Vásárhelyi Hiradó, 1905. június (6. évfolyam, 131-156. szám)

1905-06-01 / 131. szám

Hun­vásárhely, 1905. csütörtök, június 1. VI évfolyam, 131. szám. */ *_________________ POLITIKAI LAP. FRISS U J 9 á Ct. «LŐFIXElSSl ARAK: ?Íft&JU!Ci pOlt&fc kölAT» Selos Ive» H Rozván Félérxv 7 korona, | H^gyvRívr« 9 korán* 50 fliJA*. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dr. KENÉZ SÁNDOR. 1 kr.­­2 filler.) ií*í!fkia*­őEég: IV., Andrássy­ utca 34. •x&Litsoit-H­ e.A.M­in. i Megjelenik hétfő kivételével minden nap. ! Hirdetések díjszabás szerint közöltetnek A magyar ifjak, — május 31. A magyar ifjúság tornaverse­­nyén minden néző megtelt be­nyomásokkal. Én is­ írni akartam tehát még tegnap a lelkemben meggyűlt hatásokról. De a Keg­­levich gróf katasztrófája másfelé terelte gondolataimat. Mikor min­denki halálról beszél, hogyan ír­jak én az ifjúságról, ifjúságunk­hoz fűzött reményeimről. Ez a tornaverseny csodaszép látvány vett. Szem és lélek egy­aránt gyönyörködött benne. Sze­münknek jól esett a színgazdag kép, mintha virágos mező moz­gott volna egyenletes ütemben. Lelkünknek jól esett annak a va­rázsfátyolnak föllebbenése, mely eltakarja előlünk a jövendőt. Mert hogy egy élő darabot láttunk ha­zánk jövendőjéből, abban senki sem kételkedett. A magyar középiskolák vonul­tak föl nagy számmal erre a versenyre. Ép, egészséges, délceg fiuk. Öröm volt látni szemük csillogását, testük izomzatát, lel­kük becsvágyát. Általános bámulatot keltett az összgyakorlat. Alkalmuk nem le­hetett, hogy ebből a játékból próbákat tartsanak. Ezt tehát rög­tönözve csinálták együtt, egyszerre teljes összhangban, zavar nélkül, azonos ütemben, magasabb in­telligenciának lélekemelő hatása alatt. Kinek nem jutott eszébe a magyar hadsereg ? íme, itt a tisztikara. Ebben az emlékezetes verseny­ben csak magyar iskolák növen­dékei vettek részt. A brassói, szebeni, medgyesi, segesvári, besz­tercei, naszódi, balázsfalvi, lu­­gosi, szász és oláh középiskolák távol maradtak. Miért? A ver­senytől féltek? Avagy nem érez­nek közösséget e haza kultúrájá­val? Vagy talán féltik fiaikat a magyar fiukkal való érintkezés hazafias befolyásától ? Miért nem jöttek? Ugy­e, nem akarták, hogy a benyomásokra fogékony ifjak­­kal végigszáguldjon a magyar vasút a magyar Alföldön a ma­gyar fővárosba ? Féltették a zsenge lelkeket ugy­e, a magyar pajtá­sok ölelésének és a magyar al­kotások szemlélésének vonzó ere­jétől ? Őszintén sajnálom, hogy az ifjúságnak ezen a csodaszép ün­nepén a nemzetiségi középisko­lák nem vettek részt. Ha az elöl­járók a jövőre, a jövőnek felada­taira, az együttérzés szükségére, a történelmi alakulások esélyeire gondolnak, nekik is sajnálniok kell, hogy nem a megértés célja, hanem a félreértés célja lebegett szemük előtt. Ezen a sajnálkozáson kívül egyéb kellemetlen érzés nem tá­­madhatot az ünnepélyen. Legmeg­­ragadóbb látvány az észgyakorlat volt. Mikor ezek a fiúk forgatták a tornabotot és pontos ütemre ég felé emeltek tízezer meztelen kart — mintha az anyák csókja rez­gett volna e drága karokon! Oh, akkor eszembe jutott, hogy ezek a pompás izmok fenséges villo­gással tudnák kardjaikat forgatni és egyetlenegy sem lankadna el hazája szent védelmében, csak ha piros vér csurogna végig ártatlan testén. Nem tudom, az idők súlyának tulajdonítsam-e, vagy képzelődé­sem komor jellegének, hogy nem békés fejlődésünk örvendetes té­nyezőjét láttam ezekben a poli­­pás gyermekekben, hanem a had­nak, vésznek, viharnak szárny­csattogtató madarait. Láttam csata­soraikat, elszántságukat, vad ro­hamukat és halálos tusájukat. És lelkemben megrendült a nemzeti dicsősség csatadala és szemeimből sűrűn hullott a köny. Az ünnep végén az ifjak forró indulata elperzselte a hivatalos programmot és ötezer ajkon tört előre a Kossuth-nóta. Húszezerre menő közönség tapsmoraja ve­gyült az ifjak énekébe és húsz­ezerre menő közönség áhítattal énekelte velük, hogy: Mindnyá­junknak el kell menni! A jóságos Isten áldja meg azo­kat a szülőket és azokat a taná­rokat, akik ezt az ifjúságot ha­zánk dicsőségére nevelik! Bartha Miklós: az Az interparlamentáris kon­ferencia. Az interparlamentáris kongresszus magyar csoportja teg­nap délután gróf Apponyi Albert elnöklésével a képviselőházban ülést tartott. Egyúttal tudatja, hogy az idei