Vásárhely és Vidéke, 1889. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)
1889-07-04 / 27. szám
mező-Vásárhely, julius 4. 27-ik szám. 1889. hetedik évfolyam Előfizetéseket és hirdetéseket elfogad a kiadóhivatal és Lévai F. nyomdatulajdonos. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Főutezán, III. tized Lengey-féle házban. ---------------------------------------(fizetési dij: sz évre 4 frt ívre . 2 frt ;yedévre 1 frt ís szín árat kr,RDETÉSEK mgosan közöltétnek. * ------ Helyi érdekű társadalmi és szépirodalmi hetilap. Megjelenik minden csütörtökön. — Vizsgák után. Az iskolai vizsgálatok városunkig véget értek e héten, és ezzel .■kezdődött a nyugalom időszaka a nők és tanulók részére. De mig aiek pihenést hoz, addig a szülők is aggodalommal gondolnak gyerkeik jövőjére és tépelődve keresik a helyesebb módot boldogságuk megútására. Valóban az aggodalmak nem őkrról valók. Bár tagadhatatlan, hogy kiűvelődés, az értelmi erősbödés növedtével az életpályák s a kenyérmeset forrásai hazánkban is szaporodt, azért még mindig kemények a fességes megélhetés feltételei és nem skély küzdelmen kell keresztül hania annak, aki a maga emberségér akarja megfutni élete pályáját. Épen ezért nem lehet eléggé ajánd a szülőknek, hogy a maguk ésermekük érdekében szigorú önismertetés bírálattal végezzék azt a közességet, mely őket gyermekük sorsaik igazgatásában a gondviselés kedyelméből megilleti. Semmi sem bontja meg magát keservesebben a termekek dédelgetésénél; nincs méreg, egy biztosabban rombolna életet, mint a szülő gyermeke gyengéi előtt elkarja szemeit és azokat nem nekik, mert másoknak — gyakran épen anitónak igyekszik felróni. Itt csak egy mód az, mely biztos s szükséges. Ez a mód az, hogy a múlásra hajlamot vagy képességet em tanúsító gyermeket ne kényszeítsük olyan pályára, melyen legjobb setben csak fél ember válhatik belőle. A gyakorlati élet ma már a legegyszerbb keresetet bizonyos értelmi színvonalra emeli, melyre emelkedve diploma nélkül is számot tesz az ember. A gazda, az iparos ma már nem nőhet el úgy, mint egy-két évtized előtt, meserségén felül az ismereteknek az életben leszükségesebb ágait minden esetre ei kell sajátítania. Szóval napjainkban a pályaválasztás nehézségei mégsem oly nagyok, mint voltak ezelőtt. Csak a szülők bontakozzanak ki az előítéletek békéiből és ne szégyeneljék azt, ha gyermekük kereskedő vagy iparos pályára lép, avagy a gyakorlati pályák közül valamelyiket választja, mely a becsületes megélést sokkal inkább biztosítja, mint gyenge embernek valamely „diplomás“ foglalkozás. Önként értetődik, hogy amiről eddig szóltunk, az azon növendékekre vonatkozik, kik a népiskolából kilépnek és más iskolába készülnek. A népiskolai oktatás nem esik az önkéntes választás körébe, ennek látogatását a törvény parancsolja, és így a törvényes kényszer minden eszközét foganatba kell venni, hogy senki a népiskolák látogatásának kötelessége alól ki ne búhasson. Kétségtelenül szomorú körülmény, melyet fájdalommal konstatálunk, hogy a népoktatás országos szervezése után a harmadik évtized kezdetén is sürgetnünk kell a népiskolai oktatásnak szükség esetén kényszer útján való érvényesítését. De amidőn tény az, hogy népünk még mindig keresi a módját annak, miként lehetne e kényszer alól teljesen vagy legalább idő előtt menekülni, kötelesség ezt tenni. Amiig az erkölcsre