Vásárhelyi Hiradó, 1904. június (5. évfolyam, 133-157. szám)

1904-06-01 / 133. szám

V évfolyam, 133. szám. Hunvásárhely, 1904. szerda junius 1 ELŐFIZETÉSI ÁRAK: vidékre postán küldve Üggésss évre 14 korona. Félévre 7 korona. Negyedévre 3 korona 50 fillér. Főszerkesztő és laptulajdonos: Dr. KENÉZ SÁNDOR. FRISS ÚJSÁG. POLITIKAI LAP. Szerkesztőség: IV., Andrássy­ utca 34. TELEFON­SZÁM 27. Felelős szerkesztő: KÖPÖSDY DEZSŐ. 1 kr. (2 fillér) LüggJSL'i—"gy "y— Megjelenik hétfő kivételével minden nap. Hirdetések díjszabás szerint közöltéinek Pénzintézetek versenye! — Válasz a Hódmezővásárhelynek. — I. Hmvhely, május 31. A Hódm­ezővásárhely vasárnapi számának rejtélyes­­*-e— jegyű írója vezércikkben két, nem igen hatásos védelmére a hódmezővá­sárhelyi — első, nagy, öreg taka­rékpénztárnak. A rejtélyes és előkelő ismeret­len nem annyira véd és cáfol, mint inkább nekünk ront, támad és gyanusít­ a mellett, hogy az abc és vicceket ereget, köztudo­mású tényeket letagad és bizo­nyos, cáfolhatatlan dolgok fölött lepke könnyűséggel átsiklik. Vélt igazságainak fölötte gyönge és ingatag alapján állva elmondja, hogy a V. H. az utóbbi időben hol nyilatkozat, hol vezércikk, hol szerkesztői üzenet alakjában foglalkozik a hódmezővásárhelyi takarékpénztárral, melynek eljárá­sát különös kedvteléssel szereti olyan szélhámosságfélének, az üzleti tisztesség határait is túllé­pőnek stb. feltüntetni. Aztán, az igaztalan vádak után jó a m­eggyanusítások sorozata, hogy a mi hátunk mögött általa sejtett hírszerzők lappanganak, a­kiket mi elleplezünk s akik he­lyett szólunk; aztán egy kis ol­­dalgyanúsítás a szövetkezetekkel, végül a mondatszerkezet nehéz­kességében elburkolt, de jól ki­hámozható gyanúsítás, a­mely szerint a Hmv. érti, hogy a többi helybeli pénzintézeteknek fájdal­masan esik, hogy olcsóbb kamat­tal kell dolgozniok — de elvégre is — mondja a Hmv. — a saj­tónak (respektive most a mi la­punknak) nem az a kötelessége, hogy a közönséget a pénzszövet­kezetnek kiszolgáltassa. No és még a szentigazságról és a má­sok tisztességének megbecsülésé­ről is leckét ad a titokzatos —e— ur. Összegezzünk! Tehát a V. H. igaztalanul tá­madja a hunvásárhelyi — első vagy öreg takarékpénztárt. Tá­madja a háttérben lappangó és általa elleplezett, érdekelt hírszer­zők, (értsd: a másik két helybeli pénzintézet) felbujtására és be­szolgáltatott hírei, adatai alapján. Nem is önzetlenül, mert hiszen az (első, nagy) takarék versenye nem neki a Híradónak, de a kon­­kurrens pénzintézeteknek fáj, mé­gis a Híradó jajgat helyettük, de meg hiszen: a sajtónak nem az a kötelessége, hogy pénzszövet­kezeteknek szolgáltassa ki a kö­zönséget, ám a Híradó a jajon­­gásával, a nagy takarék hántásá­val ezt cselekszi amazok javára, hát (és ezt akarja kiéreztetni a cikkíró a burkolt sorokban) nem is teszi önzetlenül, hanem önzően, vagyis: talán bizony ellenszolgál­tatásokért. Nem utánozzuk t. laptársunk rejtélyes, nagytakarék védő ha­ragját a sok semmit mondó, nai­­vul tagadó, burkoltan gyanúsít­­gató polémikus útjain. Kiérezhetően nem a tények igazságára épített meggyőződéssel, de sugalmazott állítások és szó­beli bizonykodások jóhiszemű el­­hivésével írott vádjaira és gya­núsításaira iparkodunk nyugod­tan, elfogultság és szenvedély nélkül álláspontunk korrektségé­nek,, igazaink szilárd valóságának tudatában és meggyőződésével, a következőkben válaszolni. Jól tudjuk és tudja a nagy­­közönség is, hogy ez a lap, más időkben, más vezetés mellett, erős, súlyos támadásokat intézett és küzdelmeket folytatott az első nagy, vagy öreg takarékpénztári vezetőségének visszásnak, helyte­lennek és közérdek ellenesnek ítélt cselekvései, viselkedése ellen. Mindig a közönség és a köz­érdek nevében és javáért! És mindig diadalmasan. A tör­vény mindenek fölött álló, lapunk és küzdelmünk jogos, igazságos voltát elismerő és megpecsételő ítéletét is nem egyszer megnyerve igazunk mellett. Most, hogy újra visszásságot látunk és újra fölemeljük az el­len szavunkat, — amint azt tenni kötelességünk, — régi vezetés alatt sok izalmat, sőt nem egy­szer a törvény súlyát is átszenve­dett érdekelt körökben egyszerre felhangzik a panasz és felszissze­­nés: — Eh! A krajcáros lap az, ami volt — nem változott, ismét mar és támad bennünket! Legyen az ő hitük szerint! Az bizonyos, hogy a régebbi, sok­szor féktelen és fegyelmezetlen nyerseséggel támadó irány is iga­zolást nyert a törvény ítéletei ál­tal. Hanem azt kérdezzük, ha már azon fordul meg a kérdés: ki mi volt és mi maradt, nem for­dulhat-e így a sor. — Azért