Vásárhely és Vidéke, 1905. január-június (23. évfolyam, 1-79. szám)
1905-01-01 / 1. szám
Hm.-Vásárhely, 1905 Vasárnap, január 1, 1. szám. XXIII. évfolyam. Politikai és helyi érdekű társadalmi lap. Megjelenik: kedden, peteken és vasárnap. .. Előfizetői dij : — Így évre 8 kor. Félévre kor. Negyedévre 2 kor. Heves számra 0 fillér. Főszerkesztő: Felelős szerkesztő: Dr. Endrey Gyula, Bibó Lajos. Szerkesztőség és kiadóhivatal, IV. ker. Szent-Antal-utcza 7. szám alatt a kiadóhivatal könyvnyomdájában. Fekete uj esztendő. Fekete uj esztidő borul Magyarorságra. A nemzevetését nem védi fehé hótakarót ermesztő fagytól. Nincs öröme a maarnak, békesség helye háboruság. Öröm helye, keserűség. Szeret helyett gyülölség.Jó akarat heti gonoszság. Ezt hozta lékünk újét Tisza István. És lészen -belőle nagyiszedelem. Az áruló könny és darabantpártja oszágszerte eginditották a választási arcot; s most összeírják a hivatalkbm szélyenkint, melyik választót jelszavaljanak le és mivel kényszerihenk, ha a kormány jelöltjére sziverén ennyi pénzt adjanak, milyn igieket tegyenek ? Még jól a hm vtl861 óta olyan választói ferum az, melyet bécsi reidéetre osztrák pénzén iinit ."Iszí Isii gróf, hogy elkobozzákragrok alkotmányát és dáncrarje szabadságát. Akim va., ja, mi készül. Az udviri amarilu határozta, hogy visszaállta az autóziát Ausztriában és Mgyarorszg. Nem teheti Ausztriát sem, magyarországon valóságostotmány, mert az 1867. kiegyezés kötötte is alkotmányosságot Auszban is, ha megdől, Magyarsrg a persárs unióra és az 1844- térne rá. Jogilag ez kétségtel az 1867 kiegyezés és vele egaz a dualus elesik, ha Ausztriák ez alkonyt megszüntetik. An a Burg ferei és a császár taisoni azfák állapotok tartháalságból neazt következtetik, lyi Habszok térjetek visszági jgalapu perszonális union,néma nagalmi állás, a birodist ,gysg, a héreg egysége, a garias és pénzüj közösség, a kápott, és kiképost egységes vezer Sabsurg-ditia tekintélye é , a cászár hatalmának érdekében olyan átalakítását tervezik a viszonynak Ausztria és Magyarország között, mely az 1867-iki alapon lehetővé tegye a czentralizácziót, Ausztriában az abszolutizmust és Magyarországon az autokrácziát. Látszatnak és játékszerül legyen Magyarországnak országgyűlése, parlamentje és minisztériuma , de olyan országgyűlése, melynek többsége mindent megszavaz, melynek ellenzéke szólásszabadságától megfosztva, karhatalommal kizárható s tehetetlenségre kárhoztatott és kormányozza az országot olyan miniszterelnök, mint Tisza István, aki a törvényeket megszegi, az alkotmányt összetöri, a királyi esküt semmibe se veszi, választat vesztegetéssel és erőszakkal s a szedett-vedett többséget összetartja a kormány pénzén Vásárolt mandátumokkal, a jelöltek által aláirt nyugtákkal, üzletekkel, kinevezésekkel, kitüntetésekkel, ámítással, fenyegetéssel és terrorizmussal. Régen kívántak maguknak ilyen embert. Régen szerették volna miniszterelnökké tenni Tisza Istvánt, csak nem merték. De most a külpolitikában oly csend van, a muszka, a német, az olasz mind jó barát, sőt szövetséges, hogy nem félnek a háborútól és 30 esztendő alatt a magyar középosztály is tönkrement, a nép elszegényedett s kivándorol. Uj rétegek jöttek, a közerkölcsök megromlottak, a korrupczió szemérmetlenül elterjedt — most már a bécsi kamarilla Tisza Istvánnal szövetkezve s a labancz-főurakra, a bürokratákra, a darabontpártra és a korcsmárosokra számítva, elérkezettnek véli az időt, hogy Magyarországot állami önállóságától és függetlenségétől megfossza. Ez annyira világos, hogy aki az utolsó évtized történetét figyelembe veszi, ezt a törekvést nyomon követheti. Csak ez magyarázza, meg, hogy olyan lojális és aulikus államférfiak, mint Széll Kálmán és az Andrássyak, magyar hazafiságukkal összeférhetetlennek találják Tisza Istvánt támogatni és bár szabadelvűek, a szabadelvű kormánypártból kiléptek és ellenzéket képeznek. Ez magyarázza, meg az ellenzéki pártok szoros szövetségét is, amely immár a választásokra is kiterjed. Oly nagy veszély fenyegeti Tiszától s a darabontpárttól Magyarországot és e nép életét, hogy ez ellen minden becsületes embernek és magyar hazafinak talpra kell állani. Nincs veszteni való időnk, nem ünnepelhetünk, siessünk, sorakozzunk és jelöljünk ! A koczka el van vetve. — A király határozott. — Budapest, deczember 31-én. A király, az ősz király határozott. És pedig határozott úgy, hogy a bécsi kamarilla óhajtását teljesítve, megadta gróf Tisza István miniszterelnöknek, aki csütörtökön külön kihallgatáson volt Bécsben, az országgyűlés feloszlatására való felhatalmazását. Január 4-én a király trónbeszéddel, rekeszti be az országgyűlést, úgy, hogy január végén és február első napjaiban megtörténnek az új választások. Bizony nem hittük, hogy ez bekövetkezhessék. Reméltük, hogy I. Ferencz József, akit némelyek a „legalkotmányosabb“ jelzővel illetnek, Tiszától ép úgy meg fogja tagadni az ex-lexben rendezendő új választásokhoz való hozzájárulását, mint ahogy megtagadta a múltban is más miniszterelnököktől. De alkotmányunkon már rést ütöttek a november 18-iki merénylettel és ha most az országgyűlés feloszlatása is bekövetkezik, a törvényen kívül való állapot ellenére is, úgy ez csak jel arra, hogy nincs más hátra, mint hogy a magyar nemzet készüljön el a válság fokozódására és vegye föl teljes erővel, teljes lelkesedéssel, minden energiájával, egész odaadással és önfeláldozó készséggel a harczot azok ellen, akik, ime, le akarják tiporni végképen és meg akarják fosztani ezeréves alkotmányától, mindazoktól a szabadságoktól, melyeket ez az alkotmány garantál. Most, csak ez egyszer tudjon ellentállani a nemzet a terrorizmusnak, a pressziónak, a nagyhangú ígéretek FI II-NHÁK mérték szerint. Ízléses kivitelben készíttethetek férfi-suha szabásaakinehi, körülményre ez után is felhívjuk a n. é. közönség b. figyelmét. — Divatos, kasai kelléketSSST das válását ék baa “SS® tarba ak vaktársa. — Tisstelsttai KMSTANTIM TESTVÉREK Hóduart-Yteévhelem.—