Vasárnapi Hírek, 1999. július-december (15. évfolyam, 27-51. szám)
1999-08-29 / 35. szám
1999. augusztus 29. Válaszlevél Németh Pál, a szombathelyi Dobó SE atlétaedzője reagált két héttel ezelőtt, ezen a helyen megjelent „A helység kalapácsa” című írásunkra. A levél érdemi részét az alábbiakban változtatás nélkül közöljük. Tisztelt Dr. Gáll András! Ön úgy írt rólam két hete, kissé elmarasztalóan, hogy a TISZTÁNLÁTÁS érdekében meg sem kérdezett. Bár ugyanezt tehetné a Polgár lányok esetében és más hasonló apa-gyerek-ügy kapcsán, de úgy látszik, valakiért én nagyobb szálka vagyok az Ön szemében. Az év elején lefektetett válogatási elvekkel már akkor sem értettem egyet. Ennek hangot is adtam több alkalommal. A válasz: „Ez van, és kész. ” Kérdezem Önt: mit lehet akkor tenni? A szombathelyi versenyzők április közepétől szállították a 78-81 m közötti eredményeket, úgy, hogy (Gécsekről most ne beszéljünk) Németh és Annus tízes átlaga 79 m fölé került. Kiss Balázs hónapokon keresztül vegetált. Átlaga az utolsó versenyig nem érte el a 76 métert. A magyar bajnokságon nem indult, de előtte való napon pénzért külföldön versenyzett. Itt jön be a képbe Spiriev Attila menedzser. Amit Ön írt róla, elfogadom, egyetértek. Szüleivel is jó barátságban vagyok. El kell ismernie, hogy S. A. nagyot hibázott, hogy engedte pártfogolja távolmaradását az országos bajnokságról. Egy tisztességes vezetéssel rendelkező sportágban nem képzelhető el, hogy a legnagyobb hazai versenyen valaki nem indul el, és számításba veszik a világversenyen indulók között. Annus négyszer, Németh kétszer, Kiss egyszer dobott 80 m felett. Győzelmi arányuk Kiss Balázs ellen: Annus-Kiss 4:1, Németh-Kiss 3:0. Idei legjobb eredményük: Annus 81,73, Németh 81,56, Kiss 80,87 m. A veszprémi versenyig a világranglista-helyezésük: Annus 3, Németh 5, Kiss 15. A tisztánlátás érdekében találjon ki valamit, amiben 1999- ben Kiss Balázs jobb volt, mint a két versenyzőm. Ne azt rója fel hibámként, hogy a saját gyerekemmel is foglalkozom, mert ebben nincs semmi rendkívüli (már a három unokám is ott edz). Csak gyenge jellemű emberek nem tudják ezt a kérdést kezelni. A menedzserrel kapcsolatos megnyilatkozásáról csak anynyit, hogy az én munkámból él, úgy, hogy az általam 10-15 évig naponta kétszer edzett versenyzőim után a pénzes versenyeken felveszi a 15 százalékot, és nekem morzsák sem maradnak. A veszprémi versenyen nem vettem részt, és az Ön által emlegetett apa-fiú-komplexus nem működött. Levélben kértük a Magyar Atlétikai Szövetséget, hogy a válogató versenyt semleges pályán rendezzék, és ne Kiss Balázs otthonában! Ezt nem tették meg, tehát nyilvánosan CSALTAK!!! Egyébként nincs harag. A helység kalapácsa cikket Ön írta, és Önt minősíti, nem engem. A szakemberek tudják az igazságot, nekik nem kell magyarázkodnom. Az olvasók meg jót szórakoztak a pengeváltásunkon. Attól még tény marad: a jobbik kalapácsvetőt hagyták itthon, mert a vezetők gyarlóságukban rosszul döntöttek. A lelkiismeretükkel nekik kell elszámolni. A fiam és a magam nevében utólag is elnézést kérünk, hogy Veszprémben 81,56-ot mert dobni. Szombathely, 1999. 