Vásárhely és Vidéke, 1912. július-december (30. évfolyam, 69-146. szám)

1912-07-02 / 69. szám

á­v % & * * * % v* * * titi­kai lap, a helybeli függetlenségi és 48-as párt lapja. *1912 julius 2. Kedd, XXX. évfolyam, 69-ik lapszám, iratai: MBDis­gniti hBrBnhsnf háromszor: vasárnap, kedden és pénteken reggel.____ Előfizetési-dij: egész évre 8 korona szám. -------------fe^eiTő^”szerkesztő jövünk.^ félévre 4 korona, negyedévre 2 korona DR ENDREY GYULA ______ ____SZABÓ IMRE Egyes szaja ara 4 filler. V*­ alás ünnepén. gyilkos munka nem tarthat •r sokáig. Hamar csordultig ült a pohár, s eljön a meg­torlás ideje. Vasárnap ország­szerte felzugott ismét a nem­zeti felháborodás tiltakozó hang­ja és zúgni fog egyre erős­­bödve az egész szünet alatt és azután is, mindaddig, csak orvoslást nem szerez azok­ra a sebekre, melyeket bűnös kezek alkotmányunkon ejtettek. Az aratás ünnepén, két esz­tendeig tartó ádáz küzdelem után csendesség borult a du­­naparti palotára. Minden kese­rűség, lelkesedés és harczi kész­ség, mely ez alatt a lelkekben felgyülemlett, csak növekszik, fokozódik majd a hosszú szü­net alatt, melyet azok a gonosz­tevők, kik az utolsó három hét alatt elkövették az egész világ parlamentjeiben páratlanul álló gazságokat, nem azért rendeltek el, hogy a harczos felek kipi­henjék a törvényalkotó munka fáradságát, hanem azért hogy feledésbe menjen, enyhüljön mindaz az izgató borzalom és felháborodás, ami minden be­csületes embert hatalmába ke­rített. Békeszünet akar lenni ez a vakáczió, melyben, amint Tisza parancsolja, a józan megfonto­lás kell, hogy felülemelkedjék a szenvedélyeken. Ha az alkotmányt védő el­lenzék és legszentebb jogaiért harc­oló nemzet előtt ugyana­zok az ideálok lebegnének, mint Tisza István és Lukács László előtt, ha csak a hata­lom bitorlásának vágya dobog­tatná lelküket a demokratikus nemzeti fejlődés gondolata nél­kül, akkor azok a jogosulatlan békereménységek, miket Tisza most ellentmondást nem tűrő parancsként hirdet, őszre talán megvalósulhatnának. De békét követelni azoknak, kik mega­lázták a nemzetet, békét hirdet­ni úgy, hogy e békében szere­pe lehessen azoknak, kik a nemzet jogainak megrablásával felidézték az élet halál harczát, csak az a Tisza István és Lu­kács László képesek, kiknek egész valóját a zsarnoki őrület veszedelmes betegsége támadta meg. Ami Magyarországon napról napra történik, az bizony legke­­vésbbé alkalmas arra, hogy jó­zan eszű ember békéről beszél­hessen. Avagy úgy gondolkozik Tisza és Lukács, hogy össze kell rombolni, fel kell égetni minden közszabadságot, jogot és törvényt, szuronyok ezreivel meg kell szüntetni a személy­es vagyonbiztonságot, egyszóval tettekkel proklamálni kell a tel­jes abszolutizmust, s azután a béke feltételéül a sajtószabad­­ság és gyülekezési jog kegyes engedélyezését, az Ostromállapor megszüntetését és hasonló en­gedményeket fel fognak ajánla­ni a leigázott nemzetnek­ ? Hi­szen mindennap újabb rendel­kezések történnek jogfosztások­ról, törvénybe ütköző kor­mányintézkedésekről. Amiket a független sajtó ül­dözésére Lukács László kieszel, azok az egész világon páratla­nok. Kristóffy József valóság­gal védelmezője volt helytartó korában a sajtószabadságnak Lukács Lászlóhoz képest. Itt van a legújabb példa a független sajtó üldözésére . Pénzügyőrök járják be a do­hány­tőzsdéket, s kényszeríteni akarják az engedély megvoná­sával való fenyegetőzésekkel, hogy az ellenzéki lapok árusí­tását szüntessék be. Hallott-e valaki jogállamban ehhez hasonló alávalóságot ? Mi lesz mind­ennek az ara­tása? Ki üli meg a végén az ün­nepét ! A küzdelmében diadalmas nemzet! És nem Tisza és nem Lu­kács ! A kormány köreiből kiszivárgott az a hír, hogy a szeptember 1- iki ülésen be akarja terjeszteni a kor­mány a jövő évi költségvetést s szep­tember 18-án már megválasztják a delegácziókat, melyek üléseit szep­tember 23-ára hívják össze Bécsbe. A delegácziók ülései alatt akarják a bizottságokkal letárgyaltatni a költségvetést, úgy hogy a Ház a delgácziók után nyomban megkezd­hesse a budgetvitát. Mind e terv mellett azonban ott a kérdés, milyen lesz ezzel szemben az ellenzék álláspontja ? A kormány azt reméli, hogy a baloldal majd enged erőteljes álláspontjából, de az ellenzéken mindinkább megerősödik az az álláspont, hogy addig nem tárgyal ezzel a kormánynyal, mig a törvénytelenségeket nem reparálja. így vagy a ház további elnapolása, vagy a