Vásárhely és Vidéke, 1887. január-június (5. évfolyam, 1-27. szám)
1887-01-06 / 1. szám
Hódmező-Vásárhely, január 6. 1-fő szám 1887. ötödik évfolyam ------------------^ «8 & Előfizetési dij:I Egész évre 4 frt Félévre . 2 frt ! Negyedévre 1 frt ! - I Egyes szán ára 0 kr. HIRDETÉSEK jutányosan közöltetnek. 8° ------------------Helyi érdekű társadalmi és szépirodalmi hetilap. Megjelenik minden csütörtökön. -----------------Előfizetéseket és hirdetéseket elfogad a kiadóhivatal és Lévai F. nyomdatulajdonos. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Főutezán, III. tized 874. sz. alatti gróf Károlyi-házban. «88» V?------------------- ■* 1887. Tehát ismét egy év merült el az idők tengerébe! Az emberi elme ismét előtte áll azon rejtvénynek, melynek új esztendő a neve! Várjon mit hoz, sőt-e vagy roszat? Találgatják sok ezeren, de kinek jövendölése ér valamit? A sors kereke néha úgy fordul, minő fordulatot az ember nem várt, és meghazudtoltak minden jövendölések s találgatások, melyeknek újévkor oly bő keletjük van. Mint mindenben, úgy itt is a múltak tapasztalása legbiztosabb iránytű a jövőre nézve. Ez kevésbé csal, mint bármi más, mert kétségbe nem vonható tény az, hogy a dolgok folyásában is van logikai rend, melyet néha váratlan erupcziók vagy bonyodalmak megzavarni látszanak, vagy tényleg idegzavarnak, de ezen folyamat lényegében bír egy olyan jelleggel, melyet eltörölni a nem várt eseményeknek sem lehet. Ezen tapasztalások megfigyelésével induljunk az új esztendőbe és ezeknek alapján aligha csalódunk, ha azt mondjuk, miként helyi közéletünkre az újév aligha fog nevezetes események szülője lenni. Minek nyomán várjuk ezt? Hol nyilvánult az érték városunk emelésére, erkölcsi és anyagi értékének gyarapítására, közéletünk nemesítésére, hol a fokozatos haladás iránti érték, mely nélkül nagyot tenni nem lehet? Lefolyt az év, lezáródtak a lapok, melyek a jövő nemzedék részére fogják eseményeit megőrizni. Forgatjuk e lapokat és kutatjuk mit tettünk? Kezdtük a tisztújításon. Ez nagy és fontos aktus egy törvényhatóság életében. Nem mondhatjuk, hogy a törvényhatósági bizottság nem állott volna némileg feladata tudatán, de nem vitathatja senki, hogy e tisztújítás is csalódással járt és nem elégíti ki a jogos igényeket. A tisztikar maradt a régi, mintha felfrissítésére semmi szükség sem lett volna. Pedig a befolyt esztendő is bizonyság reá, hogy ezen felfrissítésre szükségünk volt, mert a tisztikar a maga egészében nem áll feladata magaslatán. Hiányzik az erélyes, öntudatos vezető kéz, mely irányoz, eszméket produkál s azok megvalósításán fáradozik. A napról-napra való tengődést éli közigazgatásunk és céltudatos politika nem vezérli. Különben nem csoda. A tisztikar nem lehet sokkal külömb, mint a képviselőtestület, melynek teremtménye. Márpedig törvényhatósági bizottságunkról még a legnagyobb jóakarója sem mondhatja, hogy öntudatos irányban halad, egy nagyobb szabású politika elveit kövti, melyeknek szolgálatában önzetlenül működik. Ettől fájdalom távol állunk. A fegyelmezett párt, mely törvényhatóságunk bizottságában többségben van, csak akkor lép fel kompaktul, midőn személyi kérdésekről vagy közös érdekekről van szó, de tárgyilagos bírálat és magasabb felfogás alá eső ügyekben — különösen mikor áldozatokról van szó — sehol sem találjuk. Ilyen kérdésekben maguk a vezérek sincsenek egymással tisztában és a közügy