Vásárhely és Vidéke, 1892. január-június (10. évfolyam, 1-26. szám)
1892-01-07 / 1. szám
ódmező-Vásárhely, január 7. " T Előfizetési dij: | Egész évre 4 firt "élévre . . 2 frt | Negyedévre 1 frt —— * lyes számára Skr. HIRDETÉSEK Hiányosan közöltétnek. ____________II.l-ső szám. 1892. tizedik évfolyamra ~T--------------------V Előfizetéseket és hirdetéseket elfogad a kiadóhivatal és Lévai F. nyomdatulajdonos. Szerkesztőség és kiadó hivatal: Főutczán, III. tized, Lengey-féle házban. h.________4 Helyi érdekű társadalmi és szépirodalmihetilap. Megjelenik minden csütörtökön. Választások előtt. Hmn-Vásárhely, 1892. január 6-án. A kir. meghívó mai napon érkezt meg törvényhatóságunkhoz, mely érint a felséges király az uj országülést folyó év február 18-ik napjáralta össze Budapestre. Az országgyüli képviselőválasztások az egész orágban január 28 — február 6 napjaiul tartatnak meg s városunkban a szponti választmány f. hó 8-án, pentkén délelőtt fog határozni, hogy a tűzött 10 napon belül mely napon ítassék meg a képviselő-választás. Az új törvényhatósági szervezeti abályok is leérkeztek a kormánytól, ennek következtében f. hó 9-én arvényhatósági bizottság megalakul,egválasztja a kijelölő bizottságot s kizi az általános tisztujitás napját. Az avatottak szerint ez a nap január 3-ika lesz. Mindössze tehát csak alig két hét taszt el bennünket az országgyűlésiépviselő - választástól s az általános irási tisztujitástól s igy mi kétszer ezt elmondhatjuk, hogy választások ott állunk. Nem akarunk sem az egyik, sem másik választással politikai szempontul foglalkozni, mert lapunk nem polikai lap s az ily lapoknak a törvény irja a politizálást, mi pedig a törvényt szeljük. Nem hunyhatunk azonban . nemet azon társadalmi szempontok ott, melyek a közelgőválasztások ultimából önként szemünk elé vetődnek, mert a múlt emléke és tanúságai felnézik azokat. A választások, legyenek azok országos vagy törvényhatósági választák, képviselő - választás vagy tisztulíts, rendesen nagyobb hullámokat szokik verni a társadalomban a köz- és semélyes érdekek ,ezerféle nemes egymással versenyre kelve lépnek előtérbe csak egy kis elfogultság, túlbuzgóig, vagy szenvedélyesség kell — és ész a választási harcz mellett a társadalmi háború. A mi választásaink országszerte rról híresek s a mi választóink azzal remelték ki ország-világ becsületét,ogy nálunk a választási mozgalmak édesen tisztességes határok "közt hullmzanak; az úgynevezett választási eczetek s botrányok közönséget itt nem óditanak, etetés, itatás, vesztegetés ismeretlen fogalmak; a társadalmi béke megzavarását czélzó kísérletek hívekre em találnak s népünk az ellenvélemény első tiszteletben tartásával rendületlenül kiveti meggyőződését s higgadtanés izanul gyakorolja választási jogát. Az országban várjon hány város vagy falu közönségéről lehet hasonlót mondani? Sajnos, nagyon kevésről. Sajnos azonban az is, hogy bár a mi közönségünkzöménél a választási fozgalmaknak törvényellenes térre való á tterelése s a választási küzdelemnek remélyeskedéssé és pártoskodássá való lfajulása hívekre nem talál, nálunk isalálkoznak rendesen, akik szeretik a nézeteket és botrányokat, szeretik a személyeskedést és piszkolódást, szeretik azrőszakoskodást és intrigákat s ily előzőkkel akarják pártjuknak a többségi megszerezni, főként pedig a közfigyelmet magukra felhívni s pártjukelőtt magukat érdemessé tenni. Fájdalommal kellkijelentenünk, hogy az ilyen egyének legnagyobb részt az úgynevezett úri osztályból kerülnek ki s káros viselkedésüknek oka: az ellenvéleményüekkel ismert összeférhetlen természetük s azon balga hitük, hogy ily módon vélnek saját pártjukon vezérségre vergődni. Neveket nem említünk. A közönség fogja ismerni ezen urakat s bár a tapasztalás megmutatta, hogy rozsdás kardjaik f éle hatástalanul pattan vissza közönségünk kiváló tisztességérzékének érczpánczéljáról, a múltak után valószínűnek tartjuk, hogy ezen jó urak ismét elő fogják szedni a közelgő választások alkalmára piszkos fegvereiket, hogy városunk tiszta, jó hírnevén csorbát ejtsenek, de mireméljük, hogy a csorba nem ezen, hanem az ő fegyvereiken fog mutatkozni. A választási mozgalmak már országszerte megindultak s