Vásárhely és Vidéke, 1896. július-december (14. évfolyam, 53-104. szám)

1896-07-02 / 53. szám

Hm-Vásárhely. Csütörtök julius 2. , 53-ik szám. Tizennegyedik évfolyam 1896 Helyi érdekű társadalmi és szépirodalmi lap. Előfizetési dij: Egy évre 4 frt. Félévre 2 frt. Negyedévre 1 frt. Egyes szám ára 5 kr. Megjelenik : CSÜTÖRTÖKÖN és VASÁRNAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: IV. b­ér. Lehel­ utcza 2. szám alatt, a kiadó­­hivatal könyvnyomdájában. A zárszámadások. A törvényhatósági bizottság a hé­ten tárgyalta az 1895. évi zárszámadá­sokat, melyek oly alakban terjesztettek a közgyűlés elé, hogy teljes képet nyúj­tanak a város bevételei és kiadásairól s igy csakis elismerésünket fejezhetjük ki a városi számvevőségnek a szép munkálatért. A zárszámadások közgyűlési tár­gyalásáról alább adjuk tudósításunkat s itt attól függetlenül tesszük meg ész­revételeinket, mert a zárszámadások tanulságait némely tekintetben feltün­tetni kötelességünknek ismerjük. Okul­hat belőle a város ügyeit vezető tanács és úgy, mint a törvényhatósági bi­zottság. Az első tanulságot mindjárt a vá­ro­s­i tégl­ászat szolgáltatja, a­mely­nek számtételeinél azt tapasztaljuk, hogy az előirányzott 21951 frt 38 kv bevé­telből tényleg csak 1948 frt 74 kr. folyt be vagyis 20002 frt 64 krral kevesebb, mint a­menyinek a költségvetés szerint be­folynia kellett volna. Ezzel szemben pedig a téglászat tényleges kiadása 16874 frt 16 kr. volt. Ha már most figyelembe vesszük azt, hogy a téglászatnak maga a személyzeti ki­adása 1723 frt 56 l­rra rúgott, egyál­talán nem tudjuk érteni, milyen gaz­dálkodás folyik a város téglagyáránál, hogy összes bevétele csak 1948 frt 74 kr ? Hogyan történhetett, hogy az elő­irányzott bevételnél több mint 20000 frttal kevesebb volt a bevétel és ennek daczára is a téglászat kiadása 16874 frt 16 kr. volt ? Ezek a számok egészen elitélik a a téglagyári gazdálkodást, mert ha el­tekintünk is attól, hogy a magánosok­nak eladott tégla mennyisége a város téglászatánál évről-évre alább száll és a múlt évben is közel 8000 frttal ke­vesebb folyt be e czímen, mint a­meny­nyi előirányoztak itt, a zárszámadás ada­­taiból azt látjuk, hogy a városi tégla­gyár a város közszükségleteit sem ké­pes fedezni és e miatt az a valóban sajnálatos mulasztás is megtörtént, hogy kövezeteink fejlesztésére az előirányzott 10065 frt helyett csak 4584 frt 22 kr. fordittatott s az 1895. évben 5480 frt 78 krral kevesebb adatott ki a köve­tésre, mint a mennyit kiadhattunk volna, pusztán azért, mert a nagy költséggel létesített és nagy áldozatokkal fentar­­tott városi téglagyár nem volt képes a kövezéshez alkalmas téglákat szál­lítani. No hát ilyen eseteknek előfordul­nia többé nem szabad. A városi tégla­gyárnak első­sorban az a feladata, hogy a város közszükségleteit fedezze s ha erre nem képes, akkor be kell szün­tetni amúgy is költséges üzemét, mert az már mégis csak abszurdum, hogy mikor városunkban öt nagy téglagyár van, a kitűzött és fedezettel is bíró kövezési munkálatok nagy részét vég­rehajtani ne lehessen a miatt, mert a városi téglagyárban nincsen tégla! Nem hagyhatjuk megjegyzés nél­kül a zárszámadás egy másik tételét sem. A városi tisztviselők he­lyettesítésére :3 évi átlag alap­ján 800 frt irányoztatott elő és tény­­­­leg kiadatott 2271 frt 62 kr., vagyis I 1471 frt 62 krral több az előirányzat­­é­nál. Ha látjuk a helyettesítések nálunk I dívó rendszerét, nem csodálkozunk rajta, hogy a költségvetés ezen tétele I majdnem háromszorosan átlépetett. Ha nálunk egy tisztviselő megbetegszik, vagy rövid szabadságot kér, rögtön kész a helyettesítés s a helyettes tiszt­viselő nemcsak a helyettesített tisztvi­selő magasabb fizetését­ élvezi, de az is megtörténik, hogy a helyettes tisztviselő megbetegedvén, vagy szabadságra men­­vén, a helyettes helyére ismét újabb egyén helyettesittetik s ugyanegy idő­ben ketten és hárman élveznek a he­lyettesítések révén olyan javadalmat, mely csak