kell újra kifogás tár­gyává tennünk az illető öreg ta­karékpénztár panaszolt dolgait, mert az öreg takarék maradt az, ami volt. Nem akar a vezetősége okulni és tanulni. Szinte szuverén ön­­kényűséggel tesz és cselekszik és cselekedtél hivatalnokaival, igaz­gatósága tagjaival olyan dolgo­kat, vagy huny szemet olyan cse­lekedeteik fölött, amely cselekvé­sek, — ismételjük és bizonyítani fogjuk — az üzleti szolidság, más hasonló intézetekkel szemben il­lendő igazságosság és a közönség igaz érdekei iránt köteles .méltá­nyosság — határain jóval túl es­nek és a­melyek ellenében a füg­getlen és az érdekek finom háló­jának ezernyi szálaival át nem font és le nem kötött lapnak sza­vát felemelnie egyenesen köte­lessége. Mindenekelőtt kijelentjük, hogy ha még olyan bátor fensőbbség­­gel akarja is vakmerő ráfogásnak és rágalomnak bélyegezni a ti­tokzatos cikkíró úr állításainkat, mi azokat, míg meg nem győz­nek valótlanságukról, a kezeink közt levő ténybizonyítékok alap­ján fönttartjuk, ismételjük. Sőt a­mennyiben az szükségessé válik, taliszative felsorolva kinyilvánítani és bizonyítani fogjuk. Mielőtt ezt tennék, már most kijelentjük, hogy a Hmv. olcsó és értéktelen viccet farag ugyan lapunk f. évi május 21-ik szá­mában szerepeltetett A. polgár­társunk névkezdő betűvel jelzett nevéből és esetéből, a­mivel ugyan ottani állításunk komoly­ságát és hitelességét nem gyön­gíti, de gyöngéd tapintattal el­­siklik pl. a lapunk f. é. május hó 18-iki számában a Közérdek rovatban panaszolt eset fölött, a­melyben S. P. iparos és felesége súlyos panaszát közöljük. A közönség megnyugtatása ér­dekében is jobb szerettük volna, ha azt cáfolják meg hivatalos hi­telességgel. De ez nem történt. Nem is történhetett. Pedig mi ott azt is jeleztük, hogy az illetők teljes neve és címe szerkesztőségünkben megtudható. Olcsó viccek gyártása helyett méltóztatott volna —e m­ár in­kább az iránt érdeklődni és nem egyoldalú, sugalmazott információ alapján kelni jobbra méltó hév­vel és buzgalommal jóhiszemű­­leg igaznak vélt dolgok szépí­tésére. Méltóztassék föltenni mi ró­lunk is, hogy nem a levegőből kapkodjuk súlyos és felelősséggel járó állításainkat, de legalább is olyan komoly alapra építjük azo­kat, mint a­milyeneken állva a szépítő flastromokat rá akarják fag­­gatni némelyek a felfedött szép­séghibákra ! A mások tisztességeinek illető megbecsülését és a hirlapírás ne­mes hivatását illető kioktatásokat pedig illő tiszteletig visszautal­ványozzuk. Többször elvált már, melyik ol­dalon van nagyobb szükség e kisded leckékre. Egyebekben pedig jövő közle­ményünkben befejezzük a válasz­adást. Egy kissé hosszú a bevezetés, de az Oet­ur vezércikke is elég hosszú. És eleitől végig alip egyéb la­punkkal és a lap körül állók személyével való foglalkozásnál. Arra felelni kellett! :j£ Az osztrák helyzet. A de­legátusok köreiben túlnyomólag azt a nézetet vallják, hogy Kör­­ber októberben fogja a Reichs­­rathot összehívni és akkor az 1905. évi költségvetésen kívü­l a delegációk által megszavazott ka­tonai követelések fedezetére szol­gáló pénzügyi javaslatokat is előterjeszti. Az esetben, ha a Reichsrath ezúttal se lesz munka­képes, Körber azt decemberben feloszlatja és januárra kiírja az új választásokat, közben pedig úgy a költségvetést, mint a pénz­ügyi javaslatokat a 14. szakasz­­szal fogja elintézni, legszebb fényképek készölnek Várady Gyula akad. festő és fényképész kényelme­­sen sütött műtermében Hm.-Vásárhely, Andrássy­ u. 18. Üzleti elv, elsgremta munka, olcsó árak pontos kiszolgálás.""Té’lä A delegáció. — Távirati tudósítás. — A nép oktatási ankétén Na­­deczky és Beöthy Zsolt szólaltak fel. Ezekre s a többi kisebb fel­szólalásokra Berzeviczy válaszolt s a határozati javaslatot elfogadták. Az egyesült albizottságban Münnich Aurél előadó a meg­szállt tartományok rendkívüli szükségleteit ismertette. Utánna Hegedűs Sándor volt miniszter beszélt, erre Burk­án reflektált. A hadügyi albizottságban a jegy­zőkönyveket hitelesítették s át­tették az osztrákokhoz. Az Ujpárt győzelme Szegeden. Országos érdeklődés mellett folyt le ma Szegeden az Ujpárt mérkőzése a régi szabadelvű párt­­tal.Az érd­klődést az keltette fel különösen, hogy báró Bánffy Dezső vélt miniszterelnök, az Uj­párt megteremtője volt a jelölt s épen abban a választókerületben, ahol mind­­ konzervatív kormány­párti képviselőt választottak eddig. Érdekességet az adott a dolog­nak, hogy az Ujpárt életrevalósá­gát most próbálták meg s külö­nös kíváncsisággal leste egész Magyarország, hogy a magya

Next