nálunk is valószínűleg a pártok a legrövidebb idő alatt zászlót bontanak. Mi bizalommal tekintünk mindkét párt arra hivatott vezetői felé, hogy a pártmozgalmakat a tisztességkorlátai között fogják tartani s nem engedik, hogy az alkotmányos, élet legszebb küzdterét, melyen csak a legszentebb meggyőződés s a szabad szó meggyőző fegyverével illő küzdeni, egyesek besározzák s foltot ejtsenek pártjuk zászlaján. Azt hisszük, már sokszor meggyőződhettek róla, hogy a választási mozgalmaknál a tisztességtelen fegyverektől undorral fordul el a mi közönségünk megvesztegethetlen jó érzéke s az ízléstelenségeket nem veszi be a gyomra. Mellőzzék tehát a pártok a választási küzdelemnél mindazt, ami a szó nemes értelmében nem tisztességes s a féket nem ismerő izgága néptribunoknak"-ne adjanak működési tért, vagy azokat rövid pórázon tartsák. A közelgő képviselőválasztásra való tekintettel ezeket akartuk elmondani, most áttérünk a városi tisztújításra. A bekövetkező tisztújítási mozgalmakra szintén az a kívánságunk, hogy az a legtisztességesebb korlátok közt mozogjon. Személyi tekintetekből, sógor-koma kedvéért, avagy más magánérdekből ne feketítsen be senki egy tisztviselőt sem feketébbre, mint a minő s ha a hibáit előtérbe tolják, ne hallgassák el jó tulajdonságait sem, ha vannak ilyenek. A kritika jogát ilyenkor gyakorolni jogosítva van minden városatya, s ezt egy tisztviselő sem veheti zokon, de ennek a kritikának elfogultságtól mentnek kell lenni s aki csak azért kritizál, hogy a sógorának vagy komájának jobb állást akar kiszorítani, az inkább hallgasson. S mikor a városatyák rostálni fogják a tisztikart, azt se tévesszék szem elől, hogy akit ki akarnak rostálni, kapnak-e helyette jobbat? Mi részünkről a tisztújításnál most is a lehető legkonzervatívebb eljárást ajánljuk. Amely tisztviselő tisztességgel betöltötte hivatalát, feltétlenül megtartandó; a melyik gyengébb volt, feltételesen, — ha t. i. helyette jobb nem vállalkozik; a melyiknek pedig működése általános elégedetlenségre adott okot, — az mellőztessék feltétlenül, mert mellőzése által csak nyerhet a közügy. Reméljük, hogy a tisztújitásnál egyedül a közérdek lesz irányadó s személyeskedés és gyűlölködés nélkül átesünk rajta. S még egyet remélnénk szépen a tisztikar érdekében, hogy elmaradjon. S ez a tisztviselők egy részének házalása. Erről a témáról nem írunk többet, meg fogja érteni mindenki. Vajha többi sorainkat is megértené . □ A városi szervezeti szabályok hétfőn érkeztek le a belügyminisztériumtól. Ittis volt már az ideje, mert a városi tisztikar hat éves mandátuma f. hó 8-án lejár s a szervezeti szabályok jóváhagyásának késedelme miatt a városi tisztújítást kitűzni eddig nem lehetett. Most már ennek sincs semmi akadálya, mert bár a belügyminiszter a szervezeti szabályon több módosítást rendelt el, ez a tisztújítás megtartását nem gátolja, sőt ezt a belügyminiszter is kifejezetten megengedi. A szervezeti szabályokkal foglalkozó miniszteri leirat több helyes módosítást rendel a szabályzaton s bár ezt minden intézkedésére nem mondhatjuk, általában csak elismeréssel szólhatunk róla s különösen el kell ismernünk azt, hogy a 290 §-ból álló terjedelmes szabályrendelet a legalaposabb felülvizsgálatban részesült. A miniszteri leirat főbb intézkedéseit következőkben ismertetjük: " A törvényhatósági bizottsági tagok számának, az 1891. év elején eszközölt népszámlálás adatai alapján 208-ról 220-ra történt szaporítását s a választó kerületek számának az addigi 7 kerület helyett 28-ra történt felemelését a miniszter érdemlegesen felülvizsgálhatónak mpg találta, mert a számszaporítást és uj beosztást igazoló adatok nem lettek felterjesztve. Felhívja tehát a miniszter a város közönségét, hogy az 1892. évre érvényes választói névjegyzék alapján pótlólag jelentse fel, hogy a 8 kerület mindenikére hány választó, esik ? A miniszter abizottsági tagok és a választókerületek számának végleges megállapítására nézve a kívánt adatok felterjesztése után külön rendeletben fog intézkedni, addig is elrendeli, hogy a vr 1isek és választott bizottsági tagok névjegyzéke a jelenlegi szervezeti szabályok alapján állapítassák meg. Ezen rendelkezésbe csak az a szerény