Városok Lapja, 1918 (13. évfolyam, 1-26. szám)
1918-01-12 / 1. szám
XIII. évfolyam 1. szám. Budapest,1918. január 12. r /Tx o /~v LT [kecskemét] ÁJ'^i Lew VÁROSPOLITIKAI, KÖZIGAZGATÁ5i,PÉNZÜGyi, KÖZGAZDA5ÁGI-L5 KÖZEPITKEZE5I HETILAP 165ZZRKE5ZTÖ: VARHIDY LAJOS, Szerkesztőség és kiadóhivatal . Lapunk egyelőre kéthetenként Előfizetési óra: Budapest, Vill., Szentkirályi utca 40. jelenik meg. ■ ■ ■ * Egész évre 40 korona. ■ ■ ■ ■ Wysadnwy«' A közigazgatás a háború után.* A közigazgatás a szükségleteknek közhatalommal való kielégítése lévén, a háború utáni közigazgatás rendjét olyanná kell tennünk, hogy a közhatalommal kielégítendő szükségletek a háborús tapasztalatoknak és a háború által teremtett helyzetnek megfelelően állapíttassanak meg és legeredményesebb kielégítésük biztosíttassék. Ez a feladat lényegében 4 problémacsoportot ölel fel; u. m.: 1. A közhatalommal kielégítendő szükségleteket és kielégítésük módját mily elemek állapítsák meg? — Ez a választójog problémája. 2. Miképen biztosíttassák a közhatalommal való szükségkielégítésnél, az előkészítés és a végrehajtás körében a minőségileg és mennyiségileg legeredményesebb munka? Ez a laikus és a hivatásos elemek a közigazgatásban miként való részvételének és a közhivatalnoki jognak s ebben elsősorban a képesítésnek a problémája. 3. Miképen osztassák meg a szükségletek közhatalommal való kielégítésének munkája a nemzet egésze és szervezett és pedig elsősorban területi alapon szervezett részei közt. Ez az állami és az önkormányzati igazgatás viszonyának problémája. 4. Miképen biztosíttassák az illetékes akaratnak , jog- és érdeksérelem nélkül való leggyorsabb és legegyszerűbb végrehajtása. Ez a közigazgatási eljárás problémája. A szélesebb körű választójognak a közigazgatás szempontjából két hatása várható: a) a közhatalmi szükségletkielégítés körének kiterjesztése és következéskép a közköltségeknek emelkedése, aminek azonban sokkal hatóbb tényezői a gazdasági liberalizmus elfajulásai; b) a közfeladatok elosztásánál a vagyonnak és a nagyobb jövedelmeknek erősebb és progresszív igénybevétele. Közszempontból az egyik ellen sem lehet észrevételt tenni. A háború különben e tekintetben különösen megérlelte a helyzetet; a középosztály érdekeltsége még mérsékelt vagyon és jelentékeny jövedelem mellett is erősen eltolódott a tömegérdekeltség felé. Ez okból az önkormányzatban fennálló virilizm ellen kell állást foglalnom, mely a kevesek érdekének képviseletét jelenti a sokak érdekével szemben. Nem zárkóznám el azonban attól az eszmétől, hogy bizonyos szervezetek, de általában társadalmi szervezetek fejei . A Magyar Társaságnak e tárgyban 1917. évi december hó 7-9 közt rendezett vitáján tartott előadásból, illetve küldöttei, e minőségükben az önkormányzati képviseletekbe bevonassanak. Ez a képviseletek színvonalát mindenesetre emelné. A laikus és a hivatásos elemek a közigazgatásban miként való részvételének kérdésében álláspontom az, hogy az ú. n. kormányzati funkciókban kivéve a karhatalom alkalmazását, de nem az elrendelését, tehát a szabályrendelet alkotásban, az általános irányításban és felügyeletben, a szervezésben és a közigazgatás pénzügyi előfeltételeinek előteremtésében — különösen a hivatásos elemek szakszerű előkészítése és végrehajtása mellett— a laikus elem eredményesen és a közre nézve értékesen részt vehet; a konkrét ügyekben való intézkedés azonban, mely állandó lekötöttséget és megfelelő szakismeretet feltételez, hivatásos személyekkel látandó el. Az általános közigazgatási képesítés kérdésében nagyon fontosnak tartom, hogy külön képesítés állapíttassák meg a magasabbrendű fogalmazói, vezetői működésre és külön képesítés az alsóbbrendű fogalmazói működésre. Az előbbi a főiskolai tanulmányok befejezése után hallgatandó egyéves magasabb közigazgatási tanfolyam szervezésével, az utóbbi a mai községi jegyzői tanfolyamok megfelelő reformálásával volna helyesen megoldható. ■ i-j ti-ifiiái ■ Az állami és önkormányzati igazgatás viszonyának problémájánál a közigazgatás területi tagozatának kérdéséből induljunk ki. ■ Ma e kérdést a kielégítendő szükségletek nézőpontjából tekintjük, azt találjuk, hogy vannak szükségletek, melyek a kielégítés vagy legalább is a kielégítés egységes módja szempontjából: a) az egész országot; b) valamely vidéket; c) vagy egy községet érdeklik. Ehhez képest önként adódik a közigazgatás hármas területi tagozata. E három tagozatból a két szűkebb körű megszervezhető önkormányzati alapon is, így van ez nálunk is. Az országos igazgatás állami megszervezését, a községi igazgatás önkormányzati megszervezését mindenki természetesnek találja. A probléma tulajdonképen csak a vidéki igazgatásnál merül fel és pedig két irányban; ú.m. először, hogy a vidéki tagozat egy vagy több fokozatú legyen-e; másodszor, hogy államilag vagy önkormányzatilag szerveztessék-e meg. Magam részéről a hármas tagozatot tartom helyesnek olykép, hogy a vidéki közigazgatás szervezete a vármegye maradjon és pedig önkormányzati alapon is megszervezve. Az állami igazgatást végeznék: a központifőhatóságok, a vármegyében az államnak saját középfokú hatóságai (központilag és járásokban decentralizálva), a községekben a községi szervek átruházott hatáskörben.