Vásárhely és Vidéke, 1901. január-június (19. évfolyam, 1-52. szám)

1901-01-03 / 1. szám

XIX. évfolyam. Hm.-Vásárhely, 1901. Csütörtök, január 3. 1. szám. Politikai és helyi érdekli társadalmi lap. Megjelenik : vasárnap és csütörtökön. Előfizetési díj: egy évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 22 kor. Egyes szám ára 10 fillér. Főszerkesztő: Felelős szerkesztő: Szerkesztőségi és kiadóhivatal Dr. Endrey Gyula. Bibó Lajos. IV-ker- Szent-Antal-éza 7. szám alatt,a kiadóhivatal könyvnyomdájában. Népszámlálás. Néhány hét múlva meg fogjuk tudni, milyen eredménynyel teljesítette a magyar nemzet fajfentartó és faj­ter­jesztő hivatását. Népszámláló biztosok járják be az országot, minden kunyhót felkeresnek, számon kérik lakóit, felku­tatják minden embernek, honnan jött, hová készül, mivel keresi kenyerét, mire szánta magát; mindezt fel fog­ják jegyezni, hogy a beszerzett adato­kat aztán beadják annak a hivatalnak, mely bizonyára fóliánsokat fog rövide­sen kiadni a beszerzett adatokról. A népszámlálás technikai munkája nagy szellemi és etikai tőkét képvisel. Akik a munkát elvégezik, azok a leg­­nagyobb szabású politika számára ad­nak anyagot a gondolkodásra és a te­­vékenységre. Csak ez adatok ismereté­vel lehet irányítani egy nemzet értelmi és erkölcsi vezetését, mert a nemzet teszi, csak­ ez adatok révén ismerhetni meg. A legnagyobb értelmi és erkölcsi nívón álló nemzetek ezért fordítanak olyan kiváló gondot a népszámlálás intézményére. A legutóbbi évtized való történe­tét és eredményeit majd csak a mos­tani népszámlálás révén fogjuk megis­merni és méltathatni. Lehetetlen, hogy nemzetünk politikai sikerei ki ne feje­ződjenek majdan a statisztikai adatok­ban. Hát még milyen érdekes volna, ha kisebb időközökben is tarthatnánk népszámlálást, hogy a politika hullám­zásainak statisztikai képét is kimutat­hassuk. Mert tapasztalati jelenség, hogy a népszámlálás statisztikai tabelláinak sorából szinte ki lehet olvasni egy-egy nemzet politikai történetét. Mikor tiszta vér kering a politikában és a nemze­tek erkölcsi életében, akkor izmosság és erő költözik a nemzet tagjainak ere­zetébe s dusabb az aratás a sarjadé­­kokban s erősebb nemzedékek lesznek a világra. Lefolyt évtizedünk statisztikájától nincs okunk félni. Erkölcsi tőkénk mellé ez időszakban gazdasági tőkék is pá­rosultak s ezek együtt idézték elő a jótékony hatást. Viszont ez évtized le­hajtóban súlyos gazdasági válságokat látott, a­melyeknek szintén nyoma fog maradni a népszámlálás adataiban. Ám érdekelhet másokat a nép­­számlálás adatainak gazdasági része, bennünket első­sorban a nemzetiségi statisztika fog érdekelni, mert azt hisz­­szük, hogy fajfentartó erőnkről ez a statisztika tehet főként tanúságot. Az eddigi statisztika feltétlenül kedvező színben mutatta be nemzetünket: a magyar elem szaporaságban jóval felül­múlja a többi nemzetiségi elemeket. Vajjon most is hasonló jelenséget fo­gunk-e észlelni? Mert ezt a jelenséget mindig bízvást odaállíthatjuk aztán azok elé, a­kik a magyar nemzet jövő hi­vatását aggodalommal tekintik s bizal­matlanul rázzák fejüket, mikor arról van szó, hogy a magyar nemzet az évszázadok sorára biztosítottnak láthatja sorsát. Mert semmi kétség, ez a nem­zet csak akkor állhat meg a népek ten­gerében szigetként, ha mindjobban kö­zeledik azon ideális állapot felé, hogy testében egységes legyen. Csak ha túl­szárnyaló a magyar nemzet szapora­­sága és értelmi ereje, akkor olvaszthatja be a nemzetiségeket. Mert csak így vé­gezheti el évszázadok alatt azt a mun­kát, a­melyet más nemzetek — több­nyire sikertelenül —­ évek vagy évtize­dek alatt akarnak elérni, év alatt nem sikerült e mun­kát elvégeznünk, vagyis inkább csak részben