Vásárhely és Vidéke, 1898. január-június (16. évfolyam, 1-53. szám)

1898-01-01 / 1. szám

Hm-Vásárhely, Szombat január I. 1-I. szám, tizenhatodik évfolyam 1898. Helyi érdekű társadalmi és szépiroalm­i lap. Előfizetési díj: Egy évre 4 fi­t. Félévre 2 frt. Negyedévre 1 frt. Egyes szám ára 5 kr. Megjelenik : CSÜTÖRTÖKÖN és VASÁRNAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: IV. ker. Kebel-utcza 2. szám alatt, a kiadó­hivatal könyvnyomdájában. Az uj év küszöbén. .Mire ezen sorok napvilágot látnak, benne leszünk az uj esztendőben. Hittel, reménynyel és birodalommal tekintünk a jövő elé az uj esztendő hajnalán, melyről nem tudjuk, hogy mit hoz a számunkra s hideg megfontolással, nyu­godtan vizsgálhatjuk a múltak esemé­nyeit, a lefolyt év történetét, mely igen sok tekintetben maradandó nyo­mokat hagyott hátra maga után. Nem az elfogultság és nem a sö­tét pesszimizmus adja ajkainkra a szót, midőn azt mondjuk és azt állítjuk, h­ogy a letűnt 1897-ik év egyike volt a legrosszabbaknak és gazdaságilag a legválságosabbaknak városunk történe­tében. Hiába kutatunk az események hosszú lánczolatában, hiába nézzük sorra a közéleti tevékenység nyilvánu­­lásait, megnyugtató pontra nem talá­lunk sehol sehol, mert minden oldalról csak a sivárság, a meddőség jeleivel találkozunk és oly szomorú jelenségek­kel, melyek m­íg egyfelől a társadalmi erkölcsök elvadulását tárva fel előttünk, arczunkba kergetik a vért, másfelől sú­­­­lyos aggodalmakat ébresztenek bennünk aziránt is, hogy a közigazgatási, köz­­gazdasági és társadalmi viszonyok ilye­tén alakulásai mellett egyáltalán lehet-e reményünk arra nézve, hogy városunk fejlődésének és haladásának jövőjében bízzunk és reménykedjünk. Közgazdasági szempontok­ból ugyanis az elmúlt év egyike volt azoknak, melyeket városunk gazdálkodó közönsége bizonyára soha nem óhaj­ ■ vissza. A kellemetlen időjárás miatt nevezetesen a termés úgyszólván telje­sen tönkre ment s kisebb birtoku gaz-­­ dálkodó polgártársaink között nem egy­­ volt, kinek még vetőmagot sem termett a földje, hanem úgy ezt, mint a ke- ,­­nyérnek valót pénzen kellett beszereznie, s terheket, adósságokat rakván vállalta, s melyeknek a súlyát éveken át fogja s érezni és hordozni. S hogy a mező­­­gazdákat ért csapás még érezhetőb­b legyen, társul szegődött a termés siláty­­­sága mellé a határunkban feltört­­ sertés vész is, mely az év édén­­ és az év utolján lépett fel a váró­te­­j­e­rületén, olyan szigorú hatósági övitéz­­e­kedéseket vonva maga után, mlyek­­ egyszerre megbénították az egér- ser­­h­­éskereskedelmet, szinte kiszárhatat­­é­lan károkat okozva a közönségek.­­. Igen természetesen, a válsáos gaz- ,­z­dasági évnek a hatása réginkéüt meg­ i­s látszott városunk kereske elmén­­; és iparán, mely a szó tees és va­­j r­­ódi értelmében egész éven át p'S°tt és tengett s az utóbbi években talán együttesen sem bukott el vesT°n^d£ annyi kereskedő és iparos várójában, mint a letűnt 1897-ik évben És ezzel a sötét és leverő ténynyel símben vigasztalásunkra csupán aziZ°lgálhat, hogy az ipar némi pártosra mégis talált illetékes körökben, mert annak fellendítése érdekében ez intézmény, az a­g­y­a g i­p­ar t a m ra h­e­l­y léte­­sittetett, melynek jövöben nem telkedünk s melynek a virágoztatását szivünkből óhajtjuk. Tár­sad a linktet­ünk nyil­vánulásairól a közerlőtiség szempont­jából nagyon kévé mondani valónk van. A méregkevert­ világszerte feltű­nést keltett szegácziós bünpöre, a szocziális eszméül megmaszlagozott alsóbb néposztó erkölcseinek a ha­nyatlásáról és tolásáról oly nyilván­valóan és oly 'thelően beszél, hogy e mellett még el­éh argumentumokra is hivatkozni teésen fölösleges. És ott van ezen ki** 'Még egY egész csomó­­ elkövetett lövény, ott