08.16. Németh Pál mesteredző, aki versenytársakat készít fel saját fia ellen, de már nem sokáig! Extrém látványosság A nyár végi, sulikezdés előtti utolsó nagy bulit, a II. Extrém Sportok Napját rendezte meg tegnap Budapesten, a Pólus Center „mindenre képes” parkolójában a Médiasprint Sportmarketing cég. Maga az igazgató, Fábián László öttusa olimpiai bajnok is bringanyeregbe pattant. A tavalyi kétnapos rendezvény majd húszezer játékmestert, kocasportolót vonzott, most még többen voltak a különböző sportőrültségekre ingyenesen benevezők. A szupercsapatok profi bemutatóival tarkított, egész napos rendezvényen víziteke ésfoci, ugróasztal, mászófal, görhoki és -deszka, BMX- és görkorcsolyaverseny, s persze a nálunk is immár bevett Streetball volt a sokakat megmozgató program Lenyó László felvétele Sport Négyesben szép a világ Egy arany- és három bronzérem az első napi mérlegünk a milánói kajak-kenu vb-n Minden jó, ha jó a vége - magyar szempontból ez a szólás tökéletesen ráillik a milánói kajak-kenu világbajnokság tegnapi eseményeire. Az 1000 m-es döntők közül Magyarország a Kammerer Zoltán, Storcz Botond, Vereckei Ákos, Horváth Gábor összeállítású férfi kajak négyes révén a legutolsó futamot nyerte meg. Megvan tehát az első világbajnoki arany, ám ezenkívül három bronz női K-1 (Kovács Katalin), női K-2 (Bóta Kinga, Barócsi Andrea) és C-4 (Horváth Csaba, Belicza Béla, Kozmann György, Gajárszki Áron) is jutott a mieinknek. Persze, úgy is fogalmazhatnánk, hogy csak további három bronz. Storcz Botond (kajak egyes) kilencedik, illetve a Pulai Imre, Novák Ferenc kenu kettes hetedik helyezése ugyanis csalódás, s a negyedikként célba érkezett Kolonics Györgytől (C-1) is jobb eredményt vártunk. Storcz egyesbeli szereplését legalább az menti, hogy amikor érezte, már nem nyerhet, kiengedett, rápihent a négyesre. Megérte. Régóta várt a magyar kajak-kenu sport erre a sikerre. A férfi kajak négyes valaha magyar szám volt. Csípős Ferenc és Gyulay Zsolt vezérletével a négyes 1986-tól 1990-ig verhetetlen volt, a németek mindig csak a második helyen kullogtak mögöttünk. 1991-ben aztán fordult a kocka, azóta folyamatosan a németek nyertek, s mi csak a másodikok tudtunk lenni, így volt ez tavaly, a szegedi világbajnokságon is. Amiből aztán ki is pattant az országos méretű botrány, talán még emlékeznek Fábián László edző és a tanítványai közötti csúnya összekapásra. Szerencsére azóta sikerült feloldani a feszültséget, s a siker érdekében Angyal Zoltán szövetségi kapitány idén személyesen döntött a négyes összeállításáról, ebben a számban nem is írt ki válogatót. A tegnapi eredmény azt bizonyítja, jó érzékkel ültette egy hajóba a négy fiút. A szakemberek állítják, a négyes eredményességének az a titka, hogy legyen a hajóban egy remek vezérevezős és egy úgynevezett tolóember, a mi kvartettünkben ez a szerep Kammerernek és Horváthnak jutott, akik e műfajban tényleg a legjobbak. Közöttük a két egyéni világbajnok sztár, Storcz Botond és Vereckei Ákos adja az erőt a hajóban. A tegnapi győzelem tulajdonképpen sima volt, a magyar hajó kevéssel a rajt után az élre állt, és utána már végig vezetett. A befutáskor Storcz és Vereckei diadalittasan dobta el a lapátját, majd a partra érdekelve mindnyájan boldogan nyilatkoztak. Horváth Gábor a következőket mondta: , - Öt lift van a szállodánkban, s amikor reggel elindultunk a versenypályára, azt mondtam magamban, ha eltalálom, hogy melyikben utazik Kamera (Kammerer Zoltán - a szerk.), akkor nyerünk. Tehát a sorsunk előre meg volt írva. Vereckei