Vásárhely és Vidéke, 1883. január-június (1. évfolyam, 1-26. szám)
1883-01-04 / 1. szám
IS-Vásárh.elv. ian. 1-ső szám. ISS3. Első évfolyam. Helyi érdekű társadalmi és szépirodalmi hetilap. tesl Előfizetési dij: Megjelenik minden csütörtökön. Szerkesztőség és kiadóhivatal: lf. írt. Félévre 2 /frt. Negyedévre I frt. Előfizetéseket és hirdetéseket elfogad a kiadóhiva- fóutczán, III. tized 874. sz. alatti gróf Károlyfi. Egyes száma a 8 kr. tál, Lévai F. nyomdatulajdonos, Goldberger 11. házban, a sütések futánosan közöltetnek. és Steiner Sándor könyvkereskedők. az Előfizetési felhívás OS aVÁRHELY és VIDÉKE“ czimü dekü, társadalmi és szépirodalmi hetilapra. 0 hisszük felesleges hosszasan indokolni ban egy oly lap szükségét, mely függettlen párt- és familiáris klikkek fondor-, minden érdekszült utógondolat nélkül hozzá szólhasson városunk közügyeihez; 3 a közönség érdekeit a hatóságokkal szemviszont védje az ok nélkül megtámadott skörüket jól betöltő hatósági közegeket ! indokok által vezérelt megtámadások közérdekkel szemben minden magánérháttérbe kell szorulni s a városi közért,sára magánérdekek szolgálatába szegődött ; sem életjoguk, sem életképességük nem jó célja lesz azért lapunknak: városunk ■ogott érdekeinek érvényre emelésére alkalmat megragadni, s míg egyrészről ződéseinket és nézeteinket ez irányban, erőnkségünkhöz képest, bárkivel is szemben hanfogjuk, másrészről a tisztességes és tárgyilagos ellenvéleménynek is készséggel tért nyitunk. E mellett kiváló gondunkat fogja képezni városunk és vidéke társas életének fejlesztésére s pezsgésbe hozására minden lehetőt megtenni, mert sajnosan kell tapasztalnunk, hogy úgyszólván: társas életünk nincs is —s azt a régi jó társadalmi életet, melynek idilli patriarchalismusát úgy áhítozzuk, évek óta teljesen nélkülözzük. Kettős irányban fog azért lapunk főképen működni: a városi közélet emelésén és a társadalmi élet fejlesztésén, mely kitűzött irányunknak, hogy megfelelhessünk, városunk és vidéke intelligens közönségének csak egy kevés érdeklődésére s pártolására van szükségünk, — részünkről legfőbb örömünket az képezvén ha a közérdek hű szolgálatában, a hazai közművelődés előmozdításához is járulhatunk egy szerény levéllel. Hogy pedig a „Vásárhely és Vidéke“ megfeleljen hivatásának és betöltse azt a tért, melyet egy vidéki lapnak betöltenie kell, — gondosan vezetett hir rovatunkon kívül, czikkeink kiváló figyelemmel lesznek : városunk és vidéke minden jogos és méltányos érdekeire, úgy fontosabb társadalmi mozzanataira; egyleteink és pénzintézeteink működésére ; a népnevelés, közegészségügy és közrendészet kívánalmaira; a gazdászat, ipar és keres■ kedelem felvirágoztatására, a tárczánkban pedig ■ irodalmi színvonalon álló szépirodalmi és ismeretterjesztő dolgozatokat adunk, hogy a hasznosat a széppel párosítsuk s hogy városunk és vidéke minden társadalmi osztálya találjon lapunkban olvasásra méltót. Annak megjegyzése után, hogy a személyeskedést kerülni fogjuk s polémiáknak tért nem nyitunk — vázoltuk lapunk ezélját és irányát. Ajánljuk vállalatunkat városunk és vidéke mélyen tisztelt közönségének hazafias pártfogásába s egyszersmint kérjük az arra hivatottakat, hogy ne vonják meg tőlünk szellemi és erkölcsi támogatásukat. Dr. En.ca.re37- G-37-rala felelős szerkesztő. TÁRCZA. -A- Dégen, ettem párok ellebegnek, ottem szoknya elsuhog, én istenem! — mig én didergők, oly vidámak s boldogok! Nem sugárzik a szemekből, ig elsuhognak boldogan; nekem tizenhat fok hidegtől aczog a harminczkét fogam . . . ily boldog e szép barna gyermek, mily boldog ifja oldalán! . . . ákokra cseppet sem figyelnek, ogy megsikamlanak talán. — Vagy egy se’ bánkódnék bukásán, kebelkeblen pihenne meg ?!. Kedves dolog! — Csak úgy ne fáznám ne volna oly kemény hideg! . . Amott egy bájos kis menyecske fezénél kis fiút vezet, gonddal vigyáz, hogy el ne ejtse, mutatja a lépéseket. A kis fiú mosolygna rája, hanem fél föltekinteni ... — Családboldogság is ... sütött kályha,h! mind a kettő isteni! .. Szép szőke hölgy jön most elébem, Oly könnyen jár csak úgy liheg, Kis lába úgy repül a jégen, Hogy tán nem is érinti meg. Úgy elnézem, hogy száll, mikéntha Szárny hordozná, mely égbe visz . . . — Hanem már ez félig se’trófa, Belém fagy a szentlélek is! . .. S a többi... Mondom, még sokáig Nézném. — de kurucz a dolog! A szőke hölgy kedvből bokázik, Ug, én hidegtől tánczolok . . . Hozzája állnék . . . volna kedvem . . . De nem! Haza