Vásárhelyi Hiradó, 1905. augusztus (6. évfolyam, 183-209. szám)

1905-08-01 / 183. szám

VI. évfolyam, 13. szám. Hunvásárhely, 1905. kedd, augusztus 1. 1 kr. (2 fllér.) POLITIKAI LAP. FRISS ÚJSÁG. Szerkesztőség: IV., Andrássy utca 34. TELEFONSZÁM :/7. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Vidékre postán küldve :* Egész évre 14 korona. — Félévre 7 korona. Negyedévre 3 korona 50 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dr. HE4ÉZ SÁNDOR. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. Hirdetések díjszabás szerint felvétetnek. Hz automobil. — július 31. , A napokban Budapesten járva, az Erzsébet körúton járókelők figyelmét egy nehéz dübörgésű, hatalmas jármű vonta magára, amely úgy nézett ki, mint egy nagy szénás szekér. Tetejében 8—10 , szürke ruhás katona. A szekéren tenger sok bakabornya, puska és más katona cókmők volt. A szekér olyan gyorsan haladt, mint egy pár fuvaros ló, mikor rendesen kocog. Az egy teherszállító katonai automobil volt, amely a 8—10 katonán kívül önsúlyával vihetett vagy 40—50 métermázsa súlyt, mert rezgett úgy alatta a föld, mint egy 8 lóerős magánjáró gőzgép alatt szokott, az pedig több mint 50 métermázsa. Különösen hatott rám ez a jármű, hogy ily nagy terhet oly könnyesen s gyorsan tovább szállít igavonó jószág nélkül. Elgondolkoztam azon, hogy mégis csak különös az, hogy azt a gépet spirtusz hajtja, amelyet az állatok táplálékából, a répából, kukoricából meg a krumpliból főznek ki. Azt mondják a tanult gazdák, hogy az így kifőzött takarmány még táplálóbb, mert megfőzve a jószág könnyebben emészti a kifőzött cefrét s az úgynevezett moslékot nagyon szereti a hús- és tejtermelő barom. Fogadjuk el, hogy igy van. Ámde akkor mi az állatainknak abrakul adott takarmányaiban óriási mennyiségű spirituszt eresztünk el kihasználatlanul, ami pedig nekünk még igavonó erőt adott volna, mert hiszen ime az automobil nem csak roppant gyorsan tud szaladni, de nagy terhet is cipel. Azt olvastam az automobilról, hogy Franciaországban a múlt esztendőben 120,924 lóerőt képviselt. E szerint mi a franciához számítva, mivel mi nálunk még összesen sincs 924 automobil lóerő, az országban évenként 120 ezer lóerőt szalajtunk át az állataink gyomrán kihasználatlanul. Ez azt jelenti, hogy ennek az erőnek felvételével 120 ezer lóval, vagy 120 ezer tehénnel tarthatnánk többet, sőt a most fogyasztott takarmány mennyiség is előnyösebben ki lenne használva, ha az abrakot kifőzve adnánk állatainknak. Azon gondolkozom, hogy 120 ezer tehén, ha csak 5 liter tejet adna is naponként, az legalább is napi 600.000 liter tejet tesz ki. Hát nincsen ennek a mi, rongyos szegény népünknek arra szüksége, hogy ekkora tejmennyiséget a nemzet konyháján megtakarítani nem igyekszik ? Hát nem egy félmillió gyereknek adna ez naponta egy liter tejet? Hát nem lenne-e annak a 120 ezer tehénnek még egyébb haszna is húsa, bőre és trágyája, meg vágni való bornyája által? Hát nem adna-e az a 120 ezer tehén pár száz embernek állandó foglalkozást? Hát az a sok cefre kifőzés nem adna ezreknek kenyeret és munkát? Ez még minálunk olyan meseszerű beszédnek látszik, pedig ennek a népnek nem lehet többé mesélni, mert ez a nép már gondolkozik, sőt csodát mivel annyira józan. Csodát mivel, mert például valami Sipter Péter nevű pusztai ember befogja a pusztán száguldó szeleket s vasat esztergál, fúr, farag és kalapál, sőt még lisztet őröltet vele. A csoda titka az, hogy egy régi rozoga szélmalmot megvett, amelyet kijavított s nemcsak őrlésre, de vas megmunkálásra is berendezett. A kunvásárhelyi pusztán ismerik a robogó vonat erejét, a távbeszélőt, a villanyvilágítást s a mai élet minden modern dolgát. Bent a városban országos tornaversenyt rendeznek, tehát a sportban is magas színvonalon állanak és mégis ez a népfájdalom, a méregkeverésről, meg a szociális zavargásról lett híres, no meg még a lovaival is kérkedhetik. Én azt hiszem, hogy itt az a baj mi közöttünk, hogy nincsen nekünk a gyakorlati élet iránt érzékünk s hiányzik a szakértelem, mely a rátermettséget s a rendelkezésre álló erőt irányítsa. Úgy tudom, hogy tavaly a németek meg a muszkák spiritusz , gép kiállítást rendeztek. Úgy tudom Budapesten a technológiai iparmúzeumban minden elméleti és praktikus gép be van mutatva