egy tisztviselőt illetne meg. Hát ez az eljárás nem csak a köz­pénztárra sérelmes, de a közszolgálat szempontjából is rendkívül hátrányos, minélfogva annak megszüntetését kö­veteljük, annál is inkább, mert látjuk az állami hivataloknál, hogy ott is van­nak szabadságolások és ott is vannak betegségi esetek, de helyettesítések csak a legritkábban és csak akkor történ­nek, mikor azokra valóban szükség van. Igen tanulságosak a sz­e­g­é­n­­y­­ü­g­y­i, katonaüg­y­i, és h­á­z­t­a­r­­t­á­s­i számadások is, melyekre még al­kalmilag visszatérünk, ezúttal csak a fentiekre utalunk s egész jóakarattal felhívjuk reá intéző férfiaink figyelmét. — A miniszter köszöneté. D­a­r­á­n­y­i Ignácz földmivelésügyi miniszter abból az alkalomból, hogy törvényhatóságunk a pusz­taszeri ünnepségen részt vett, a következő leiratot intézte hatóságunkhoz : — „A Pusz­taszeren emelendő ezredéves emlékmű alap­­kőletételi ünnepélyének rendezése alkalmá­ból a város törvényhatósága részéről tanú­sított áldozatkészségért és buzgó közremű­ködésért indíttatva érzem magam a város törvényhatóságának őszinte elismerésemet és köszönetemet nyilvánítani. Bpesten, 1896. junius 28-án. Darányi L. — Számonkérés. Lázas munka folyik mostanában a városi közigazgatás egyes ügyosztályaiban s a hátralékok feldolgozása gyors tempóban halad előre, mert közeledik a számonkérés napja, mikor a tisztviselők­nek félévi működésük eredményéről be kell számolni. K­á­lr­a­y Albert főispán a számon­­kérőszéki bizottság tagjait, az ügyosztályok működését megvizsgálandó, julius hó 7-ik napjára hívta össze. — Ugyanezen nap dél­utánján a közigazgatási bizottság is ülést tart. — Nincsenek kitelepülök. Egy nagyon rövid, de annál különösebben hangzó hiva­talos jelentésben tudatja Kiss János városi tanácsos a polgármesterrel, hogy a magyar­­nemegyei és nagy-sármási kincstári birtokokra Vásárhelyről egyetlen kitelepülő sem jelentkezett, daczára annak, hogy a kitelepülésre a szokásos módon felhívták a közönség figyelmét. — Hát mi nem tud­juk, hogy ez a „szokásos mód“ hogyan tör­tént, de azt egészen határozottan állítjuk, hogy a városi tanács a l­e­g­h­a­n­ya­ga­b­b­u­l járt el ebben az ügyben s a főispán sürgetései daczára is, a sablonos formák megtartásával, agyonütötte a kitele­pülés egész ügyét.. Kétségbe vonjuk azt is, hogy egyetlen kitelepülni akaró sem jelent­kezett, mert nekünk is vann tudomásunk ilyen jelentkezőről s még inkább kétségbe vonjuk, hogy a közönség kellőleg értesítve lett volna a kormány telepítési szándékáról, mert érte­süléseink szerint, a dolognak véletlenül tu­domására jutott egyéneket is elutasították a városházán, azzal a kijelentéssel, hogy az egész kitelepítés kérdése csak kósza h­í­r.­­ Mindenesetre a tanács el­járása ebben az ügyben nagyon jellemzetes. Az ambulatórium működése. A vö­rös­kereszt-egyesület kezdeményezése folytán városunkban felállított gyermek-ambulatórium működéséről a következő adatokat közölhet­jük Halász Henrik dr. rendelő orvos szí­vessége folytán: A rendelő intézet egész évi működése alatt gyógykezelésre felvétetett 222 beteg, kik az intézetet 1180 esetben látogatták. A betegek közül gyógyult 128, javult 46, kórházba utasíttatott 10, csak egy ízben jelentkezett 34, meghalt 7. Orvosi mű­tét végeztetett 57 esetben. Ezen adatok mu­tatják a legjobban, hogy mily szükség van ezen humánus intézmény fenntartására és fejlesztésére. Rendkívüli közgyűlés. •— Június 30. —• Törvényhatósági bizottságunk ma dél­előtt rendkívüli közgyűlést tartott Baksa Lajos dr. polgármester elnöklete alatt, mely­nek egyedüli tárgya az 1895. évi zárszám­adások beterjesztése volt. A bizottsági tagok elenyészően csekély számban voltak jelen a közgyűlésen s még azok is, a kik eljöttek, aligha meg nem bánták buzgóságukat, mert a két óráig tartó gyűlésen csak a már szo­kásossá vált feleselgetésnek voltak tanúi és néma hallgatói. A zárszámadások fölött tulajdonképen érdemleges vita nem is fejlődőt ki s ha egyes

Next