Vásárhelyi Hiradó, 1904. április (5. évfolyam, 77-106. szám)

1904-04-01 / 77. szám

V. évfolyam, 77. szám. Hunvásárhely, 1904. péntek április 1. 1 kr. (2 fillér.) POLITIKAI LAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: vidékre postán küldve egész évre 1-1 korona. Félévre 7 korona. Negyedévre 3 korona 50 fillér. TELEFON­SZÁM 07. FRISS ÚJSÁG. Szerkesztőség: IV., Andrássy­ utca 34. Főszerkesztő és laptulajdonos.­­ Felelős szerkesztő: Dr. KENÉZ SÁNDOR, KÖPÖSDY DEZSŐ. Megjelenik hétfő kivételével minden nap.­­ Hirdetések díjszabás szerint közöltetnek­ ­ verseny. — márc. 31. (kd) A társas élet minden vi­szonylatában jogosult a tisztessé­ges verseny. Iparos, kereskedő, diplomás ember, míg becsületes uton és eszközökkel törekszik arra, hogy szellemi és anyagi erőinek leg­jobb és legsikeresebb kifejtésével, a szellemi vagy fizikai munkáját, produktumait stb. tisztességesen, neki és munkája komolyságának és méltóságának megőrzése mel­lett más, talán kedvezőtlenebb helyzetben levő hasonló termelők produktumainál olcsóbban, a ve­vőkre nézve kedvezőbb és így mindenesetre vonzóbb áron és után-módon bocsássa azok ren­delkezésére, akiknek érdekkörét szolgálja, — minden ilyen ver­senyző derék, okos és becsületes ténykedést végez. Mivel épen a nagyközönség érdekeit, tehát a közt szolgálja, talán a saját igé­nyeinek csökkentésével is. Minden fizikai és szellemi mun­kás között a legnagyobb felelős­ségű munkaköre van az újság­írónak. Az ezer és ezer példányban nyomott újság, a napi élet lázas forgatagában, néha az utolsó perc­ben kapott, feldolgozott és kom­mentált hírlapi cikkek, ezerek és százezerek lelkébe lopják be az első hatás mindennél erősebb, szuggesztív erejét. Akire az újság ezerhangú torka halált kiált, arra az olvasók szá­zainak célzatosan felköltött indu­lata is hajlandó legalább egy ideig halálos ítéletet mondani. És vi­szont. A közügyek és közdolgok el­bírálásánál a közönségnek azok­ban szükséges és eszközölt tájé­koztatásánál és véleményének irá­nyításánál meg egyenesen a be­csületérzés, az újságírói jóhisze­műség és a betű hatalmának mindenek fölött szükséges meg­becsülése parancsolja, hogy az újságíró tisztességes ember legyen. A legszigorúbb önkritika, az egyéni indulat és szenvedély el­­vakító érzelmeinek állandó elfoj­tása, az egyéni érdekeknek min­denkor és mindenben figyelmen kívül hagyása és a nagyközönség megbecsülése, tiszteletben tartása kell hogy működjék az újságíró lelkében. Ám a tisztességes verseny át­­kos megölése, társadalmi anar­­kiák szülője és a társadalommal, a nagyközönség méltóságával szemben elkövetett megvetést ér­demlő gazság, az egyéni tisztes­séget is önönlábaival megtipró tisztességtelen verseny. Mikor a versenyzők egyike nem néz semmit, csak, — mert talán a maga élhetetlensége, tudatlan­sága, vagy nyújtott értékeinek hitványsága miatt boldogulni nem tud, talán már a csőd, az éhen­­halás előtt áll, minden iparkodá­sát arra irányítja, hogy verseny­társának ártson. A tisztességes verseny célja: használni iparkodom a köznek és magamnak. Ez jogos. A tisztességtelené: ártani aka­rok mindenáron másnak. Ez jog­talan és becstelen. Nemcsak mert ártani törekszik ellenfelének, de mert hitvány cél­zattal nyújtott olcsóbb vagy egyéb­ként jogtalan kedvezménynek te­kinthető előnyeivel a közönség bizalmát is meggyöngíti, hitét is letöri az érdekeit szolgálók tisz­tességében ! így idézi elő a tisztességtelen verseny a köztisztességérzet és a közbizalom lehanyatlását is! No és legalsó foka a tisztes­ségtelen versenynek is, ha valaki lopott jószágot és cikket árul. Azzal akarja boltjába csalni a közönséget. A tisztességes publikum persze hogy csak addig vesz az ilyen­nél, míg rá nem akad a dolog nyitjára. Tolvajtól vásároló orvgazda tisz­tességes ember nem akarhat lenni soha. De mind nem ez itt a fő! Az, hogy nincs-e igazuk azok­nak, akik az újságírás tisztes és nemes hivatását megtagadják? Azoknak, akik azt állítják, hogy az újságírás a legutolsó kenyér és az