nagyobb dicsőségére egymásnak lobbantják szemükre, hogy saját érdeküket kívánják a közérdek rovására előmozdítani. Fontos eseményét képezték az elmúlt évnek a város javadalmainak bérbe adása. Ebben szerencséje volt városunknak, mert javadalmait s birtokát a viszonyokhoz képest fényes eredménynyel hasznosította. Az anyagi siker nem maradt el, de az erkölcsi vereség sem. Régen nyilvánult annyira igaznak közigazgatási kormányzatunk tehetetlensége és önzése, mint a bérleti ügyekben. A regálebérleteknél s a városinál is a belügyminiszternek kellett az igazság, s a korrekt eljárás átjárás kényszerííteni a várost. Felső parancsszóra tettük meg azt, ami helyénvaló, nem a legnagyobb szégyen-e, mi egy közigazgatási kormányzatot érhet ? Kiemelkedő mozzanat a közigazgatási élet terén adósságaink konverziója is. Ez mindenesetre dicséretes terv és sikerült mű volt, habár a belügyminiszter legutóbbi leirata értelmében gyümölcseit nem annyira mi, mint a jövő nemzedék fogja élvezni. A konverzióhoz méltó társul sorakozik a városi közfürdő, mely valóságos kulturális intézménynyé nőheti ki magát,, ha oly módon fejlesztetik, hogy a közönségnek az év minden szakában rendelkezésére álljon. A közfürdő létesítése és az adósságok konverziója, ez két műve volt a városi közigazgatásnak, valóságos téttek és nem üres szavak, melyeknek árjában annyi üdvös eszme bukik el és leli halálát. Ennél többet nem is jegyezhetünk fel 1886-ról. Ha fontos eseménynyel kezdettük az évet, úgy legalább is hasonló fontosságú eseménynyel végeztük. A főispáni változás amily meglepő fordulat volt közéletünkben, épen oly életbevágó. Nemcsak személyi tekintetben értjük ezt, hanem érdemileg is. Az új évvel léptek életbe majdnem teljesen az új közigazgatási törvények, melyek a főispánnak hatalmas jogokatbiztosítanak. A főispánváltozás tehát minden tekintetben új korszakot jelez városunk életében. E változás reménysugara a jövőnek, mely talán kedvezőbb helyzetet teremt részünkre is, mint amilyen a való helyzet. Reméljünk és bizzunk! Ezen jelszavakkal lépünk az uj esztendőbe. Bár egyikben ne csalódnánk, másik ne hagyna el bennünket mek. Meghalt 7 fi, 6 nő, összesen 13 egyén. A szaporulat tehát 11. Házasságra lépett 5 pár. A görög keleti egyházban született 8 fiú, 7 leány, összesen 15 gyermek. Meghalt 4 fi- és 9 nőnemű, összesen 13 egyén. A szaporulat 2. Házasságra lépett 4 pár. Az unitárius egyházban született 6 fiú, 3 leány, összesen 9; meghalt összesen 4 finemű; a születések tehát 5-tel haladják felül a halálozások számát, azonban az egyház tagjai ezen felül áttérések folytán 69-czel szaporodtak. — Házasságra lépett 1 pár. Az izraelita hitközségben született 39 fi, 20 leány, összesen 59 gyermek. Meghalt 17 finomű, 15 nőnemű, összesen 32 egyén. Szaporulat 27. — Házasságra lépett 7 pár. A nazarénusok közt, a polgármesteri hivatal által vezetett kimutatás szerint, a születések száma 28, a halálozásoké 25 volt, tehát a szaporulat 3. Házasságra lépett köztük 2 pár. . Az összes egyházakban, bele nem értve a nazarénusokat, kiknek népmozgalmi adatai a többi egyházak kimutatásaiban is bent foglaltatnak, a születések összes száma: 1992, ebből fia 1009, leány 983. A halálozások összes száma : 1396, s így városunkban a múlt évben a születések száma 596-tal haladja felül a halálozásokét, vagyis a lakosság természészetes szaporodása 596 volt. Népesedési viszonyaink az 1886-ik