Városok Lapja, 1932 (27. évfolyam, 1-26. szám)
1932-01-01 / 1. szám
XXVII. évfolyam 1. szám. Budapest, 1932. január 1. SA.'Lk s› VÁROSPOLTIKAIНЕТПДР • › köSZERKESzcTÖ ~‹.L_ к VARHIDY LAJOS Jj -- -w -----^ зЫ A VAROSOK ÉS A VÁROSIAS JELLEGŰ KÖZSÉGEK KÖZLÖNYE. — A MAGYAR VÁROSOK ORSZÁGOS KONGRESSZUSÁNAK ÉS A VÁROSI ÉS KÖZSÉGI MÉRNÖKÖK ORSZ. SZÖVETSÉGÉNEK HIVATALOS LAPJA SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : BUDAPEST, IV., IRÁNYI UTCA 27. TELEFON: AUT. 833-98. SZÁM LAPUNK EGYENLŐRE MINDEN HÓ 1. ÉS 15. NAPJÁN JELENIK MEG AZ ELŐFIZETÉS ÖSSZEGE EGY ÉVRE 48 A. PENGŐ PTK. CSEKKSZ.: 10269. CIKKEINK CSAKIS LAPUNKNAK, MINT FORRÁSNAK A MEGNEVEZÉSÉVEL VEHETŐK ÁT A közgazdasági válság és városaink. Irta : Márkus Jenő dr., a Magyar Városok Országos Kongresszusának ügyvezető alelnöke. A gazdasági világválság kavargó örvénye, amely kezdetben az alacsony partokat, az apró viskókat nyelte el, ma már a magas hegyormokig ér és a várfalakat nyaldossa. Megingott az angol font, a legerősebb, a legnemesebb arany értékmérő . . .! S miként Siegfried halálával Wagner »Trilógiájában«, az angol font zuhanásával a gazdasági életben is bekövetkezett az »Istenek Alkonya« . . . , a kultúrvilág egyetemes anyagi jólétének és biztonságának dermesztő elhalványulása! És amikor a komor gyászinduló dübörgő akkordjai mellett megdönthetetlennek hitt gazdasági erők, hatalmak, értékek, irányzatok semmisülnek meg pillanatok alatt, úgy érezzük, hogy új eszméknek, új irányzatoknak, új erőknek kell érvényesülni ; új utakra, új módszerekre kell rátérni, ha a kapitalista termelési rendet meg akarjuk menteni, hogy újra élni és boldogulni tudjon az emberiség.* Közgazdasági helyzetünk a világgazdasági helyzet függvénye. A nemzetközi termelési és külkereskedelmi statisztika számoszlopai évek óta rávilágítanak arra a tényre, hogy a háború után a világ termelése a természetes, mintegy évi 2%-os fejlődést meghaladó arányokban nőtt és hogy Indiának, Kínának és részben Oroszországnak a világgazdaság körforgásából történt kikapcsolódása folytán az aránytalanul megnövekedett termeléssel jelentős mértékben megkisebbedett a fogyasztási piac és e megcsonkított fogyasztási piacon belül pedig erősen megcsappant fogyasztóképesség áll szemben. Az utolsó három év folyamán az árszínvonal állandóan hanyatlott, márpedig kétségtelen, hogy ez a gazdasági depresszió egyik kritikus jele. Igaz ugyan, hogy a nagyközönség az általános árcsökkentést nem igen vette észre. Ennek egyik oka az, hogy az áresés elsősorban a tőzsdén jegyzett tömegcikkek nagykereskedelmi forgalmában jutott kifejezésre, míg a detailkereskedelemben csak sokkal kisebb mértékben és később érvényesült, a másik oka pedig az, hogy az árszínvonal csökkenésével együtt járt a gazdasági depresszió, a növekvő munkanélküliség, a termelők jövedelmének csökkenése és a közterhek emelkedése, mely körülmények egyidejűleg a fogyasztók vásárlóképességének jelentős csökkenését vonták maguk után. A Népszövetség pénzügyi bizottsága az elmúlt két évben ismételten rámutatott az aranymegoszlás kóros állapotára, de ahelyett, hogy a nemzetek ezen közös erővel segítettek volna, az egyes államok között tovább folyik a közgazdasági harc és amíg Franciaország aranykészlete rohamosan gyarapodott, ezzel szemben nemcsak a többi európai államok, hanem az Amerikai Egyesült Államok aranykészlete is egyre csökkent. Ugyancsak változatlanul tovább folytatódott egyes államoknak külföldi eladósodása is, minek következtében amíg a hitelező államok száma egyre csökkent, az adósoké viszont folyton emelkedett. Ilyen