejlődik az a közjogi felfogás, hogy csak az tekinthető törvényesen uralkodó királynak, akit Szent István koronájával meg­koronáztak. III. Endre már nemcsak alkotmánybiztosító esküt tett, hanem a nemzet szabadságát és jogait oklevélben is biztosította. Ezt az oklevelét felavatási oklevélnek (diploma inaugurale) vagy hitlevélnek nevezték. Midőn a királyság régi erejében megfogyatkozott, ekkor a magyar nemzet közjogi irányú felfogása mind­inkább kifejleszti és előtérbe lépteti a nemzetben gyöke­rező, a királyt és a nemzetet együttesen megillető köz­hatalom’ fogalmát. Az államiság, a közhatalom eszméje a személyes jel­legű királyi hatalommal szemben a szent korona közjogi fogalmában, s­ze­mél­yes­­ít­é­s­é­b­e­n nyer konkrét megvalósu­lást lész létrehozza a szent korona elméletét. A szent korona elméletével, az államnak személyként való fel­fogásával megelőzte a magyar nemzet a nyugati népe­ket. Ez a magyar állami éllet és szervezet fejlődésének sajátos jellemvonása. A szent korona egyfelől a magyar állam symboluma, másfelől a királyt és a nemzetet megillető közhatalom birtokosa. Minden jognak és hatalomnak a kutforrása a szent korona. Az ország területe a szent korona területe, a királyi jövedelmek a szent korona jövedelmei és minden sza­bad birtokjog a szent koronától, mint gyökértől veszi eredetét. Mindaz, aki szabad birtokjogát a­ szent koronától származtatja, tagja a szent koronának (membrum sacrae regni coronae). A szent korona tagjai a nemeseken kívül a birtokos egyházak é­s városok, mert ezek is gyökeres joggal a­ szent koronától bírják birtokaikat. A koronázással egy szent egységbe forrott a király és a nemzet. Az összeforradást a szent koronában rejlő misztikus erő hozta létre. A koronázástól fogva a király és a nemzet sorsa egy. Valahányszor ez a szent egység, ez az összeforradás nem volt teljes, mindannyiszor ját­­kos pártoskodás járt utánna, ami fájdalmas és hátrányos volt a nemzetre és a királyra egyaránt. Amikor azonban az egyetértés teljes volt, akkor mindig áldás fakadt a nyomában. E nagy világfelfordulás egy szent érzésben és egyet­értésben találja a királyt és a nemzetet. Talán soha nem volt erre ily nagy szükség, mint most. IV. Károly királyunk uralkodása elé a legszebb reményekkel tekint a magyar nemzet. Adja a magyarok Istene, hogy királyt és nemzetet mindig oly szent hevület hassa­n át, mint a koronázás ünnepí­pén és egymásban soha ne csalódjanak. Nyilvános illemhelyek vállalata: 'J- AZ­ILIÁS 4%, ' 10

Next