Ákos sem azt mondta, hogy ők lennének a négy legjobb magyar kajakos, ehelyett szerényen csak így fogalmazott: „Mi vagyunk a legszerencsésebbek!” A kajak-kenu persze nem az a sportág, ahol jobbára a szerencséé a főszerep - az elvégzett munkáé annál inkább. Ez lehet a garancia, reméljük, a többi aranyéremre is, ma ugyanis az 500 m-es és a 200 m-es döntőket bonyolítják le, s a meglévő egy aranyat jó lenne megtoldani legalább további öttel. Novák Miklós (Milánó) A Kammerer, Vereckei, Storcz, Horváth összeállítású férfi kajak négyes kilenc év után visszaszerezte hazánknak e számban a hegemóniát MTI-telefotó 15. oldal Vili és Zoli, a világverő kettes fogat ! Múlt vasárnap büszkeségtől dagadt honfiúi keblünk a televízió képernyője előtt, és azoknak a szurkolóknak is, akik Kecskeméten közvetlen közelről figyelték a kettesfogathajtó világbajnokság befejező számát, a díjhajtást. Dagadhatott is, mert - az öttusa-vb után - megint egy olyan világversenyt láthattunk, amelyen taroltak a mieink. Leginkább két jóvágású, szőke, egymásra feltűnően hasonlító fiatalember, Lázár Vilmos és Zoltán, az egyéni verseny arany- és ezüstérmese, akik - természetesen - a világbajnok magyar csapat tagjaiként is a dobogó tetejére állhattak. Mielőtt bárki is azt hinné, tősgyökeres pusztai gyerekekről van szó, akik az anyatej mellé kancatejet is szívtak magukba, gyorsan eloszlatom e félreértést: bizony mindketten Budapesten születtek, Vili 1967-ben, Zoli hat évvel később. Pontosabban Rákosligeten, bár Zoli sietve hozzáteszi: a város utolsó háza volt az övék, a kert végében már kezdődött a Merse-mocsár. A négylábúakkal való ismerkedést egy gyermekkori élmény jelentette: az édesapa vásárolt egy pónit, és az aprócska paci a fiúk kedvence lett. Innen már csak egy ugrás volt az „igazi” lovakig, Zoli sokáig hátasként használta őket, Vili viszont azonnal fogathajtással kezdett. - Tíz éve a balatonfenyvesi világbajnokságon kaptam kedvet a fogatoláshoz, látva a bátyám csodálatos produkcióját - emlékezik a kezdetekre Zoli. - Az volt életem első vb-je, a csapatot meg is nyertük, és az egyéni hetedik helyért sem kellett szégyenkeznem - teszi hozzá Vili, a kecskeméti hős, akit a hajtóvilág a földkerekség legképzettebb versenyzőjének tart. Az 1991-es és az 1993-as világbajnokságon együtt hajtott a két fivér, mégpedig olyképpen, hogy Zoli volt Vili segédhajtója! Hat évvel ezelőtt Vilmos mármár a kezében tartotta az aranyat, de egy hiba közbeszólt. Az 1995-ös poznani vb-n vezető pozícióban felborult Vili fogata a maratonhajtásban, tavalyelőtt a németországi Riesenbeckben pedig Zoli orozta el a legfényesebb medáliát a bátyorra elől. - Nekem szinte mindegy, hogy melyikünk győz, egy test, egy lélek vagyunk - mondja Zoli, az idei ezüstérmes. - Ugyanúgy örültem Vili aranyérmének, mintha magam nyertem volna. A laikus joggal kérdezheti: szakmailag mi a különbség a négyes- és a kettesfogat-hajtás között, s melyik a nehezebb? - A négyes fogatot tartják a sportág csúcsának, ezzel szemben kettes fogatot jóval többen hajtanak - magyarázza az idősebb Lázár. - Valójában két külön szakmáról van szó, éppen ezért hatalmas bravúr, amit - a hajtók között egyetlenként - a német Ulrich Werner véghez vitt: 1991-ben megnyerte a kettes-, majd tavaly a négyesfogathajtó világbajnokságot! Közhely, mégis rá kell mutatnunk: hajtó és ló