Vásárhely és Vidéke, 1905. január-június (23. évfolyam, 1-79. szám)

1905-01-01 / 1. szám

Hm.-Vásárhely, 1905 Vasárnap, január 1, 1. szám. XXIII. évfolyam. Politikai és helyi érdekű társadalmi lap. Megjelenik: kedden, peteken és vasárnap. .. Előfizetői dij : — Így évre 8 kor. Félévre kor. Negyedévre 2 kor. Heves számra 0 fillér. Főszerkesztő: Felelős szerkesztő: Dr. Endrey Gyula, Bibó Lajos. Szerkesztőség és kiadóhivatal, IV. ker. Szent-Antal-utcza­ 7. szám alatt a kiadóhivatal könyvnyomdájában. Fekete uj esztendő. Fekete uj esztidő borul Magyar­­orságra. A nemzevetését nem védi fehé hótakaró­t ermesztő fagytól. Nincs öröme a maarnak, békesség helye háboruság. Öröm helye­, keserűség. Szeret helyett gyü­­lölség.Jó akarat heti gonoszság. Ezt hozta lékünk újét Tisza István. És lészen -belőle nagyiszedelem. Az áruló könny és darabant­­pártja oszágszerte eginditották a vá­lasztási arc­ot; s most összeírják a hivatalkbm szélyenkint, melyik választót jelszavaljanak le és mivel kényszerihenk, ha a kormány je­löltjére sziverén ennyi pénzt ad­janak, milyn igieket tegyenek ? Még jól a hm vtl861 óta olyan választói feru­m az, melyet b­é­­csi reidéetre osztrák pén­zén iinit ."Iszí Isii gróf, hogy el­kobozzák­­r­a­g­r­o­k a­l­k­o­t­m­á­­nyát é­s dánc­rarje szabadságát. Ak­im va.­, ja, mi készül. Az udviri amarilu határozta, hogy visszaállta az aut­óziát Ausztriá­ban és Mgyarorszg. Nem teheti Ausztriát sem, m­agyarországon valóságostotmány, mert az 1867. kiegyezés kötötte is alkotmányossá­­got Auszban is,­­ ha megdől, Magyarsrg a persárs unióra és az 1844-­ térne rá. Jogilag ez kétségtel az 1867 kiegyezés és vele egaz a dualus elesik, ha Ausztriák ez alkonyt megszün­tetik. An a Burg ferei és a csá­szár taisoni az­­fák állapotok tartháalságból neazt következ­tetik, ly­i Habszok térjetek vissz­­ági jgalapu perszonális union,néma nagalmi állás, a birodist ,gysg, a héreg egysége, a garias és pénzüj közösség, a ká­pott, és k­iképost egységes vezer Sabsurg-di­tia tekinté­lye é , a cászár hatalmának érdekében olyan átalakítását tervezik a viszonynak Ausztria és Magyarország között, mely az 1867-iki alapon lehe­tővé tegye a czentralizácziót, Ausztriá­ban az abszolutizmust és Magyarorszá­gon az autokrácziát. Látszatnak és já­tékszerül legyen Magyarországnak or­szággyűlése, parlamentje és miniszté­riuma , de olyan országgyűlése, melynek többsége mindent megszavaz, melynek ellenzéke szólásszabadságától megfoszt­va, karhatalommal kizárható s tehetet­lenségre kárhoztatott és kormányozza az országot olyan miniszterelnök, mint Tisza István, aki a törvényeket meg­szegi, az alkotmányt összetöri, a ki­rályi esküt semmibe se veszi, válasz­tat vesztegetéssel és erőszakkal s a szedett-vedett többséget összetartja a kormány pénzén Vásárolt mandátu­mokkal, a jelöltek által aláirt nyugták­kal, üzletekkel, kinevezésekkel, kitün­tetésekkel, ámítással, fenyegetéssel és terrorizmussal. Régen kívántak maguknak ilyen embert. Régen szerették volna minisz­terelnökké tenni Tisza Istvánt, csak nem merték. De most a külpolitikában oly csend van, a muszka, a német, az olasz mind jó barát, sőt szövetséges, hogy nem félnek a háborútól és 30 esztendő alatt a magyar középosztály is tönkre­ment, a nép elszegényedett s kiván­dorol. Uj rétegek jöttek, a közerköl­csök megromlottak, a korrupczió sze­mérmetlenül elterjedt — most már a bécsi kamarilla Tisza Istvánnal szö­vetkezve s a labancz-főurakra, a bü­rokratákra, a darabontpártra és a korcsmárosokra számítva, elérkezettnek véli az időt, hogy Magyarországot állami önállóságától és függetlenségétől megfossza. Ez annyira világos, hogy aki az utolsó évtized történetét figyelembe veszi, ezt a törekvést nyomon követheti. Csak ez magyarázza, meg, hogy olyan lo­jális és aulikus államférfiak, mint Széll Kálmán és az Andrássyak, ma­gyar hazafiságukkal összeférhetetlennek találják Tisza Istvánt támogatni és bár szabadelvűek, a szabadelvű kormány­pártból kiléptek és ellenzéket képeznek. Ez magyarázza, meg az ellenzéki pártok szoros szövetségét is, a­mely immár a választásokra is kiterjed. Oly nagy veszély fenyegeti Tiszától s a darabontpárttól Magyarországot és e nép életét, hogy ez ellen minden be­csületes embernek és magyar haza­finak talpra kell állani. Nincs vesz­teni való időnk, nem ünnepelhetünk, siessünk, sorakozzunk és jelöljünk ! A koczka el van vetve. — A király határozott. — Budapest, deczember 31-én. A király, az ősz király határozott. És pedig határozott úgy, hogy a bécsi kamarilla óhajtását teljesítve, megadta gróf Tisza István miniszterelnöknek, a­ki csütörtökön külön kihallgatáson volt Bécsben, az országgyűlés feloszlatására való felhatalmazását. Január 4-é­n a király trónbeszéddel, re­keszti be az országgyűlést, úgy, hogy január végén és február első napjaiban meg­történnek az új választások. Bizony nem hittük, hogy ez be­­következhessék. Reméltük, hogy I. Fe­­rencz József, a­kit némelyek a „leg­alkotmányosabb“ jelzővel illetnek, Ti­szától ép úgy meg fogja tagadni az ex-lexben rendezendő új választások­hoz való hozzájárulását, mint a­hogy megtagadta a múltban is más minisz­terelnököktől. De alkotmányunkon már rést ütöt­tek a november 18-iki merénylettel és ha most az országgyűlés feloszlatása is bekövetkezik, a törvényen kívül való állapot ellenére is, úgy ez csak jel arra, hogy nincs más hátra, mint hogy a magyar nemzet készüljön el a vál­ság fokozódására és vegye föl tel­jes erővel, teljes lelkesedéssel, min­den energiájával, egész odaadással és önfeláldozó készséggel a harczot azok ellen, a­kik, ime, le akarják tiporni végképen és meg akarják fosz­tani ezeréves alkotmányától, mindazok­tól a szabadságoktól, melyeket ez az alkotmány garantál. Most, csak ez egyszer tudjon el­­lentállani a nemzet a terrorizmusnak, a pressziónak, a nagyhangú ígéretek FI II-N­HÁK mérték szerint. Ízléses kivitelben készíttethetek férfi-suha szabásaakinehi, körülményre ez után is felhívjuk a n. é. közönség b. figyelmét. — Divatos, kasai kelléket­­SSST das válását ék baa “SS® tarba ak vaktársa. — Tisstelsttai KMSTANTIM TESTVÉREK Hóduart-Yteévhelem.­­—

Next