Vásárhelyi Hiradó, 1903. november (4. évfolyam, 262-286. szám)

1903-11-01 / 262. szám

V. évfolyam, k£2. szám. Hinyás&Ihwly, 1906. vasárnap november 1. POLITIKAI LAP. Szerkesztőség: 3V., Andrássy­ u. 34. T'icit.HKOrt -«JiitiX üi. ^ ELŐFIZETÉSI ÁRAK vidékre postAr­. küldve ISjpés* évre 14 korona. Fél évre 7 korona,­­ Negyed évre 3 korona 50 fillér. Főszerkesztő más laptul&Kk­on­os : Dr. KENÉZ SÁNDOR. *.*• ” rs, % Kolelits si'.srKpf »ifi ESPERSIT JÁNOS. !­kr. (2 Mién Mqt.demk hétfő kivételével minden nap. }ik­­:“»»•‹ -lii-«'.ahár szerint közöltetik Nincs vége. — okt. 31. Szent a béke a szabadelvű­­pártban. Apponyi Albert gróf ki­jelentette ugyan, hogy a nyelv­kérdésben elfoglalt álláspontjától el nem tér, de miután a nyelv­kérdés nem aktuális, annak föl­tevését és végleges elintézését sem a szabadelvű párt, sem ő nem kívánja (csak az ország), ennélfogva a béke kedvéért bent marad a pártban. Az első érzés, amely e hítre végigfut az országon: a keserű csalódás érzése. Hogyan ? Hát egy teljes esztendei nemzeti küz­delemnek ez legyen a vége ? An­nak a lélekemelő fölbuzdulásnak, mely megrezegtette ennek a nem­zetnek minden idegét, forrásba hozta minden csepp vérét, az le­gyen az eredménye, hogy elis­merjük, hogy az uralkodónak tör­vényes joga van a magyar had­seregben a német nyelvet elren­delni ? És kapjunk ennek a te­tejébe egy kabinetet, mely visz­­szaviszi az országot a régi rend­szer és az erőszak sértőjébe ? És a pártoknak sokat ígérő forron­gása és átalakulása oda kulmi­náljon, hogy Apponyi Albert gróf, a magyar közélet legtisztább baj­noka odaüljön támogatni Tisza Istvánt ? Ez a keserű érzés azonban csak egy pillanatig tart. Tulajdonképpen mi változott a küzdelem kezdeté­hez képest? Semmi. Akkor is együtt voltak a nemzet ellen a dinasztia, a bécsi körök, a ma­gyar kormány és az egész sza­badelvű párt. Most is együtt van­nak. És egy évi küzdelem után a kormány nincs abban a hely­zetben, hogy az évi újoncjutalé­­kot besorozza és az adókat tör­vényesen behajtsa. Ki van hát szorult helyzetben? A nemzet és a küzdő elenzék semmi esetre sem. Menjünk tovább. Nézzük a pár­tok egymás közötti viszonyait. Akkor szemben állott egymással egy elszánt, a nemzeti közvéle­ményre támaszkodó ellenzék, és egy önmagában meghasonlott, benső ellentétekkel küzdő kor­mány. A nemzeti közvélemény ma sem vonja meg támogatását az ellenzéktől, sőt azáltal, hogy azóta vidéki szabadelvű pártok és a törvényhatóságok egész soro­zata az ellenzék által hangozta­tott nemzeti követelményeket, kü­lönösen pedig a magyar vezény­szót magukévá tették, csak sok­kal fokozottabb támogatásban ré­szesíti. Másrészt, meri-e valaki állítani, hogy a szabadelvű párt belső ellentétei a mai napon meg­szűntek ? Ezeknek az ellentéteknek a gyökerei bent fészkelnek a szív­ben és az agyban. — Ezekkel szemben és ezekkel kebelében a szabadelvű párt csak külső,­­ mechanikus egységre képes ver­gődni. És ezt a külső, mechani­kus egységet meg is lehetne so­káig őrizni, ha a nemzet szívéig ható, annak egész lelki világát birtokába ejtő katonai kérdéseit lekerülherülhetnének a napirend­ről. De nem kerülhetnek le. Ép­pen az a fátuma a katonai lét­számemelés iránti kísérletnek, hogy — amint mi előre, még tavaly novemberben megmon­dottuk, — egész terjedelmében fölveti és megoldásra viszi a ka­­tona kérdést, úgy, hogy azt sem a létszámemelés iránti kísérlet visszavonásával, sem pedig refor­moknak látszó porhintéssel és szemfényvesztéssel többé a napi­rendről eltávolítani nem lehet. A nemzet nem kereste ezt a harcot, de ha belekényszerítették, abból abból csak teljes győzelemmel ke­­rülhet ki. A Tisza álláspontja ellenben a teljes vereséget jelentené a nem­zetre nézve. Kihasítása a nyelv jogának a nemzeti felségjogok corpusából és átvitele annak a királyi felségjogok tömegébe ; az­után törvényhozásunk hatályának függővé tétele az osztrák jóvá­hagyástól ; két olyan tétel, melybe a nemzet alkotmánya integritásá­­nak súlyos és fájdalmas csorbí­tása nélkül bele nem egyezhetik. A harcnak tehát, akarva, nem