nemzetközi körülmények között következett be a nyár derekán Németországnak, majd hazánknak gazdasági megroppanása. A kényszerű bankzárlatot nyomon követte a devizaforgalom legszigorúbb korlátozása, majd a közilleték gazdasági életére kiható messzemenő takarékossági intézkedések életbeléptetése és a Népszövetség pénzügyi bizottságának helyszíni vizsgálata. A Népszövetség pénzügyi bizottsága — amint ismeretes — Magyarország közgazdasági állapotáról és állampénzügyi helyzetéről készített jelentésében a következő három súlyos körülményre mutatott rá. A tényleges állami bevételek jóval elmaradnak az előirányzottak mögött és ezért fel kell készülni a bevételek további erős csökkenésére. Az államot és a közületeket jelentős belföldi és külföldi adósságok terhelik. A magyar magángazdaság szintén igen nagy összegekkel tartozik a külföldnek. A külföldi eladósodottságunkat illetőleg a bizottság megállapította, hogy az ország külföldi adósságának tőkeállaga 4094 millió pengő, mely a következőképen oszlik meg : Állami adósság .................................. 1.629 millió P Közületek adóssága............................ 517 « « A Nemzeti Bank és a többi bankok nettó tartozása............................... 787 « « A magángazdaság egyéb tartozása ...161 « « Összesen.... 4.094 millió . A kimutatott 4094 millió pengő tőkeállagból a hosszúlejáratú kölcsönökre 2604 millió pengő, a rövidlejáratúra pedig 1490 millió pengő esik. Országunk adósságának évi törlesztő és kamatterhe 287 millió pengőre becsülhető. Ilyen hatalmas összegű devizát kellene tehát évenként előteremtenünk pusztán arra a célra, hogy a múltból folyó külföldi kötelezettségeinknek megfelelhessünk. A Népszövetség pénzügyi bizottságának vélemény szerint e fizetési kötelezettségünk teljesítésének nincs akadálya, mert szerinte behozatalunk csökkentésével és kivitelünk emelésével külkereskedelmi mérlegünk aktivitását fokozhatjuk és az így rendelkezésünkre jutó feles külföldi követelésekkel kölcsönszolgálatunkat elláthatjuk. A Népszövetség pénzügyi bizottságának eme véleményét, amely a hitelezők kívánságának bizonyára megfelel, a mi szempontunkból tárgyilagos alapon helytállónak el nem fogadhatjuk. Igaz ugyan, hogy az elmúlt években külföldi fizetési kötelezettségeinknek teljes mértékben megfeleltünk, de nem azért, mintha erre fizetési mérlegünk folyó tételeinek egyenlege fedezetet nyújtott volna — hiszen a folyó tételek mérlege 138 millió pengő hiányt tüntet fel — hanem csupán azért, mert 1930-ban 320 millió pengő összegben külföldi új kölcsönöket vettünk fel és az ilyen módon rendelkezésünkre állott külföldi követeléseket használtuk fel javarészben kölcsönszolgálatunk ellátására. Ma azonban — sajnos— a nálunknál jóval hatalmasabb országok előtt is bezárultak a külföldi tőkepiac csatornái és ezért a közeljövőben fennálló adósságaink tőke- és kamatszolgálatát új kölcsönök felvétele útján nem tudjuk biztosítani. Hasonlóképen gyakorlatilag keresztülvihetetlennek látszik a külkereskedelmi mérleg aktívumának emelése is. Az 1930. évi külkereskedelmi mérlegünk 77,5 millió pengő felesleggel zárult. Miután azonban a folyó évben a mezőgazdasági termékek ára jelentősen esett, a nemzetek elzárkózottsága megerősödött és az »árucsere-kontingens«-rendszer még nagyobb arányokban kifejlődött, nem látszik valószínűnek az, hogy behozatalunk korlátozása idején kivitelünket nemcsak mennyiségileg, hanem ami ennél sokkal fontosabb mértékben is emelhessük. Magyarország behozatala az 1931. év első felében 306 millió pengő volt az 1930. év hasonnló időszakának 409 millió pengő