Vásárhely és Vidéke, 1907. július-december (25. évfolyam, 149-299. szám)

1907-07-02 / 149. szám

Politikai napilap, a helybeli függetlenségi és 48-as párt lapja. MísM­, 1187. julius 7., kedd. seplfflft ipitei önsíra­­ into. XXI. évfolyam IV-ik lapszám. Szerkesztőség és kisdéhivatal. Főszerkesztő: Felelős szerkesztő: Előfizetési­ dij helyben, házhoz hordva, egész évre 8 kor., félévre 4 kor., negyedévre 2 kor. Vidékre postán küldve egész évre 14 gsil-liilal-utcza l —■ Tr isfanszEm 88. Dr. fenareg Bpa._________ K­e Lajos. 1 kor., félévre 7 kor., negyedévre 3.50 kor. Egyes szám ára 2 fill. ■■’ggg’gTM 1 jlLlülüül LL1—1------ " mnmmumrjwmvn ----JJ-g" L- — 1I-L-—■!—" Állambontó törekvések. A parlamentek történetében szinte páratlanul áll az az eset, a­mi most a magyar ország­gyűlés képviselőházában törté­nik. Egy néhány horvát képvi­selő ugyanis a legotrombább obstrukc­iót folytatja már hetek óta a kormány, illetőleg a vas­utasok törvényjavaslatai ellen s megakadályozza a képviselőhá­zat abban, hogy becsületesen, gyorsan, az országnak és a nép­nek javára munkálkodhassék. Szinte hallatlan merészséggel és perfídiával teszi ez a néhány ember próbára a magyar képviselőház türelmét azzal, hogy órákon és napokon át beszélnek egy senki, vagy igen kevesek által értett idegen nyelven ott és abban a teremben, a­hol a magyar nemzet megerősítése, a magyar alkotmány biztosítása érdekében folyik a lázas, a min­den erőt igénylő hazafias küz­delem, folyományaként annak a harcznak, melyet másfél éven át vívtunk a nemzeti jogokat lábbal tipró, bitorló uralom ellen. Azt hisszük, nincsen másik nemzet a világon, mely ezt a durva inzultust, néhány fékte­len természetű horvát képvise­lőnek ezt az arczátlanságig menő merészségét eltűrné. És épen azért azt is hisszük, hogy nincsen olyan magyar ember, a­ki ne helyeselné a magyar nemzeti kormánynak azon ál­láspontját, melyet a féktelen­kedő horvátokkal szemben leg­utóbb elfoglalt s melyet a mi­niszterelnök juttatott kifejezésre azzal, hogy kijelentette, misze­rint a horvátok indokolatlan és igazságtalan obstrukc­iójával szemben a magyar kormány is erélyesebb és szigorúbb rend­szabályokat fog alkalmazni, mert nem tűrheti tovább a féktelen­kedést és azt a vakmerően in­­zultáló lázadást, mely az egy­séges magyar államnak valósá­gos arctulcsapása. A kormány tehát, elveszítvén hosszú és sok tekintetben bá­mulatos türelmét, végre elhatá­rozta, hogy megtöri a horvátok obstrukc­ióját, melyet hamis ürügy és hamis jelszavak alatt folytatnak, mivel nem annyira a vasutas javaslatok rendelkezé­sei miatt fáj a horvát uraknak a feje, hanem valószínűleg fel­ébredett meghibbant agyvelejük­ben a nagy délszláv birodalom hóbortja, melyet ki kell onnan verni minden eszközzel és bár­miféle hatalommal, mert ennek az őrült ábrándnak elterjedése és térfoglalása a magyar állam egységét is veszélylyel fenye­geti. A magyar parlament nem tűrheti és nem nézheti tovább azt az aknamunkát, melyet a vérszemre kapott horvátok a nemzet törvényhozásában foly­tatnak, mert az súlyos és szé­gyenletes megaláztatás volna. Nem tűrheti tovább azt, hogy a magyar képviselőház termé­ben, a magyar nemzet tanácsá­ban néhány elvakult és elbiza­kodott horvát idegen nyelvű be­szédekkel lopja az időt s való­ságosan kipellengérezze a kül­föld előtt hazánkat, ahol eltűrik azt, hogy a rakonczátlankodók megrugdalhassák a nemzeti ön­érzetet. Hiszen ha semmi egyéb nem ösztökélné is a kormányt arra, hogy a parlament munkásságát megakadályozó horvátokkal szem­­ben erősebb rendszabályokhoz nyúljon s a jogosulatlan ob­­strukcziónak útjába akadályokat gördítsen, erre kell, hogy kény­szerítse az a proklamáczió, melyet a múlt hét végén intéz­tek a horvát néphez s mely tele van hazugságokkal, ferdíté­sekkel és államjogi tévedésekkel. Ezzel a proklamáczióval min­den hidat felégettek a horvát képviselők a hátuk mögött s min­denféle további barátságos egyez­kedési kísérletnek elvágták az útját, mert azzal, hogy szívós ellentállásra, megalkuvást nem ismerő harczra szólították fel a félrevezetett horvát népet, telje­sen leálc­ázták magukat s két­ségbevonhatatlan bizonyítékát szolgáltatták annak, hogy kér­lelhetetlen és veszedelmes ellen­ségei a magyar állam egységé­nek, akikkel úgy kell elbánni, a­mint jól megérdemlik. Ezzel a proklamác­ióval egy veszedel­mes lejtőre léptek a horvátok, a­melyre mi nem követhetjük őket, de