és értelemre ható eszközökkel nem érhetjük el azt, hogy minden szülő önmaga szorítsa gyermekét a népiskola látogatására, addig a törvényes kényszer eszközeit is alkalmazásba kell venni. Mindenesetre a társadalom értelmes elemeinek, különösen a népiskolai elöljáróknak magasztos feladatát képezi az, hogy e tekintetben a népre erkölcsi eszközökkel is hassanak, az iskolát megkedveltessék, a tanítóban és tanulóban a munkakedvet ébren tartsák, ha lehet fokozzák. Vájjon teljesítik-e kötelességüket a népiskolák elöljárói, arról most nem szólunk. De iskolai vizsgálatokról lévén szó, lehetetlen egy megjegyzést elhallgatnunk. E megjegyzésünk vonatkozik azon különös viselkedésre, melyet némely iskolaielöljáró itt nálunk a nyilvános iskolai vizsgálatokon tanúsít. Az iskolai vizsgálatok paedagogiai értékéről elméleti diskusszióba nem bocsátkozva, egyet minden esetre el kell ismerne mindenkinek, aki az oktatásügy mai állását figyelemmel kíséri. Ezen körülmény az, hogy a tanítás s tanulás haladásának, állapotának, módszerének megítélésére a nyilvános iskolai vizsgálat alkalmas eszközül nem szolgálhat. Innen ered az, hogy a külföldön általában, sok részt már hazánkban is a nyilvános iskolai vizsgálatok mindinkább iskolai ünnepélyekké alakulnak, alkalmakká arra, hogy a tanító s tanuló az év végén nyilvános érintkezésbe lépjen a közönséggel s ennek érdeklődését az iskola iránt ébren tartsa. De aki a szigorú kritika mérő eszközeivel jelennék meg egy nyilvános vizsgálaton s annak eredményéből akarna ítéletet alkotni magának a tanító képességéről, a tanuló haladásáról, az a legritkább esetben jutna igazságos ítélethez. Ezért az ünnepies színezetét ezen vizsgálatoknak megrontani nem helyes, de legkevésbé helyes, és határozottan elítélendő épen ezeket használni fel arra, hogy a tanító tekintélye a tanulók s a szülők előtt kisebbittessék. Még ha jogos is az észrevétel, akkor sincs helyén a tanítványok s a közönség előtt, mert a tanító tekintélye a legdrágább kincse az iskolai fegyelemnek, melyet úgy kell őrizni, mint őrző az a porosz tanító, aki midőn Nagy Frigyes porosz király kérdőre vonta, amiért az iskolába beléptekor véletlenül fején volt kalapját ottléte egész ideje alatt nem vette le, azt felelte: „Felség, azért nem vettem le a sövegemet, mert tanítványaimnak nem szabad azt gondolnia, hogy az iskolában nálam nagyobb űr is van.“ Sohasem hittük volna, hogy épen iskolai elöljáróval szemben kell e tekintetben a nyilvánosság előtt felszólalnunk. De nem hallgathatunk, mert több felől hiteles oldalról vettünk panaszt arról, hogy különösen az új templomban tartott ref. iskolai vizsgálatokon a vezető iskolaszéki lelkész-elnök oly módon viselkedett a tanítókkal szemben, mely a legkomolyabb kárhoztatást provokálja. Rosszaié megjegyzéseit hangosan tette, a tanítókat formálisan korholta, a gyermekeket megrnkatta és kínozta, késő estig, sötéttel bocsátotta el, sőt közben erős szóváltások támadtak a vezető lelkész s a tanító közt. Ez oly eljárás, melynek brutalitása első tekintetre feltűnik, és ezért nem is teszünk reá több megjegyzést. De a tanfelügyelő úr figyelmét mindenesetre felhívjuk az évzáró népiskolai vizsgálatokra, melyek ellenőrzése sürgős szükséget képez. A körös-tisza-marosi ármentesítő társulat központi választmányának ülése június 27-én, közgyűlése jún. 28-án tartatott meg városunkban