katonai uralom folytatása a kormány egyetlen menedéke, mert az uj választások kiírásától úgy fél, mint ördög a tömjéntől. — Apponyi Szegeden. Vasárnap A­p­p­o­n­y­i Albert gróf Szegeden volt s a polgárság által rendezett népgyülésen foglalkozott az ellenzék­nek a múltban elfoglalt és a jövő­ben elfoglalandó álláspontjával. A többek között a következő kijelen­téseket tette : — Természetes nyugvópontra ju­tott a politikai akczió avval, hogy az egész országban megkezdődtek az aratás munkálatai. Az akczió első részének befejezőjéül akarok a hely­zetről az Alföld két legnagyobb vá­rosában , Szegeden és Szabadkán nyilatkozni, abban a reményben, hogy azok a benyomások, amelyek az ellenzék eddigi akcziójáról a ma­gyar nép lelkében keletkeztek és amelyeket mintegy összegezni kívá­nok — a pihenésnek e hetei alatt nem fognak a kedélyekből eltűnni. — Azt hiszem, még mélyebbé válnak e benyomások. Mélyíteni, ez az a czél, amit szeretnék az életbe a magyar közönség fogékony lelkületébe átvinni, mert amint egy mélyebb, az alkotmányos élet alapjait megrendítő táma­dással állunk szemben, mintegy mélyreható, fáradhatatlan, csügged­­hetetlen, kitartó ellenakc­ióra van szükség.­­ Az alkotmányos és törvényes akc­iónak ez a komoly kitartás a lényeges kelléke és miután minden törvénytelen és forradalmi, vagy csak a forradalommal kaczérkodó akcziót is kizárunk — a magyar nép lelkének mélységeihez kell eljutnunk és ott találnunk meg azt az erőt, mely ha ott nincs meg, a haza ügye el van veszve. — A szegedi ügyvédi kamara a törvénysértések ellen. A szegedi ügyvédi kamara, amelyhez a vásár­helyi ügyvédi kar is tartozik, szom­baton rendkívüli közgyűlésen foglal­kozott a képviselőházi erőszakos­ságokkal. Mindvégig izgalmas han­gulatban folyt le a se­gedi ügyvédi kamarának ez a rendkívüli közgyű­lése, amely határozattá emelte a Kószó István dr. ügyvédnek és társainak a legutóbbi parlamenti törvénytelenségeket megbélyegző in­dítványát. Heves közbeszólásokkal kellett megküzdenie mindkét állás­pont szónokainak és a vita sokszor szenvedélyes, sőt személyes is volt, de végül "belátták az indítvány elle­nesei is, hogy elenyésző kisebbség­ben vannak és feladták a harczot. Az elnök indítványa szerint előbb afelett szavaztak, hogy tárgyalja-e egyáltalában a közgyűlés a beadott javaslatot, vagy térjen felette napi­rendre, amint ezt a kamara választ­mánya vélelmezte. Ez volt a tulaj­­donképeni erőmérkőzés : 63 szava­zattal 23 ellenében kimondotta a közgyűlés, hogy a kamarai választ­mány előterjesztését elveti és az in­dítványt tárgyalni kívánja. Az érdemi tárgyalás maga ezután már csak rövid volt : az elnök fel­­tette a kérdést, felállással szavaztak és a többség oly túlnyomó volt, hogy már a kisebbség megszámlálása, figyelembevétele egyáltalán felesle­gessé vált. Az érdemben való szava­záson egyébként ily módon némi szépítés történt, mert a napirend kérdésében való legyőzetés után az indítvány ellenesei tüntetően eltá­­­­voztak és így a kamara egyhan­gúlag elfogadta a következő in­dítványt . A szegedi ügyvédi kamara meg­állapítja, hogy a legutóbbi időben súlyos törvény- és alkotmánysér­tések egész sorozata követtetett el. A parlamenti kormányrendszer, a képviselőház tanácskozási rendje, a testi épség, a gyülekezési sza­badság, mindmegannyi féltett kin­csei alkotmányunknak, a legdur­vábban sértettek meg. Az elnöki önkény eme eléggé nem kárhoz­tatható megnyilatkozásait a ka­mara őszintén fájlalja, egyben azonban a legszigorúbban el is ítéli, azok ismétlése ellen a leg­határozottabban tiltakozik és a jogsérelmek azonnali megszünte­tése mellett a törvény uralmának visszaállítását követeli. A kamara a jog és törvény tiszteletének, sőt az egyetemes igazságszolgáltatás­nak megrendülésétől tart az esetre, ha az ország nem politizáló, de közéleti súlylyal bíró egyénei és szervezetei napirendre térnek a flagráns törvénysértések felett. Budapest, július 1. — A kormány őszi tervei. A par­lamenti szünet épen nem jelent po­litikai csendet. Elnapolták az ország­gyűlést és egyéb körülmények közt ilyenkor ki szokott halni minden érdeklődés is a politika iránt. Most azonban a legnagyobb izgalommal és lázzal tárgyalják különösen az ellenzéki táborban azt a kérdést, hogy — mi lesz ősszel ? A hazafias közönség és a sajtó. — Irta: Holló Ilajos. — A kormány tetteinél nem keve­sebb fontossággal bírnak a sajtó tettei. A sajtó eddig nagyon szep

Next