Városok Lapja, 1925 (20. évfolyam, 1-24. szám)

1925-01-01 / 1. szám

ILAPJA SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL. BUDAPEST, Vtk­., SZENTKIRÁLY 1-II. 40. TELEFON: JÓZSEF 98—21. SZÁM. LAPUNK EGYELŐRE KÉTHETENKÉNT JELENIK MEG. Ú­J Budapest, 1925.­­, VÁR 05 POLITIKAI, KÖZI­G­AZGATÁSI, PÉNZÜ­GYI,~ KÖZGAZDASÁGI­ ÉS KÖZÉPITKEZÉSI hETILAP KÖSZERKESZTŐ : VARP­ I DV LAJOS,. A VÁROSOK ÉS A VÁROSIAS­­JELLEGŰ KÖZSÉGEK KÖZLÖRYE. EGY ÉVI ELŐFIZETÉSI ÁR: 1924. MÁJUS HÓ 1-TŐL 480.000 K. . . . Cikkeink csakis lapunknak, mint forrásnak a megnevezésével vehetők át. . . . A XX. évfolyam küszöbén. A mai számunkkal lapunk immár a XX. évfolyamába lépett. Ez a határkő megérdemli, hogy egy pillanatra visszatekintsünk arra a két évtizedre, amelyet az óramű pontosságával meg­futottunk. Ebből a két évtizedből az első a békéé, a második a háborúé. Ennek a húsz esztendőnek az első fele — a városok sorsához hasonlóan — nálunk is a fokozatos erősödésnek, s a második fele a stagnálásnak a jelét mutatja. Lapunkat húsz évvel ezelőtt a közszükség teremtette meg. A városok öntudatra ébredésének és szervezkedésének köszöni létét, amely 20 évvel ezelőtt hatalmas erővel tört elő a városok­ból. Az első tíz év a városfejlesztés dicső korszakát foglalja magában. Ekkor a 137 városban mindenfelé alkotás és alkotni vágyás, fejlődés, szorgalmas munka és jólét volt észlelhető. Ez az évtized volt az öntudatra ébredés, a szervezkedés kora. A városok úgy a kormánynál, mint a törvényhozásnál is megértésre találtak, az országos közigazgatás ellátásáért kár­pótlást kaptak. Erre az időszakra esik a városi tisztviselőknek fizetés tekintetében az államiakkal való egyenlősítése, a nyugdíj­ügy rendezése s a városfejlesztő törvény megalkotása. Mindezeket jóleső büszkeséggel állapíthatjuk meg, mivel mindezek kivívásában nagy részünk van! A másik tíz évről már nem számolhatunk ilyen ered­ményekkel. A városfejlesztéshez zavartalan, békés viszonyok kellenek, amikor is a békés polgári munka színhelyei lehetnek a városok; azé a békés munkáé, amit nem zavar a háború, a belviszály, a politikai guerillaharc; amely békés időben minden ember dolgo­zik és minden ember dolgozhatik; amelyben nem élik fel azt, ami van, ami a múltból megmaradt, hanem amiből jut eltenni való a jövő számára is. Ilyen időben már rég volt részünk ! Az utóbbi tíz eszten­dőt — sajnos — gyakori politikai harcok, a balkán háború után mutatkozó pénzszűke, majd a végeláthatatlannak tetsző világ­háború töltötte be, amelynek tartama alatt megakadt és szünetelt a városfejlesztés. A világháború után következtek a forradalmak, a román portyázás s mikor mindez — mint egy rossz álom — elmúlt, akkor — reméljük utolsónak — jött a szanálás. Ezúttal tehát nyakig benne vagyunk a szanálásban. Ha ez még a háború utórezgésének tekinthető, úgy még sok áldozatot követel, ha azonban a szanálás egy átmeneti állapotot jelent egy jobb korszakra, aminthogy így is kellene lenni, úgy a szanálást egy tisztulási folyamatnak vehetjük, ami után jobb napoknak kell következniük. Ezzel a jobb jövőbe vetett reménnyel nyitjuk meg a XX. évfolyamot. Midőn ez alkalommal a jövő működésünk programmját adjuk, ugyan mi lehetne más e program is, mint amiért eddig is dolgoztunk s amit ebben az egy szóban foglalhatunk össze a városfejlesztés. Ebben a szóban benne van minden, ami műköö­désünk alapmotívumát teszi. A városfejlesztés intézéséhez meg­elégedett, jól fizetett tisztviselői kar kell. Küzdünk tehát a városi tisztviselők anyagi és erkölcsi helyzetének a javításáért. A város­­fejlesztéshez meg kell lenni az anyagi feltételeknek, hogy városaink a beruházásokra, a modern városi élet eszközeire és intézményeire is áldozhassanak. Rajta leszünk tehát, hogy városaink a külföldi kölcsönöket