van a legutóbbi sikkasztás hete, melyek együttesen és külön-külö is mintegy reáirányitják a ügyeimet árosunk társadalmi és köz­­erkölcsisgi viszonyainak a ziláltságára, melyeke változtatni kell, melyeket or­vosolni szükséges. Am­i végül a közigazgatás dolgai a törvényhatóság mun­kálkodását és tevéken­y­s­é­­g­é illeti, hát arról sem emlékezhetünk meg valami nagy dicsérettel, bár tagad­­hatható, hogy a törvényhatóság zilált pézügyi viszonyai daczára is több alkotást létesített és több olyan intéz­­ménynek a létrejövetelét segítette elő, melyekről csak az elismerés hangján emlékezhetünk meg. Hogy egyebeket ne is említsünk fel, csupán az állami f­ö­l­d­m­­­­v­e­s iskola felállítása, a szem­kórház és nyári színkör létesítése, a községi tanyai is­kolák szervezésére hivatkozunk, me­lyeknek mindenike jelentékeny áldoza­tokat igényelt, de a­mely áldozatokat a törvényhatóság meghozott a jobb és szebb jövő reményében. Sajnos, de egyéb alkotásokra nem mutathatunk reá, míg ellenben igen sok olyan do­loggal hozakodhatnánk elő, a­mi egyenes és határozott mulasztás számba jöhet, a­mi szigorú elbírálást és meg­torlást igényelne. Nagyon hosszú név­sort tudnánk összeállítani a tanács mu­lasztásairól s igen könnyű volna reá­mutatni arra is, hogy a törvényhatósági bizottság igen sok esetben nem köte­lességét teljesítette a közgyűléseken, ha­nem a legféktelenebb személyeskedéssel élte el a közdolgok intézésére szüksé­ges időt. Szóval nincsen semmi okunk bán­kódni és búslakodni a múlt év elhuny­táig, mert örömünk vajmi kevés volt benne, de a csapásokból bőségesen ki­jutott a részünk. Hogy mit hoz reánk a jövő, a most beköszöntött új esztendő? Azt nagyon nehéz volna előre megjósolni. A legkétségesebb helyzetek közepette léptünk át a múlt év romjain az új­ évbe s egyelőre csak hitünk, reményünk és bizodalmunk van ahoz, hogy ez az esztendő kedvezőbb lesz a múltnál, hogy a szenvedések és a csapások ta­lán jobban megkímélnek az idén s hogy erőnk, tehetségünk és akaratunk is több lesz a munkára, mint volt a múltban. Hisszük, hogy a csapásoktól városun­kat és ennek közönségét jövőre meg­óvja a Gondviselés; reménykedünk ab­ban, hogy közös egyetértéssel, szilárd elhatározással sikerülni fog városunk fejlődése és haladása érdekében nagy és elhatározó lépéseket tenni és biz­zunk hozzá, hogy erőnk és akaratunk megaczélozódik abban a küzdelemben, melyet a város és ennek lakossága ér­dekében önzetlenül folytatunk. Ebben az édes hitben és ebben a reményben városunk egész közönségé­nek boldog új évet kívánunk! Közpénztáraink ellenőrzése és kezelése. Abból a botrányos sikkasztási esetből kifo­lyólag, melyről lapunk múlt számában rész­letesen beszámoltunk, élénken foglalkoztatja azon minden esetre fontos és nagy jelentő­ségű kérdés a megkárosított város egész kö­zönségét, hogy helyesen és a kívánt módon történik-e városunkban a közpénztárak ke­zelése és ellenőrzése s ha igen, hogyan for­dulhatott elő mégis az az eset, hogy a pénz­tárnok­­ képes volt éveken által sikkasztani, még­pedig — végösszegében tekintve­— egy igen jelentékeny és számottevő összeget? Sőt nemcsak a közönség foglalkozik­ ezen kérdéssel, hanem K­á­l­l­a­y Albert főispán is aziránt intézett sürgős felhívást a város pol­gármesteréhez, mely szerint nyilatkozzék : nem f­o­r­o­g-e fenn a jelen esetben hanyagság az ellenőrző köze­gek részér­ől s nem követtetett-e el e tekintetben egy vagy más irányban mu­lasztás ? Minden­­esetre nehéz és kényes dolog ezekre a kérdésekre egyszerre és rövidesen megadni a határozott feleletet, mert azok a és angol szabásunk, nagy választékú bel- és külföldi anyagokból, mérték szerint, előnyös árban rendelhetők KONSTANTIN TESTVÉREKNÉL, Hódmező-Vásárhelyen. „FÉRFI RÜHM“ ""

Next