sikerült. Politikai küzdelmeink voltak az okai ennek. Politikailag kel­lett magunkat föntartanunk és biztosí­tanunk , erre fordítottuk vérünket, pén­zünket, erkölcsi és szellemi tőkénket. A nemzetiségekre csak akkor gondol­hattunk, a­mikor politikai létünket biz­tosítottuk , hogy rövid negyedszázad alatt nem értünk el többet, mint a­mit elértünk, az nem is csoda. Elértünk mindenesetre egyet: azt, hogy a vezető elemek góczpontjait, városainkat leg­alább túlnyomó részben magyarrá tet­tük. Ha ezt még nagyobb mértékben elérjük s egy-két nemzedék múlva el­érjük ezt, bizonyára akkor el fogják veszíteni nemzetiségeink a vezető ele­meket s kénytelenek lesznek a városok köré csoportosulva, a városhoz haso­nulni. Nem egy évtized munkája ez, nem is kettőé. Talán évszázadok fognak beletelni, míg a hasonulás mértéke feltűnő lesz, de ezt a nagy nemzeti munkát csak egy lassú áthasonítással végezhetni el. Mégis az a tanulság, a­melyet csak egy évtized eredménye, a nép­­számlálás ad majd, fontos lesz. Mert e kevés eredményből is látni fogjuk, hogy a megfelelő úton haladunk-e vagy sem. Ha nem, úgy időnk van még át­térni a jobb csapásra, ha igen, úgy módunk van a munkát kettőzött erő­vel folytatni. Mindenesetre nagy nemzeti érdek fűződik ahhoz, hogy a népszámlálást sikerrel vigyük keresztül. Az általános választások. — Politikai hírek. — — január 2. Valahányszor az új választásokról esett szó, a kormány félhivatalosai mindig siettek kijelenteni, hogy Széll Kálmán nem is gondol rá, hogy az országgyűlést időnek előtte feloszlassa és minden körülmény közt be akarja várni ennek a cziklusnak a végét, úgy, hogy az új általános választások tehát csak késő ősszel lennének. Ezekkel a félhivatalos híresztelésekkel szemben, melyeknek nyilván csak taktikai okuk van, a politikai köröknek azonban he­tek óta az a határozott meggyőződésük, hogy az új választások ok­vetetten­ül az újév tavaszán lesznek meg. Igen jól értesült helyről a következő­ket közüik velünk . Széll Kálmán szeretné a tervbe vett közigazgatási reformokat minél előbb meg­valósítani, de a mostani ház elé nem lép élet neki ja válnia Ivai. A mostani országgyűlés a k­ö­ltségve­tés letárgyalása után már nem igen fog neveze­tesebb dolgot végezni legfőlebb még az összeférhetlenségi törvény revíziójáról szóló javaslatot intézi el. A budget-tárgyalásnak a legjobb esetben is csak február közepe felé lesz vége, de valószínűbb, hogy a költségve­tési vita alaposan el fog nyúlni, mert a föld­művelési és a kereskedelemügyi tárc­ák költ­ségvetéseinél nagyon sok felszólalásra van kilátás. Nem csak azért, mert e tárc­ák ügyei mostanában még sokkal inkább foglalkoztat­ják a közvéleményt, mely az általános gaz­dasági helyzettel ugyancsak elégedetlen, mint máskor, hanem, mert a képviselők nagy része épen a választások közelsége miatt „haza“ akar beszélni, úgy, hogy igen sok beszéd fog elhangzani a kormánypárti táborból is, bár­mennyire kimutatja is a miniszterelnök, hogy nagyon óhajtandó, ha a budget-tárgyalás mi­hamarább véget érne. Az általános tárgyalás alkalmával is eléggé tapasztalhattuk, hogy a kormánypárti képviselők épenséggel nem szándékoznak a vitában való részvételtől tartózkodni. Ily körülmények közt tehát az a való­színű, hogy a parlament márczius végénél vagy április elejénél hamarabb aligha vé­gezheti el a még reája várakozó feladatokat. Akkor azután meg fog történni az or­szággyűlés feloszlatása és mert törvény ér­telmében a választások a feloszlatást követő harminc­ napon belül ejtendők­ meg, az új, általános választások május elején lesznek, a­mi teljesen megfe­lel annak, a­mit már hónapokkal ezelőtt adtunk hírül. A függetlenségi és 48 a s párt a legszebb kilátásokkal néz az általános vá-

Next