megyek! — Hiszen Azt fogadom, hogy többet engem Az asszony jégre nem viszen! Csillagh Mór: Emlékezés Greguss Ágostra Azok a könnyek, melyeket Gyulai Pál elhunyt barátja emlékének szentelt, bizonnyal szívből fakadtak és a mélységes gyásznak azon megható szavai, melyekkel Szász Károly ünnepelte a nagy író és felejthetetlen barát emlékét, a tiszta érzés forrásából eredtek. Mert aki Gregussal nem is állott baráti viszonyban, de csak egyszer részesedett azon szerencsében, hogy vele megismerkedjék , az tisztában volt felőle, az érezte, hogy egy férfiúval áll szemben, ki önérzetes, de nem gőgös, emberszerető, bár nem érzelgős, engedékeny s szelíd, bár ítéletében szigorú és érzelmeiben rátartós, szóval férfival, kiben a valódi jellem minden attribútuma egyesül. És valóban csudálatos, bár könnyen érthető, hogy kik koporsójánál búcsúztatót mondtak, nem annyira a kitűnő író és tudós érdemeit méltatták, hanem az embert dicsőítették: a jóságos és jellemes férfit. És engem ezen búcsúztatók küzül egyik sem hatott meg annyira, egyik sem ébresztő oly meleg részvétre szívet, mint az egyetemi ifjúság szónokának skszéde. Mert én éreztem, hogy mindenik szavazni igazság, mert én tudtam, hogy Gregussnál gazabb barátja az ifjúságnak nem volt s hogy koporsójánál alig volt méltóbb oka a siralomra bárkinek, mnt tanítványainak. E futtában odavetett sorokban én is Gregussról akarok szólani, a tanárról és a mi ő őnála ezzel együtt járt, a szíves házigazdáról. Sokan megírták róla, hogy nem volt ügyes előadó; az eszmét, mely lelkében oly gyorsan fogamzott, a szót, mely ajkairól a legeredetibb magyarsággal és legtisztább ízléssel hangzott, nem bírta a külső ügyesség azon kétségtelen hatású fogékonyságával közölni, mely gyakran gondolatokban meddő szónokok sikerét is biztosítja. Halkan beszélt és törtetve. De aki látta, hogy ki szól hozzá, aki értette, hogy mit beszél, az könnyen beletörődött előadásainak hallgatásába amint hogy hallgatóinak száma — bár az ő előadásai a vizsgálati rend szerint nem voltak kötelezők — évről évre gyarapodott. Legtöbb hallgatója volt azon a leczkéjén, melynek stereotyp neve a stylgyakorlatok volt, t. i. az a leczke, melyen Greguss a stílről elméleti oktatást adott és melyen főkép eredeti és fordított dolgozatok, bírálatok és szóbeli vitatkozások töltötték be azt a két órányi időt, melyet a tanrend reájuk hetenkint szabott. Amolyan önképzőkör forma volt, természetesen tágabb működési körrel és sokkal nagyobb szabadsággal. Ott ugyan kényszerről szó sem volt, mindenki akkor itt és akkor szólott, amikor épen tetszett, de főkép azt irta és azt beszélte, amint tolla fogta és amint szája ize szerint volt. Mert a kathedrán nem a szigorú, mogorva paedagogus ült, ki tekintélye imponáló súlyával elnyomja a törekvő ifjak szabad szólását, hanem a béketűrő és méltányos barát, ki a tudósnak látszó philosophus böngészett értekezéseit és a lelkesedés szikráit hányó poéták iszonyú zöngedelmeit egyforma béketűréssel hallgatja. Csak néhanéha mosolyodott el szelíden egy-egy jeles kiszóláson vagy pedig helyeslő fejbólintással adta tudtuk hogy a bíráló ostorának élesebb suhintása neki is ínyére van. Még ma is emlékezem olyan esetre, hogy egy különben derék és tudós ifjú értekezésében egyik állítása erősbitéséül nevesebb külföldi tudósokra hivatkozott, kik — úgy mond — egy véleményen vannak vele, már mint az alig katonasort ért ifjonczczal. A dolgozatot én váltottam ki bírálatra, és amidőn erre reflectáltam, gyöngén odaszóllok, hogy én szívesen elhiszem ezen állítást még akkor is, hanem azok a híres nagy tudósok vannak egy véleményen értekező barátunkkal, ha ő talált egy véleménye lenni az európai brit tudósokkal. Ez a szó — in vettem észre — tetszett Gregussnak, mert bár néző, de esküdt ellensége volt a pökhendiség Más alkalommal szerelmi verset olvasott egyik hallgatója, de oly szerelmi verset, de úristen óvjon meg tőle minden egészséges embert. Az epedő vallomások egész raja '__________________ Új év napján. (E.) Boldog uj évet! — ez a szokásos üdvözlet hangzik az évforduló alkalmából minden ajkon; rokon, barát, ismerős s mindazok kik kedvesek előttünk e három rövid szóban vélik kifejezni, a mi jót, szépet és üdvöset nekünk kívánnak, mi pedig megköszönjük s egész ösztönszerüleg vissza mondjuk a jó kívánságot: Boldog uj évet! Szinte rész néven vennék, ha valami ismerősünk elmulasztaná a boldog uj év kívánását, pedig úgy vagyunk vele, hogy bármi sokan kiván