Vasárnapi Hírek, 1988. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)

1988-01-03 / 1. szám

Ma még játék A téli szünet utolsó napja ez a vasárnap. A gyerekek a pihe­nő, a játék, a szórakozás, az ünnepi ajándékörömök után hét­főtől megint iskolába járnak. A Petőfi Csarnokban — talán a tévé szilveszteri telefonos vetélkedője hatására — szomba­ton különösen nagy volt a tolongás a flipper körül... (Kovács István felvitele) Továbbra is enyhe idő Tovább tart az évszakhoz képest enyhe idő. A köd megszűnése után borongós idő várható, elszórtan gyen­ge esővel. Élénk lesz a nyugati szél a Dunántúlon. A hőmérséklet csúcsértéke 4 és 9 fok között alakul. Küszködünk, alkotunk Elképzelem, amint ünnepélyes ígéretekre gyűlnek ösz­­sze a népgazdaság ágazatai így év elején. Az ipar és a mezőgazdaság például megfogadja, hogy leszokik a kör­nyezet szennyezéséről, a kereskedelem hűséget esküdött a fogyasztóknak. Szavak, szavak . . A szótárakban van belőlük elég. A hűségnyilatkozatok viszont a hiány szo­rítására elszállnak. Ennél már több kell. Olyan meg­újulás, amely a természeti törvények következetességé­vel érvényesíti: csak az maradhat fenn a valódi ver­senyben, aki valódi hatékonyságra képes, aki termelő­ként megbízható évi jó minőséget is zár.Ott, s — ha keres­kedő — az árut eladja, nem pedig pult alá dugja. Igaz, bizonytalanságot és bizonytalankodást érezni sokfelé. Hiszen a kényszerítő eszközök egyik legfőbbi­­ke az új adó- és árrendszer. Ehhez a világon sehol sem tudtak egy csapásra hozzászokni. Azokban az országok­ban sem, ahol a hasonló lépések nyomán már régen rendet vágtak a kusza juttatások és elvonások között, előjogok szűntek meg, persze más jellegűek születtek is közben. A helyzet szorít. Az átcédulázott, megemelt árú cikkekből többen szenvednek hiányt, mint eddig. Viszont nem csupán a „leltározunk” feliratú redő­nyök mögött dolgoznak e napokban a szokottnál töb­bet. A rászorultak szociális gondjain igyekeztek az el­múlt hetekben enyhíteni a párt, az országgyűlés, a kor­mány, a népfront, a szakszervezet, az ifjúsági szövet­ség ülésein. Ellentételezésként? Inkább annak a tuda­tában, hogy egyugyanazon nemzetet alkotnak azok az „aktív kereső” nemzedékek, akiknek ezután várhatóan másképp kell — és lehet — dolgozniuk, azokkal, akik fiatal családalapítók, több gyermeket nevelnek, illetve idős nyugdíjasok, rokkantak vagy kényszerűen munka nélkül maradnak. Hogy többre fussa, emberi energiákat felszabadító, mozgósító bérreform is kell majd. Ez a stabilizáció? Hozzá tartozik, hogy föltartóztassunk külső és belső ve­szélyeket. Köztük a végzetes elmaradást. S ez egyaránt érvényes termelési és oktatási kultúránkra, tudomány­ra, egészséges életmódra és népszaporulatra. Lehúznak az adósságaink? D­e ha nem csa­k lefelé nézünk, rr­esz­­szebb láthatunk. A nehéz helyzetek — alkati dolog — kilátástalansá­­got, közömbösséget, pánikot is kiváltanak. De a pró­batétel elől nem szokás kitérni. Előttünk egy év. A fel­gyorsult változásokat megélni, embermódra kikerülni belőlük — ez mindenki tétje. A köveket — falakat — bármennyire súlyosnak látszanak, meg kell próbálni el­mozdítani. Egyedül? Szövetségesekre van szükség! S aki erejének nagyobb részét nem az ellenség keresésére fordítja, több szövetségest talál. A tervekről folytatott egyik népfrontos dialógus után mondták a részt vevő lelkészek közül többen: ha évtizedekkel ezelőtt így si­kerül szót érteni, hegyeket mozgathattunk volna, ke­vesebb szenvedéssel. 1988: a gazdasági munka fő célja, hogy megkezdőd­jék a párt gazdasági-társadalmi kibontakozási prog­ramjának, illetve egyelőre a kormány ezt szolgáló sta­bilizációs munkaprogramjának a végrehajtása. Így kez­dődik az új esztendő népgazdasági tervéről szóló tájé­koztatás, és így kell indulnia az évnek is. Az ország­nak se kívánjunk rosszabbat, mint saját magunknak. Mondjuk, jó egészséget! A társadalom egészséges mű­ködését, amely magában foglalja a világos jelző- és ellenőrző rendszert, beleértve a nyilvánosság fejlődé­sét, föltételezi a jól, funkciójuk szerint működő szerve­ket és végtagokat. Föltételezi azt is, hogy a vállalkozó kezdeményezéseket ne bénítsa kishitűség és gyanak­vás, bár irigykedni könnyebb, mint tiszteletet adni a teljesítménynek. Legyen átélhető értelme annak, hogy küszködik, alkot, teremt az ember! Sztrapák Ferenc Szombati körkép Átárazás közben Háromszázezer terméken új cédula # Váltás félidőben # Kulcsok és kérdések # Ügyelet a Kereskedelmi Minisztériumban Lehúzott redőnyök, udvarias táblácskák tudat­ják, hogy országszerte leltároznak a kereskedők. És ezúttal nemcsak az esztendő mérlegét készí­tik el. Az árrendezés miatt átáraznak 300 ezer termékfajtát, aminek az értéke megközelíti az 50 milliárd forintot. Az iparcikk- és ruházati üzle­tek fele már a karácsonyi ünnepek után lehúzta a redőnyt, s aztán januárban jön a váltás, vagyis ők nyitnak, a többiek meg zárnak. Az élelmiszer­­üzletek még az esztendő utolsó napján is fogad­ták a vásárlókat, ám elsején reggel számológép­pel járták az eladók a pultokat, hogy hétfőn már ne legyen kinn a leltározunk tábla. Halmokban állnak a gye­ holmik a Lenin körúti Hófe­hérke boltban. Veszprémi Gá­­borné üzletvezető és kollégái nincsenek éppen irigylésre méltó helyzetben. Maga az ár­jegyzék ezeroldalas, s míg egy cikket megtalálnak, azo­nosítanak, s kiszámolják az új árát... — Három hétig nyújtott műszakban, szombat-vasárnap is dolgoztunk, s most meg a 12-13 órás leltározás miatt már kicsit fáradtak vagyunk — mondja az üzletvezető. — Kedden is este hétig tartott a munka, noha már délután négykor láttam, hogy kár to­vább folytatni, mert egyre több lenne a tévedés. Az utolsó pillanatban, december 23-án is változtattak a rende­letén, hiszen akkor jött az ér­tesítés, hogy az általunk le­értékelt árukat, tehát puló­vert, dzsekit, pantallót is áraz­zuk át. Egyébként az utóbbi három-négy hónapban a ta­valyi forgalmat éppen meg­dupláztuk. Faragó László, a Ruházati Bolt Vállalat kereskedelmi igazgatóhelyettese elégedet­ten állapította meg, hogy a 7. Számú Hófehérke Boltban jól haladnak a leltározással. Csak két boltjukban nem vé­geznek időben, ezek aligha nyitnak ki január 4-én. — Hatvan boltunk van, s ahhoz képest az a kettő nem sok — mondja. — És ha még hozzászámolom azt a millió szorzót! Nem is nagyon ért­jük, hogy miért nem termé­kenként határozták meg az árat, s miért attól függ a nad­rág ára, hogy melyik gyár ké­szítette. És furcsa, megmagya­rázhatatlan áreltéréseket is tapasztalunk. Nézze meg, a férfi kőmosott Wrangler far­mer 1120 forint lesz, míg a kamaszméret 1200, tehát drá­gább! Különös, nem? A férfi­ — FOLYTATÁS A 3. OLDALON — Gerse László rajza A porond sziámi A városligeti cirkuszban ünnep lévén szombaton három elő­adást is tartottak. Délelőtt és kora délután gyermekek töltöt­ték meg a széksorokat, hogy csodálkozzanak, elámuljanak, nevessenek az NDK leghíresebb cirkuszművészeinek produk­cióin. Mint mindig, ezúttal is az állatok voltak a porond sztár­jai, így például az elefántok, idomárjukkal, Lady Kossal (Kovács István felv.) Parkolóházat vegyenek! Kilencvenmilliós üzlet tőke nélkül? Érdekes pénzügyi vállalkozással épít parkolóházat a budapesti Belvárosban a Novotrade Rt. A tervek sze­rint a mintegy 90 milliós beruházás teljes egészében a lakosság, valamint a környező nagyvállalatok pénzé­ből valósul meg. Aki most leteszi a kocsihelyenkénti 250 ezer forintot, annak a két év múlva felépülő par­kolóházban nem csupán egy parkolóhelye lesz, hanem megvásárolja egy 27 négyzetméteres belvárosi ingat­lan tulajdonosjogát is. Az Aranykéz utca és a Mar­tinéni tér után a Nagydiófa utcában Budapesten, így ha­marosan felépül a harmadik, 400 férőhelyes parkolóház. — Ha jól értem, az egész pénzügyi konstrukció olyan, mintha egy társasházat szer­veznének ... — Igen, de mindezt garan­ciával tesszük — szögezi le dr. Bódis István üzletág-igaz­gató. — A most befizetett ösz­­szeget ugyanis nem kell a maj­dani tulajdonosoknak az épít­kezés vége felé megtoldania. S hogy ezt a különböző ár­emelkedések mellett hogyan oldjuk meg, ezért kizárólag a mi fejünk fáj majd. — A 90 millióban benne van a telek is?­­ — Nem. A telek a VII. Ke­rületi Tanács tulajdona. A No­votrade ezt nem vette meg, ha­nem gazdasági társaságot hoz létre a tanáccsal. — Mivel szállnak be ma­guk? — A cég birtokában lévő építkezési módszerrel, amely­­lyel gyorsan és olcsón készül el a parkolóház. Na és a leg­fontosabbal: az egész munka megszervezésével. S azt hi­szem, ez utóbbi sem kis tőke. A Novotrade kezdeményezé­sét a közönség kedvezően fo­gadta. A helyek negyedét már eladták, túlvannak a századik vevőn. Elsősorban a környék nagyvállalatai, de ezek mellett már magánszemélyek is vettek parkolóhelyet. Sőt, volt, aki többet is, persze — biztos, ami biztos —, nem kizárólag a sa­ját nevén. Pedig ennek sincs semmi akadálya. Gallai Andrea

Next