akarva, tovább kell folynia. Ebben a harcban a szabadelvű párt eleitől fogva alárendelt sze­repet játszott. Csak tárgya volt a küzdelemnek, de nem alanya. Belsejében nagy forrongások, hánykolódások mentek végbe, de azoknak tüze, ereje a Lloyd-épü­let falain kívül nem hatott. Mint a jó ecet, önmagát emésztette ez a jó párt. Most is csak az tör­tént, hogy ott a szemben álló elem­ek egymást jól lefőzték. Tiszáék Apponyiékat ezáltal, hogy maguknak monopolizálták a házaimat, Apponyiék Tiszáékat azzal, hogy bentmaradtak a nya­kukon koloncnak. Tiszáék sivár önzésükkel, Apponyiék ideális ön­zetlenségükkel okoznak a másik félnek kölcsönösen bosszúságot. De az erők épen olyan homlok­­egyenest ellentétben állanak egy­mással és épen olyan­­tökéletesen paralizálják egymást, mint azelőtt. És épen olyan logikai bizonyos­sággal következik ebből, mint az­előtt, hogy a szabadelv­ű párt a magyar közéletben aktív tényező nem képes lenni. Marad tehát aktív tém­őül: a k­emzeti mozgalom, a rauszti ÁB­ érzet dinamikus ereje, amely az ellenzék energiájában nyer kifeje­zést és amely, ha megtámadtatok, minden pillanatban kész a passzív rezisztencia megvivhatatlan sáncai közé vonulni. És gyenge kéz és erős kéz egyaránt megtörik e be­vehetetlen sáncokon. Királyi kihallgatás. — Tisza Bécsben. — — okt. 31. (Távirati tudósitás.) Tisza Ap­ponyi megadása után röpült Bécs felé, hogy hírül adja diadalát az osztrák államférfiaknak: Körber­­nek és Goluc­ovszkynak. A sza­­badelvű párt most már csak Ti­szától várja jövendő boldogsá­gát, rajta csügg minden szem, mint a dalai Lámán. Pedig ez az örvendezés nagyon korai, mert hátra van még a fekete le­ves. Tisza kabinetje még eddig nem kapott sem indemnitást, sem újon­cokat. Hihetőleg egyhamar nem is jut abba a kellemes helyzetbe, az ő programmja alapján, hogy adót és újoncokat szavaztathasson meg. Két Chlopyt már lenyelt a több­ség, most a harmadiknak gyür­­kőzött neki, de valószínűleg tor­kán akad a falat. A párt egysége, dacára annak, hogy Apponyi kö­pönyeget forgatott, még most is kétséges. Törékeny, mint a szét­tört és összedrótozott fazék. A kabinet kinevezése. Budapest, okt. 31. Az új ka­binet kinevezése és a régi fel­mentése a hivatalos lap keddi számában jelenik meg; ugyan­csak kedden a magyar miniszte­rek Bécsben felesküsznek és este már bemutatnak a szabadelvű pártban. Szerdán megjelennek a országgyűlés mindkét Házában. Tisza hazajön. Bécs, okt 31. Tisza István gr., akit a félhivatalos jelentés szerint ő felsége a mai kihallgatáson na­gyon kegyesen fogadott, még ma Budapestre utazik és estére meg­jelenik a szabadelvű pártban. Tüntetés Apponyi ellen. Budapest, okt. 31. Apponyi pál­­fordulása mindenütt nagy feltű­nést keltett s mindenki elitéli Ap­ponyi habozó és határozatlan magatartását. A budapesti egye­temi ifjak ma estére tüntetést ter­veznek Apponyi ellen. Ma dél­előtt az összes fakultásokon fel­hívás jelent meg, mely az egye­temi ifjakat gyülekezésre szólítja fel este fél 7 órára. A rendezőség széleskörű intézkedéseket tett a tüntetés megakadályozására. Tisza ma kihallgatáson volt a királynál, jelentést tenni a fényes eredményéről s a félhivatalos je­lentés szerint ő felsége nagyon kegyesen fogadta Tiszát. A miniszterek kinevezése és felesketése kedden történik meg s szerdán bemutatkoznak a törvény­­hozás mindkét házában. A helyzetről ma kapott táv­irataink a következők: Bécsi tanácskozások.­ ­Bécs, okt. 31. Tisza István ma kora délelőtt Körberrel és Golu­­chovicival tanácskozott. Akiknek tájékoztatást nyújtott a helyzetről. A kihallgatás. Bécs, okt. 31. Tisza tíz órakor ment a Burgba audenciára, mely egy óra hosszáig tartott. Tisza jelentést tett a királynak a hely­zetről és beszámolt megbízatási eredményről, azután előterjesztette a minisztérium lisztáját, melyet a király jóváhagyott. Mezőgazdasági háziipar. — Téli tanfolyam. — — okt 31. A tél folyamán fontos munká­nak lesz helye e város. — A földmivelési miniszter megbízásá­ból Keller Gyula, mezőgazdasági háziipari miniszteri kiküldött jön

Next