kötelességünknek tart­juk a megakadályozását annak is, hogy magukkal ránthassák a félrevezetett horvát népet. Semmi kétségünk nincsen afelől, hogy a horvátok okvetet­­lenkedése valamely oldalról mes­terségesen és előre kieszelt terv szerint van szitva ellenünk, a­mint ezt a jelek csalhatatlanul mutatják. Van ebben talán némi része annak a letűnt rendszer­nek is, melyet a szabadelvű kormányok folytattak bécsi kap­tafa szerint, folytonosan p­ak­tálva és egyezkedve a nemzet egysége ellen törő nemzetisé­gekkel, akiknek apró engedmé­nyeket és konc­essziókat oszto­gattak a hallgatásért és időleges támogatásért. De ezek az idők már elmúl­tak s visszatértüket hiába vár­ják az elvakult ábrándozók. Ma egy k­ipróbált férfiakból álló nemzeti kormány áll az ország élén, a­mely ismeri a maga kö­telességeit s van bátorsága és ereje is ahhoz, hogy a horvá­tok kihivő féktelenkedéseit meg­fékezve, visszaállítsa a magyar parlament nemzeti jellegét s visz­­verje az alkotmányos élet ellen intézett vak­merő és otromba táma­dásokat. Budapest, július 1. A horvát válság. Zágrábból távira­toztak, hogy Rakodczay Sándor horvát bán szombaton megjelent a báni palotában és átvette hivatalát. A hi­vatal átvétele után a bán dr. N­i­­k­o­l­i­c­s Vladimir belügyi, R­o­­­c Milán vallás- és közoktatásügyi és dr. B­a­d­a­j Sándor igazságügyi osz­tályfőnököket fogadta, akik, hivatko­zással arra, hogy teljesen azonosít­ják magukat gróf Pejacsevich Tivadar volt horvát bán álláspontjá­val és politikájával, állásukról lemondottak. Rakodczay a le­mondást tudomásul vette. A kvóta. A magyar kvótabizottság szombati ülésében behatóan foglal­kozott az osztrák bizottság üzeneté­vel, amelyben ez régi álláspontját fentartván, azt javasolja, hogy a kvóta ezúttal csak félévre állapíttas­sák meg és kvótakulcs gyanánt a 42.4:57.6 arányban ajánlja a viszony­lagos népességi számnak megfelelően. A bizottság elhatározta, hogy meg­szövegezi ezen üzenetre adandó vá­laszt, melyben föntartja eddigi álláspontját és összes javas­latait. Ezen állásfoglalásnak erélyes válaszban adott kifejezést, rámutat­ván különösen az annyiszor megc­á­­folt népességi kulcs lehetetlenségére. Ilyen körülmények között nem lé­vén kilátás megegyezésre, a bizott­ság befejezte tárgyalásait, köszönetet mondván az elnöknek és az előadónak. A bizottság válaszát az osztrák bizottság kiküldöttje, aki az osztrák üzenetet hozta, magával vitte Bécsbe. A kvóta­ügyet az országgyű­lés alkalmasint kedden fogja tárgyalni. A kiegyezési tárgyalások. A ki­egyezési tárgyalások folytatása, mint tudvalevő, ezúttal Bécsben fog meg­esni, miután az osztrák kormány tagjai a legutóbbi tanácskozások al­kalmával Budapesten voltak. A két kormány úgy tervezte, hogy a tanács­kozásokat már a héten megkezdi és Kossuth kereskedelmi miniszter erre c­élzást is tett a Házban egyik felszólalása alkalmával. Most arról értesülünk, hogy a tárgyalást elhalasztották és a magyar kormány képviseletében Wekerle miniszterelnök, Kossuth és Da­rányi miniszterek, továbbá S­z­­­e­­rényi és Popovics államtitká­rok csak július 7-én utaznak Bécsbe, ahol július 8-án, 9 én és 10-én tár­gyalnak az osztrák kormánynyal. A képviselőház tehát a héten nem sza­kítja félbe a vasúti javaslat tárgya­lását. TÁVIRATAINK. — A „Vásárhely és Vidéke“ tudósításai. — A képviselőház ülése. Budapest, július 1. Az országgyűlés képviselőháza a két napos ünnepi szünet után ma R­a­­kovszky István elnöklete alatt tartotta meg ülését. Az ülés megnyitása után az elnök be­jelentette, hogy Pejacsevich Tivadar gróf horvátországi bánt a király állásától felmentette s helyére Rakodczay Sándort, a horvát hét személyes tábla elnökét nevezte ki bánnak. f j __ B _ •* U t­6 42 IS »wsa Hm. ® Téli bundákat, prém-galléros kabátokat s bárminemű a jMk lltf IkAliCyM B1 gE W 4 / B aal É. Kit . I téliruhákat, sapkákat, szőnyegeket stb. (nyári) mely kár­­z­tói megóvás végett gondozásba elvállalok. Ezen czélra berendezett ruha-nyaralóm III. ker., Damjanics­ utcza 96. sz., saját I . szücsmester. Budapesten több éveken át elsőrangú szücs­házamban, tűz és lopáskár ellen biztosítva van minden darab, üzletekben szerzett szaktapasztalataim folytán biztosítom a n­­é. hölgyeket és urakat, hogy e téren — mint a múlt évben is — a legnagyobb megelégedéseiket fogom kiérdemelni. Bővebb felvilágosítás nyerhető Szántó József férfi­ szabónál, Kossuth­ tér: 610

Next