évben. A róm. kath. egyházban született: 271 fiú, 325 leány, összesen 596 gyermek. Meghalt 196 fi- és 214 nőnemű, összesen 410 egyén. A születések száma 186-tal haladja meg a halálozásokét. Házasságra lépett 159 pár. A szülöttek száma öttel kevesebb, a halálozások száma 50-nel több s az esketések száma 24-gyel több mint az előző 1885-dik évben. Az ev. ref. egyházban születettt fiú: 672, leány: 617, összesen 1289 gyermek. Meghalt finemü 454, nőnemű 470, összesen 924 egyén. A születések száma 365-tel több a halálozások számánál. Házasságra lépett 380 pár. A születések száma egygyel kevesebb mint 1885-ben, a halálozásoké 84-gyel több. Az esketések száma 42-vel kevesebb, mint 1885-ben. Az ág. ev. egyházban született 13 fiú, T1 leány, összesen 24 gyer melhívás az alföldi kerti bortermelés érdekében. Köztudomású tény, hogy a szöllő ültetvények legádázabb ellensége a filloxéra évtizedek óta tartó pusztítása majdnem az összes európai szöllőültetvényekben mily óriási károkat, okoz, hogy egész bortermelő vidékek lettek ezen puszta szemmel alig látható, mégis felette kártékony rovar által teljesen elpusztítva, s tudjuk, hogy daczára az összes európai törvényhozások intézkedései, kormányok rendeletei, közönségek, egyletek és egyesek fáradhatlan törekvéseinek, a szöllőtelepek megmentése tekintetében alig, vagy legalább is igen csekély eredményt, érhettünk el. A filloxéra által okozott károk nálunk Magyarországon is tagadhatlanul óriási értékveszteséget képviselnek, s bortermelő közönségünk által szenvedett veszteségek pótlására évtizedek fognak kelleni, és míg egyrészről a bortermelők veszteségei kiszámíthatlanok, tetemes jövedelem veszteséget szenved az állam is, mert a kipusztított, vagy a filloxéra tovább terjedésének meggátlása végett felsőbb rendeletre kiirtott területek jövedelmezősége ha nem is örökre, de évtizedekre nagy mértékben alászállván, a kiszámított s adó alapját képező kataszteri tiszta jövedelmet is ugyanoly mértékben le kelletvén szállítani, ebből az államra kétségtelenül tetemes jövedelemveszteség háramol. A filloxéra terjedésénél feltűnő azon körülmény, hogy túlnyomólag a bortermő hegyvidéken tenyész, hogy az alföldi szellőket épen nem, vagy alig támadja meg, miből azt lehet következtetni, hogy az alföldi síkság nem szolgál alkalmas térül e kártékony rovar terjedésére, mely körülmény magában véve is elég okot szolgáltat arra, hogy a kedvező alkalmat felhasználjuk, s az alföldnek szöllő növelésre alkalmas tereit szöllő vesszőkkel beültessük.• Legyünk előrelátók, s iparkodjék, kinek alkalmas földje van, jó fajta szöllővesszőket ültetni, s birtokához mérten magának szöllőskertet alakítani, mert tény, hogy ha helyesen vannak megválogatva az elültetett szöllő fajok, az alföldön is kitűnő minőségű és évek hosszú során át eltartható bort lehet termelni. De hogy a magyar alföldön a szöllő, illetve bortermelés feltűnő eredményt érjen el, szükséges mindenekelőtt az okszerű művelés és kezelés, de égető szükség volna a szöllőskertek rendezése is, mert szüllőkertes gazdáink a jelen viszonyok közt alig fordítnak figyelmet szöllőskertjeikre, miután nem tudják azt a sokféle ellenségtől (ilyenek a szöllőbeli állandó lakosok, azok házi állatai, vadak, madarak stb.) megóvni. Ez ügyben észrevételeimet egy ízben már a nagymélt. m. kir. földmivelés-, ipar és kereskedelemügyi minisztériumhoz, majd Miklósi Gyula borászati