Vasárnapi Ujság, 1848. július-november (1. új évfolyam, 1-38. szám)
1848-07-02 / 1. szám
á sunkban, competens szózatot vártunk. Ejtett-e róla egy betücskét? Vallja meg, hogy ezek mind feledhetlen, mellőzhetlen pontok: miért feledte vagy mellőzte őket? Nem említjük, hogy önnek mint tisztán polgárkövetnek (—hagyjuk a silány ellenvetést, uraim—) az akár conservativ, akár nemesi oppositionalis reaclióval szemben veendő állásáról is kötelessége lesz vala küldőit értesülni. Bizony, ha az ön által mondottakat és elhagyottakat öszszevetjük, az ön politikai hitvallását sokkal roszszabbnak kell nyilvánítnunk ama bizonyos czigány fohászánál, ki az ABC betűit monda el, hogy aztán az ur isten rakjon öszsze belőlük magának kedve szerint való imádságot. A’ belükből alkothatni imádságot; de az ön nyilatkozatából az elmellettek iránti véleményét nincs az az Oedipus az ki construálni tudná. Ne vegyük ezeket személyességnek. A’ miket mondánk, országos ügy, ’s mi minden választó kerületet felszólítunk, hogy választottad a’ felemlegetett tárgyakból egy kissé examinálja meg. Ila nem teszi, úgy népképviseletünk a' papirosán halványul el. Ön pedig, követ úr, az önt kikiáltó választói csoportnak, mely magát az „intelligentia tömegének” nevezé, a’ kívántakkal felszólítás nélkül is tartozott volna. Végül megjegyezzük, hogy a' mi 30,000 lakosú középvárosunkból 1400 választó iratá fel magát 's a' választó helyen megjelent legalább is 300. Oka részint természetes, részint mesterséges volt. Június 21. Audiatur et altera pars. A hajtogató név és bujtogatási vád felette divatossá kezdett válni. Értsük meg egymást. Tegyünk különbséget az izgató (agitator) és a bujtogató (seditiosus, Aufwiegler) között. Ha nem, úgy Cornel bitofára való, és Wesselényi s Kossuth üldözőinek igazuk volt. Bizonyos szebeni levelezők bujtogatóknak bérmálnak oly férfiakat, kik vagy nincsenek Szebenben, vagy ismert mérsékleti emberek és a’ kedélyek békitésén munkálnak. Baricz Gy. az országgyűlés elején Kolozsvárt volt, hol nagy béfolyásu tagoknak tetszését nyerte. Onnan Szebenbe é s innen jun. 4-kori Brassóba haza ment. Rágalom tehát hogy a’ Comesnél éji gyűléseken jelen lett volna. Véleményére ’s tendentiájára nézve pedig 11 év óta megjelenő hírlapjára ’s nevezetesen az idei 35. 43. és 46. számokbeli vezérczikkjeire hivatkozhatik. Laurián A. Tr. máj. 19-kén indult Bécsbe ’s máig sem érkezett viszsza. Dunka P. a’ mellett, hogy nemzete számára jogokat, még pedig teljes jogokat igényelt, egyszersmind az unió mellett is agitált, melynek ő igazi barátja. Az istenért ne keserítsük, idegenitsük el még azokat is, kiknek tiszta honérzetében nincs okunk kétkedni. Hiszen a’ becsület drágább az életnél. Aztán mire való az a sok fenyegetődzés bé nem bizonyított tettekkel szembe? Országgyűlési karzat, egyes követek, a’ magyar journalistica bitófát kiált, halált kér hallomásra (mert fegyveres kézzel vagy vérengzésre uszítva még egyet sem kaptak); holott amaz igazi bujtogató, ki azonban a' két székely századot a’ legvétkesebb fegytelenségre bőszité, szabadon ’s büszkén jár és kél. A' hatóságok veszszőztetének, botoztatának, börtönöztetének oláh községeket akkor a’ midőn Háromszéken a’ jobbágyok 6 hét óta sem tesznek semmiféle robotot; ellenben réteket, erdőket, szántókat ragadnak el földesuraktól és osztanak fel maguk közt, mint Torjánál, Bikfalván, Ózonban, Zágonban sat. Az ily tényekből lassan kint az a' hiedelem terjede az oláhság közé: a) hogy a’ kincstárnak nem lévén elegendő költsége a’ katonaság tartására, minden ürügyet felhasznál és az oláhfalukra küldi, hol étellel és itallal tartják; b) 4