Városok Lapja, 1918 (13. évfolyam, 1-26. szám)

1918-01-12 / 1. szám

XIII. évfolyam 1. szám. Budapest,1918. január 12. r­­ /Tx o /~v LT [kecskemét] ÁJ'^i Lew VÁROSPOLITIKAI,­ KÖZIGAZGATÁ5i,PÉNZÜGyi,­ KÖZGAZDA5ÁGI-L5 KÖZEPITKEZE5I HETILAP 165ZZRKE5ZTÖ: VARHIDY LAJOS, Szerkesztőség és kiadóhivatal . Lapunk egyelőre kéthetenként Előfizetési óra: Budapest, Vill., Szentkirályi­ utca 40. jelenik meg. ■ ■ ■ * Egész évre 40 korona. ■ ■ ■ ■ Wysadnwy«­' A közigazgatás a háború után.* A közigazgatás a szükségleteknek közhatalommal való kielégítése lévén, a háború utáni közigazgatás rend­jét olyanná kell tennünk, hogy a közhatalommal kielégí­tendő szükségletek a háborús tapasztalatoknak és a há­ború által teremtett helyzetnek megfelelően állapíttas­sanak meg és legeredményesebb kielégítésük biztosíttas­­sék. Ez a feladat lényegében 4 problémacsoportot ölel fel; u. m­.: 1. A közhatalommal kielégítendő szükségleteket és kielégítésük módját mily elemek állapítsák meg? — Ez a választójog problémája. 2. Miképen biztosíttassák a közhatalommal való szükségkielégítésnél, az előkészítés és a végrehajtás kö­rében a minőségileg­ és mennyiségileg legeredménye­sebb munka? Ez a laikus és a hivatásos elemek a köz­­igazgatásban miként való részvételének és a közhivatal­noki jognak s ebben elsősorban a képesítésnek a prob­lémája. 3. Miképen osztassák meg a szükségletek közhata­lommal való kielégítésének munkája a nemzet egésze és szervezett és pedig elsősorban területi alapon szer­vezett részei közt. Ez az állami és az önkormányzati igazgatás viszonyának problémája. 4. Miképen biztosíttassák az illetékes akaratnak , jog- és érdeksérelem nélkül való leggyorsabb és legegy­szerűbb végrehajtása. Ez a közigazgatási eljárás prob­lémája. A szélesebb körű választójognak a közigazgatás szempontjából két hatása várható: a) a közhatalmi szük­ségletkielégítés körének kiterjesztése és következéskép a közköltségeknek emelkedése, aminek azonban sokkal hatóbb tényezői a gazdasági liberalizmus elfajulásai; b) a közfeladatok elosztásánál a vagyonnak és a nagyobb jövedelmeknek erősebb és progresszív igénybevétele. Közszempontból az egyik ellen sem lehet észre­vételt tenni. A háború különben e tekintetben különösen megérlelte a helyzetet; a középosztály érdekeltsége még mérsékelt vagyon és jelentékeny jövedelem mellett is erősen eltolódott a tömegérdekeltség felé. Ez okból az önkormányzatban fennálló virilizm ellen kell állást foglalnom, mely a kevesek érdekének képviseletét jelenti a sokak érdekével szemben. Nem zárkóznám el azonban attól az­ eszmétől, hogy bizonyos szervezetek, de általában társadalmi szervezetek fejei . A Magyar Társaságnak e tárgyban 1917. évi december hó 7-9 közt rendezett vitáján tartott előadásból, illetve küldöttei, e minőségükben az önkormányzati kép­viseletekbe bevonassanak. Ez a képviseletek színvonalát mindenesetre emelné. A laikus és a hivatásos elemek a közigazgatásban miként való részvételének kérdésében álláspontom az, hogy az ú. n. kormányzati funkciókban kivéve a karhata­lom alkalmazását, de nem az elrendelését, tehát a sza­bályrendelet alkotásban, az általános irányításban és fel­ügyeletben, a szervezésben és a közigazgatás pénzügyi előfeltételeinek előteremtésében — különösen a hivatásos elemek szakszerű előkészítése és végrehajtása mellett— a laikus elem eredményesen és a közre nézve értékesen részt vehet; a konkrét ügyekben való intézkedés azon­ban, mely állandó lekötöttséget és megfelelő szakisme­retet feltételez, hivatásos személyekkel látandó el. Az általános közigazgatási képesítés kérdésében nagyon fontosnak tartom, hogy külön képesítés állapít­tassák meg a magasabbrendű­ fogalmazói, vezetői mű­ködésre és külön képesítés az alsóbbrendű fogalmazói működésre. Az előbbi a főiskolai tanulmányok befejezése után hallgatandó egyéves magasabb közigazgatási tanfo­lyam szervezésével, az utóbbi a mai községi jegyzői tan­folyamok megfelelő reformálásával volna helyesen meg­oldható. ■ i-j­­ ti-ifiiái ■ Az állami és önkormányzati igazgatás viszonyá­nak problémájánál a közigazgatás területi tagozatának kérdéséből induljunk ki. ■ Ma e kérdést a kielégítendő szükségletek nézőpont­jából tekintjük, azt találjuk, hogy vannak szükségletek, melyek a kielégítés vagy legalább is a kielégítés egysé­ges módja szempontjából: a) az egész országot; b) va­lamely vidéket; c) vagy egy községet érdeklik. Ehhez képest önként adódik a közigazgatás hármas területi tagozata. E három tagozatból a két szűkebb körű megszervezhető önkormányzati alapon is, így van ez ná­lunk is. Az országos igazgatás állami megszervezését, a községi igazgatás önkormányzati megszervezését min­denki természetesnek találja. A probléma tulajdonképen csak a vidéki igazgatásnál merül fel és pedig két irány­ban; ú.­m­. először, hogy­ a vidéki tagozat egy vagy több fokozatú legyen-e; másodszor, hogy államilag vagy ön­­kormányzatilag szerveztessék-e meg. Magam részéről a hármas tagozatot tartom helyes­nek olykép, hogy a vidéki közigazgatás szervezete a vármegye maradjon és pedig önkormányzati alapon is megszervezve. Az állami igazgatást végeznék: a központi­­főható­ságok, a vármegyében az államnak saját középfokú ha­tóságai (központilag és járásokban decentralizálva), a községekben a községi szervek átruházott hatáskörben.

Next