kongresszus Brüsszelben lesz. POLITIKA. Kém lesz Fejérváry-kabinet. Fejérváry Géza kabinetalakítási kísérlete füstbe ment, Fejérváry nem kapott minisztereket. Az or­szág egész nagy tisztikarában nem talált 7—8 embert, aki a minisz­teri címért, fizetésért és nyugdíj­igényért árulója lett volna a nem­zet ügyének. Becsületére válik ez a magyar tisztviselői karnak, mely e válságos időben teljes magas­latára emelkedett feladatának. De nagy politikai jelentősége is van a magyar tisztviselők eme dicsé­retes viselkedésének: a bécsi kö­rök megjegyezhetik maguknak, hogy alkotmányellenes terveik ke­resztülvitelében a magyar tiszt­viselői karra nem számíthatnak. Persze, most, hogy Fejérváry csúfosan felsült, azt hirdetik, hogy hiszen Fejérvárynak nem is volt megbízatása. Erre vonatkozóan a „Magyarország“ mai számában ezeket írja: „Igaz, hogy Fejérváry nem volt dezignált miniszterelnök, ennek csak az az oka, mivel az egész dolgot, amíg nyélbe nem ütik, ti­tokba akarták tartani. Ellenben igaz az is, hogy az ő küldetése elvben már akkor el volt hatá­rozva Bécsben, amikor a Budán báró küldetését elhatározták. Ott ugyanis az volt tervbe véve, hogy leküldik Buriánt, hogy kínálja meg a koalíciót a kormányalakí­tással (természetesen a nemzeti követelések teljesítése nélkül); ha ez nem vállalkozik, ami előrelát­ható volt, akkor Fejérváry báró lépjen azonnal akcióba és igye­kezzék magának egy minisztériu­mot összealkotni. Ennek a mi­nisztériumnak a kinevezése a május 30 iki hivatalos lapban lett volna meglepetésszerűen közzé­teendő. Fejérváry a Burián ki­küldetése előtti időben kihallgatá­son is volt a királynál és ez al­kalommal nyerte meg misszióját, úgy hogy Burián kiküldetésének meghiúsulása után nem is volt szükség újabb kihallgatásra. Meg­jegyzendő, hogy Bécsben a ku­darc okául azt rójják föl, hogy Fejérváry működése nem maradt titokban, úgy hogy a magyar saj­tónak volt ideje a miniszterjelöl­­­teket „terrorizálni.“ Így dőlt du­gába a bécsi felfogás szerint az a vállalat, melyet egy, báró Fe­­jérváryhoz nagyon közelálló sze­mélyiség is „kalandosnak“ ne­vezett. Tisza­ megmarad. Fejérváry kudarcának az a szomorú következménye, hogy Tisza bizonytalan ideig hivatalá­ban marad és ezt a bizonytalan időt arra kell neki használni, —■­­gy szól a bécsi utasítás — hogy robbantsa szét a koalíciót, mert az udvar nem akarja a hatalom­ban részesíteni a függetlenségi pártot; nem pedig azért, mert a függetlenségi párt a perszonál­unióra törekszik. Uj tervek. Uj alapon létesítendő kormány megalkotásáról akarnak tanács­kozni a pártközi konferencián. Ez a legújabb terv. Ennek azon­ban nem lenne más célja, m­int restaurálni a szabadelvű pártot. Szükség van ám erre, nagy szük­ség, mert június 30-án a kvóta­­provizórium lejár, tehát június 20 ig meg kell fejelni a szabad­elvű pártot. Erre vonatkozólag felidézzük Apponyi szavait, aki azt mondta, hogy a szabadelvű­ párt mint poli­tikai tényező többé nem szepel­­het; tagjai csak úgy érvényesül­hetnek a­­közéletben, ha előbb a párt feloszlik. Az ellenzéki szövet­ség a pártközi konferenciába egy­általán nem mehet bele, ha abban a szabadelvű párt, mint testület akar résztvenni. Kétségtelen, hogy az a párt, mely ily módon segéd­kezet nyújtana a szabadelvű párt feltámasztásához, politikai öngyil­kosságot követne el és magára idézné a nemzet haragját és ezzel a megsemmisülést. Ezért nincs ezeknek az új terveknek semmi kilátásuk a sikerre, az ellenzéki szövetség együtt marad, a szabad­elvű párttal szóba nem áll és a maga erejével fogja megoldani a válságot, a nemzet jogos követel­mények megvalósításával. Itt a tavasz, itt a tavasz, megismerte Borult az ég nem derült, Mert nem mosolyg gyöngyszinképen, Madárkák sem súgnak szépen, Borongós van mindenütt. De hogyha egy kósza sugár Elvetődik réveteg, Dal rezdül a madár ajkin S a zöldelő fáknak ágni Nevetnek a levelek. A lelkemben egymást váltják Gondnak, búnak fellegi: Mert a szivem­ szive távol A lelkemnek­ lelke máshol Másnak búját kergeti. Ne pazarold szemsugárod Drága fényét másokra, jer, jöjj, siess mosolyogj rám, Szivem buja eloszlik tán Üdv lehelő csókodra ! ? Jöjj vissza már üdvöm, napom! Nehéz várni azt, mikor Kölcsönösen kéz a kézben, Ajk az ajkon, szív a szíven Egygyé leszen, összeforr. Büszi.

Next