Károlyi Tibor gróf elnöklete alatt. A közgyűlési tárgyak a tisztikar által előkészítve s a központi választmány által megvitatva oly alakban kerültek a közgyűlés elé, hogy érdemleges vita azok fölött alig lehetett s igy a választmány előterjesztett javas-latai kivétel nélkül elfogadtattak. A közgyűlés főbb tárgyai voltak : az ártérfejlesztési munkálatok átvétele a Halácsyféle vállalattól, különféle zsilip- és töltésépítési munkálatok költségeinek megszavazása , s legnagyobb részt e czélra 320 ezerért ideiglenes kölcsön felvételének elhatározása. Az ártérfejlesztési munkálatok mielőbbi befejezése ez idő szerint a társulat legfőbb érdeke levéli, a közgyűlés egyhangúlag jóváhagyta a Halácsy-féle vállalattal kötött s általunk már ismertetett egyességet, mely lehetővé teszi, hogy a társulat maga a legnagyobb erélylyel vigye keresztül a még befejezésre váró ártérfejlesztést. Erre nézve a főigazgatóság nyert a közgyűléstől megbízást s miután a békés megyei kataszteri munkálatok a befejezéshez közelednek, remélhető, hogy az ártérfejlesztési munkálatok is mielőbb befejezhetők lesznek, mely esetre a sérelmes ideiglenes kirovások megszüntetendők lévén, megtétettek az intézkedések az osztályozás és kirovási kulcs megállapítására. E tekintetben a társulat kataszteri bizottsága, melyben mind a három szakasz képviselve van, fog tenni a közgyűléshez javaslatot.A közgyűlés ezután különféle zsilip és töltésépítési, úgy belvízrendezési ügyekben intézkedett, leginkább a békés-báboczkai szakaszt illetőleg, hol még igen számos végrehajtandó munkálat van. Ezen munkálatok végrehajtása a kormány által is sürgetve lejvén, de elodázásuk a társulatnak sem állván érdekében, még legnagyobb részt ez évben megkezdetnek. Miután pedig költségeikre fedezet a költségvetésben nincs, a közgyűlés pótköltségvetés, illetve egy 320.000 forintos ideiglenes társulati kölcsön felvétele által oldotta meg a kérdés pénzügyi részét. A kölcsön felvételével Károlyi Tibor gróf, Fekete Márton és Garzó Imre bízattak meg. E tárgygyal kapcsolatban Fekete Márton főigazgató javaslatára a társulati 10 milliós kölcsön konverziója is elvben elhatároztatott s egy bizottság küldetett ki a kérdés tanulmányozására és előkészítésére. A főigazgató évenkint 45 ezer frt megtakarítást remél a konverzió által elérhetni s igy a kérdés minden esetre nagy figyelmet érdemel. A 320 ezer frtos kölcsön kérdésében a makóiak opponáltak s Major Miklós polgármester és Boros Samu csak azon összeget akarták megszavazni, mely az ártérfejlesztés átvétele folytán a Halácsy-féle vállalatnak fizetendő, azonban a közgyűlés túlnyomó nagy többsége megszavazta a kölcsönt, mert a körösi szakaszon az elrendelt munkálatokat mielőbb teljesíteni kell, annál is inkább, mert ha a körösiek szintén viselik a társulati nagy terheket, ők is joggal megkövetelhetik, hogy a társulat is teljesítse a Igazgatói évzáró beszéd. Futó Mihály főgymn. igazgatótól. Nagytiszteletű és Tek. Egyházi Elöljáróság és Tanári Kar! Igen tisztelt Közönség! Kedves Tanuló Ifjúság! Valamint a bölcs és vallásos érzületű férfiú, ha az áldást hintő nap sugarai leáldoztak, még egyszer végig tekint az napi teendőin ; újra számot vet magával és végzett dolgaival, volt-e azokban olyan, amelyre édes megelégedéssel gondolhat vissza; vagy olyan, amelynél az irányt és eszközöket elvétve, a tévedésből jövőre bölcs