újságírás a legutolsó fog­lalkozás, mert a falat kenyérért a gyönge lelkű, a rákényszerített, a nyomorúságban kínlódó újságíró néha a tisztesség útjáról is kész letérni. Talán nem is tudatosan, talán nem is szándékkal. Csak a nagyon éhes ember lopni is kész szédületével, elva­­kultságával. Szomorú, leverő jelenség! De mint minden bűn, magában hordja ez is büntetését! ■ A tisztességtelen versenyző előbb utóbb csődbe, vagy még rosszabb helyre kerül. Az ilyen után szerzett keserves falatot a késői megbánás kényei szokták megkeseríteni . . . Ifj: Kereskedelmi szerződé­sek. A vámkonferencia tanácsko­zásait egy formális jellegű ülés­sel befejezte. A konferencia jegy­zőkönyveit most a magyar és osztrák kormány elé terjesztik jóváhagyás végett. Ennek megtör­ténte után a konferenciának a né­met kereskedelmi szerződésre vo­­natkozólag formulázott követelé­seit közölni fogják a német kor­mánynyal. Mint fölteszik, a német kormány igen rövid időn belül válaszolni fog a magyar és osz­trák kormánynak. sók személyzete azokból a tisztek­ből és legénységből állt, akik az első gyújtótámadás után életben maradtak és most kérve­ kérték, hogy az újabb kísérletnél is őket alkalmazzák. Hiroso kapitányt ak­kor tépte szét egy orosz golyó, amikor önfeláldozó hősiességgel a már kudarcot vallott kísérletet még tovább akarta folytatni. Togó végül beismeri, hogy a kikötő el­zárása a japániak egy taktikai hibája miatt nem sikerült, mert két két japáni hadihajó közt elég hely volt, hogy az orosz torpedó­hajók köztük átmehessenek. Orosz-japán háború. — márc. 31. A koreai szárazföldi harctéren tegnap megtörtént az első komo­lyabb összecsapás és bár csak az előőrsök mérkőztek, a kisebb csata elég vehemens volt, amiből arra lehet következtetni, hogy a nagy ütközetek rendkívül elkeseredett küzdelem keretében fognak le­folyni. Az orosz hátrál. London. Magántávirat közli Söul­­ból, hogy az oroszok feladták had­állásukat Andsu közelében, a Ve­­lun-folyó északi partvidékén és Vicsu körül a falu mentén kon­centrálják csapataikat. A japáni sereg átkelt a Velu folyón és most Vicsutól 60 kilométernyire előre­nyomul. Japán tisztek halálmegvetése. London. Togo tengernagy a port-arthuri kikötő legutóbbi el­­zárási kísérletéről szóló jelentésé­ben megemlíti, hogy a gyűjtóba­ legszebb fényképek készülnek Várady Gyula akad. festő és fényképész kényelme­sen fűtött műtermében Hm.-Vásárhely, Andrássy­ u. II.­­ Üzleti elv, elsőrendű munka, olcsó árak, pontos kiszolgálás. 13­94 A japáni parlament határo­zata. Tokió. A japán kamara egyhan­gúlag határozati javaslatot foga­dott el, amelylyel felhatalmazza a kormányt, hogy a megkezdett útán haladjon tovább, a hajóhadnak elismerését fejezi ki, továbbá amaz elhatározásnak ad kifejezést, hogy semminemű költséget nem kímél a háború tovább folytatására. Verescsagin tanácsa: Szt.- Pétervár. Verescsagin, Ka­­ropatkin barátja, figyelmeztette az orosz hadügyi kormányt, hogy sietve küldjön újabb csapatokat a harctérre, mert Japán végső eset­ben 60000 főnyi sereget képes mozgósítani. Kiállítási ülés. — márc. 31. A kiállítás igazgatósága szer­dán délután ülést tartott. Az in­téző bizottságtól nyert megbízás­hoz képest fixírozta a kiállítás időtartamát, kezdődik az 14-én és végződik 28-án. A megnyitó és utolsó nap vasárnap. A kiállí­tás berekesztése 29-én, hétfőn történik. A jószágkiállítás határnapjául aug. 20., 21. és 22-ikét állapította meg az igazgatóság, a lóverseny napjául pedig aug. 28-ikát. Elnök bejelentette, hogy je­­lentő­ivek nyomatásáról gondos­kodott: a gazdasági tárgyakra vonatkozó bejelentő­ivek kétfélék, egyiken az állatok, másikon ter­mények jelentendők be. Kétfélék az ipari tárgyak bejelentő­ivel is; egyiket a mesterek használják s ugyanily iveken jelentendők be a háziipari, népipari és női kézi­munka készítmények. A másik bejelentő-iv a segédek és tanon­­cok tárgyainak bejelentésére szol­gál. Tudomásul vétetett. Elhatározta az igazgatóság, hogy plakátokon fogja buzdítani a gaz­

Next