méltányos feltételek mellett megszerezhessék. A fejlődés útjából el kell távolítani mindazokat az akadályokat, amiket elavult törvényeink, vagy a rendeletek tartalmaznak. Ezért szüntelenül harcolunk, hogy fejlett r. t. városaink a magasabb városi szerve­zetet felvehessék, a városias életre megérett községeink pedig várossá alakulhassanak. Mindezen törekvésünkben számítunk minden városi tényező hazafias támogatására. E támogatás alatt nemcsak vagy jobban mondva, nem annyira az anyagi, hanem a szellemi támogatásra gondolunk. Polgármesterek, főtisztviselők ne irtózzanak annyira a tollforgatástól! Szóljanak hozzá lapunk hasábjain az aktuális kérdésekhez, vitassák meg azokat. Ne csak a szerkesztőségtől várják az állásfoglalást bizonyos gyakorlati vonatkozású kérdések­ben, hanem közöljék véleményeiket azok is, akik a gyakorlati élet forgatagában állanak, vessenek fel közérdekű kérdéseket, vitassák meg, szóljanak hozzá, hogy a vita tisztítótűzén menjen az keresztül és előkészítsünk bizonyos kérdéseket a leghelyesebb megoldásra. Minden szaklap olyan, amilyen a támogatás azok részéről akiknek az érdekében íródik. Minél bensőbb, melegebb és ki­­adósabb ez a támogatás, annál bátrabb, lelkesebb és nívósabb a lap tartalma is. A Bodnár-féle hullámelmélet szerint az élet minden vonat­kozásában hullámhegyek és hullámvölgyek váltakoznak. A hullám­hegyek azok, ahol összetorlódnak a kedvező körülmények, a hullámvölgyek pedig ezeknek az ellenkezői. Fentebb kimutattuk, hogy az első évtized a városok fejlődésének, a másik évtized a stagnálásnak a korszaka volt. Ez a harmadik évtized, amibe lapunk most lép, ismét a fejlődés korszaka kell, hogy legyen. Az előjelekből már látható, hogy városainkban ismét terjed az alkotási vágy. Rajta leszünk, hogy ez a vágy ne csak fokozódjék, hanem tettekké is érlelődjék. Várhidy Lajos: Szanálási válság. írta: Beliczay Imre dr. A m. kir. pénzügyminiszter urak a szanálással kapcsolatban többször kijelentették, hogy a művelet tervszerűen halad előre s az eddig elért eredményekkel teljesen meg vannak elégedve. Ugyanez derül ki a főbiztos időszaki jelentéseiből, ámbár ezekben már találunk — igaz, hogy csak elvétve kifogásokat, amelyek nem egészen fedik a pénzügyminisztereknek optimisztikus fel­fogását. Vagyis a hivatalos kijelentések értelmében az ország pénzügyi helyzete kielégítőnek mondható, úgy véljük azonban, hogy éppen az ellenkezőjére következtethetünk akkor, ha a kö­zönséget, vagyis az iparos-, kereskedő-, hivatalnok- és munkás­világot megkérdezzük a helyzetről. A szanálási törvény alapját a népszövetség pénzügyi bizott­ságának a Nemzetek Szövetsége Tanácsához intézett és Magyar­­ország pénzügyi helyreállításáról tett 1923. december 20-án kelt jelentése képezi. A jelentés, igen helyesen, azzal kezdődik, hogy a magyar probléma részben pénzügyi, részben gazdasági termé­szetű. Ma, amidőn jól benne vagyunk a szanálásban, még csak a probléma pénzügyi része van úgy, ahogy előkészítve, míg a gazdasági résszel a kormány alig foglalkozott. Minthogy pedig az egyiket a másik nélkül megoldani nem lehet, nyilvánvaló, hogy a legtermészetesebb következményképpen a megoldás helyett újabb probléma jelentkezik és pedig fokozódó erővel és mindig kiterjedtebb felületen : a szanálási válság. Mi a válság lényege és hogyan lehetne rajta segíteni vagy enyhíteni ? A szanálás lényege tulajdonképpen pénzügyi szem­pontból a papírpénz agrójának eltüntetése és ennek kapcsán a költségvetés egyensúlybahozatala; gazdasági szempontból pedig a békebeli gazdasági helyzet helyreállítása volna, vagyis paritáson aluli és felüli áraknak a paritáson való stabilizálása. A háború előtt ugyanis az árak bizonyos arányban állottak egymáshoz, mondhatnánk úgy is, hogy egyensúlyban voltak.

Next