tanúságot meríthessen ; és csak miután hálát rebegett a jóságos isten segítő kegyelméért, hajtja le fejét a megérdemelt nyugalomra: épen úgy illő nekünk a növendéksereg nevelőinek és oktatóinak; épen úgy illő a tanuló,ifjúságnak, hogy egy hosszú tanév alkonyán vessünk egy röpke pillantást ama napok örömére és bánatára, küzdelmeire és eredményeire, édes jutalmul, ha helyesen cselekvőnk, oktató intésül, ha netalán eszközeinket eltévesztettük. Mis valamint isten nevével indultunk kétes pályafutásunkra: mielőtt a megérdemelt nyugalomra térnénk: neki adjunk hálát gyámolító karjaiért, a melyekkel ingadozó lépteinket támogatta, neki az áldásokért, a melyekkel fáradozásainkat kegyelmesen megkoronázta. Emberé a munka, istené az áldás. Az isten is csak munkára fizet. Nagy, életbe vágó igazságok ezek nem csak a köz- hanem az iskolai életben is, a tanárra és tanulóra egyiránt. Szerencsés aki megértette, boldog lesz mindenkor, aki tanácsukat híven követi is. Az a tanár, a ki magasztos hivatását elevenen érezve, lelkének legjobb erőit, idejének összességét tanítványai erkölcsének nemesítésére, lelki tehetségüknek összehangzó fejlesztésére igaz odaadással fordítja; a ki tisztének terhét nem a robotos számító lelketlenségével, nem is a képmutatás szemfényvesztésével, hanem egész becsületességgel hordozza: isten segítségével bizonyára meglátja és élvezi munkálkodásának ízes gyümölcsét. Sőt ha netalán vállaira súlyosodnak is az élet terhei, ha netalán félreértés avagy méltatlan bántalom illeti is: szivének sajgásai között is, öntudatában végre oly benső nyugalmat talál, a mely hányatott lelkének mindezekért bőséges kárpótlást nyújt; és mert munkája hiv és igaz vala: előbb-utóbb a szülők áldásában, a társadalom méltánylásában és a tanítványok hálájában még életében, sírja felett bizonyára azok áldó emlékezetében gazdag jutalom kiséri azt. Éltünk-e mi tanárok e letűnő tanévben ily hűséggel fel- s adatunknak?: nyúljunk keblünkbe és az a meg nem vesztegethető kis biró kinek-kinek igazán megfelel. A kinél ez nem emel vádat, az nyugodtan zárhatja le ez évi számadó könyvet és megelégedetten nézhet a szünidő pihenő órái felé. Az a tanuló, aki a tanárai által hirdetett tiszta erkölcs igéinek befogadására fogékony szívet tárt ki és ártatlan lelke szeplőtlenségét megőrzeni féltő gonddal igyekezett ; aki engedelmes volt szülői akaratának, készséggel meghajolt tanárai intésének, testvéries melegséggel karolta tanulótársait, a ki tisztelettudó az érdemesek iránt, a kinek szavaiból és tetteiből mindenhol kisugárzott a nemes tanuló ; az a növendék, a kinek főfődolga kötelességeinek hű betöltése volt, a ki idejét okosan beosztva, megadta a testi üdülésnek, a lankadt lélek fölelevenítésének a magáét, de viszont gondosan felhasználta a szellemi tehetségeinek erősbítésére, az ismereteinek gazdagítására rendelt órákat, a ki töltésépítés és vízrendezés körül reá háruló kötelességeit. Felemlítjük még, hogy a közgyűlés néh. Kovács Dániel volt mindszent-apátfalvi szakasz-pénztárnok özvegyének 1280 frt kegydijat szavazott meg s Bartha István ugyan ezen szakaszbeli volt ellenőr óvadékát kiadatni rendelte, — végül, hogy az elnök indítványára a gyülésterem átengedéséért Hun- Vásárhely városának köszönet szavaztatott. Ez a szavazás volt az egyedüli, mely költségbe nem került s mely ellen még a makóiak sem opponáltak!