és sem a város, sem az iparegyesület, sem az iparkamara, sem a gazdasági egyesület, sem a sportegylet, sem egyes gazdaság, sem valamely gyár nem küldött ki tanulmányozni senkit, a modern eszközök tanulmányozására, pedig meg lehet, hogy ha ezt tennék nem sokára az automobil is segítene szántani, csépelni, igát húzni. Pedig van a magyaron elég iga, segíthetne rajta! Pedig meg lehet, hogy hatalmasan előre vinnénk az állattenyésztést s régi eredményében sok szegény gyereknek juttatnának egy-egy csésze tejet s egy-egy falat húst a tányérjára. Tanulnunk és dolgoznunk kellene többet meg több félét s nem kellene kigunyolnunk aki próbál is valamit, mert attól lehet tartani, hogy ellenfeleink automobilon száguldanak, mi meg majd gyalog cipeljük batyunkat előbb előbb s lekésünk a világ piacáról portékánkkal. K. Ref. egyháztanácsi gyűlés. A reform, egyháztanács I. évi julius hó 31-én Pap Imre lelkész és Juhász Mihály főgondnok elnöklete alatt gyűlést tartott, amelyen a következő ügyek kerültek elintézés alá: Az 1944. évi egyházi számadások felülvizsgálatáról szóló jelentés tudomásul vétetett. És minthogy a számadások rendben levőknek találtattak, a számadással tartozó egyházi tisztviselőknek a felmentvény megadatott. Az iskolaszék javasolja, hogy a múlt évi szeptember hóban felállított két ideiglenes tanítóságot még az 1905—1906 ik tanévre tartja fenn. Ezzel szemben egy bizottság azt javasolta, hogy a két ideiglenes állás beszüntettessék s az intézkedés által a városi hatóság arra kényszerittessék, hogy községi iskolákat állitson fel. Az egyháztanács az iskolaszék javaslatát szótöbbséggel elfogadta s a két iskolát még egy évre fenntartja. Az iskolaszéknek a lefolyt tanév évzáró vizsgáiról szóló, általánosságban megnyugtató eredményt feltüntető jelentését az egyháztanács tudomásul vette. A 80 létszámon felüli növendékek után az egyháztanács az illető tanítóknak fejenkénti 2—2 korona jutalmat utalványozta. Az 1904—1905 ik évre egy évi próbaidőre némely iskolatelepen behozott egy osztályositás ellen némely szülők az egyháztanácshoz folyamodtak, a két osztályos iskolát óhajtván fenntartani. Az iskolaszék azonban az egyosztályositást a beadványnyal szemben továbbra is fenntartani óhajtja s ily irányban tett javaslatot, ehhez Győrffy József iskolaszéki elnök azt indítványozta, hogy a következő tanévre tartsa fenn még az egyháztanács az egyosztályosítást s annak sorsa felett csak a jövő évben döntsön. Az egyháztanács ily értelemben határozott. Az egyházkerület kiadásában megjelent V—VI. osztály számára írt olvasókönyv a jövő tanévre az Vk osztályba bevézetik. A gimnáziumi helyettes tanári állásra beérkezett 10 pályázó. Ezek közül a gimnáziumi igazgató tanács ajánlotta Varga Dezső, Döme Bálint és Kutasi Károly tanár-jelölteket. Kívánatra azonban mind a 10 pályázó okmányairól készített táblázatos kimutatás felolvastatván, mindannyian szavazásra bocsáttattak. Titkos szavazás utján Báthori József tanárjelölt választatott meg 29 szavazattal Fejérváry József 26 szavazata ellenében. Esperes körlevélben értesíti az egyházakat, hogy az egyházmegyei tisztségekre általános szótöbbséget csak Pogány Károly krassó megyei főispán nyert, egyéb tisztségekre általános többséget senki nem nyert, ezekre a legtöbb két szavazatot nyert egyének között új szavazás rendeltetik el. Az egyháztanács ismét ugyanazokra adja szavazatát, mint első ízben, a. m. a világi tanácsbiróságra ismét dr. Imre Józsefre, az egyházi tanácsbiróságnál Fekete Gyula nagykikindai lelkészre, a jegyzőségnél Szabó Emil békésmegyei árvaszéki elnökre adja szavazatát. Egyházi ügyész jelentést tesz a földek s a Kovács Ferenc-féle ház és földek értékesítéséről. A földek 15.179 kor. haszonbérért adattak ki, mely összeg az előbbi évnél 3479 koronával több. A házra nézve kimondta az egyháztanács, hogy miután az örökösük az őket illető részt nem hajlandók az egyház által felajánlott 10.000 koronáért átadni, hanem 11.000 koronára tartják, mely összeget azonban az egyház nem hajlandó megadni, tehát a házat bírói árverésre bocsátja. A Karancsi-féle lelkészi földek is elég jól, 32—35 korona holdankénti bérösszegért értékesíttettek. Mucsi Lajos ácsmester a gimnáziumi tető építése idejéből ez ideig benn maradt óvadékát viszszaadta az egyháztanács.