kormánybiztos úrhoz is beterjesztettem, melegen ajánlva az alföldi kerti bortermelés ügyének felkarolását, valamint a szöllőskerteknek törvény, vagy rendeletek által leendő rendezését, minek folytán a kormány részéről pár héttel előbb Heinrich József borászati vándor tanár lett ez ügy tanulmányozásával megbízva. De miután a kormány ezen intékedését a kitűzött czél elérése tekintetében elegendőnek nem tartom, s miután közvetlen tapasztalaton alapuló tudomásom van arról, hogy az alföldi kerti bortermelés igen dúsan jutalmazza a ruda fáradságát, ha az elültetett szöllőfajta helyesen válogatta meg, termett , borátlg okszerűen kezeli, s nem teszek le a tényről, hogy az alföldi kerti bortermelés gye felkaroltatni fog, s annak elérése czélból, most már közvetlenül maguk a bortermelőkhöz, hatóság és gazdasági egyletekhez is fordulok, annál inkább, mert határozottan állíthatom, hogy itt az alföldi síkságon is lehet oly kitűnő minőségű bort termelni, minek a hegyi borok, s hogy az általam Orosházán termelt kerti bort a hegyi boroktól még a legszakértőbb borász sem képes megkülönböztetni, s évekig eltartható anélkül, hogy erejéből vagy értékéből veszítene valamit, de sőt ellenkezőleg, mindig finomabb és értékesebbé válik az, úgy, hogy az én kerti boraimért ígértek már 24 litot hectoliterenként s volt rá eset, hogy 850 négyszögöl kísérleti szöllőtelepem 16 hectoliter szinmustot megadott. Az oly földtulajdonos tehát, kinek alkalmas földje van a szöllőültetésre s nem sajnál a bortermelésre egy kis gondot és költséget fordítani, igen könnyen juthat szép jövedelemforráshoz. Ily körülmények között az alföldi bortermelés közgazdasági nagy fontosságára tekintettel, és annak előmozdítása érdekében az alföld egyik, e czélra legalkalmasabb városában, Szegeden egy szélesebb körű értekezletet szándékozván létrehozni, melynek czélja lenne rámutatni azon akadályokra, melyek a kerti bortermelés legfőbb hátrányait képezik, megvitatni amaz eszméket, s kijelölni azon módokat, melyek keresztül vitele mellett a kerti bortermelés ügye lendületet nyerne, és melyre a kiválóbb alföldi bortermelőket, úgy a kerti bortermelés iránt érdeklődőket megnyerni óhajtván, azon kéréssel bátor vagyok t. czimhez fordulni, mikép arról, hogy ezen később meghatározandó időben tartandó értekezlet összehívásához elvben hozzájárulni, ezen értekezleten a körülményekhez képest személyesen, vagy képviseltetve megjelenni hajlandó lenneez velem tudatni, s egyidejűleg az alábbi kérdő pontokra becses válaszát megadni szíveskedjék. 1. Melyek azon okok, melyek nézete szerint az alföldi kerti bortermelést leginkább hátráltatják, s annak legnagyobb akadályul szolgálnak ? 1. Hány hold szöllőskerttel bir az illető község, melynek területén a szöllőtelep létezik ? 3. Mely szöllőfajok szolgálnak bortermő, és melyek asztali szöllő gyanánt? 4. Mikor szoktak azon községben és környékén szüretelni ? 5. Termeltetik-e vörös bor is, vagy csupán fehér, s mennyi az átlag termés holdanként ? 6. Mi szokott ára lenni a mustnak, és mi a kiforrt bornak? 7. Kik szokták a helyi bortermést vásárolni, helybeliek vagy vidékiek? 8. Bir-e az illető község szöllőtelepnek alkalmas területtel, szándékozik-e azt beültetni s minő fajokkal ? 9. Vannak-e a szöllőskertekben gyümölcsfák, melyek a túlnyomó fajok, s hány gyümölcsfát lehet számítani holdanként? Orosháza, 1887. január hó. Tisztelettel Vidovich József.