szétválaszthatatlan egység. Nem mindenki tudja,,hogy három ló kell egy kettes fogathoz: váltják őket a maraton-, az akadály- és a díjhajtásban. Vili trojkája: Mithos, Menüett és Mylord, mindhárman 8 évesek és lipicaiak. Zoli magyar félvérekkel dolgozik, rudasa, Bella már 14 éves, Kígyó 7, Mistral 5 nyarat látott már. Amikor azt kérdezem, múlt vasárnap óta többen megismerik-e a Lázár fiúkat az utcán, mindketten elmosolyodnak, és bólintanak. Arra a kérdésre viszont, hogy az ázsiójuk is megnőtt-e a hölgyek körében, csak egy zavart köhécselés a válasz. Végtére is egy nős emberről, valamint egy közvetlenül nősülés előtt álló úrról van szó... Dh. Gáli András Kecskeméten Vilmos kerekedett felül a testvérharcban MTI-telefotó a.bo.roKsari ioö-40- S 211-0668,217-6838, Faxf217-68 ^ - 7 7 -mm Professzionális szerszám, kisgép é mérőeszköz - Botrányok világbajnoksága Húsz nemzet jutott fel a dobogóra, kilenc a döntőbe, hat pedig aranyéremhez a X. amatőr ökölvívó vb-n Houstonban. Mivel mi, magyarok már az első kategóriába sem fértünk be, a másik kettőről automatikusan lemaradtunk. Nem maradt el viszont a botrány, Kuba sporttörténelmi tettel visszalépett az utolsó napi küzdelmektől a bírói machináció elleni tiltakozásul, így eltiltásnak néz elébe. Egy héttel ezelőtt szomorú hangulatú helyszíni tudósításban számoltunk be a középsúlyú (75 kg) címvédő Erdei Zsolt gyors kieséséről. A hét nap elteltével a többi, szám szerint kilenc magyar is követte őt, akik közül csak ketten - a 48 kg-os Lakatos Pál és a 81 kg-os Hídvégi György - jutottak be a legjobb nyolc közé. Lakatost az olimpiai és világbajnok, s itt végül ezüstérmet nyerő kubai Maikro Romero állította meg, Hídvégit pedig egy bírói félrepontozással az azeri Iszmailov. Nyilván nem vigasztal senkit, főleg nem Hidvégit, hogy nem ez volt az egyetlen bírói csalás ezen a vb-n. Szakmai elemzések szerint a verseny mérkőzéseinek 40 százaléka (!) hozott fordított vagy majdnem fordított végeredményt. Nem kell hosszan ecsetelni, mit jelenthet ez a tény a sportág jövője szempontjából. Az 1988-as szöuli olimpián történt botrányos események hajszál híján ahhoz vezettek, hogy az amatőr bokszot kiiktassák az ötkarikás műsorból. Tizenegy év telt el azóta, változtak a szabályok, a menetszám, bejött a kézi helyett a gépi pontozás, néha mégis úgy érezhettük itt, Houstonban, hogy megállt az idő. A sportág fellegvárának számító Kuba meglépte azt, amit a többi nemzet elismeréssel fogadott: a bírói csalások elleni tiltakozásul visszalépett az utolsó napi küzdelmektől. Az előzmény az volt, hogy a kubai Juan Hernandezt megverették az orosz Gajdalovval, egyértelműen sportpolitikai indíttatásból. Annyira kilógott a lóláb, hogy az AIBA is sporttörténelmi tettre szánta magát, és utólag a kubait nyilvánította győztesnek. Viszont országát előreláthatólag kétéves eltiltással sújtja majd. Hernandez tehát úgy győzött, hogy vesztett, s ez még inkább elmondható nehézsúlyú honfitársára, a sportág élő legendájára, Felix Savónra. A hatszoros vb-győztes honfitársai melletti tiltakozásul nem állt ringbe a döntőben. A demonstráció szívszorító perceit élhették meg a résztvevők, persze akinek nem volt mit szorítani, kevésbé érezte magát kínosan. Egyértelművé vált, hogy a Houstonban tapasztaltak esetleges megismétlődése a sportág halálához vezetne. Deák Zsigmond (Houston)