megjegyzésünk, hogy miután a szerv, szabályok még hetek előtt felterjesztettek, ha már a tanács hiányosan is küldte fel, a minisztérium rövid úton is felkívánhatta volna a választókerület beosztásának megbizátásához szükséges könnyen megszerezhető s kéznél levő adatokat, mely esetben a városunkat törvény szerint a megillető bizottsági tagok száma kérdés tárgyát nem képezhette, mert akár több, akár kevesebb nyolc fővel városunk polgári lakossága, a bizottsági tagok száma csak 220 marad. A miniszteri leirat ,így abba a félszeg helyzetbe hozta törvényhatóságunkat, hogy a törvh. bizottság a régi szervezeti szabályok alapján alakul meg, a tisztújítás pedig az új szerv, szabályok alapján történik. A közgyűlésen, ülés és szavazatjoggal bíró tisztviselők sorában tévedésből az árvapénztárnokot is említi a Szabályzat, holott ezen állás megszüntettetett. Ez sem kerülte el a minisztérium figyelmét - utal reá. Az adóhivatal szervezeténél kifogásolja a leirat, hogy a hivatal személyzete közt 5 állandó végrehajtó és a szükséghez képest alkalmazandó napidíjas végrehajtók vannak említve. Minthogy a napidíjas hivatalnokok alkalmazása a közigazgatás rendszeres vezethetése érdekében mellőzendő, felhívja a várost, hogy az állandó végrehajtók számát az adókerületek számához képest emelje fel s a napidíjas végrehajtók alkalmazására vonatkozó intézkedést törölje. A tűzoltó személyzetre nézve a szabályrendeletben kimondandónak tartja, hogy az közvetlenül a rendőrkapitány felügyelete alatt áll s működését külön szolgálati utasítás szabályozza. Az újonnan megállapított tisztviselői fizetésekre nézve elismeri a miniszter, hogyaz eléggé arányosan lett megállapítva, kivéve az árvaszéki elnök fizetését, mely a tanácsnokok javadalmazásánál 100 írttal kevesebb. Méltányosnak tartja, hogy az árvaszéki elnök fizetése a tanácsnoki fizetésnek megfelelően 1400 írtban állapíttassák meg, mire nézve módosításra hívja fel a város közönségét. Ezen módosítással a tisztviselői fizetések új megállapítását jóváhagyja. A segéd- és kezelő-személyzet, valamint a szolgákra nézve megállapított ötödéves fizetési pótlékra nézve, mely a szabályzat szerint 1892. év január 1-től számítandó, a leirat méltányosnak tartaná, hogy miután ezen személyzet illetménye legnagyobb részt nem változott, s fizetése nem javíttatott, a fizetési pótlék 5 évre visszamenőleg, vagyis 1887. január 1-től alkalmaztassák. Ez megfontolásra és módosításra ajánlatik. A kiküldetésekre nézve több igen helyes rendelkezést tartalmaz a leirat, így a szabályrendelet 270. §-a kimondván azt, hogy a városi kiküldetések alkalmával a napidíjon a vasúti és bérkocsi díjakon felül a szállásbér összege is felszámítható, az leirat ezt, mint merőben indokolatlant, törülni rendelte. Hasonlókép törülni rendelte azt is, hogy országos ünnepélyekre szóló kiküldetés esetén a rendes napidíjhez még annak 50 százaléka legyen felszámítható. Ugyancsak törültetett azon rendelkezés, hogy magán természetű ügyekben a város határában magasabb napidíjak számíttassanak, mint közügyekben való eljárásnál megállapítva van. Végül még egy érdemleges rendelkezést tartalmaz a leirat. A szülésznőkre nézve kimondja, hogy miután azok az egészségügyi személyzethez tartoznak, az 1886. évi 21-ik törvénycikk 88. §-a alapján nem esnek választás alá, hanem a főispán által neveztetnek ki. A miniszter kijelenti, hogy ezen leiratával Kmert Károly, Török Lajos és Sófalvi József által beadott felfolyamodványok is elintézést nyertek és felhívja a város közönségét, hogy a szervezeti szabályrendeletet a leiratnak megfelelőleg újból dolgozza át s jóváhagyás végett mielőbb terjessze fel. Tan ügy. A „hódmezővásárhelyi ev. ref. tanitótestület“ folyó 1892. évi január hó 2-án tartotta meg évnegyedes közgyűlését a tanítótestület helyiségében. A testületi tagok, bár sokat visszatartott közülök a betegség s a részidő, igen szép számmal jelentek meg a gyűlésen, bebizonyítva az által, hogy a közös "munkától nem idegenkednek, hanem épen abban vélik feltárhatónak a leghathatósabb erőt, a mi hivatva van a tanügy előbbre vitelére s a tanférfiak sok tekintetben még fonák helyzetének" a tisztázására. Azonban, fájdalom! még mindig vannak egyének, kik.