Vásárhelyi Hiradó, 1902. február (3. évfolyam, 10-17. szám)
1902-02-02 / 10. szám
Hód-Mező-Vásárhely, 1902. Vasárnap, február 2. III. évfolyam, 10. szám. ELŐFIZETÉSI DÍJ : Egy évre 8 kor. Félre 4 kor. Negyed évre 2 kor. Egyes szám ára 8 fillér. Hirdetések jutányosan közöltétnek. POLITIKAI LAP. Főszerkesztő és kiadótulajdonos : Dr. Heflcr SÁlDOr* Felelős szerkesztő: Dr. Otfleff JÓZSEF. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Mindrássy Aiteza 34. szám. Megjelenik csütörtök és vasárnap reggel. Vázsonyi és a függetlenségiek. Hunvásárhely, febr. 1. A parlament szerdai ülésén az ellenzék skandalumot rögtönzött. A skandalum az ultramontán-reakczió sötét támadása volt a demokráczia ellen. Hogy a néppárt, a politikai sebeket, gazdasági pangást, társadalmi reakcziót szenteltvízzel gyógyító emer érdekszövetkezet, már puszta felekezeti elfogultságból is feszítsd méggel fogadta Vázsonyi Vilmost, a zsidót, — az ultramontán felfogás természetes következménye. Amikor azonban a Kossuth-párti ellenzék, sőt horribile diktu, Széll Kálmán lakájhada is elkövette azt a tapintatlanságot, hogy a képviselői immunitást és korlátlan szólásszabadságot kutyába sem véve, meghallgatás nélkül ítélkezett egy képviselő felett, azért, mert az demokrata és azért, mert az zsidó, valósággal kiharangozva a parlamentből, gondolkozóba esünk és mérlegeljük lelkünkben a Bűn förtelmességét, amit az a demokrata, zsidó képviselő elkövethetett. Ölt, rabolt, gyújtogatott, okiratot hamisított, avagy talán a mandátumához tapad valamelyes inkarnátus deliktum piszka? Vesztegetett, snapszszal itatta a választóit ? Eme büntetendő cselekmények mindenike eltörpül a Vázsonyi Vilmos förtelmes Bűne előtt! Vázsonyi Bűnére nincs bűnbocsánat. Vázsonyi a történelmi tradicziókon gázolt rituális szemérmetlenséggel végig! Vázsonyi palem et publice hirdette Debreczenben, hogy a mai tanítási rendszer kulturbestiákat nevel! Vázsonyi elég vakmerő volt a világ nagy filozófusait, mély gondolkodóit, az eszmék héroszait, lánglelkük kincseivel forradalmakat teremtő zseniket a fogai között török tetemekkel tánczoló Kinizsi Pál úr elejébe helyezni. Ez az a főbenjáró Bűn. A zseni glorifikálásával a nyers, izomerő rovássára zuditó szegény, fejére előbb a jezsuitizmus szekerébe fogott Kecskemétiül Győző-féle egyetemi brigád kisded haragját, utóbb pedig a parlamenti pártok és elsősorban a radikális parlamenti pártok sátáni dühét. Vázsonyi Vilmos, ez tehát a te rettenetes Bűnöd ! Hogy a debreczeni szállóige, a Benedek János országgyűlési képviselő dementije után, a közönség előtt elvesztette méregfogait, a radikális pártok és az egyetemi Kecskeméthy-brigád kivételével mindenki előtt nyilvánvaló. A radikális pártok azonban, élén a Kossuth-párttal, műfelháborodást követtek el. A tisztelt radikálisok botrányban kívántak fürödni s lehurrogták a képviselői jogaival élő Vázsonyi Vilmost — mielőtt meghallgatták volna. Hogy a szerdai parlamenti botrány okai valami egyebekben is keresendők a kulturbestián kívül, az a politikai kulisszák közé is tekintők előtt nem lehet titok. A botrányhősök különben is igen rosszul rejtik el kártyáikat. Világos, hogy a radikális pártok, kik tehát tulajdonkép demokraták,mert az ellenzéknek eo ipso demokratának kell lenni, gyűlölik Vázsonyi Vilmost. Kit vagy mit gyűlölnek azonban a parlamenti pártok Vázsonyi Vilmosban ? A demokratát vagy a zsidót? Az elvet vagy az embert? Ha az elvet gyűlölik, akkor gyűlölik a magyar politikai világ szellemi óriásait; gyűlölik Kossuth Lajost, ki a demokrácziának bajnoka és a demokratikus alkotmány megalkotója volt; gyűlölik gróf Széchényi Istvánt, az első nagy demokrata agitátort; gyűlölik báró Wesselényi Miklóst, ki midőn Kossuth, és a demokrata irányzat miatt ellentétbe került Széchényivel, tesztel lésekkel a Kossuth pártjára állott; gyűlölik gr. Batthányi Lajost, ki a 48-as reformeszmék és törekvések demokrácziája előtt megtörte a konzervatív főrendiházat; gyűlölik Wekerle Sándort, Szilágyi Dezsőt demokratikus reformeszméikkel és irányzatukkal együtt! Tehát ha nem a demokratái gyűlölik Vázsonyi Vilmosban s közösséget vállalva a magyar nemzet politikai szellemóriásaival, demokratának vallják magukat, akkor Vázsonyi Vilmosban a zsidót gyűlölik ! Ez pedig már hogy fér össze azzal a sokat hánytorgatott demokrácziával — nagyságos, radikális demokrata urak ? Nevezzük azonban nevén a gyermeket. Parlamenti pártjaink — bármennyire tagadják is — távol állanak a demokrácziától."Egy-két hétig meghempergőznek a liberális demokraták a sárban“, hogy öt esztendeig nagyságos urak lehessenek. A nép csak a mandátumért kedves előttük. Programm, becsületes, őszinte és radikális demokrata programul helyett ! — frázisokkal traktálják. Szocziális bajaikkal a nemzetközi agitátorokon kívül ki sem törődik. Gazdasági és társadalmi akciók liberális és demokrata szellemben való forszírozása helyett elcsépelt politikai közhelyek felett tárgyal a parlament. Szitják, lobogásra késztetik a felekezeti gyűlölség parazsát s a hepp-hepp politika reakczionárius zászlajára eskettetik fel a magyar egyetemi ifjúságot. És ebbe a demokratikus saerába egyszerre belezúg az igazi, hamisítatlan, független demokráczia mennydörgése. A reakczió sötét lovagjaival harczba száll egy igazi demokrata és programmot ad. Ez a programra egy jottával sem különbözik az 1848-iki demokráczia programmjától. Hanem azt adja a maga teljességében és hamisítatlanságában. És a nép, az a számtalanszor kihasznált, félrevezetett nép, mohón szívja magába az igazi demokrácziát és mintha valami mély álomból ébredne fel, tudatára ébred, hogy a Kossuth demokrácziáját, a mellüket verő parlamenti radikálisok meghamisították. És erre megmozdulnak a tömegek. A politikai vizek 4AAA n ' I* ___iySelyem,ház,jVípusliniáin,világosaivatktwikbol 1902. Ballonsagok^TM* •SzSr Sátor fái divatáruházában, Szegeden. SSI